Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 12:08 pm

by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 11:41 am

by Camea Namid Pént. Okt. 19, 2018 10:29 am

by Roderich Arlovski Kedd Okt. 16, 2018 3:57 pm

by Dorothea Coldstone Hétf. Okt. 15, 2018 8:56 am

by Dorothea Coldstone Hétf. Okt. 15, 2018 8:43 am


by Namikaze Reishi Vas. Okt. 07, 2018 8:50 pm

A hónap reagolói
Minerva Cheney
 
Namikaze Reishi
 
Dorothea Coldstone
 
Rune Kristofer Eklund
 
Sybil Cassie Kane
 
Roderich Arlovski
 
Zane Nyrani
 
Camea Namid
 
Liona Bianca di Canio
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Tessa Gray

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
9
Age :
156

TémanyitásTárgy: Tessa Gray   Szer. Feb. 01, 2017 9:47 pm

Tessa Grey

Név

Tess, Tessi
Kor

155
Faj

Boszorkánymester
Rang

Fehér
Play by

Astrid Berges-Frisbey
Foglalkozás

Könyvesboltban eladó

"Követném bárhová, de másra vár.
Vállalnám a boldog repülést,
De szívem könnyű szárnya túl kevés,a vágyam túl merész... minden elvész!"
Kinézet/Jellem



Én magam soha nem tartottam magamat szépnek. Mindig is úgy gondoltam, az igazán szép lányok Jane Eyre, vagy Lizzie Bennett akik után minden férfi az első találkozás után azonnal bolondul. Én sosem voltam ilyen lány, nem volt kerek, pirospozsgás arcom, álmodozó kék szemeim és bársonyos arany hajam. Hosszúkás, elefántcsont fehér arcom mellé a hajam sötét barna a szemem pedig furcsa szürkés kék. Mindig is átlagosnak tartottam magam, hiába mondogatták, hogy szép vagyok. A 175 centimmel abban a korban, amikor úgymond „fiatal” voltam magasnak számítottam, az 1800-as években úgy tartották, hogy egy hölgy nem elegáns, ha túl magas. De sosem feszengtem, szerettem a csinos ruhákat, és az ékszereket. Modern ruhatáram leginkább elegáns darabokból tevődik össze, ezekhez kényelmes lapos cipőket hordok. Az ékszereket nem nagyon kedvelem, az évek során csupán kettő nőtt a szívemhez. Egy jáde-nyakék és egy gyémánt-karkötő, mind a kettő gyönyörű emlékeket hordoz. Ezektől soha nem válok meg, mindig hordom őket. Sminkelni nem igazán szeretek, jobban kedvelem a természetességet

Ha 15 éves koromban azt kérdezték volna tőlem, hogy mit gondolok lesz-e részem valaha nagy kalandokban valószínűleg kinevettem volna az illetőt. Egészen kicsi koromtól kezdve vissza húzódó, csendes természet voltam, nem nagyon keveredtem bajba, szavamat sem lehetett hallani. Habár ez a mostoha-bátyám elkényeztetett, pöffeszkedő természete mellett esélyem sem volt másmilyennek lenni. Bár ő volt az idősebb, mégis inkább én vigyáztam rá, így hamar gondoskodó, már-már szinte anyáskodó vonások társultak visszahúzódottságom mellé. Szerettem elbújni egy csendes sarokban egy-egy kalandregénnyel vagy szerelmi történettel. Ilyenkor olyan szabadságot érezhettem, amit szürke, unalmas kis életemben soha. De az sors bele szólt, és úgy döntött nem élhetek olyan csendesen, ahogy elterveztem magamnak. De nem bánok egy percet sem. Bátorságot és önbizalmat kaptam új barátaimtól, szerettek és szerethettem. A londoni Intézetben kivirágoztam, és azzá váltam, aki ma vagyok. Erős, független nőnek tartom magam, mégis barátságos és nyitott is vagyok egyszerre. Szeretek beszélgetni, új barátságokat kötni. Persze ha szeretsz olvasni, egy jó pontod már van nálam.


