A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
by Darryn Yates Today at 1:56 pm

by Aaron Björningsgard Yesterday at 10:54 pm

by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 5:07 pm






A hónap reagolói
Jora Keegan
 
Crag Marshall
 
Richard D. Reeves
 
Jace Herondale
 
Mamoru Haruo Raiden
 
Dorothea Coldstone
 
Ruko Masashi
 
Logan Caevan Leath
 
Dante di Canio
 
Darryn Yates
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 What a hapiness... Lera && Keith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: What a hapiness... Lera && Keith   Vas. Jan. 22, 2017 7:38 pm

Újabb átlagos nap, nem is tudom mihez lenne kedvem, leginkább semmihez, még Aalerát sincs kedvem bosszantani, de már egy ideje nem jártam felé, bizonyára repesni fog a boldogságtól, ha meglát valahol. A falka házban dekkolok, mert miért ne tenném ha már egyszer vérfarkas vagyok és még egy szadista alfa is kijutott. Bár úgy hallottam a szomszédaink igen erőteljesen váltottak, és valami szöszi lenyomta azt a zakkant csávót. Érdekelne miféle alak lehet, ha ennyire egyszerű kör volt a dominancia harc, nem mindennapi látvány lehetett. Én is megnéznék már valami hasonlót, bár Crag... a halál se tudja, de elég állandónak néz ki itt.
Délutánra jár már mire ráveszem magam hogy elugorjak a lakásomhoz, és valami emberi külsőt varázsoljak magamnak, mert meglátogatom Lerát a munkahelyén, úgyis jól esne egy két korsó sör. Motorral robogok oda, fekete szűkszárú nadrágban és egy feliratos pólóban meg mellényben. Semmi extra A hajam is csak szélfútta és gyorsan befésülöm, mielőtt belépnék és elfoglalnék egy asztalt az egyik sarokban. Bájos mosollyal, integetek a lánynak, akinek az agyára megyek. Nem tudom miért, de baromi jó móka mindig ráhozni a frászt, pláne ha éjjel nem számít társaságra.
- Szia, drágaságom. Jöhet kapásból egy dupla chivas és egy korsó sör abból a csapolt világosból, értem? - villantom rá máris a rám jellemző farkas vigyort.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Csüt. Jan. 26, 2017 12:53 am

Váratlan események vannak, voltak, lesznek. Pedig csak egy átlagos napnak indult ez is. Miközben a reggelim fölött gubbasztottam, aminek a fele odaégett azon tűnődtem mi jöhet még?! Persze választ aligha kapok, majd a nap ha úgy hozza. Kilenckor már az összes szék le van pakolva, a kávé gépek duruzsolnak én pedig végre megfordítom a nyitást jelző táblát. Az első vendég pontosan öt perccel később érkezik, a szokásos feketét kéri két édesítővel. Precízen szervírozom, majd az újra nyíló ajtó felé kapom a fejem, a munkába rohanó latte-s nő. A tejszínhabot nehogy kihagyjam!!!! Érkezik még egy-két ember egy kisebb csoport ezzel pedig elúszik a délelőtt. Egy muffint sikerül megennem délre de aztán megint jön a hajtás. Egyik ember a másik után. Alig győzöm az asztalokat jó lenne egy társ megint. Végül újra nyílik az ajtó és ahogy arra fordulok majdnem leöntöm forró teával a várakozó vendéget. Sűrűn szőtt elnézések között öntöm tele a csészéjét, majd az integető sörény felé veszem kopogós lépteimet. Rátenyerelek az asztalra miközben hallgatom a rendelést, majd felvont szemöldökkel pislogok rá.
-Keith! Kocsma a túloldalon. Latte, vagy fekete?-a két legutálatosabb opciót hozom fel, na igen, ő egy váratlan eseménynek is betudható jelenség! Miért akkor jelenik meg mikor még javában dolgozom?
-Még hosszú órák vannak zárásig. Rosszkor jöttél!-mosolygok édesdeden, majd meg sem várva a rendelés korrigálását ott hagyom. Majd szólha döntésre jutott addig a többi vendéget is ki kell szolgálnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Pént. Ápr. 14, 2017 5:09 pm

