A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
by Darryn Yates Today at 1:56 pm

by Aaron Björningsgard Yesterday at 10:54 pm

by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 5:07 pm






A hónap reagolói
Jora Keegan
 
Crag Marshall
 
Richard D. Reeves
 
Jace Herondale
 
Mamoru Haruo Raiden
 
Dorothea Coldstone
 
Ruko Masashi
 
Logan Caevan Leath
 
Dante di Canio
 
Darryn Yates
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 Now it's history - Jace & Tessa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
8

TémanyitásTárgy: Now it's history - Jace & Tessa    Csüt. Feb. 02, 2017 6:52 pm



Jace & Tessa@
Nem egészen tudnám leírni, hogy hogy érzem magam, miközben a megbeszélt találkozóra várok. A kíváncsiság és az izgatottság keveredik egy nagy adag idegességgel és egy egészen kicsi félelemmel is. Mikor a fiú felhívott nagyon meglepődtem. Nem számítottam rá hogy felkeres, függetlenül attól, hogy egyenes ági leszármazottam. Amikor azt mondta szeretne beszélgetni velem a családomról, egy pillanatra melegség járta át a szívemet. Mégis most hogy rá várok, ideges vagyok. Nem csak azért, hogy mi fog kisülni ebből, de attól is, hogy talán nem lesz, olyan a történet amilyennek ő elképzeli. Kedves dolog tőle, hogy meg akarja ismerni a családját, de nem tudom, hogyan mesélhetném el neki az egészet. Hosszadalmas lenne az elejétől, minden részletre kitérve, és ügyelve rá, hogy ne fulladjon nyálas nosztalgiázásba az egész. Persze a kedvéért megpróbálom, nem akarom, hogy csalódottan távozzon. Leeresztem a könyvem, körbe nézek, hogy megérkezett-e már de még nem látok semmit. Egy pillanatra elnézem, az embereket magamban mosolygok. Mindig is szerettem nézni, ahogy rohan az élet, mindig is úgy gondoltam, ez a csendes emberek elfoglaltsága. Én csak néma megfigyelő vagyok, változatlan miközben az élet elrohan mellettem. Majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie mire ez nem okozott fájdalmat, és el tudtam fogadni, hogy egyszer mindenkitől el kell, búcsúzzak, akit szeretek. Catarina Loss nagyon jól fogalmazott mikor egyszer azt mondta nekem, nem sokkal Lucy lányom halála után, hogy ezt csak túlélni lehet. Elfelejteni nem lehet, csak tovább élni nélkülük, a fájdalom idővel enyhül, de nem múlik el soha. Persze egészen egy boszorkánymester barátom se értheti meg, hogy min mentem keresztül, elvégre ők nem élhették át milyen is szülőnek lenni. De segítettek tovább élni, akkor is, ha ez nehéz, és ezért örökké hálás leszek nekik. Mégis nagyon jó érzés, hogy részese lehetek a fiatalok életének, és segíthetek neki, ha tudok. Ahogy telefonon beszéltünk, a fiú hangja olyan volt mintha Willel beszéltem volna. Előre fel vagyok rá készülve, hogy el fogok érzékenyülni, de már megtanultam hogyan maradjak erős mások előtt. Mégis ideges vagyok milyen lesz a találkozó, milyen is valójában ez a fiú. Újra körbe nézek, a csukott könyvet a táskámba süllyesztem, ahogy meglátom közeledni a szőke fiút. Elmosolyodom, felállok, hogy köszönjek neki.
- Szervusz Jace örülök, hogy eljöttél!
A család nem
ér véget
a vérrel.


A hozzászólást Tessa Gray összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 11, 2017 6:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
94

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Pént. Feb. 03, 2017 12:00 am


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű"



