Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 12:08 pm

by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 11:41 am

by Camea Namid Pént. Okt. 19, 2018 10:29 am

by Roderich Arlovski Kedd Okt. 16, 2018 3:57 pm

by Dorothea Coldstone Hétf. Okt. 15, 2018 8:56 am

by Dorothea Coldstone Hétf. Okt. 15, 2018 8:43 am


by Namikaze Reishi Vas. Okt. 07, 2018 8:50 pm

A hónap reagolói
Minerva Cheney
 
Namikaze Reishi
 
Dorothea Coldstone
 
Rune Kristofer Eklund
 
Sybil Cassie Kane
 
Roderich Arlovski
 
Zane Nyrani
 
Camea Namid
 
Liona Bianca di Canio
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 What a hapiness... Lera && Keith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
23

TémanyitásTárgy: What a hapiness... Lera && Keith   Vas. Jan. 22, 2017 7:38 pm

Újabb átlagos nap, nem is tudom mihez lenne kedvem, leginkább semmihez, még Aalerát sincs kedvem bosszantani, de már egy ideje nem jártam felé, bizonyára repesni fog a boldogságtól, ha meglát valahol. A falka házban dekkolok, mert miért ne tenném ha már egyszer vérfarkas vagyok és még egy szadista alfa is kijutott. Bár úgy hallottam a szomszédaink igen erőteljesen váltottak, és valami szöszi lenyomta azt a zakkant csávót. Érdekelne miféle alak lehet, ha ennyire egyszerű kör volt a dominancia harc, nem mindennapi látvány lehetett. Én is megnéznék már valami hasonlót, bár Crag... a halál se tudja, de elég állandónak néz ki itt.
Délutánra jár már mire ráveszem magam hogy elugorjak a lakásomhoz, és valami emberi külsőt varázsoljak magamnak, mert meglátogatom Lerát a munkahelyén, úgyis jól esne egy két korsó sör. Motorral robogok oda, fekete szűkszárú nadrágban és egy feliratos pólóban meg mellényben. Semmi extra A hajam is csak szélfútta és gyorsan befésülöm, mielőtt belépnék és elfoglalnék egy asztalt az egyik sarokban. Bájos mosollyal, integetek a lánynak, akinek az agyára megyek. Nem tudom miért, de baromi jó móka mindig ráhozni a frászt, pláne ha éjjel nem számít társaságra.
- Szia, drágaságom. Jöhet kapásból egy dupla chivas és egy korsó sör abból a csapolt világosból, értem? - villantom rá máris a rám jellemző farkas vigyort.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
30

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Csüt. Jan. 26, 2017 12:53 am

Váratlan események vannak, voltak, lesznek. Pedig csak egy átlagos napnak indult ez is. Miközben a reggelim fölött gubbasztottam, aminek a fele odaégett azon tűnődtem mi jöhet még?! Persze választ aligha kapok, majd a nap ha úgy hozza. Kilenckor már az összes szék le van pakolva, a kávé gépek duruzsolnak én pedig végre megfordítom a nyitást jelző táblát. Az első vendég pontosan öt perccel később érkezik, a szokásos feketét kéri két édesítővel. Precízen szervírozom, majd az újra nyíló ajtó felé kapom a fejem, a munkába rohanó latte-s nő. A tejszínhabot nehogy kihagyjam!!!! Érkezik még egy-két ember egy kisebb csoport ezzel pedig elúszik a délelőtt. Egy muffint sikerül megennem délre de aztán megint jön a hajtás. Egyik ember a másik után. Alig győzöm az asztalokat jó lenne egy társ megint. Végül újra nyílik az ajtó és ahogy arra fordulok majdnem leöntöm forró teával a várakozó vendéget. Sűrűn szőtt elnézések között öntöm tele a csészéjét, majd az integető sörény felé veszem kopogós lépteimet. Rátenyerelek az asztalra miközben hallgatom a rendelést, majd felvont szemöldökkel pislogok rá.
-Keith! Kocsma a túloldalon. Latte, vagy fekete?-a két legutálatosabb opciót hozom fel, na igen, ő egy váratlan eseménynek is betudható jelenség! Miért akkor jelenik meg mikor még javában dolgozom?
-Még hosszú órák vannak zárásig. Rosszkor jöttél!-mosolygok édesdeden, majd meg sem várva a rendelés korrigálását ott hagyom. Majd szólha döntésre jutott addig a többi vendéget is ki kell szolgálnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
23

