A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
» A mosoly nélküli őr - Sybil & Michael
Yesterday at 10:30 pm by Michael

» Hírek, újdonságok
Yesterday at 7:04 pm by Dorothea Coldstone

» Zyra & Darryn
Yesterday at 6:59 pm by Darryn Yates

» Szavazás
Yesterday at 6:11 pm by Dorothea Coldstone

» Parabatais - Caleb & Thea
Yesterday at 12:07 am by Dorothea Coldstone

» Játékostárs kereső
Vas. Aug. 20, 2017 5:17 pm by Amelia Svensson

» Avatar foglaló
Vas. Aug. 20, 2017 5:12 pm by Amelia Svensson

» Kész vagyok!
Vas. Aug. 20, 2017 12:07 pm by Amelia Svensson

» Siblings on the run - Sybil & Adam
Szomb. Aug. 19, 2017 10:16 pm by Sybil Cassie Kane

A hónap reagolói
Dorothea Coldstone
 
Darryn Yates
 
Zyra Rockwood
 
Amelia Svensson
 
Namikaze Reishi
 
Namikaze Narao
 
Sybil Cassie Kane
 
Zane Nyrani
 
Enzo di Canio
 
Rune Kristofer Eklund
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 Now it's history - Jace & Tessa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
6

TémanyitásTárgy: Now it's history - Jace & Tessa    Csüt. Feb. 02, 2017 6:52 pm



Jace & Tessa@
Nem egészen tudnám leírni, hogy hogy érzem magam, miközben a megbeszélt találkozóra várok. A kíváncsiság és az izgatottság keveredik egy nagy adag idegességgel és egy egészen kicsi félelemmel is. Mikor a fiú felhívott nagyon meglepődtem. Nem számítottam rá hogy felkeres, függetlenül attól, hogy egyenes ági leszármazottam. Amikor azt mondta szeretne beszélgetni velem a családomról, egy pillanatra melegség járta át a szívemet. Mégis most hogy rá várok, ideges vagyok. Nem csak azért, hogy mi fog kisülni ebből, de attól is, hogy talán nem lesz, olyan a történet amilyennek ő elképzeli. Kedves dolog tőle, hogy meg akarja ismerni a családját, de nem tudom, hogyan mesélhetném el neki az egészet. Hosszadalmas lenne az elejétől, minden részletre kitérve, és ügyelve rá, hogy ne fulladjon nyálas nosztalgiázásba az egész. Persze a kedvéért megpróbálom, nem akarom, hogy csalódottan távozzon. Leeresztem a könyvem, körbe nézek, hogy megérkezett-e már de még nem látok semmit. Egy pillanatra elnézem, az embereket magamban mosolygok. Mindig is szerettem nézni, ahogy rohan az élet, mindig is úgy gondoltam, ez a csendes emberek elfoglaltsága. Én csak néma megfigyelő vagyok, változatlan miközben az élet elrohan mellettem. Majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie mire ez nem okozott fájdalmat, és el tudtam fogadni, hogy egyszer mindenkitől el kell, búcsúzzak, akit szeretek. Catarina Loss nagyon jól fogalmazott mikor egyszer azt mondta nekem, nem sokkal Lucy lányom halála után, hogy ezt csak túlélni lehet. Elfelejteni nem lehet, csak tovább élni nélkülük, a fájdalom idővel enyhül, de nem múlik el soha. Persze egészen egy boszorkánymester barátom se értheti meg, hogy min mentem keresztül, elvégre ők nem élhették át milyen is szülőnek lenni. De segítettek tovább élni, akkor is, ha ez nehéz, és ezért örökké hálás leszek nekik. Mégis nagyon jó érzés, hogy részese lehetek a fiatalok életének, és segíthetek neki, ha tudok. Ahogy telefonon beszéltünk, a fiú hangja olyan volt mintha Willel beszéltem volna. Előre fel vagyok rá készülve, hogy el fogok érzékenyülni, de már megtanultam hogyan maradjak erős mások előtt. Mégis ideges vagyok milyen lesz a találkozó, milyen is valójában ez a fiú. Újra körbe nézek, a csukott könyvet a táskámba süllyesztem, ahogy meglátom közeledni a szőke fiút. Elmosolyodom, felállok, hogy köszönjek neki.
- Szervusz Jace örülök, hogy eljöttél!
A család nem
ér véget
a vérrel.