A mai nap, egy igen csak furcsa eseményre készülök. A háború végeztével, sok új dolog derült ki és a legmegnyugtatóbb hogy az én szüleim nem ugyanazok mint Claryé, nincs akadálya a szerelmünknek, hacsak nem mi magunk vagyunk azok. Szóval az egyik ilyen furcsaságot Clary csinálta, amikor a vasnővérekhez mentek, és az egyik néma testvér megváltozott. Bár aztán megtudtunk róla dolgokat és ennek vonzata lett azt hiszem az is hogy egy Tessa nevű nő is megjelent.
Kutakodtam egy kicsit a könyvtárban az intézetben, és kiderült hogy a Herondalek egyik fő pontja Tessa és William házassága. Tehát eme gyönyörű párnak vagyok az egyenes ági leszármazottja. Will ha jl számolok vagy az ük vagy az az előtti apám lehet. Mindegy, még ma ki fog derülni, mivel remek memóriám van nem is viszek magammal semmit a találkozóra. Tudom kit kell keresnem, megnéztem már magamnak azt a nőszemélyt, legalább tudjam kit keresek. A Takiba beszéltük meg a találkozót, és már közeledek. Fekete farmerben, erős talpú bakancsba és egy egyszerű sötét szürke felsőben. Kezeimen a kis kesztyűim és rejtett fegyverek a helyükön. Még nagyon bennem él, hogy bármelyik sarkon rám támadhat egy démon, szóval... Ezen kívül tökéletesen beillek a mondén fiatalok közé felnyírt hajammal és szürkés szemeimmel.
A Taki előtt megállok és aztán belépek a különleges konyhával rendelkező étterembe és már messziről széles vigyort eresztek meg a zöld hajú Kaelie felé.
- Szervusz gyönyörűségem, egy szokásos menüt kérnék oda a hölgyhöz - hajolok bele a nyakába szinte ahogy leadom a rendelésem, de már fel sem veszi, csak végigsimítja az arcom játékosan, és intézi is. Aztán fordulok csak az asztalhoz, és indulok el magabiztosan Tessa felé.
- Tessa. Persze, hogy eljöttem, ha már én akartam találkozni veled - vetem le magam vele szemben. Végigmérem az alakját. Szépanyuci? Legalább egy élő rokon, nem is olyan rossz azt hiszem.
- Szóval, szerintem tudod miért kerestelek meg. A helyzet az, hogy baromira összekuszálódott itt minden, és világéletemben Waylandnek hittem magam, és lövésem nincs a saját családfámról - kezdek bele, ahogy lassan kinyújtóztatom az asztal alatt hosszú lábaim. Kényelembe helyeztem magam, és nem zavartatom magam hogy ez itt nyilvános hely. Csak a magunkfajta látogatja úgyis, engem meg ismernek mint a rosszpénzt. Törzsvendég vagyok.

Zene: Ide || × || Megjegyzés: Ide
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
8

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Vas. Feb. 05, 2017 11:20 pm



Jace & Tessa@
Halványan elmosolyodom, ahogy leült, minden apró gesztus mióta csak belépett olyan mintha Willt látnám.
- Nos, ez a nagyanyád miatt volt. Ahogy utólag mondták, örült, hogy te életben vagy, de abban a pillanatban nem volt a legjobb ötlet, hogy tudjon rólad. Úgy tudta mindenki meghalt azon az éjszakán, és ennek a te biztonságod miatt így is kellett lennie. Így azt mondták neked, hogy Michael Wayland fia vagy, elvégre ő sem élt már akkor, és Robert tudott róla mesélni, ha esetleg kérdeztél, így fenntartható volt a hazugság. Hidd el az egész a te biztonságodat szolgálta.
Hagyom neki egy percig, hogy feldolgozza, amit mondtam, közben a táskámba nyúlva elő veszem a szépen összehajtogatott családfát. Akkor rajzoltam, mikor megkeresett és kérte, hogy találkozzunk. Egyszerűen van levezetve, Willtől őhozzá felesleges mellékágak nélkül csak az egyenes ág.

