A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
» Brother - Jace & Alec
Today at 12:19 am by Jace Herondale

» Annie Jones
Yesterday at 11:08 pm by Annie Jones

» Do you want to talk about it? -- Kris & Elliot
Yesterday at 10:04 pm by Kristopher S. Morgan

» Wait - Magnus & Alec
Yesterday at 8:15 pm by Alexander Lightwood

» My dear brother-Mist&Magnus
Csüt. Okt. 19, 2017 11:48 pm by Magnus Bane

» Szólánc
Csüt. Okt. 19, 2017 8:54 pm by Akechi Meo

» Ha melletted ébrednék...
Csüt. Okt. 19, 2017 8:53 pm by Akechi Meo

» Ez vagy az?
Csüt. Okt. 19, 2017 8:47 pm by Akechi Meo

» Idézzünk ezerig
Csüt. Okt. 19, 2017 6:22 pm by Ruko Masashi

A hónap reagolói
Alexander Lightwood
 
Magnus Bane
 
Elliot Reed
 
Kristopher S. Morgan
 
Rune Kristofer Eklund
 
Cheza Roah Sails
 
Akechi Meo
 
Namikaze Narao
 
Jace Herondale
 
Ramirez de la Ver
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 My dear brother-Mist&Magnus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
32

TémanyitásTárgy: My dear brother-Mist&Magnus    Vas. Jan. 29, 2017 9:08 pm



Mist& Magnus ©
Mosolygok, mert a testvérem vagy,
S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Mosolyogva leszállok a metróról, ahogy megáll Manhattan belvárosában. Néha szokásom a tömegközlekedést választani, holott könnyebb lenne, ha csak nyitnék egy portált, és átlépve eljutnék, oda ahová csak akarok, de néha szeretek a mondénok között járni, kelni, hallgatni az apró kis problémáikat, és magamban mosolyogni. Ha tudnák, hogy a kis világuk bármelyik pillanatban össze omolhat, nem lennének ilyen nyugodtak. Nem mintha nagyon foglalkoznék velük, számomra épp elég a Brooklyni alvilágiak döntéseit figyelemmel kísérnem, és vigyáznom rájuk amennyire tőlem telik. Szerencsés helyzetben vagyok, mert Manhattan főboszorkánymestere történetesen a féltestvérem, így az együtt működés kicsit könnyebb. Épp hozzá igyekszem, bár most épp nem munka ügyben csak úgy „barátságból”. Ő is gyakran meglátogat engem, de most úgy éreztem jobb, ha én megyek. El akartam neki újságolni, hogy Alexanderrel újra együtt vagyunk. Emlékszem majdnem agyon ütött, amikor oda állítottam az ajtajába, mint egy nyavalygó kisfiú, hogy szakítottam Aleccel. Úgy nézett rám, ahogyan azt senkinek se kívánom, mégis behívott, leültetett elmondta, hogy egy idióta vagyok, és hogy reméli, hogy jóvá fogom tenni, mert ő nem nézi a savanyú képemet évszázadokig.
Az emlék megmosolyogtat, ahogy lassan sétálok a házak között afelé a ház felé, amelyikben ő lakik. Nem állítom magamról, hogy olyan elveszett volnék, sőt mindig úgy gondoltam magamról, hogy jól ellavírozok mind a mondénok között, mind pedig a saját fajtám, az alvilágiak között, mégis néha szükségem van rá, hogy valaki megveregesse a vállam, és jobban tudja, mi folyik a világban, mint én. És Mist erre több mint tökéletes, azóta, hogy először találkoztunk.
Megállva felnézek a magas épületre, majd egy egyszerű varázslattal kinyitom a kaput és belépek. Az ablakában fényt láttam, szóval biztosan itthon van, remélem nem zavarom meg semmiben. Beszállok a liftbe, megigazítom az ingem, a tükörben megnézem a hajam. Misttel néha annyira hasonlítunk egymásra, hogy össze tévesztenek minket, pedig több száz évvel idősebb nálam. Nem mintha zavarna a dolog, kifejezetten viccesnek találom. Kilépek a liftből, megállva az ajtaja előtt egy pillanatig hallgatózom. Beszédet nem hallok, szóval nem tárgyal senkivel, és más hangok se szűrődnek ki az ajtón, így bátran megnyomom a csengőt. Felteszek egy ezer wattos mosolyt, amikor kinyitja az ajtót.
-Helló! Ugye nem zavarok?  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mystral Lochlan