Történet



A vonat ablakából figyeltem, ahogy szalad a táj. Szeretek utazni, ilyenkor egyedül lehetek a gondolataimmal. Ezek a gondolatok elég gyakran a múltba révednek vissza és minden szépségük ellenére szomorúsággal töltenek el. Ez is egy ilyen eset volt elgondolkodva babráltam a nyakékemet, a hideg jáde ismerősen simult az ujjaimhoz. Mellettem egy kislány játszott az édesanyjával, a mellettünk lévő ülések felől csendes beszélgetést hallottam. Oda pillantva fiatal párra lettem figyelmes, akik egymás tekintetében elveszve beszélgettek, olyan egyszerű dolgoktól, mint a számlák és a munka, mégis olyan meghitt közelségben, mintha a szerelem legnagyobb misztériumát tárnák fel éppen. Éreztem, ahogy ettől a látványtól elszorul a torkom és könnyek szöknek a szemembe. Valamikor nekem is részem volt ebben, sokak mondhatják, hogy felelőtlen, sőt egyenesen könnyűvérű voltam, amiért két férfiba szerettem bele szinte, egyszerre de sosem éreztem ezt. Én mindig úgy éreztem, hogy Jem Carstairs és Will Herondale egy lélek voltak, akik a természet csúf tréfájaként két testbe születtek. Csodáltam Jemet őszinte és nyílt szívéért, fantasztikus tehetségéért, amivel olyan szívszaggató dallamokat csalt elő a hegedűjéből amilyeneket azóta sem hallottam, védelmező jelleméért, és odaadásáért. Will a maga módján ennek a jellemnek a tükörképe volt, legalább is ezt akarta elhitetni magáról. Magának, se mert bevallani, hogy érzékenyebb, mint amit a világnak mutat. Csodálatos éveket töltöttem vele, remek férj volt, de Jem hiánya egy napra sem szűnt meg a szívemben. Máshogy szerettek mind a ketten, én pedig ugyan olyan lángoló szerelemmel szerettem mind a kettejüket. Ha nem lett volna Jem betegsége, Willel soha nem történt volna közöttünk semmi. Bármennyire is szerettem, boldogan lettem a felesége, mégis Jem volt az első szerelmem, és ezen semmi sem változtathatott. De Will megértette, tiszteletben tartotta az érzéseimet, és ezért ötökké hálás leszek neki.
Gondolataimból az érzés rántott ki, ahogy megállt a vonat. A hirtelen fékezés, és egy arc, ami a peronon suhant el. Hirtelen felugrottam az ülésemről, és kihajoltam az ablakon. Hosszan bámultam a fekete hajú, magas férfi után, akiben mintha az Jemem kedves arcvonásait véltem volna felfedezni. De ahogy eltűnt a pályaudvaron vége volt az illúziónak, a vonat pedig elindult. Szomorúan sóhajtva ültem le bámultam tovább ki az ablakon, de az arc nem hagyott nekem nyugalmat. Az ablak üvegéből mosolygott rám, szürke haja puhán csillogott, ezüstös szemei pedig mintha engem fürkésztek volna. Néhány percig figyeltem, majd lehunytam a szemem, de szemhéjaim mögött is csak őt láttam. Tudtam, hogy él, és csak reménykedni tudtam, hogy valaha újra találkozhatunk. Lassan több mint egy évszázada folyamatosan éreztem a hiányát, és ezt csak ő maga szüntethette meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
115

TémanyitásTárgy: Re: Tessa Gray   Szer. Feb. 01, 2017 10:11 pm

Elfogadva!
Kedves Tessa!

Kalandos és viharos életed volt, és abban egyet tudok érteni Magnussal, hogy nem egyszerű megtalálni a szerelmet, és neked kettő is kijutott. Te vagy az egyetlen, aki igazán ismerte Will érzéseit, és aki igazán szerette őt olyannal, amilyen. Nos, remélem hogy most, több mint száz évvel később, kedved leled majd abban, ami rátok maradt. Jem, megváltozott ugyan, újra árnyvadászként élhet, és Will nem tért ugyan vissza, de kinek kellene Will, ha itt vagyok én? Wink

Foglald le amit le kell, és szaladj Jem barátunk karjaiba. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Tessa Gray

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Peterson Gray
» Tessa & Jamie - Save me from myself

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Árnyak között élnek :: Elkészültek :: Boszorkánymesterek-