- Ha ezt megnézed, ezen elég egyszerűen látszik, hogy hogyan származik le a család egészen hozzád. –mosolygok- Hosszú az egész történet, de megpróbálom lerövidíteni. Ha csak a családra koncentrálunk a következőképpen foglalható össze. Mikor Will és én találkoztunk, én még nem tudtam, hogy mi is vagyok valójában. Akkor érkeztem Angliába, és már el is kaptak, hogy a Magiszter felesége legyek. Gondolom olvastál az egész kacifántos háborúról a gépekkel, a Magiszterről és minden egyébről, úgyhogy erre nem vesztegetném a szót. A londoni Intézet árnyvadászai megneszelték, hogy egy lányt fogva tartanak és eljöttek, hogy segítsenek nekem. Ekkor találkoztam életemben először William Heroldale-lel. Nem mondom egy szóval sem hogy elbűvölt, azt sem hogy első látásra belé szerettem, sőt. A viselkedésével ezt ő maga zárta ki, bár sosem tisztázódott, hogy miért is. De lényeg, ami lényeg, elvittek magukkal az Intézetbe ahol megismerkedtem mindenkivel, közöttük James Carstairssal is. Olyan kedves és figyelmes volt, amilyenek a kedvenc könyveim hősszerelmesei, azok, akikről kislány koromban álmodoztam. Jem udvarolni kezdett és nemsokára meg is kérte a kezemet, de nagyon beteg volt. Szerettem őt, hazudnék, ha azt mondanám nem, sőt szeretem a mai napig is, de máshogyan, mint Willt. Ők két nagyon különböző személyiség, de két nagyon szeretetreméltó ember is. Az események sodrában Will és én lassacskán egymásba szerettünk, pedig nagyon harcolt ellene. Nem akart fájdalmat okozni Jemnek, de ezt az érzést biztosan te is megérted. –mosolygok, megint elhallgatok egy pillanatra, elő veszem a táskámból a régi fotókat és dagerrotípiákat. Oda adom neki őket, hogy nézze meg nyugodtan.
- Végül mikor Jem a betegsége miatt a Néma Testvérek közé vonult, ő maga mondta, hogy legyünk boldogok. És azok is voltunk, nagyon nagyon sokáig. Itt ez a kép az esküvőnk napján készült –mutatom azt, amit épp a kezében tart. -  Valójában és sosem tudtam volna választani kettejük közül, a választást a körülmények szülték. De szerencsés körülmények voltak, hiszen itt vagy. Egyenes ágon származol le tőlünk, és ha szabad ezt mondanom nagyon hasonlítasz Willre. Jól kijönnétek, szinte biztos vagyok benne. A többi kép szinte mind Jamest és Luciet a gyermekeinket ábrázolja. Te James egyenes ági leszármazottja vagy, az ő fia Owen volt a dédnagyapád, Owen fia Marcus pedig a nagyapád. Sajnos őket nem ismertem túl jól, és édesapáddal sem találkoztam, legnagyobb sajnálatomra. Róla talán Robert Lightwood, vagy Luke Graymark többet tudna mesélni, mint én elvére sokáig barátok voltak. –mosolyogva figyelem, ahogy a képeket nézi, és a családfát bújja. – Ha van kérdésed tedd fel bátran, remélem fogok tudni válaszolni rájuk.
A család nem ér véget a vérrel


A hozzászólást Tessa Gray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 11, 2017 6:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
94

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Pént. Márc. 03, 2017 11:55 pm


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű"



Kényelembe helyezem magam, és várom a rendelésem, amiben kaja is szerepel, mert ma még nem igazán volt ilyesmire időm, de mint tudjuk, fejlődésben lévő szervezet vagyok, és messze az egyik legjobb vadász a generációmból. Persze, nem egyedül vagyok ilyen remek, és vannak társaim akikkel együtt háborúztunk előbb Valentine, aztán Sebastian ellen.
Most pedig béke van.
Túl nagy a nyugalom nekem, de legalább lekötöm magam, és az agyára megyek mindenkinek aki hagyja magát, most éppen Tessát szemeltem ki. Nem utolsó sorban azért, mert idegesítő hogy alig tudok valamit a saját családomról, márpedig az ő vére vagyok ha jól sejtem, az övé és William Herondale-é aki szintén egy legendának számít, és idegesítően sokszor hasonlítanak hozzá.
- Oh igen, Imogan néni. Volt hozzá szerencsém, amikor az intézet gyakorlótermében rúnabörtönbe zárt ahonnan alig tudtam kitörni - horkanok fel, mert Alec mentett ki, közölte hogy ugorjam át az akadályt én képes lehetek rá. Mindebben csak az a szép, hogy igaza is volt.
- Az más hogy utána a hajón megmentette az életem, de ettől még nem volt a kedvenc nagymamám... ami azt illeti nem is igen ismertem őt. Persze, az én biztonságom. Hányszor hallottam már ezt a szöveget. Ne mondjuk semmit, mert még kicsi, mert még nem áll készen, az ő biztonsága érdekében... 17 évesen az ember nem gyerek. Sőt 15 évesen sem, igazán csodálatos hogy a Klávé ennyire képes felnőttként gondolkodni, pedig mily meglepő, elvileg felnőttekből áll - játszom meg a csodálkozót, mert a sok titkolózásnak sosincs jó vége, még akkor sem ha valaki érdekében történik mindez. Viszonylagos csendben hallgatom és a családfa fölé hajolok, hogy alaposabban szemügyre vegyem, és kijön a rendelésem is.
- Oh, köszi gyönyörűm - kacsintok Kealire, kedvelem a tündért annak ellenére hogy tündér. Visszafordítom a figyelmem a rajzra és hallgatom mit mesél. A találkozásuk elég kalandos lehetett, akárcsak az enyém Claryvel, és akaratlanul is felnevetek egyes részeken. Bár azt nem tudom elképzelni Will mit érezhetett Jem miatt, és belehalnék ha Alec beteg lenne és haldokolna. Valószínűleg én is mindent megtennék érte. Fájdalmas mosollyal jelzem hogy igenis ismerős nekem is ez fajta fájdalom.
- Igen, ismerős a dolog - válaszolok, és tovább hallgatom, ahogy lassan falatozom, és mindent falatokra vágok, nagyon kényes vagyok a kajálásra és nem szeretek csak úgy magamba tömni mindent. Az inkább Alec.
- Mindenki ezt mondja hogy nagyon hasonlítok rá, Magnus is inkább úgy emlegeti hogy a Herondalekkel csak baj van. Mit csinált Will Magnussal, hogy ilyen jó véleménnyel van róla? - kérdezem ahogy szemügyre veszem a férfit a képen. Külsőleg nem hasonlít rám, talán a szeme egy kicsit. Nem is a színe, inkább a csillogása, ahogy szilajul néz. Az mondjuk kifejezetten magamra emlékeztet. Elnézegetem a képeket, furcsa érzés tudni hogy ezek az emberek a felmenőim, és soha nem ismerhettem sem az apámat, sem a nagyapámat senkit aki családot jelenthetett volna nekem. Az egyedüli családom a Lightwoodok voltak.
- Hallottam egy pletykát.... a Herondale és Lightwood ellentétről. Az honnan ered? - kérdezem végül ahogy lassan befejezem az evést is, és már a koktélomnak szentelem a figyelmet Tessa mellett.