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Pént. Ápr. 14, 2017 5:09 pm

Megöl az unalom otthon, és mivel semmi újdonság nem történik, a betolakodót megtalálták, elindulok hogy megkeserítsek pár életet, mert én olyan áldott jó alak vagyok. Balhés, nyűgös és még vérfarkas is. Halmozott előnyök ha valaki meg akarna halni, mert nem okozna nehézséget elvenni más életét. Nekem nem, bár eddig szerencsére még nem kellett, de tudom hogy én nem vagyok olyan erős erkölcs csősz mint Derek volt, mielőtt Nicoló ki nem iktatta. Mi vérfarkasok vagyunk, nem jótékonysági intézmény és nem erkölcsi normák szerint élünk, hanem a túlélésért.
Végül is betérek a kis kávézóba és elmosolyodom ahogy Lerát elönti a pulykaméreg a jelenlétem miatt. Elhelyezkedek az egyik asztalnál, és az itallapot nézegetem, mintha csak érdekelne is hogy mi van rajta, holott rég nem érdekel.
- Ne legyél ilyen gonosz, Lera. A múltkor a barátnőd kiszolgált whiskeyvel és sörrel is - sóhajtok drámaian és ledobom a lapot az asztalra ahogy ránézek. Fűzöld szemeim kaján fénnyel csillannak meg.
- Akkor legyen latte, meg egy csokis-kókuszos fánk - közlöm még mielőtt itt hagyna, mert láttam a pultnál fánkokat és szeretem az édességet és a péksüteményt. Pláne ha csokis töltet is van benne, nem csak csokimáz a tetején.
- Tudom hogy mikor van zárás, de nem körülötted forog az életem, mielőtt azt hinnéd. Van egy szabad órám, amikor kávé szünetet tartok, és rohanok tovább, és hogy hogy nem, ez a kávézó esett az utamba. Hát nem érdekes véletlen? - mosolyodok el bájosan ahogy hátradőlök és közszemlére teszem szaggatott nadrágom, és bakancsom. Nem vagyok egy tipikus öltönyös fazon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
30

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Vas. Aug. 13, 2017 9:31 pm

Nézzétek el nekem, de nagyon szívesen behúznék neki na... Valahogy mégsem, valahol jól esik a piszkálódása. Természetesen én sem hagyom viszonzatlanul a dolgokat.
-Ő már nem dolgozik itt, be kell érjed én velem! Remélem nem vagy túl elfogult.-vigyorodok el, majd előveszem kicsi noteszem és felírom a rendelését, mert hát na mégis csak egy vendég!
-Öhm, ne haragudj, hogy közbeszólok, de a kókusz a nyakadon van Édes.-kacsintok rá és a pult felé fordulok, hogy visszainduljak, de aztán csak megtorpanok, vissza kell forduljak a férfi felé pici O-t formáznak ajkaim, majd elnyomok egy kuncogást.
-Nem bírod ki hogy ne szekálj ugye?! Ez a kávézó egy a kis tucatból a környéken, ha egyel odébb dolgoznék te ott jelennél meg.-kötöm az orrára majd félre söprök egy rakoncátlan tincset és visszanézek a noteszbe.
-A latte-t milyen ízesítéssel kéred?-a kérdés kimondottan kedvesen hat, de ezt ellenzi szemeim csillogása és a "legszívesebben kupán vernélek" mosolyom. Nem kerüli el a figyelmem a szaggatott nadrágja, még a szemem is megforgatom ennek láttán, majd ahogy megkapom a választ se szó se beszéd indulok, hogy mielőbb véget vessek a kávé szünetének. Míg a latte-val szórakozom, oda-oda sandítok Keith-re, egyébként egész megnyerő na! Csak az a nagy szája lehetne kisebb.
-Basszus!-hangom halk és új pohárért nyúlok, elrontottam a kávéját, ez is az Ő hibája. Másodszori nekifutásra sikerül a kávét összehoznom. A fánkot kiveszem a pultból és egy tányérra teszem, majd a rendelés a tálcára kerül és vissza libegek a "kedves" vendéghez.
-Egészségedre.-még egy gyenge mosolyra is futja, majd a lehető leggyorsabban leteszem a poharat és a fánkot az asztalra, hogy az újonnan érkező vendég felé vehessem az irányt.
-Kérlek ne égess be!-sziszegem még oda a fiúnak, majd kellemes csacsogásba kezdek a vendéggel, aki egy igazán tömzsi férfi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
23