Megöl az unalom otthon, és mivel semmi újdonság nem történik, a betolakodót megtalálták, elindulok hogy megkeserítsek pár életet, mert én olyan áldott jó alak vagyok. Balhés, nyűgös és még vérfarkas is. Halmozott előnyök ha valaki meg akarna halni, mert nem okozna nehézséget elvenni más életét. Nekem nem, bár eddig szerencsére még nem kellett, de tudom hogy én nem vagyok olyan erős erkölcs csősz mint Derek volt, mielőtt Nicoló ki nem iktatta. Mi vérfarkasok vagyunk, nem jótékonysági intézmény és nem erkölcsi normák szerint élünk, hanem a túlélésért.
Végül is betérek a kis kávézóba és elmosolyodom ahogy Lerát elönti a pulykaméreg a jelenlétem miatt. Elhelyezkedek az egyik asztalnál, és az itallapot nézegetem, mintha csak érdekelne is hogy mi van rajta, holott rég nem érdekel.
- Ne legyél ilyen gonosz, Lera. A múltkor a barátnőd kiszolgált whiskeyvel és sörrel is - sóhajtok drámaian és ledobom a lapot az asztalra ahogy ránézek. Fűzöld szemeim kaján fénnyel csillannak meg.
- Akkor legyen latte, meg egy csokis-kókuszos fánk - közlöm még mielőtt itt hagyna, mert láttam a pultnál fánkokat és szeretem az édességet és a péksüteményt. Pláne ha csokis töltet is van benne, nem csak csokimáz a tetején.
- Tudom hogy mikor van zárás, de nem körülötted forog az életem, mielőtt azt hinnéd. Van egy szabad órám, amikor kávé szünetet tartok, és rohanok tovább, és hogy hogy nem, ez a kávézó esett az utamba. Hát nem érdekes véletlen? - mosolyodok el bájosan ahogy hátradőlök és közszemlére teszem szaggatott nadrágom, és bakancsom. Nem vagyok egy tipikus öltönyös fazon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Vas. Aug. 13, 2017 9:31 pm

Nézzétek el nekem, de nagyon szívesen behúznék neki na... Valahogy mégsem, valahol jól esik a piszkálódása. Természetesen én sem hagyom viszonzatlanul a dolgokat.
-Ő már nem dolgozik itt, be kell érjed én velem! Remélem nem vagy túl elfogult.-vigyorodok el, majd előveszem kicsi noteszem és felírom a rendelését, mert hát na mégis csak egy vendég!
-Öhm, ne haragudj, hogy közbeszólok, de a kókusz a nyakadon van Édes.-kacsintok rá és a pult felé fordulok, hogy visszainduljak, de aztán csak megtorpanok, vissza kell forduljak a férfi felé pici O-t formáznak ajkaim, majd elnyomok egy kuncogást.
-Nem bírod ki hogy ne szekálj ugye?! Ez a kávézó egy a kis tucatból a környéken, ha egyel odébb dolgoznék te ott jelennél meg.-kötöm az orrára majd félre söprök egy rakoncátlan tincset és visszanézek a noteszbe.
-A latte-t milyen ízesítéssel kéred?-a kérdés kimondottan kedvesen hat, de ezt ellenzi szemeim csillogása és a "legszívesebben kupán vernélek" mosolyom. Nem kerüli el a figyelmem a szaggatott nadrágja, még a szemem is megforgatom ennek láttán, majd ahogy megkapom a választ se szó se beszéd indulok, hogy mielőbb véget vessek a kávé szünetének. Míg a latte-val szórakozom, oda-oda sandítok Keith-re, egyébként egész megnyerő na! Csak az a nagy szája lehetne kisebb.
-Basszus!-hangom halk és új pohárért nyúlok, elrontottam a kávéját, ez is az Ő hibája. Másodszori nekifutásra sikerül a kávét összehoznom. A fánkot kiveszem a pultból és egy tányérra teszem, majd a rendelés a tálcára kerül és vissza libegek a "kedves" vendéghez.
-Egészségedre.-még egy gyenge mosolyra is futja, majd a lehető leggyorsabban leteszem a poharat és a fánkot az asztalra, hogy az újonnan érkező vendég felé vehessem az irányt.
-Kérlek ne égess be!-sziszegem még oda a fiúnak, majd kellemes csacsogásba kezdek a vendéggel, aki egy igazán tömzsi férfi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Csüt. Okt. 26, 2017 4:53 pm