Zene: Ide || × || Megjegyzés: Ide
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
8

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Kedd Ápr. 11, 2017 6:13 pm



Jace & Tessa@
Mosolyogva hallgatom a kérdéseit, természetes hogy ennyire kíváncsi. Nehéz lehet neki, hogy mindenki Willhez hasonlítgatja, úgy hogy fogalma sincs róla, hogy ki volt ő, ahogyan az is hogy egész életében titkolóztak előtte. Nekem azt sem engedték, hogy egyáltalán kapcsolatba lépjek vele mikor elárvult, pedig szívesen vigyáztam volna rá. De azt hiszem a fejlődése szempontjából pont ez volt a legjobb, így lehet az a kedves, erős és bátor fiatalember, akit most szerencsém volt megismerni. Bár az önérzete egy kicsit túlfejlett, de azt hiszem ez amolyan Herondale családi vonás mind ilyenek voltak.
- Megértem, hogy nem vagy túl boldog ettől a rengeteg titkolózástól, én sem lennék az –sóhajtok- Elég felnőtt vagy ahhoz, hogy elviseld az igazságot, és ez a Klávé ostobasága, hogy gyerekként kezelnek. Sok ocsmány ügyük van, amit nem teregetnek ki, és sajnos a családod sorsa az egyik ilyen. Én is csak annyit tudok elmondani amit, tudok, bár mondhatnék többet is.
Felsóhajtok, egy pillanatra elhallgatok. Bánt, hogy nem segíthetek neki, hiszen félig-meddig az én felelősségem, ha jobban bele gondolok, én vagyok az egyetlen élő rokona. Senkinek sem lenne szabad egy szál egyedül állni a világban, főleg nem egy 17 éves fiúnak, még akkor, sem ha mindenki felé azt sugallja, milyen önálló.
- Hogy mit csinált Magnussal? –elmosolyodom- Ez egy érdekes történet. Bár ha tippelnem kellene, azt mondanám, az egész lénye gyakorolt nagy hatást rá. Sokáig szerelmes is volt belé sőt…-mosolyogva megcsóválom a fejem- egyszer még csókot is lopott tőle… Will aludt és Magnus bátornak gondolta magát. Ohh te jó Will de ki volt bukva mikor megtudta. És igen, Will nem volt egy egyszerű teremtés, sokszor kellett segítséget kérjünk Magnustól. Önfejű volt, nagyon erős személyiség és szeretett bajba keveredni. Néha én is úgy éreztem, hogy csak a baj van vele, mert annyi aggodalmat okozott. Magnus pedig abban az életállapotban nem volt vevő a könnyelműségére és a nemtörődöm stílusára. Nagyon értett hozzá, hogy elhitesse emberekkel, hogy más, mint amilyen valójában. Nem volt ő olyan rosszfiú, mint amilyennek mutatta magát. Sőt… de hát ezt nem tudhatta meg senki, mert őnagysága egója nem bírta volna el. A szíve mélyén nagyon is jó ember volt, és teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az a vonása, amiben nagyon hasonlítasz rá. Szóval dióhéjban csak ennyit Magnus és Will kapcsolatáról.
Hirtelen elmosolyodom, ahogy eszembe jut az az eset, mikor Cecyli bejelentette, hogy márpedig Gabriel Lightwood lesz a férje, akkor is ha Will fejen állva pörög.
- Nos Willtől és Gabrieltől. Sosem kedvelték egymást, sőt nagyon sokáig rivalizáltak egymással. Tulajdonképpen én, magam sem értettem soha, hogy mi a kakaskodásuk oka, de egy idő után már nem is próbáltam. Azt hiszem ez is jellembeli dolog volt, az első pillanattól kezdve nem kedvelték egymást. Nekem furcsa is volt, hogy te és Alec ilyen jóban vagytok, azt hittem soha nem fogja kedvelni egymást a két család. De félre ne érts, örülök. Nem szerettem, hogy folyton marták egymást, de ők már csak ilyenek voltak. Will majdnem felrobbant, mikor a húga Cecyli bejelentette neki, hogy Gabriel megkérte a kezét és ő igent mondott. Végül is a veszély közelebb hozta őket egymáshoz, de isten igazából két dudás voltak egy csárdában, két nagyon erős személyiség.