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Csüt. Okt. 26, 2017 4:53 pm

Jelenleg éppen semmi más dolgom nincs, mint itt lenni, Nico sem akar semmiféle falkás dolgot művelni, vadászat csak teliholdkor lesz szokás szerint, és így effektíve szabadok vagyunk mind. Ami remek, bár nem tagadom néha kerültem már az alfa elé rendbontásért, és tanúsíthatom hogy igen erős a keze. Nagyot tud ütni a rohadék. Aalera kijelentésére csak elhúzom a szám.
- Micsoda kár, pedig határozottan emelte a kávézó színvonalát - drámai sóhajjal teszem le az ital lapot amit eddig tartottam, és figyelem ahogy felvési a kis jegyzetfüzetbe a rendelésem. Tény és való, el kell ütnöm az időt valamivel.
- De legalább szemrevaló kókusz ha még neked is feltűnik, Szivi - vigyorgok vissza és hagynám is menni, de visszafordul hogy tovább mondja a magáét. Hát, nekem végül is teljesen mindegy, nem hátrálok meg sosem egy ilyen elől.
- Ebben egyáltalán nem lehet biztos, viszont ennek van egy miniatűr parkolója ahová letehetem a kis szépségem, és ez fontos szempont - válaszolok, mintha csak ez lenne az ok. Mondjuk ez is egy szempont, de tény és való hogy ha nem jönnék erre, aki valószínűleg hiányoznék neki. Mert tudom hogy így van.
- Simán, nem kell bele semmilyen szirup - válaszolok, hiszen a normálisra hajazó latte-t szeretem, és figyelem is ahogy elmegy. Nekiáll rendelésem csinálni, én meg a telefonomra nézek, hátha hiányzom valakinek és észre is veszek egy visszahívót, amit bonyolítok is. A bácsikám hiányol, hogy mikor tudok átmenni hozzájuk, és mire Lera visszaér, le is teszem.
- Köszönöm - válaszolok, amiből szinte csavarni lehet a gúnyos felhangot, de amilyen "kedves" ő is, ez a minimum reakcióm, és ahogy új vendég érkezik felé fordulok én is futólag. A kijelentésére felvonom a szemöldököm.
- Miért tennék ilyet? És mit tennél meg érte hogy ne tegyem mégis? - kaján mosolyra húzódik a szám, ahogy a válaszát várom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
30

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Szomb. Okt. 28, 2017 1:44 am

Szörnyűűű! Miért ver engem az isten ezzel az átokfajzattal? Epés megjegyzésére már nem is reagálok, mindössze vállat vonok. Miért kell ennek felpiszkálni a volt munkatársammal? Persze nem túl ész szerű ez az egész, de még azért van időm neki beolvasni. Pökhendi válaszára legyintek.
-Ugyan kérlek, én csak felhívtam rá a figyelmed, miszerint gond van nyaktól felfelé.-pislogok ártatlanul és nagy sokára sikerül elkeverednem a pulthoz is, hogy elkészüljön Keith rendelése. A latte simán, hmm fura fazon. Egy elrontott után legalább sikerül jól megcsinálni az italt. Mire visszaérek a rendeléssel rájövök, hogy egy replikát hagytam elúszni a fülem mellett. Ez nem szép dolog, minden esetre tőlem nem. Leteszem elé a fánkot és a latte-t, majd a köszönömjére fintorgok egyet és a újonnan érkező felé fordulok, de még azért jut gy fél mondat Keith-nek is. De a válasz feltolja bennem a pumpát, így vissza kell forduljak a vendégtől egy bocsánat kéréssel Keith felé. Szikrázó szemeim éppen villámokat szórnak és fogakat összeszorítva pillantok rá.
-Semmit nem tennék meg, főleg nem neked!-sziszegem és rátenyerelek az asztalára, jó közel hajolok hozzá és még a fülét is megragadom fél kézzel.
-Ide hallgass! Ez itt a munkahelyem, ha minden jól megy át is vehetem a céget, de ahhoz te egyáltalán nem illesz a képbe Kedvesem. Hagyd hogy csináljam a dolgom és zaklass máskor.-közlöm indulatosan és felegyenesedek, előveszem a jegyzet füzetem és ujjammal intek Keith-nek, hogy várjon a következő replikával, míg felveszem a rendelést. Így indulok is utamra gyorsan, mielőtt még megszólalhatna. Legalább bírja már ki amíg végzek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
23