Jelenleg éppen semmi más dolgom nincs, mint itt lenni, Nico sem akar semmiféle falkás dolgot művelni, vadászat csak teliholdkor lesz szokás szerint, és így effektíve szabadok vagyunk mind. Ami remek, bár nem tagadom néha kerültem már az alfa elé rendbontásért, és tanúsíthatom hogy igen erős a keze. Nagyot tud ütni a rohadék. Aalera kijelentésére csak elhúzom a szám.
- Micsoda kár, pedig határozottan emelte a kávézó színvonalát - drámai sóhajjal teszem le az ital lapot amit eddig tartottam, és figyelem ahogy felvési a kis jegyzetfüzetbe a rendelésem. Tény és való, el kell ütnöm az időt valamivel.
- De legalább szemrevaló kókusz ha még neked is feltűnik, Szivi - vigyorgok vissza és hagynám is menni, de visszafordul hogy tovább mondja a magáét. Hát, nekem végül is teljesen mindegy, nem hátrálok meg sosem egy ilyen elől.
- Ebben egyáltalán nem lehet biztos, viszont ennek van egy miniatűr parkolója ahová letehetem a kis szépségem, és ez fontos szempont - válaszolok, mintha csak ez lenne az ok. Mondjuk ez is egy szempont, de tény és való hogy ha nem jönnék erre, aki valószínűleg hiányoznék neki. Mert tudom hogy így van.
- Simán, nem kell bele semmilyen szirup - válaszolok, hiszen a normálisra hajazó latte-t szeretem, és figyelem is ahogy elmegy. Nekiáll rendelésem csinálni, én meg a telefonomra nézek, hátha hiányzom valakinek és észre is veszek egy visszahívót, amit bonyolítok is. A bácsikám hiányol, hogy mikor tudok átmenni hozzájuk, és mire Lera visszaér, le is teszem.
- Köszönöm - válaszolok, amiből szinte csavarni lehet a gúnyos felhangot, de amilyen "kedves" ő is, ez a minimum reakcióm, és ahogy új vendég érkezik felé fordulok én is futólag. A kijelentésére felvonom a szemöldököm.
- Miért tennék ilyet? És mit tennél meg érte hogy ne tegyem mégis? - kaján mosolyra húzódik a szám, ahogy a válaszát várom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Szomb. Okt. 28, 2017 1:44 am

Szörnyűűű! Miért ver engem az isten ezzel az átokfajzattal? Epés megjegyzésére már nem is reagálok, mindössze vállat vonok. Miért kell ennek felpiszkálni a volt munkatársammal? Persze nem túl ész szerű ez az egész, de még azért van időm neki beolvasni. Pökhendi válaszára legyintek.
-Ugyan kérlek, én csak felhívtam rá a figyelmed, miszerint gond van nyaktól felfelé.-pislogok ártatlanul és nagy sokára sikerül elkeverednem a pulthoz is, hogy elkészüljön Keith rendelése. A latte simán, hmm fura fazon. Egy elrontott után legalább sikerül jól megcsinálni az italt. Mire visszaérek a rendeléssel rájövök, hogy egy replikát hagytam elúszni a fülem mellett. Ez nem szép dolog, minden esetre tőlem nem. Leteszem elé a fánkot és a latte-t, majd a köszönömjére fintorgok egyet és a újonnan érkező felé fordulok, de még azért jut gy fél mondat Keith-nek is. De a válasz feltolja bennem a pumpát, így vissza kell forduljak a vendégtől egy bocsánat kéréssel Keith felé. Szikrázó szemeim éppen villámokat szórnak és fogakat összeszorítva pillantok rá.
-Semmit nem tennék meg, főleg nem neked!-sziszegem és rátenyerelek az asztalára, jó közel hajolok hozzá és még a fülét is megragadom fél kézzel.
-Ide hallgass! Ez itt a munkahelyem, ha minden jól megy át is vehetem a céget, de ahhoz te egyáltalán nem illesz a képbe Kedvesem. Hagyd hogy csináljam a dolgom és zaklass máskor.-közlöm indulatosan és felegyenesedek, előveszem a jegyzet füzetem és ujjammal intek Keith-nek, hogy várjon a következő replikával, míg felveszem a rendelést. Így indulok is utamra gyorsan, mielőtt még megszólalhatna. Legalább bírja már ki amíg végzek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Kedd Nov. 14, 2017 3:10 am