"A család nem ér véget a vérrel"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
94

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Vas. Ápr. 23, 2017 11:39 pm


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű"



Elég idegen a helyzet hogy gyakorlatilag egy ősömmel beszélgetek itt a Takiban, aki az ük ük ük apám felesége volt. És eddig még csak a létezéséről sem tudtam, amiért nem tudok kevesebb ellenszenvet érezni a Klávé iránt. Eltiltottak a gyakorlatilag egyetlen élő rokonomtól, azaz éppen felmenőmtől. Hát nem remek? Felemelő érzés, de igazán.
- Hát rohadtul nem vagyok az. Értem én, tényleg de ettől még nem bosszant kevésbé hogy semmit nem tudok a családomról, ellenben azt igen hogy legalább kétszer hazudtak nekem. Először Lightwoodnak éreztem magam, hiszen ők neveltek fel annak ellenére, hogy Wayland volt a nevem. Jace Wayland. Aztán Valentine alaposan megforgatta a lapokat hogy Morgenstern vagyok, az ő egy szem fia. Aztán Herondale lettem, és már kezdem unni hogy úgy cserélgetem a vezetéknevem, mint valami koszos zoknit - morgolódok kissé sértetten, de azért vannak ennél nagyobb gondjaim is. Mondjuk az ereimben száguldozó mennyei tűz maradványa, ami eléggé veszélyes volt már akkor. Most is eléggé szar a helyzet. Bele eszek a rendelésembe, ha már egyszer kértem, és közben bocsánat kérően pillantok rá, de kajás vagyok. Közben hallgatom hogy mit mesél Willről, és majdnem belefulladok egy falatba ahogy elképzelem a jelenetet. Köhögök kicsit.
- Na nemár! Magnus komolyan lekapta az ősömet és az meg hagyta? ez kész őrület... Mármint tudtam hogy eléggé nem normális Magnus, de hogy ráhajtson egy ősömre... ez kész őrület - vigyorgok, mert azért megnéztem volna Will fejét is erre, miután rájött hogy megcsókolta őt egy másik pasi, pedig elvileg Tessáért volt oda már akkor.
- Szóval ezért hasonlítanak mindig hozzá. Kívül sündisznó de egy érzékeny lélek. Nos, sokáig vonakodtam elismerni hogy az lennék, de úgy fest mindig egy nő kell hogy az ember erre rájöjjön és merje vállalni önmagát - sóhajtok fel, ahogy a félig üres tányéromra nézek. Sokat köszönhetek Clarynak, minden romantikus nyálas felhang nélkül és ezt biztos hogy soha nem fogom elfelejteni. Ezért fura, hogy egy ennyire intenzív időszak után, most ennyire nincs mit tennünk, azonkívül hogy rendezzük a sorainkat.
Befejezem az ebédem, aztán hallgatom a pletykálkodás alapjait is. Meglep kissé, hiszen én meg Alec gyerekkorunktól kezdve elválaszthatatlanok vagyunk, miután befogadtak engem. Ezért is lettünk társak a harcban, meghatványozzuk egymás képességeit és sokszor megszólalnunk sem kell hogy tudjuk, mire gondol a másik.
- Ahha, szóval ősellenségek voltak, mert két dudás egy csárdában. Talán kicsit mint én és Simon, nem tehetek róla de a legjobb szándéka ellenére is kikészülök tőle, pedig Clarynak nagyon fontos. De hát ez is azt hiszem majd megoldódik valahogy, szerintem őt fogja választani társának - sóhajtok fel ahogy eltolom magam elől az üres tányért. Jó étvágyam volt na.
- Na és te? Ük-ük-üknagymama, merre jártál amíg az utódaid élték a kis életüket? - kérdezem, bár kissé sajátosan, de nem sértő hangsúllyal azért. Csak hát én én vagyok, és el kell viselni engem.