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Kedd Nov. 14, 2017 3:10 am



Lera & Keith

Farkas farkas ki a házból...
A kis kávézó forgalmas ebben az órában, de nem bánom, nem jövök vissza később, most ülök be hogy egy kicsit kezeljem Lera vérnyomását, hiszen tudom mennyire vágyja a társaságom. Leginkább semennyire, de kiélhetem magam, és ő legalább nem jelent fel ha rondán nézek rá, mert hát szoktam. Nem épp az a szelíd szolid pasi vagyok, aki csak kinézetében vad. Nem, nekem a természetem is ilyen vad, és vannak elegen akik ezt bizonyíthatják is.
- Nyaktól felfelé sincs semmi baj, ezt garantálom. Igyekezz angyalom, éhen halok miattad - vigyorodom el ahogy végre hátat fordít és a pulthoz indul hogy megcsinálja a rendelésem. Fél szemmel figyelem csak mert elvonja a figyelmem a telefon, és meg is beszélem Normannal hogy valamikor átmegyek hozzájuk, mert Lenore néni hiányol, és imádom azt a nőt, még akkor is ha amúgy semmi közöm nincs hozzám. Ott legalább tudok pihenni is egy kicsit, és apró mosollyal ajkaimon teszem le a telefont, pont amikor ideér a rendelésem. Csodálatos! Időzíteni tudni kell. Elégedetten nézek a kávémra és a fánkomra.
Bájos mosollyal figyelem ahogy a szemei szikrákat szórnak és ha nagyon akarnám meg tudnám keseríteni a rendelés felvételét.
- Ugyan miért érdekelne Engem, az hogy te mit csinálsz vagy mit nem ezzel a kávézóval? - válaszolok neki ahogy felvette a rendelést, és ahogy elindul a pult felé felveszem a fánkom és beleharapok. Mennyei. Nem tudom melyik pékségből szerezhetik, de ki kell nyomoznom. Lefoglal a fánkom, és alig veszem észre ahogy visszajön, és megtámaszkodik az asztal szélén. Felpillantok rá, most épp kék szemeimmel. Kék lencse.
- Most mi van? Meg se szólaltam! - jelentem ki, hiszen egész eddig az foglalt le hogy megegyem a sütimet és tele szájjal nem beszélünk. Norman egyik ősrégi szabálya, és mindent betartat velem ha nála vagyok. Még a cigit is kitiltotta! Nyomorult kurafi!