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Vas. Jan. 29, 2017 11:59 pm


"Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
Magnus& Mystral ©
A szobámban félhomály van, kellemes füstölő illat és leginkább csend, béke és nyugalom amire szükségem van. Túl vagyok ma már egy démon idézésen, és nem esett jól, undorító egy férget kellett megidéznem, és fél napig szellőztetni utána, minimum. A pokol szökevényeknek van egyfajta jellegzetes rohadásra emlékeztető szaguk, ami még az én gyomrom is megfekszi minden alkalommal.
Feketében és ezüstben pompázom, amolyan ázsiai szabású, bő tunika, és a hajam is éppen hosszú, mint valami uralkodóé. Jelenleg az is vagyok, uralkodom a lakásomban és a város felett, de itt rendezkedtem be huzamosabb időre. Közel esik mindenhez, még az úgynevezett féltestvéremhez is aki olyan szerencsétlen a saját szerelmi életében mint egy marék kavics. Mégis, mint jó testvére vagy mije, lelket vertem  belé, amikor elsírta hogy szakított azzal a nephilimmel. Mondtam én, hogy meg kellett volna maradnia Camillenél, de hát... Ő tudja. Én mondtam neki akkor, hogy legyen esze.

Kényelmesen hátradőlve heverek az antik kanapémon, és vizipipázom, ennyi lazulás nekem is jár, amikor megérzem hogy áttörték a védvonalam, de nem ártó szándékkal történt. Kikémlelek, és az emlegetett díjnyertes ökröt látom odakint. Megvárom amíg csenget, aztán kitárom neki az ajtót, és beengedem. Az ő kedvéért megmoccanok a kényelmi pozíciómból. Bolond kicsi öcsém...
- Magnus, micsoda meglepetés. Nem igazán vártalak az az igazság.Csak azt ne mondd, hogy megint szerelmi válságod van, mert ezúttal én teszlek ki az arábi sivatagba hogy kaktuszként élj... - bocsátom előre ahogy becsukom mögötte az ajtót, és a szalonba kísérem.
- Frissítőt, vagy pipázol velem? - dőlök vissza lezserül, mint valami herceg.  Kíváncsian várom mi szél fújta erre.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
32

TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Kedd Jan. 31, 2017 2:15 pm



Mosolygok mert a testvérem vagy. S kacagok mert nem tehetsz ellene semmit
Elmosolyodom, belépek a lakásba, megnyugtató a füstölő illat.
- Egy pohár vizet elfogadok, az egyelőre tökéletes lesz –rá mosolygok- A sivatagba pedig semmi szükség, hogy kitegyél, éppen hogy jó hírt hoztam. Tudom, hogy nem számítottál rám, de ezt úgy éreztem el kell mondanom.
Leülök, vele szembe az egyik fotelba kényelmesen elhelyezkedem. Ilyenkor mindig az jut eszembe, mikor fiatal boszorkánymesterként megtaláltam őt a nagyvilágban. Nagyon örültem, hogy valaki hozzám hasonlóval beszélhetek, aki sokkal tapasztaltabb, mint én, és nem mellékesen a féltestvérem. A Madridi Néma Város után ő segített eligazodnom a való világban a mondénok között. Sokat köszönhetek neki, néha úgy érzem az, hogy ilyen magas pozícióba jutottam részben az ő érdeme. Persze ezt így sosem mondtam még ki neki, egyikünk sem az az érzelgős fajta, de remélem, érzi milyen hálás vagyok neki.
- Mint mondtam jó hírem van –elmosolyodom- Nem is nagyon akarom bő lére ereszteni a dolgot, de úgy éreztem ezt el kell mondanom neked. Szóval… Alexander és én újra együtt vagyunk. Tudom, tudom, szerinted meg kellett volna maradnom Camille mellett… de Alexander igazán különleges. Igyekszem nem elszúrni a dolgot, hogy ne kelljen, kirakjál a sivatagba kaktusznak, bár nem kétlem, hogy megtennéd.
Ahogy befejezem a mondandómat, nagyot kortyolok a vizemből és kényelmesen hátra dőlve várom a reakcióját. Elismerem, a szerelmi életem az övénél valóban jóval zűrösebb, de valahogy kalandvágyó léleknek gondolom magam, és elég sokáig nagyon is szerettem nagy lábon élni. Sokszor voltam szerelmes, és nagyon sokszor csalódtam, sok kedvesemet eltemettem, és vannak páran, akikkel nem szívesen találkozom többet. Közöttük van Camille is. Igazán erőteljes volt, ami kettőnk között volt, de csúnyán volt vége, és sokáig nem találtam a helyem utána. A barátaim persze mellettem voltak, akik átsegítettek a nehéz időszakon, most pedig boldogabb vagyok, mint az megfogalmazni tudnám. Érzem Mist fürkésző pillantását, várom, hogy mi lesz a reakciója.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mystral Lochlan