Zene: Ide || × || Megjegyzés: Ide
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
8

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Kedd Okt. 03, 2017 9:31 pm



Jace & Tessa@
Halkan felnevetek, ahogy az ük-ük-üknagymama szó elhagyja a száját. Hihetetlenül groteszkül hangzik, főleg úgy, hogy ha valaki kívülről lát minket, még akár azt is hiheti, hogy randevúzunk. Figyelem, ahogy jóllakottan hátra dől, de figyelme egy pillanatra sem lankad. Hogy őszinte legyek, jól esik, hogy így érdeklődik a múltja iránt, irántunk, és már most nagyon kedvelem.
- Merre jártam? Hát erre-arra, én is életem a kis életemet. Hogy őszinte legyek, mikor Lucyt és Jamie-t is elveszettem nem volt maradásom. Ők voltak, akik Will halála után tartották bennem a lelket, bele sem gondoltam, hogy túl fogom élni őket. De hát megtörtént, én pedig véghetetlenül magamra maradtam. Így hát engedtem Magnus unszolásának, és utazgatni kezdtem. Bejártam a világot, addig vissza sem tértem ide, amíg nem éreztem úgy, hogy a fájdalom végre enyhül. Messziről persze rajtatok tartottam a szemem, és mikor megtudtam, hogy szegény édesapádék eltávoztak, még Idrist is megjártam. Nem bírtam a tudatot, hogy egyedül maradtál olyan fiatalon, és hiszed vagy sem magamhoz akartalak venni. Persze a Klávé hallani sem akart róla, így lettek végül Lightwoodék a gyámjaid. Olyasmiket hadováltak, hogy én egészségtelen hatással lennék rád, nem tudnék tisztességes árnyvadászt nevelni belőled satöbbi satöbbi satöbbi. Kénytelen voltam bele törődni, hogy még csak meg sem ismerhetlek. –ahogy a mondandóm végére érek, elszomorodom. Akkor is borzasztóan fájt, hogy így lenéznek, és ez azóta sem enyhült. Jó életet tudtam volna biztosítani neki, tudtam volna vigyázni rá, megvédeni, és talán nem kellett volna a családja történetét elhallgatni előle. Megrázom a fejem, hogy ezt a gondolatot elhessegessem, nincs ezen már mit keseregni, már így alakult, és csak annyit tehetek, hogy most megpróbálok az élete része lenni.
- Bár ha nem így alakul, nem ismerted volna meg Claryt, ami nagy kár lenne. –mosolygok-, Remek lány igazán, és szép pár vagytok.  Nagyon hasonlít az elődjére, Charlotte-ra. Ugyan olyan erős, és határozott nő, és hidd el, ha azt mondom, odáig van érted. Ezt a Simont nem ismerem, de úgy vélem ez egy olyan béka, amit le kell nyelned a kedvéért. Will is megtanult együtt élni a gondolattal, hogy Gabe a sógora lett, de csakis Cecy kedvéért. Van ilyen néha, hogy valaki kedvéért el kell viselnünk egy olyan ember társaságát, akit nem kifejezetten kedvelünk.
Hirtelen hallgatok el, ahogy az agyam hátsó szegletében megszólal az én drága megboldogult Willem hangja: „Tess, megint anyáskodsz!”. És valóban. Kéretlen tanácsokat osztogatok valakinek, akit csak pár órája ismerek, és a rokoni kapcsolat itt nem számít. Bár úgy érzem, a fiú, sokkal jobban vágyik az anyai törődésre, mint azt kimutatja, végtére is ez egy olyan dolog, amit isten igazából sosem tapasztalt meg. De, ha jól gondolom, ugyan annyira nem szereti, ha megmondják, neki mit tegyen, mint William.
- Ne haragudj, hogy kéretlen tanácsokat osztogatok. Azt hiszem ez egy olyan rossz szokás, amit 150 év alatt sem sikerült levetkőznöm.
"A család nem ér véget a vérrel"


A hozzászólást Tessa Gray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 24, 2017 1:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
94