••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
30

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Kedd Nov. 14, 2017 10:14 pm

-Igazából olyan szép kék karikát kerítenék a szemed alád, mint amilyen az íriszed Drágám, és akkor!... de csak akkor nem lenne nyaktól felfelé semmi gond.-jegyzem meg mézédes hangon, melyet komolyan ellentétez pillantásom, amivel ha lehetne szívesen nyírnám ki az előttem szenvtelenül bámuló férfiút. Mély levegő és igyekszem higgadtan kezelni a helyzetet, míg elkészül a rendelés, melyet ahogy leteszek újabb vendég érkezése kelti fel figyelmem. Amire ugye Keith-nek muszáj szólnia valamit. Szúrós szemmel fordulok is vissza az asztalához, hogy gyorsan rendre teremtsem, ártatlan teli szájas mondata viszont cseppet sem hat meg. Állandóan lerendezi nekem a cirkuszt, mikor ide betér... Úgy érzem most sincs ez másként, és hol van még a zárás? Esküszöm szünetet kellene kivennem. Csak megrázom a fejem ahogy ott állok az asztala felett és bámuljuk egymást.
-Mit meg nem adnék ha egyetlen egyszer végre kulturáltan viselkednél... Vagy ne adj isten normálisan tudnánk kommunikálni...-sóhajtok fel hosszan és inkább a következő rendelést szeretném elkészíteni, így oda is megyek a pulthoz újfent. Valami egészen érthetetlent motyogok az orrom alatt, nem az a tipikus dúlok-fúlok morgás, csak valamit nagyon igyekszem elmagyarázni magamnak. Tudom én hogy mivel kapcsolatban csak nem akarom elmondani. Ilyen esetben jönne jól egy barátnő, de hát abból vaaan... szám szerint senki. Ez siralmas, nincs kivel shoppingolni, nincs kivel dumcsizni; igen így csajosan; és hát na... De nekem van egy Keith-em és köszönöm miatta azért olykor élesen érzem, hogy még nem a föld alatt pihenek. Rá sandítok a kávé készítés közben, még a fejem is oldalra hajtom, majd ahogy kiviszem a rendelt italt egy gondolatmenet ötlik a fejembe, amit azonnal meg kell hogy kérdezzek a fiútól. Sarkon fordulva ismét a kis gócpontom felé veszem az irányt, majd a háta mögött megállok és előre hajolok a válla fölött miközben karjaimat átfonom a nyaka előtt.
-Mondd csak, nem bánod véletlenül, hogy akkor éjjel megmentettél?-duruzsolok halkan a fülébe, nem szeretek visszaemlékezni arra a bizonyos éjszakára, a hideg is végig fut a karomon át a gerincem irányába, hiszen mi lett volna, ha Keith nem jelenik meg?
-És kérlek szépet az igazat mond.-semmi erőszakoskodás, semmi gúny nincs a hangomban, de persze tudom, hogy rajta múlik egyedül, hogy mit fog mondani, az hogy én elhiszem-e az már egy másik kérdés. Szinte lélegzet visszafojtva várom a válaszát, ám még mindig nem engedem el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
23

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Pént. Jan. 19, 2018 11:31 pm



Lera & Keith

Farkas farkas ki a házból...
- Nem, nem életcélom hogy sétáló panda legyek, szóval nem ragaszkodom az ötlethez. Jól vagyok így, ahogy vagyok - de azt nem teszem hozzá, hogy a szemeim eredeti színükben barnák, és melegfényűek, és ezt utálom. Nem akarom hogy valami kedves valakinek tűnjek, mert termézetemtől ez igencsak távol áll, és nem is akarok ezen változtatni egyhamar. Aalera valami elemit mozgat meg bennem, egyszerre akarom birtokolni és elpusztítani is azt ami. Ember.
Hagyom hadd szolgálja ki a többi szerencsétlent akinek nincs jobb dolga mint itt lebzselni, addig minden figyelmem a fánkomnak szentelem, ami csodásan finom és krémes. Egészen lefoglal, így csak akkor nézek fel rá, mikor ismét ott halad el előttem hogy egy-egy mondatot váltsunk.
- Ha csak egyszer is kultúráltan szólalnál meg és nem gúnyosan előadva a kemény kislányt... az tényleg fasza lenne - vágok vissza, mert ahogy mondani szokás, amilyen az adj isten olyan a fogadj isten. Nem szentelek különösebben nagy figyelmet a kettőnk szócsatáinak, mert nem tudom eldönteni magam sem hogy miért csinálom, de valamiért igen.
- Hm? Miért bánnám? Akkor nem segítettem volna, és nem esett rosszul betörni azt az orrot, mert ettől függetlenül undorító amit csinált - válaszolok hiszen elég bunkó vagyok ez tény, de sosem emelnék kezet úgy nőre hogy az védtelen. Megerőszakolni pedig pláne nem kenyerem senkit, és elítélem azokat akik ezt csinálják. Hátradöntöm a fejem, puha kebleinek, és ez a végtelen pillanat olyan békés. Csak sajnos elmúlik.
- Az, hogy akkor arra jártam véletlen volt, de az amit tettem nem, és százszor is megtnném, mert egy gusztustalan féreg aki ilyesmire vetemedik - felelem komolyan, mert ebben nem ismerek viccet, és nem is tennék máshogy most sem.
- Te talán bánod? - kérdezem vissza ahogy megfogom a kezeit, hogy ne tudjon még elhúzódni. A válaszát akarom.