Lera & Keith

Farkas farkas ki a házból...
A kis kávézó forgalmas ebben az órában, de nem bánom, nem jövök vissza később, most ülök be hogy egy kicsit kezeljem Lera vérnyomását, hiszen tudom mennyire vágyja a társaságom. Leginkább semennyire, de kiélhetem magam, és ő legalább nem jelent fel ha rondán nézek rá, mert hát szoktam. Nem épp az a szelíd szolid pasi vagyok, aki csak kinézetében vad. Nem, nekem a természetem is ilyen vad, és vannak elegen akik ezt bizonyíthatják is.
- Nyaktól felfelé sincs semmi baj, ezt garantálom. Igyekezz angyalom, éhen halok miattad - vigyorodom el ahogy végre hátat fordít és a pulthoz indul hogy megcsinálja a rendelésem. Fél szemmel figyelem csak mert elvonja a figyelmem a telefon, és meg is beszélem Normannal hogy valamikor átmegyek hozzájuk, mert Lenore néni hiányol, és imádom azt a nőt, még akkor is ha amúgy semmi közöm nincs hozzám. Ott legalább tudok pihenni is egy kicsit, és apró mosollyal ajkaimon teszem le a telefont, pont amikor ideér a rendelésem. Csodálatos! Időzíteni tudni kell. Elégedetten nézek a kávémra és a fánkomra.
Bájos mosollyal figyelem ahogy a szemei szikrákat szórnak és ha nagyon akarnám meg tudnám keseríteni a rendelés felvételét.
- Ugyan miért érdekelne Engem, az hogy te mit csinálsz vagy mit nem ezzel a kávézóval? - válaszolok neki ahogy felvette a rendelést, és ahogy elindul a pult felé felveszem a fánkom és beleharapok. Mennyei. Nem tudom melyik pékségből szerezhetik, de ki kell nyomoznom. Lefoglal a fánkom, és alig veszem észre ahogy visszajön, és megtámaszkodik az asztal szélén. Felpillantok rá, most épp kék szemeimmel. Kék lencse.
- Most mi van? Meg se szólaltam! - jelentem ki, hiszen egész eddig az foglalt le hogy megegyem a sütimet és tele szájjal nem beszélünk. Norman egyik ősrégi szabálya, és mindent betartat velem ha nála vagyok. Még a cigit is kitiltotta! Nyomorult kurafi!


••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Kedd Nov. 14, 2017 10:14 pm

-Igazából olyan szép kék karikát kerítenék a szemed alád, mint amilyen az íriszed Drágám, és akkor!... de csak akkor nem lenne nyaktól felfelé semmi gond.-jegyzem meg mézédes hangon, melyet komolyan ellentétez pillantásom, amivel ha lehetne szívesen nyírnám ki az előttem szenvtelenül bámuló férfiút. Mély levegő és igyekszem higgadtan kezelni a helyzetet, míg elkészül a rendelés, melyet ahogy leteszek újabb vendég érkezése kelti fel figyelmem. Amire ugye Keith-nek muszáj szólnia valamit. Szúrós szemmel fordulok is vissza az asztalához, hogy gyorsan rendre teremtsem, ártatlan teli szájas mondata viszont cseppet sem hat meg. Állandóan lerendezi nekem a cirkuszt, mikor ide betér... Úgy érzem most sincs ez másként, és hol van még a zárás? Esküszöm szünetet kellene kivennem. Csak megrázom a fejem ahogy ott állok az asztala felett és bámuljuk egymást.
-Mit meg nem adnék ha egyetlen egyszer végre kulturáltan viselkednél... Vagy ne adj isten normálisan tudnánk kommunikálni...-sóhajtok fel hosszan és inkább a következő rendelést szeretném elkészíteni, így oda is megyek a pulthoz újfent. Valami egészen érthetetlent motyogok az orrom alatt, nem az a tipikus dúlok-fúlok morgás, csak valamit nagyon igyekszem elmagyarázni magamnak. Tudom én hogy mivel kapcsolatban csak nem akarom elmondani. Ilyen esetben jönne jól egy barátnő, de hát abból vaaan... szám szerint senki. Ez siralmas, nincs kivel shoppingolni, nincs kivel dumcsizni; igen így csajosan; és hát na... De nekem van egy Keith-em és köszönöm miatta azért olykor élesen érzem, hogy még nem a föld alatt pihenek. Rá sandítok a kávé készítés közben, még a fejem is oldalra hajtom, majd ahogy kiviszem a rendelt italt egy gondolatmenet ötlik a fejembe, amit azonnal meg kell hogy kérdezzek a fiútól. Sarkon fordulva ismét a kis gócpontom felé veszem az irányt, majd a háta mögött megállok és előre hajolok a válla fölött miközben karjaimat átfonom a nyaka előtt.
-Mondd csak, nem bánod véletlenül, hogy akkor éjjel megmentettél?-duruzsolok halkan a fülébe, nem szeretek visszaemlékezni arra a bizonyos éjszakára, a hideg is végig fut a karomon át a gerincem irányába, hiszen mi lett volna, ha Keith nem jelenik meg?
-És kérlek szépet az igazat mond.-semmi erőszakoskodás, semmi gúny nincs a hangomban, de persze tudom, hogy rajta múlik egyedül, hogy mit fog mondani, az hogy én elhiszem-e az már egy másik kérdés. Szinte lélegzet visszafojtva várom a válaszát, ám még mindig nem engedem el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   

Vissza az elejére Go down
 

What a hapiness... Lera && Keith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Dél-Queens-