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Hétf. Okt. 23, 2017 1:42 am


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű "



Kaelie elviszi az üres tányérokat és rendelek még egy korsó helyben készült sört és palacsintát, juharsziruppal. Kell a desszert, és ez a sör is remek. Nem tagadom van benne egy hangyányi csalás, de attól még nagyon finom így nagyvonalúan elfelejtjük ezt az apróságot. Alec és én már rúgtunk be ettől istentelenül, hogy nem is mertünk hazamenni, hanem vihogva estünk be Magnushoz egymást támogatva féktelen jókedvvel. Elmosolyodom az emlékre is, ahogy a nőre nézek. Hihetetlenül fiatalnak látszik még mindig, és nehéz elhinni hogy az ősöm, és nem mondjuk a barátnőm, vagy ilyesmi. Persze az alvilágiak ismerhetik őt, főleg a hosszabb élettel rendelkezők mint Kaelie. Csókot dobok neki ahogy kihozza a rendelésem, és figyelem ahogy kacarászva eltűnik.
- Szóval mindenfelé jártál. Most már igazán minden mindegy, de jó lett volna ha tudom hogy van élő rokonom, magamat ismerve, biztos megkerestelek volna a tiltások ellenére is. Nem épp a szabályszeretet a legfontosabb erényem, ha már itt tartunk, és nem vagyok kevésbé dühös a Klávé vén fafejeire, hogy nem hagyták hogy felnevelj. Mondjuk tény, akkor nem kötök bele az élő fába is, de azt hiszem mindez végül már nem számít. Kár azon rugózni hogy mi lett volna ha, inkább örülök annak hogy legalább a jelenben megismerhetlek, és most mondom, hogy ha elmerészelsz tűnni az életemből, a világ végére is üldözlek, most hogy tudom ki vagy - mosolyodom el, ahogy beleharapok a palacsintámba. Mondjuk furcsa ilyeneket mondani, de szükségem van rá, hogy itt legyen, még ha csak távolabb is de... soha nem volt igazán családom, bár Maryse mindent megtett hogy saját fiaként neveljen miután hozzájuk kerültem, és a mai napig szeretem is érte, de mégsem az én anyám.
- Ismerted az anyámat? Vagy legalább tudsz róla valamit? - kérdezem, mert az apámról vannak emlékeim, egy ládika amit Amatis adott nekem, még Idrisben és Stephen leveleit tartalmazta. Kialakult bennem egy kép, hogy milyen ember lehetett, de akkor is durva, hogy ennyire befolyásolható volt. Valentine nem lehetett ennyire megnyerő, hiszen ismertem! Azt hazudta hogy ő az apám, és Claryvel testvérek vagyunk, holott nem is. Mindketten angyali vérrel rendelkezünk és Sebastian volt a démoni lény, de végül sikerült elpusztítani, bár Clary nagyon rosszul viselte és még mindig bánkódik hogy sosem ismerhette a bátyját.
- Clary nagyon fontos nekem, azt hiszem ő mutatta meg nekem hogy milyen ember vagyok igazán, és milyen nem akarok lenni. A kedvéért elviselem Simont is, bár valahol... tudod valahol mélyen becsülöm őt, mert igaz barátja Clarynak, olyan mint nekem Alec. A legfontosabb dolog. A végén, Asmodeus birodalmában amikor már minden veszve volt, ő mentett meg minket azzal hogy vámpírságát és emlékeit adta értünk, Claryért is azokért akik neki fontosak. Ez igazán nagy dolog volt - kortyolok bele a sörbe, mert tény, eleinte semmire sem tartottam, csak egy idegesítő koloncnak. Erre tessék.
- Nem zavar, most úgyis eléggé tanácstalan vagyok, hogy meghallgassak bárkit aki szembe jön velem, és hajlandó velem foglalkozni és nem Clary - vigyorodom el, hiszen elég nehéz természet vagyok ezt sosem tagadtam és nem is nőttem ki. Korunk egyik legjobbjaként, azt hiszem nem is kell. Jah és persze borzalmasan szerény is vagyok.