••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
30

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Hétf. Jan. 22, 2018 11:23 pm

Kicsinyes kacaj hagyja el a számat válaszára, végül a jegyzet füzetem mögé kell bújjak, mert alig bírom visszatartani a valódi nevetésem, ahogy elképzelem Keith-t monoklikkal a szeme alatt sétálni.
-Több fánk, kevesebb mozgás.-célozgatok a panda alakra végül és megyek a további dolgomra, hiszen a vendégek egész nap cserélődnek én pedig már második hete, hogy egyedül nyomom. Legszívesebben a főnököm is kirúgnám szép igényesen, de nem tehetem meg, még. A rendelések készítése közt lefolytatunk egy-egy eszme cserét, persze nem hagyom megtorlatlanul a vissza vágását.
-Ahogy néha viselkedsz, megérdemled ezt a hangnemet...-majd tovalibbenek a megrendeléssel egy távolabbi asztalhoz. Hisz ő sem szokott túl szépen hozzám szólni, aztán ahogy lepasszolom az öreg úrnak a kávéját meg a sajttortát és vissza sétálok a piszkálóm felé, hogy egy számomra fontos kérdést feltegyek. Így mögé lépek és karjaimat a nyaka köré fonva a fülébe duruzsolok. Válasza kicsit meglep, a kinézetéből ítélve, az ember nem ezt venné ugye le, még szerencse hogy mögötte állok, így meglepett arckifejezésem nem láthatja, de egy pillanatra még a levegőt is visszatartom, mert fejét a mellkasomra hajtja, beletúrok a hajamba, majd lassan visszaeresztem a vállára a kezem míg Keith belekezd a folytatásba. Hirtelen nem is tudok hogyan reagálni, csak esetlenül elhümmögöm magam, de ebbe is elcsuklik a hangom. Mi ez?! Végül széttárom a karom, megtudtam amit szerettem volna, még egy köszönömöt valahogy kirebegek neki és folytatom a munkámat is, mert ácsorgásért nem jár a pénz. De ekkor nem várt dolog történik, hiszen vissza kérdez és még a kezem is elkapja, hogy ne tudjak elhúzódni, ajkam apró o betűt formál meglepettségem közepette, majd rántok picit a karjaimon.
-Később megbeszéljük, dolgoznom kell!-egy árnyalatnyival színtelenebb lesz az arcom, mint szokott, ezt abból szűröm le, hogy halántékomon kiver a hideg veríték. Sosem gondoltam bele abba, hogy bánom-e vagy sem, hogy megmentett. Meg voltam győződve róla, hogy ennek így kell lennie. Mivel még mindig a kezem fogja közelebb kell lépjek hozzá, mert így elég furcsán nézhetünk ki és nem biztos hogy kitekert karokkal lehet dolgozni. Ellenben még ha nem is tart erősen, elég határozott a fogása. Ismét a füléhez hajolok, közben kiutat keresek a magam állított kelepcéből, a fene sem gondolta, hogy pont Ő pont erre kíváncsi lehet.
-Megígérem, hogy munka után válaszolok, de most engedj el had csináljam a dolgom. És állom a fogyasztásod.-nem is olyan biztos, hogy szeretnék én erre a kérdésére úgy komolyabban válaszolni, ki tudja miért érdekli ez annyira, hogy ne engedje el a kezem. Türelmetlenül toporogni kezdek, várva arra, hogy elengedjen, ha pedig ez nem történik meg, akkor színt kell vallanom, de mit is mondhatnék neki?
-Egy köszönömmel nem tudom beléd fojtani ezt a témát?-utolsó próbálkozás mielőtt megpróbálom kirúgni alóla a széket, hogy engedjen el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keith Crosseria