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Hétf. Márc. 20, 2017 11:38 pm


"Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
Magnus& Mystral ©
Mindent elfed a füstölő illat, de éppen ezért tartom, szeretem az egzotikus dolgokat, azt hiszem ez egy olyan vonás ami mindkettőnkben közös, de ahogy közli hogy mit kér, majdnem átesek a tökéletesen egyenletes szőnyegem szélében.
- He? Mi van Magnus, te beteg vagy? Vizet? A sok színes szagos, cukros koktélod mellett? Azt hiszem joggal kezdhetek aggódni, ki vagy te és micsináltál Magnussal - kapok a szívemhez drámaian, hiszen pontosan tudom, hogy micsoda alvilági bulik voltak olykor a tetőtéri lakásában, és nem egyen magam is megfordultam. Láttam miféle színes és válogatott italok alkották a kínálatot, és magam is szívesen ittam egy kettőt. Bár én általában a tiszta tömény alkoholért vagyok oda, berúgni úgysem tudok. Az lenne még szép.
- Hát remélem is hogy jó lesz az a hír, ha már itt lesokkolsz rögvest a beszélgetésünk elején. Nem túl szép ám mit ne mondjak... - nézek rá enyhe szemrehányással, ahogy vissza döglök a kényelmes ülőalkalmatosságba és varázsolok neki valamit, amit kér inni és amennyiben nem egy pohár víz. Az méreg. Tele van klórral meg mittudjam én miféle dolgokkal.
- Áh, szóval újra együtt a nagy csapat. Remélem ezúttal együtt is maradtok, és nem akar egyikőtök sem szakítani, mert sajnálnám a sivatagot ha ki kéne tennem ott téged - vigyorodok el, hiszen tény hogy megígértem neki. A perui kalandját hallva... nem kételkedem benne hogy micsoda kaland lehetett Catarinának is hogy Magnussal ment. A mai napig heccelem szerencsétlent az alternatív gyógymódokkal, és a tengerimalac kúrával.
- Való igaz hogy kedveltem Camillet-t, még alvilági mértékkel nézve is dögös volt, de valamiért te kellettél neki. Ezentúl egy kicsit sajnálom hogy meghalt, de... Raphaelt jobban. Tudom hogy jóban voltatok, és még nem is fejeztem ki részvétemet miatta igazán - sóhajtok fel, a vámpírok érdekes lények, és valahogy mindünk életében hajlamosak felbukkanni. Voltak vámpír szeretőim, hát tüzes kis démonok az ágyban azt meg kell hagyni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
32

TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Vas. Ápr. 16, 2017 8:28 pm



Mystral & Magnus ©
Elmosolyodom, megcsóválom a fejemet. Hogy én sokkolom őt, csak mert kivételesen nem valami alkoholosat kérek inni. Hát igen, vannak ilyen napjaim, ma már rengeteg dolgom volt, ha most egy korty alkoholt is innék, szerintem itt helyben bealudnék. Bele süppedek, a fotelba körbe nézek az otthonos kis lakásban.
- Azt hiszem ezt a kaktusz dolgot jobb, ha megjegyzem magamnak, még mielőtt tényleg kaktuszként élhetem le a hátra lévő életemet. Nos, nem, állt szándékomban újra szakítani vele, így talán megúszom a pozsgások sanyarú életét – mosolygok, bele bámulok egy pillanatra a poharamba. Mindig is ilyen volt, fenyeget, csak hogy „jól viselkedjek” és ne keveredjek bajba. Eljátssza, hogy nem érdekli, mi van velem, de tudom, hogy a lelke mélyén aggódik értem, és szomorú lenne, ha történne velem valamit.
- Hát ne haragudj, hogy lesokkoltalak, nem állt szándékomban. Hulla fáradt vagyok, ha egy korty alkoholt is innék, elaludnék, pedig még haza is kellene valahogy jutnom. Hacsak nem akarod, hogy itt szunyáljak a kanapédon.
Mikor Raphaelt említi, kicsit elszomorodom. Nem is tudom, mit jelentett nekem, nem mondom, hogy olyan volt, mint a gyermekem, szerelmes pedig pláne nem voltam belé, sőt az agyamra ment. Azt hiszem, úgy mondanám, egy jó barát volt, akinek segítettem élete legnehezebb időszakán túl esni, és vissza térni a családjához, amíg még megtehette. Azt hittem nem fog elmenni soha, és örökre keseríteni fogja az életemet… erre egyszer csak fogja magát és feldobja a talpát. Azt hittem nem fog megrázni, de tévedtem. Egy újabb barát, aki elment és soha nem láthatom már többé. Felsóhajtok, ahogy kirángatom magam a gondolataim közül.
- Köszönöm szépen. Azt hittem nem fog megrázni a halála. Amíg együtt laktunk az agyamra ment… most mát hiányzik, hogy az agyamra menjen. Nagy kár érte, de hát ilyen az élet. Azt hiszem, már megtanultam együtt élni a gondolattal, hogy az emberek meghalnak. Csak hát, ki számít rá, hogy egy vámpír meghal.
Lehajtom a vizem, majd félre teszem a poharat. Látom a szemre hányó tekintetét, egy pillanatra elgondolkozom, majd úgy döntök, ez a Raphael-dolog eléggé elszomorított.
- Tudod mit… kérek valami erősebbet! Rám fog férni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mystral Lochlan


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Pént. Május 19, 2017 7:53 pm


"Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
Magnus& Mystral ©
Mindig öröm számomra Magnus érkezése, kivétel természetesen ha nem, de hát ez is benne van a pakliban. Legutóbb nem élveztem a sirámait, de most úgy fest helyre állt a lelki békéje. Ami igazán megnyugtató tény és bevallom sokknak élem meg a választását, amibe semmi alkoholos nincs. Varázsolok magamnak egy színes koktélt és megvárom mit akar inkább a víz helyett mert azt nem adok. Az van neki otthon is, de én különleges koktélokat tudok keverni, és szívesen keverek neki is.
- Jajj, tudod hogy ha ott hagynálak a Góbi sivatagban az környezet szennyezés lenne, én meg környezet tudatos vagyok ha tudok az lenni. Még Catarina mesélte nekem a perui kalandodat, és ki kelltt neki is hevernie az élményt. Elmesélte a tengerimalacokat is és nem bírom ki hogy ne hozzam fel, sajnálom - vigyorgok két pofára, hiszen tény hogy Magnus eléggé zűrös de ez nekem csak jó. Meghúzhatom magam a háttérbe, és nem is igazán engem keresnek, holott mindenki tudja hogy egész New York az enyém. Mégis hagyom hadd higgyék hogy nem. Kedvelem Magnust is tudom hogy ő sem akarná hogy a várossal valami történjen.
- Nem akartad, mégis sikerült... na de megbocsátom, mert nagylelkű vagyok. Hah? Itt felejtenéd magad? Még sosem éjszakáztál nálam ami azt illeti van vendég szobám nem is egy, nem kéne a kanapéra kényszerülnöd - mosolyodom el, mert ezen nem fog múlni, én hagyom neki hogy itt aludjon, és senki más vendégem nincs éppen aki megzavarná testvéries magányunkat. Vannak dolgok, amiket még nem sikerült megbeszélnünk a háború miatt és sok megválaszolatlan kérdésem is maradt.
- És arra ki számít hogy egy másik boszorkány is meghal? Hiszen elvileg örökké élünk, és ebben a háborúban két barátodat is elvesztetted. Ragnort és Raphaelt is. Kevés híján te magad is meghaltál apánk birodalmában. Meglep hogy tudok róla? - vonom fel a szemöldököm mikor hitetlenkedő nézéssel mered rám. Vele ellentétben én nem zárkózom el apánk elől, és hajlandó ezért kicsit kevésbé szigorú lenni mint a másik fiával. Mi ketten vagyunk a legöregebb élő utódai, azt hiszem valahol az elfuserált démoni lelke mélyén erre büszke.
Varázsolok neki is egy koktélt, amit eliszogathat.
- Ha esetleg berúgnál, megígérem hazaviszlek ha akarod - jegyzem meg neki ahogy belekortyolok a sajátomba.
- Milyen terveitek vannak most Alexanderrel? - kérdezek rá csak úgy kíváncsiságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
32

TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    Csüt. Okt. 19, 2017 11:48 pm



Valaki & Magnus ©️
Széles vigyor fut végig az arcomon, ha Peruról beszélnek mindig így reagálok, egyszerűen nem tudok mit tenni, habár már régen történt.
- Nem kell, ám mindent elhinni, amit Catarina mond. A tengeri malac nem volt olyan rémes, mint elsőre hinnéd, ki kell próbálni az egzotikus ízeket is néha. Nem vallaná be, de ő is élvezte.
Hirtelen száll el minden boldogságom, és szomorodom el, ahogy halott barátaimat szóba hozza. Barátok… hát nem is igazán annak nevezném őket. Ragnor a maga furcsa, zárkózott és mogorva módján mármár a testvérem volt, Raphaelt pedig fiamként szerettem. Hiányuk soha el nem múlóan ég a szívemben, semmi nem segít, hogy gyászomat enyhítse. Főleg, hogy mikor mindez történt, még egyedül voltam, nem sírhattam ki magam Alexander vállán. A gyászt és az elkeseredettséget így mélyen a szívembe zártam, és senkinek nem mutattam meg, de arcom most elárul.
- Annyira nem lep meg –jegyzem meg kicsit elszontyolodott hangon. – Már kezdek hozzá szokni, hogy mindenhol van szemed, és hogy ebből legalább kettő mindig rám szegeződik.
Gondolataimat igyekszem gyorsan vissza fordítani a jelenbe, és egy erőtlen mosollyal nyugtázom, mikor a kezembe terem a koktél.
- Köszönöm ez… azt hiszem jól fog jönni –sóhajtom, bele bámulva a színes löttybe. – Hát, bocs hogy élek nem fordul elő többé! –mondom kicsit már őszintébben mosolyogva.
Ahogy bele iszom a pohárba, az alkohol erőszakos íze őszinte undort vált ki belőlem, de remélem ezt sikerül elrejtenem előle. Most valahogy nincs hangulatom hozzá, torkomat szorítja az elvesztettek miatt érzett keserű fájdalom. Arcom grimaszba rándul, gyomromnak pedig nem akaródzik legyűrni a gonosz folyadékot, de csak megbirkózom vele valahogy.
- Ez igazán rendes tőled, de azt hiszem, ha rendesen berúgok, a cipőmet sem fogom találni, nem hogy a lakáskulcsomat. Úgyhogy ha ez megtörténik, sajnos meg kell tenned azt, amit szerintem sosem akartál, és pesztrálnod, mint ahogy ez egy rendes bátyushoz illik. –vigyorgok rá. Szerencsére most nem kellett sok az italból, hogy rosszkedvemet elűzze, elvégre Ragnor és Raphael sem akarnák, hogy az orromat lógatva, búslakodva gyászoljam őket.
Ahogy szóba hozza kedvesemet, nem tehetek róla, de elvörösödöm. A néhány nappal ezelőtti szenvedélyes éjszaka emlékei vulkánként robbannak tudatomba, arcomba kergetve ezzel a vért. Próbálom elhessegetni az emlékeket, azt akarom, hogy ez csak a kettőnké legyen, bízzak bármennyire testvéremben.
- Néhány napja nálam töltötte az éjszakát…- kezdem, közben torkom köszörülöm. -… és megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra együtt. Tudod… most úgy érzem, sosem voltam még ilyen őrülten szerelmes. Megerősödve jöttünk ki ebből az egész agyrémből, most már minden rendben lesz. Úgy fog működni ez a dolog kettőnk között, ahogy kell neki, és nem fogok többet ide jönni neked siránkozni. Gondolom, ezt értékeled. – szúrom oda mondandóm végére, kedvesen, csipkelődősen. Nem akarom megbántani, tudom hogy törődik velem, és a magunk furcsa módján szeret engem, ahogy én is őt, de nem lehetett egyszerű a nyerkergésemet hallgatnia.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: My dear brother-Mist&Magnus    

Vissza az elejére Go down
 

My dear brother-Mist&Magnus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: Mystral Lochlan Rezidencia-