♫ : Heathens || × || Megjegyzés: Szeretettel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
8

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Pént. Nov. 24, 2017 1:26 pm



Jace & Tessa@
Nem igazán tudok mást tenni, minthogy elnevetem magam. Hihetetlen, hogy ennyire szabad szájú legyen, még talán Willnél is rosszabb. De igazán kedves, kellemes fiatalember, örülök, hogy megismerhetem, még akkor is, ha már régóta tudtam a létezéséről, és fájt érte a szívem. De most már semmit sem tehetek a múlt ellen, csupán annyit tehetek, hogy kitartok mellette, nem hagyom magára, és mindenben támogatom. Hogy anyja helyett anyja leszek, és árgus szemekkel vigyázom minden lépését. Mosollyal ajkaimon fogom meg egyik kezét, bár hatalmas és erős, mégis érzem, hogy ez az apró gesztus mennyire hiányzott neki eddig.
- Nos, nem tehetek mást, minthogy ezt fenyegetésnek veszem, és nem mozdulok nagyon New Yorkból sehová. De tudod, nem is akarok. Itt vagy te, és ez többet jelent nekem, mint hinnéd. 150 év nagyon sok úgy, hogy nincs senki melletted, akire támaszkodhatnál, akiről gondoskodhatnál. És hát, van itt valaki, aki mindezen hosszú évek alatt csendesen és türelmesen várt rám, hogy végre együtt lehessünk.
Mosolyom nem halványul, miközben figyelem, ahogy eszik, és hallgatom szavait. Bár azt mondhatnám, hogy az édesanyja volt Stephen nagy szerelme, de hazudnék, és nem érdemli meg. Borzalmas volt látni, ahogy Valentine így manipulálja őket, és hogy Imogen a saját keserűségét az unokájára vetíti le, megnehezítve ezzel Jace életét, és kiszakítva belőle egy hatalmas darabot. Bár csak messziről figyeltem őket, mégsem veszítettem szem elől a családomat egy pillanatra sem.
- Nem ismertem különesebben, csak távolról. De nem volt kifejezetten említésre méltó asszony, már megbocsáss. Apád karizmatikus, erős személyiség volt, és mint ahogy te is biztosan tudod, csak Valentine nyomására vette el édesanyádat, és ahogy te is tudod sosem szerette, a valódi nagy szerelme Amatis volt. Mégis, talán a sors akarta így, hiszen megszülettél te… de sajnos nem édesanyád érdeme, hogy olyanná váltál amilyen vagy. Maryse erőssé nevelt, amiért hálás vagyok neki. Szegény Céline… nem volt egyszerű élete. Gyerekként bántalmazta a családja, talán ezért is volt olyan hihetetlen bizalommal olyanok iránt is, akik nem érdemelték meg. Tartozni akart valahová. Édesapádért rajongott, még akkor is, ha a szerelme nem talált viszonzásra. Végül, mikor édesapád meghalt… Valentine nem sokkal később őt is meggyilkolta. Akkor volt 8 hónapos várandós veled, így téged gyakorlatilag a holttestéből vágtak ki…na, én itt sokalltam be. Nem bírtam ezt látni tovább, és nem tudtalak magamhoz venni, Imogen nem engedte.
Mikor befejezem bűnbánóan lesütöm a szeme, közbe kellett volna lépnem, hogy ne történjen meg ez a sok szörnyűség. Próbáltam is, de a mániákus Morgenster erősebbnek bizonyult, és minden próbálkozásomat csírájában elfojtotta. Mikor végül Jace a Lightwood családhoz került kicsit megnyugodtam. Úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz vele, így könnyebb szívvel maradtam távol tőle, de Imogen tiltása ellenére nem vettem le róla a szemem. Végig követtem felnevelkedését, reménykedve benne, hogy talán egy nap megismerhetem végre, és segíthetem. Ahogy Claryt említi, újra elmosolyodom.
- Helyes. Ezt akartam hallani! Hidd el, talán nem olyan elviselhetetlen az a Simon, csak még meg kell szoknotok egymást. Elő fordulhat, hogy egy idő után már semmi súrlódás nem lesz köztetek, olyannyira össze fogtok csiszolódni. Nagy dolog ám, ha két ember ugyan annyira szeret egy harmadikat.
Újra megsimogatom a kezét, remélem, érzi, hogy rám mindenben számíthat, hogy itt vagyok neki, és nem fogom elhagyni őt soha. Hogy végre része vagyok az életének, ahogy annak lennie kellett volna, és hogy kötelességemnek érzem segíteni őt, bármi legyen is a problémája.
- Tudnod kell kicsim, hogy rám mindig számíthatsz –mondom neki, olyan hangsúllyal, amellyel utoljára a fiammal beszéltem. – Hogy bármi nehézség, vagy probléma merül fel az életedben, egy ember biztosan mindig lesz, akire támaszkodhatsz, és aki megtesz érted mindent.
"A család nem ér véget a vérrel"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    

Vissza az elejére Go down
 

Now it's history - Jace & Tessa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jace Herondale

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Taki's diner-