avatar


Hozzászólások száma :
23

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Kedd Feb. 27, 2018 1:01 pm

Nem tudom miért váltja ki belőlem ez a nőszemély hogy egy ordas seggfej legyek, de valahogy mégis csak sikerül neki és ez már egyenesen bosszant. Összehúzom a szemöldököm, ahogy a jegyzettömbje mögé bújik, és sejtem hogy kiröhög, csak éppen miért? Mindegy, rá fogok jönni erre is.
-Ha ennél is kevesebbet mozognék akkor már halott lennék. Bár egyébként ez nem igaz, meglehetősen jó formában vagyok – vigyorodok el egoistán, mert minden egyes előnyét kihasználom annak hogy vérfarkas vagyok, a verekedésekben meg aztán pláne. Az az én világom, és sokszor volt olyan hogy le kellett szedni az ellenfélről, mert nem álltam volna meg. Mondjuk ez még az elején volt, de akkor sem éppen kellemes élmény.
-Nem is igaz. Mindig cuki és imádnivaló vagyok, mint most – nevetek fel, hiszen ez az ami nem vagyok, de azért olyan kiállhatatlan sem szerintem. Bár ez is nézőpont kérdése, én szeretek ilyen lenni, és nem változom meg senki kedvéért sem. Érzékelem, hogy megfeszül, nem kell ahhoz lássam hogy tudjam, meglepődött és nem számított ilyenféle válaszra tőlem. Megmentettem akkor este, mert nem hagytam volna, hogy valami rohadék bántsa, akkor se ha éppen nem róla van szó, hanem másról. Nem vagyok híve annak hogy a nőket fizikailag bántalmazzuk, az valahogy olyan nem szeressem dolog, és nem is igazán tolerálom. Szóban szekálni az addig rendben van, de még Aalerának sem akarnék rosszat, és az a rohadék is megbánta már háromszor. Minimum.
-Tudom, de nem úszod meg a válaszadást, ne is reménykedj. Tudni akarom a válaszodat – fogok rá kicsit a kezére és nem eresztem el, csak pár másodperc múlva, amikor már kijelenti hogy válaszolni fog. A fogyasztásomnak mindegy, nem vagyok nagy fogyasztó, és nem is akarom hogy ő állja.
- Arra nincs szükség, munka után viszont várni foglak – engedem el a kezét, és megcsóválom a fejem. Nem, ezt nem ússza meg ennyivel. Felkelek, és az asztalon hagyom a fogyasztásom árát is. Teszek egy kitérőt Normanék felé, mielőtt zárórára járna, és visszadöcögök a motorommal a kávézó elé. Nem megyek be, csak rágyújtok odakint, és várom hogy Lera kijöjjön. Legalább lesz egy hazafuvarja. Mindeni jól jár.
- Szóval, hogy is volt? – mosolyodom el, amikor megjelenik az ajtóban, és elpöccintem a cigim. Mivel azonban nem sietünk sehová, így rágyújtok még egyre.
- Kérsz? – kínálom őt is, ki tudja mikor lett/lesz dohányzó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aalera Laroux


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
30

TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   Csüt. Márc. 29, 2018 11:20 pm