A hozzászólást Tessa Gray összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 11, 2017 6:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
69

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Pént. Feb. 03, 2017 12:00 am


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű"



A mai nap, egy igen csak furcsa eseményre készülök. A háború végeztével, sok új dolog derült ki és a legmegnyugtatóbb hogy az én szüleim nem ugyanazok mint Claryé, nincs akadálya a szerelmünknek, hacsak nem mi magunk vagyunk azok. Szóval az egyik ilyen furcsaságot Clary csinálta, amikor a vasnővérekhez mentek, és az egyik néma testvér megváltozott. Bár aztán megtudtunk róla dolgokat és ennek vonzata lett azt hiszem az is hogy egy Tessa nevű nő is megjelent.
Kutakodtam egy kicsit a könyvtárban az intézetben, és kiderült hogy a Herondalek egyik fő pontja Tessa és William házassága. Tehát eme gyönyörű párnak vagyok az egyenes ági leszármazottja. Will ha jl számolok vagy az ük vagy az az előtti apám lehet. Mindegy, még ma ki fog derülni, mivel remek memóriám van nem is viszek magammal semmit a találkozóra. Tudom kit kell keresnem, megnéztem már magamnak azt a nőszemélyt, legalább tudjam kit keresek. A Takiba beszéltük meg a találkozót, és már közeledek. Fekete farmerben, erős talpú bakancsba és egy egyszerű sötét szürke felsőben. Kezeimen a kis kesztyűim és rejtett fegyverek a helyükön. Még nagyon bennem él, hogy bármelyik sarkon rám támadhat egy démon, szóval... Ezen kívül tökéletesen beillek a mondén fiatalok közé felnyírt hajammal és szürkés szemeimmel.
A Taki előtt megállok és aztán belépek a különleges konyhával rendelkező étterembe és már messziről széles vigyort eresztek meg a zöld hajú Kaelie felé.
- Szervusz gyönyörűségem, egy szokásos menüt kérnék oda a hölgyhöz - hajolok bele a nyakába szinte ahogy leadom a rendelésem, de már fel sem veszi, csak végigsimítja az arcom játékosan, és intézi is. Aztán fordulok csak az asztalhoz, és indulok el magabiztosan Tessa felé.
- Tessa. Persze, hogy eljöttem, ha már én akartam találkozni veled - vetem le magam vele szemben. Végigmérem az alakját. Szépanyuci? Legalább egy élő rokon, nem is olyan rossz azt hiszem.
- Szóval, szerintem tudod miért kerestelek meg. A helyzet az, hogy baromira összekuszálódott itt minden, és világéletemben Waylandnek hittem magam, és lövésem nincs a saját családfámról - kezdek bele, ahogy lassan kinyújtóztatom az asztal alatt hosszú lábaim. Kényelembe helyeztem magam, és nem zavartatom magam hogy ez itt nyilvános hely. Csak a magunkfajta látogatja úgyis, engem meg ismernek mint a rosszpénzt. Törzsvendég vagyok.

Zene: Ide || × || Megjegyzés: Ide
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
6

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Vas. Feb. 05, 2017 11:20 pm



Jace & Tessa@
Halványan elmosolyodom, ahogy leült, minden apró gesztus mióta csak belépett olyan mintha Willt látnám.
- Nos, ez a nagyanyád miatt volt. Ahogy utólag mondták, örült, hogy te életben vagy, de abban a pillanatban nem volt a legjobb ötlet, hogy tudjon rólad. Úgy tudta mindenki meghalt azon az éjszakán, és ennek a te biztonságod miatt így is kellett lennie. Így azt mondták neked, hogy Michael Wayland fia vagy, elvégre ő sem élt már akkor, és Robert tudott róla mesélni, ha esetleg kérdeztél, így fenntartható volt a hazugság. Hidd el az egész a te biztonságodat szolgálta.
Hagyom neki egy percig, hogy feldolgozza, amit mondtam, közben a táskámba nyúlva elő veszem a szépen összehajtogatott családfát. Akkor rajzoltam, mikor megkeresett és kérte, hogy találkozzunk. Egyszerűen van levezetve, Willtől őhozzá felesleges mellékágak nélkül csak az egyenes ág.

