A Végzet Ereklyéi-re épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Hírek
10.14. -Új fejléc
12.22. -Karácsonyi bál
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Latest topics
» Idézzünk ezerig
Today at 7:31 pm by Celestine Blanch

» Ez vagy az?
Today at 7:30 pm by Jace Herondale

» Ha melletted ébrednék...
Today at 7:27 pm by Jace Herondale

» Melyik vers?
Today at 7:16 pm by Jace Herondale

» Lunch time - Vit & Jace
Today at 3:04 pm by Jace Herondale

» Old Friend - Thea & Magnus
Yesterday at 10:23 pm by Magnus Bane

» Melyik dal?
Yesterday at 8:25 pm by Magnus Bane

» Angel & Celi
Yesterday at 8:20 pm by Celestine Blanch

» Új tag, új poszt - Mon Petit Ange, Issac, Crag
Yesterday at 8:14 pm by Isaac Harwey

Top posting users this month
Dorothea Coldstone
 
Jace Herondale
 
Ruko Masashi
 
Vitaly Rayt
 
Celestine Blanch
 
Kagemaru Takada
 
Danielle Monge
 
Mark Blackthorn
 
Noel Dessauge
 
Magnus Bane
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 My dear brother-Mist&Magnus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTéma: My dear brother-Mist&Magnus    Vas. Jan. 29, 2017 9:08 pm



Mist& Magnus ©
Mosolygok, mert a testvérem vagy,
S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Mosolyogva leszállok a metróról, ahogy megáll Manhattan belvárosában. Néha szokásom a tömegközlekedést választani, holott könnyebb lenne, ha csak nyitnék egy portált, és átlépve eljutnék, oda ahová csak akarok, de néha szeretek a mondénok között járni, kelni, hallgatni az apró kis problémáikat, és magamban mosolyogni. Ha tudnák, hogy a kis világuk bármelyik pillanatban össze omolhat, nem lennének ilyen nyugodtak. Nem mintha nagyon foglalkoznék velük, számomra épp elég a Brooklyni alvilágiak döntéseit figyelemmel kísérnem, és vigyáznom rájuk amennyire tőlem telik. Szerencsés helyzetben vagyok, mert Manhattan főboszorkánymestere történetesen a féltestvérem, így az együtt működés kicsit könnyebb. Épp hozzá igyekszem, bár most épp nem munka ügyben csak úgy „barátságból”. Ő is gyakran meglátogat engem, de most úgy éreztem jobb, ha én megyek. El akartam neki újságolni, hogy Alexanderrel újra együtt vagyunk. Emlékszem majdnem agyon ütött, amikor oda állítottam az ajtajába, mint egy nyavalygó kisfiú, hogy szakítottam Aleccel. Úgy nézett rám, ahogyan azt senkinek se kívánom, mégis behívott, leültetett elmondta, hogy egy idióta vagyok, és hogy reméli, hogy jóvá fogom tenni, mert ő nem nézi a savanyú képemet évszázadokig.
Az emlék megmosolyogtat, ahogy lassan sétálok a házak között afelé a ház felé, amelyikben ő lakik. Nem állítom magamról, hogy olyan elveszett volnék, sőt mindig úgy gondoltam magamról, hogy jól ellavírozok mind a mondénok között, mind pedig a saját fajtám, az alvilágiak között, mégis néha szükségem van rá, hogy valaki megveregesse a vállam, és jobban tudja, mi folyik a világban, mint én. És Mist erre több mint tökéletes, azóta, hogy először találkoztunk.
Megállva felnézek a magas épületre, majd egy egyszerű varázslattal kinyitom a kaput és belépek. Az ablakában fényt láttam, szóval biztosan itthon van, remélem nem zavarom meg semmiben. Beszállok a liftbe, megigazítom az ingem, a tükörben megnézem a hajam. Misttel néha annyira hasonlítunk egymásra, hogy össze tévesztenek minket, pedig több száz évvel idősebb nálam. Nem mintha zavarna a dolog, kifejezetten viccesnek találom. Kilépek a liftből, megállva az ajtaja előtt egy pillanatig hallgatózom. Beszédet nem hallok, szóval nem tárgyal senkivel, és más hangok se szűrődnek ki az ajtón, így bátran megnyomom a csengőt. Felteszek egy ezer wattos mosolyt, amikor kinyitja az ajtót.
-Helló! Ugye nem zavarok?  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mystral Lochlan


avatar


Hozzászólások száma :
5

TémanyitásTéma: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Vas. Jan. 29, 2017 11:59 pm


"Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
Magnus& Mystral ©
A szobámban félhomály van, kellemes füstölő illat és leginkább csend, béke és nyugalom amire szükségem van. Túl vagyok ma már egy démon idézésen, és nem esett jól, undorító egy férget kellett megidéznem, és fél napig szellőztetni utána, minimum. A pokol szökevényeknek van egyfajta jellegzetes rohadásra emlékeztető szaguk, ami még az én gyomrom is megfekszi minden alkalommal.
Feketében és ezüstben pompázom, amolyan ázsiai szabású, bő tunika, és a hajam is éppen hosszú, mint valami uralkodóé. Jelenleg az is vagyok, uralkodom a lakásomban és a város felett, de itt rendezkedtem be huzamosabb időre. Közel esik mindenhez, még az úgynevezett féltestvéremhez is aki olyan szerencsétlen a saját szerelmi életében mint egy marék kavics. Mégis, mint jó testvére vagy mije, lelket vertem  belé, amikor elsírta hogy szakított azzal a nephilimmel. Mondtam én, hogy meg kellett volna maradnia Camillenél, de hát... Ő tudja. Én mondtam neki akkor, hogy legyen esze.