Vajon lehet még rosszabb bármi is? Esküszöm élvezem a napokat mikor se szó se beszéd eltűnik a színről, aztán mikor ismételten megjelenik Őfelsegge, akkor meg száznyolcvan fokot fordul az életem szokás szerint. Agybaj a köbön. De hát kell a változatosság nem de? Miközben kiszolgálom a vendégeket és asztalt takarítok váltunk pár szót, mondatot, de inkább a másik cseszegetése a fő szempont, csak tudnám miért olyan piszok jó érzés ezekben a szócsatákban elmerülni? Pedig egyértelmű, hogy Keith profibb benne, mint én, sőt, míg nem találkoztunk, eléggé visszahúzódó csaj voltam, a kinézet is egy profi álcának a kiindulópontja. Nem tudom elrejteni rendesen a mosolyom, de hát ha egyszer ezt váltja ki belőlem nem tehetek róla, minden esetre válaszait most nem figurázom ki, a többi vendégre koncentrálok, míg eszembe nem ötlik a kérdés amit okvetlenül tudnom kell. Csak azt nem tudom őt miért érdekli az én nézőpontom. Még a kezemet is megfogja és nem ereszt. Francba! Igyekszem kibújni a válasz adás alól, de nem hagy rá esélyt, csak haladékot kapok. Mikor elengedi a kezeimet, megdörzsölöm a csuklómat.
-Rendben, legyen így.-sóhajtok egy mélyet és megrázom a fejem. Megkövülten bámulok magam elé, gondolataimba merülök és a pult mögött ülve figyelem ahogy nem sokkal később kimegy a kávézóból. Újabb sóhaj szakad fel mellkasom mélyéről és megyek leszedem az üresen hagyott asztalt. A pénzt végül a pénztárgépbe teszem és elmosogatom a poharat is és a tányért. Az óra vészesen jelzi hogy hamarosan zárás, nekem pedig fogalmam sincs mit fogok mondani az én... hogy is mondta, ja igen "Mindig cuki és imádni való..." gócpontomnak. Még betéved pár vendég egy-egy utolsó sütire, vagy kávéra, én pedig egyre idegesebb leszek. Mintha vallatásra készülnék. Nem sokkal később szemem sarkából látom ahogy ismét bekanyarodik a parkolónkba, ekkor lép ki az utolsó vendég, én pedig átfordítom a táblát, miszerint már zárva vagyunk. Igyekszem elhúzni az időt, a takarítással, az asztalok rendezésével, de még így is gyorsan végzek. Az öltözőben egérút után kutatok, de tudom, hogy egy be-ki járata van az épületnek, tehát nem kerülhetem el a találkozót. Felkapom az utcai ruhámat és megigazítom a hajam, az öltöző tükrében önmagamra nézve egy szánalmas kis föld alá való porszemet látok. Miért én? Vállamon átdobom a kis táskám és felveszem a kulcs csomóm, majd bakancsos lépteim kényszerítem a bejárat felé. Remeg a kezem ahogy lenyomom a kilincset, ahogy kilépek Keith ezer wattos mosolyával találom szembe magam. Meg kell rázzam a fejem, Ő mosolyog? A lehető leggyorsabban megfordulok és bezárom a kávézót. Kérdése ott cikázik a fejemben, de már piruló arccal indulok meg felé.
-Először is "Szia Lera", mire válaszolok "Hello Keith", másodszor "Milyen volt a nélkülem töltött maradék kis időd?", nem mellesleg mi ez a mosoly az arcodon? Nem láttalak még mosolyogni... Két tippem van, az egyik hogy rajtam szórakozol, a másikat már nem is mondom, mert tudom, hogy az első az igaz.-rontok is egyből neki, azon az alapon, hogy legjobb védekezés a támadás, de előtte két-három lépéssel megállok, mégis ki ő nekem, hogy csak úgy hozzá szaladjak? Tanácstalanságomban egyik lábamról a másikra állok és kényszeredetten megigazítom a táskám pántját. A cigarettára invitálását tőlem szokatlan módon kissé megszeppenve utasítom el, de csak egy kézlegyintéssel.
-Az úgy történt, hogy megmentettél, hálás vagyok nagyon is, de nem tudom mit kellene gondoljak. Így hogy a nyakamra jársz bosszantani, inkább bánom, hogy sikerült.-motyogom miközben a pillantását keresem, tényleg nem tudom mit mondjak, de őszinte vagyok vele.
-Megmondom a frankót, nem is gondoltam a mai napig bele, mindig is úgy gondoltam, hogy ennek így kellett lennie és fogadjam el. A vissza kérdésed rádöbbentett, hogy tényleg nem tudom. De jobban belegondolva, kicsit felforgatod a minden napjaimat. Jó lenne ha nyílt lapokkal játszanál végre!-döntöm oldalra a fejem és felvonom a szemöldököm.
-Mit akarsz tőlem?-lépek egyet felé, a kérdés a majdnem kihalt utcán visszhangot ver, meg is lepődök, megtaláltam a hangom, így van ez Keith mellett, egyszer fent, egyszer lent. De végre jó lenne tudni, hogy mire is kell számítsak.
-Nem hiszem, hogy te csak úgy egy őrangyalt játszol velem, mert azok nem bosszantanak, csak vannak. De te kellőképp kihúzod a gyufát állandóan! Keith, miért???-már előtte állok, így kissé meg kell emeljem a fejem, mert hát mi tagadás magasabb nálam, de most ez sem zavar, van még pár kérdésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: What a hapiness... Lera && Keith   

Vissza az elejére Go down
 

What a hapiness... Lera && Keith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Dél-Queens-