Kényelmesen hátradőlve heverek az antik kanapémon, és vizipipázom, ennyi lazulás nekem is jár, amikor megérzem hogy áttörték a védvonalam, de nem ártó szándékkal történt. Kikémlelek, és az emlegetett díjnyertes ökröt látom odakint. Megvárom amíg csenget, aztán kitárom neki az ajtót, és beengedem. Az ő kedvéért megmoccanok a kényelmi pozíciómból. Bolond kicsi öcsém...
- Magnus, micsoda meglepetés. Nem igazán vártalak az az igazság.Csak azt ne mondd, hogy megint szerelmi válságod van, mert ezúttal én teszlek ki az arábi sivatagba hogy kaktuszként élj... - bocsátom előre ahogy becsukom mögötte az ajtót, és a szalonba kísérem.
- Frissítőt, vagy pipázol velem? - dőlök vissza lezserül, mint valami herceg.  Kíváncsian várom mi szél fújta erre.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTéma: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Kedd. Jan. 31, 2017 2:15 pm



Mosolygok mert a testvérem vagy. S kacagok mert nem tehetsz ellene semmit
Elmosolyodom, belépek a lakásba, megnyugtató a füstölő illat.
- Egy pohár vizet elfogadok, az egyelőre tökéletes lesz –rá mosolygok- A sivatagba pedig semmi szükség, hogy kitegyél, éppen hogy jó hírt hoztam. Tudom, hogy nem számítottál rám, de ezt úgy éreztem el kell mondanom.
Leülök, vele szembe az egyik fotelba kényelmesen elhelyezkedem. Ilyenkor mindig az jut eszembe, mikor fiatal boszorkánymesterként megtaláltam őt a nagyvilágban. Nagyon örültem, hogy valaki hozzám hasonlóval beszélhetek, aki sokkal tapasztaltabb, mint én, és nem mellékesen a féltestvérem. A Madridi Néma Város után ő segített eligazodnom a való világban a mondénok között. Sokat köszönhetek neki, néha úgy érzem az, hogy ilyen magas pozícióba jutottam részben az ő érdeme. Persze ezt így sosem mondtam még ki neki, egyikünk sem az az érzelgős fajta, de remélem, érzi milyen hálás vagyok neki.
- Mint mondtam jó hírem van –elmosolyodom- Nem is nagyon akarom bő lére ereszteni a dolgot, de úgy éreztem ezt el kell mondanom neked. Szóval… Alexander és én újra együtt vagyunk. Tudom, tudom, szerinted meg kellett volna maradnom Camille mellett… de Alexander igazán különleges. Igyekszem nem elszúrni a dolgot, hogy ne kelljen, kirakjál a sivatagba kaktusznak, bár nem kétlem, hogy megtennéd.
Ahogy befejezem a mondandómat, nagyot kortyolok a vizemből és kényelmesen hátra dőlve várom a reakcióját. Elismerem, a szerelmi életem az övénél valóban jóval zűrösebb, de valahogy kalandvágyó léleknek gondolom magam, és elég sokáig nagyon is szerettem nagy lábon élni. Sokszor voltam szerelmes, és nagyon sokszor csalódtam, sok kedvesemet eltemettem, és vannak páran, akikkel nem szívesen találkozom többet. Közöttük van Camille is. Igazán erőteljes volt, ami kettőnk között volt, de csúnyán volt vége, és sokáig nem találtam a helyem utána. A barátaim persze mellettem voltak, akik átsegítettek a nehéz időszakon, most pedig boldogabb vagyok, mint az megfogalmazni tudnám. Érzem Mist fürkésző pillantását, várom, hogy mi lesz a reakciója.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mystral Lochlan


avatar


Hozzászólások száma :
5

TémanyitásTéma: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Hétf. Márc. 20, 2017 11:38 pm


"Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
Magnus& Mystral ©
Mindent elfed a füstölő illat, de éppen ezért tartom, szeretem az egzotikus dolgokat, azt hiszem ez egy olyan vonás ami mindkettőnkben közös, de ahogy közli hogy mit kér, majdnem átesek a tökéletesen egyenletes szőnyegem szélében.
- He? Mi van Magnus, te beteg vagy? Vizet? A sok színes szagos, cukros koktélod mellett? Azt hiszem joggal kezdhetek aggódni, ki vagy te és micsináltál Magnussal - kapok a szívemhez drámaian, hiszen pontosan tudom, hogy micsoda alvilági bulik voltak olykor a tetőtéri lakásában, és nem egyen magam is megfordultam. Láttam miféle színes és válogatott italok alkották a kínálatot, és magam is szívesen ittam egy kettőt. Bár én általában a tiszta tömény alkoholért vagyok oda, berúgni úgysem tudok. Az lenne még szép.
- Hát remélem is hogy jó lesz az a hír, ha már itt lesokkolsz rögvest a beszélgetésünk elején. Nem túl szép ám mit ne mondjak... - nézek rá enyhe szemrehányással, ahogy vissza döglök a kényelmes ülőalkalmatosságba és varázsolok neki valamit, amit kér inni és amennyiben nem egy pohár víz. Az méreg. Tele van klórral meg mittudjam én miféle dolgokkal.
- Áh, szóval újra együtt a nagy csapat. Remélem ezúttal együtt is maradtok, és nem akar egyikőtök sem szakítani, mert sajnálnám a sivatagot ha ki kéne tennem ott téged - vigyorodok el, hiszen tény hogy megígértem neki. A perui kalandját hallva... nem kételkedem benne hogy micsoda kaland lehetett Catarinának is hogy Magnussal ment. A mai napig heccelem szerencsétlent az alternatív gyógymódokkal, és a tengerimalac kúrával.
- Való igaz hogy kedveltem Camillet-t, még alvilági mértékkel nézve is dögös volt, de valamiért te kellettél neki. Ezentúl egy kicsit sajnálom hogy meghalt, de... Raphaelt jobban. Tudom hogy jóban voltatok, és még nem is fejeztem ki részvétemet miatta igazán - sóhajtok fel, a vámpírok érdekes lények, és valahogy mindünk életében hajlamosak felbukkanni. Voltak vámpír szeretőim, hát tüzes kis démonok az ágyban azt meg kell hagyni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTéma: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Vas. Ápr. 16, 2017 8:28 pm



Mystral & Magnus ©
Elmosolyodom, megcsóválom a fejemet. Hogy én sokkolom őt, csak mert kivételesen nem valami alkoholosat kérek inni. Hát igen, vannak ilyen napjaim, ma már rengeteg dolgom volt, ha most egy korty alkoholt is innék, szerintem itt helyben bealudnék. Bele süppedek, a fotelba körbe nézek az otthonos kis lakásban.
- Azt hiszem ezt a kaktusz dolgot jobb, ha megjegyzem magamnak, még mielőtt tényleg kaktuszként élhetem le a hátra lévő életemet. Nos, nem, állt szándékomban újra szakítani vele, így talán megúszom a pozsgások sanyarú életét – mosolygok, bele bámulok egy pillanatra a poharamba. Mindig is ilyen volt, fenyeget, csak hogy „jól viselkedjek” és ne keveredjek bajba. Eljátssza, hogy nem érdekli, mi van velem, de tudom, hogy a lelke mélyén aggódik értem, és szomorú lenne, ha történne velem valamit.
- Hát ne haragudj, hogy lesokkoltalak, nem állt szándékomban. Hulla fáradt vagyok, ha egy korty alkoholt is innék, elaludnék, pedig még haza is kellene valahogy jutnom. Hacsak nem akarod, hogy itt szunyáljak a kanapédon.
Mikor Raphaelt említi, kicsit elszomorodom. Nem is tudom, mit jelentett nekem, nem mondom, hogy olyan volt, mint a gyermekem, szerelmes pedig pláne nem voltam belé, sőt az agyamra ment. Azt hiszem, úgy mondanám, egy jó barát volt, akinek segítettem élete legnehezebb időszakán túl esni, és vissza térni a családjához, amíg még megtehette. Azt hittem nem fog elmenni soha, és örökre keseríteni fogja az életemet… erre egyszer csak fogja magát és feldobja a talpát. Azt hittem nem fog megrázni, de tévedtem. Egy újabb barát, aki elment és soha nem láthatom már többé. Felsóhajtok, ahogy kirángatom magam a gondolataim közül.
- Köszönöm szépen. Azt hittem nem fog megrázni a halála. Amíg együtt laktunk az agyamra ment… most mát hiányzik, hogy az agyamra menjen. Nagy kár érte, de hát ilyen az élet. Azt hiszem, már megtanultam együtt élni a gondolattal, hogy az emberek meghalnak. Csak hát, ki számít rá, hogy egy vámpír meghal.
Lehajtom a vizem, majd félre teszem a poharat. Látom a szemre hányó tekintetét, egy pillanatra elgondolkozom, majd úgy döntök, ez a Raphael-dolog eléggé elszomorított.
- Tudod mit… kérek valami erősebbet! Rám fog férni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTéma: Re: My dear brother-Mist&Magnus    

Vissza az elejére Go down
 

My dear brother-Mist&Magnus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Mystral Lochlan Rezidencia-