- Ha ezt megnézed, ezen elég egyszerűen látszik, hogy hogyan származik le a család egészen hozzád. –mosolygok- Hosszú az egész történet, de megpróbálom lerövidíteni. Ha csak a családra koncentrálunk a következőképpen foglalható össze. Mikor Will és én találkoztunk, én még nem tudtam, hogy mi is vagyok valójában. Akkor érkeztem Angliába, és már el is kaptak, hogy a Magiszter felesége legyek. Gondolom olvastál az egész kacifántos háborúról a gépekkel, a Magiszterről és minden egyébről, úgyhogy erre nem vesztegetném a szót. A londoni Intézet árnyvadászai megneszelték, hogy egy lányt fogva tartanak és eljöttek, hogy segítsenek nekem. Ekkor találkoztam életemben először William Heroldale-lel. Nem mondom egy szóval sem hogy elbűvölt, azt sem hogy első látásra belé szerettem, sőt. A viselkedésével ezt ő maga zárta ki, bár sosem tisztázódott, hogy miért is. De lényeg, ami lényeg, elvittek magukkal az Intézetbe ahol megismerkedtem mindenkivel, közöttük James Carstairssal is. Olyan kedves és figyelmes volt, amilyenek a kedvenc könyveim hősszerelmesei, azok, akikről kislány koromban álmodoztam. Jem udvarolni kezdett és nemsokára meg is kérte a kezemet, de nagyon beteg volt. Szerettem őt, hazudnék, ha azt mondanám nem, sőt szeretem a mai napig is, de máshogyan, mint Willt. Ők két nagyon különböző személyiség, de két nagyon szeretetreméltó ember is. Az események sodrában Will és én lassacskán egymásba szerettünk, pedig nagyon harcolt ellene. Nem akart fájdalmat okozni Jemnek, de ezt az érzést biztosan te is megérted. –mosolygok, megint elhallgatok egy pillanatra, elő veszem a táskámból a régi fotókat és dagerrotípiákat. Oda adom neki őket, hogy nézze meg nyugodtan.
- Végül mikor Jem a betegsége miatt a Néma Testvérek közé vonult, ő maga mondta, hogy legyünk boldogok. És azok is voltunk, nagyon nagyon sokáig. Itt ez a kép az esküvőnk napján készült –mutatom azt, amit épp a kezében tart. -  Valójában és sosem tudtam volna választani kettejük közül, a választást a körülmények szülték. De szerencsés körülmények voltak, hiszen itt vagy. Egyenes ágon származol le tőlünk, és ha szabad ezt mondanom nagyon hasonlítasz Willre. Jól kijönnétek, szinte biztos vagyok benne. A többi kép szinte mind Jamest és Luciet a gyermekeinket ábrázolja. Te James egyenes ági leszármazottja vagy, az ő fia Owen volt a dédnagyapád, Owen fia Marcus pedig a nagyapád. Sajnos őket nem ismertem túl jól, és édesapáddal sem találkoztam, legnagyobb sajnálatomra. Róla talán Robert Lightwood, vagy Luke Graymark többet tudna mesélni, mint én elvére sokáig barátok voltak. –mosolyogva figyelem, ahogy a képeket nézi, és a családfát bújja. – Ha van kérdésed tedd fel bátran, remélem fogok tudni válaszolni rájuk.
A család nem ér véget a vérrel


A hozzászólást Tessa Gray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 11, 2017 6:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
69

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Pént. Márc. 03, 2017 11:55 pm


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű"



Kényelembe helyezem magam, és várom a rendelésem, amiben kaja is szerepel, mert ma még nem igazán volt ilyesmire időm, de mint tudjuk, fejlődésben lévő szervezet vagyok, és messze az egyik legjobb vadász a generációmból. Persze, nem egyedül vagyok ilyen remek, és vannak társaim akikkel együtt háborúztunk előbb Valentine, aztán Sebastian ellen.
Most pedig béke van.
Túl nagy a nyugalom nekem, de legalább lekötöm magam, és az agyára megyek mindenkinek aki hagyja magát, most éppen Tessát szemeltem ki. Nem utolsó sorban azért, mert idegesítő hogy alig tudok valamit a saját családomról, márpedig az ő vére vagyok ha jól sejtem, az övé és William Herondale-é aki szintén egy legendának számít, és idegesítően sokszor hasonlítanak hozzá.
- Oh igen, Imogan néni. Volt hozzá szerencsém, amikor az intézet gyakorlótermében rúnabörtönbe zárt ahonnan alig tudtam kitörni - horkanok fel, mert Alec mentett ki, közölte hogy ugorjam át az akadályt én képes lehetek rá. Mindebben csak az a szép, hogy igaza is volt.
- Az más hogy utána a hajón megmentette az életem, de ettől még nem volt a kedvenc nagymamám... ami azt illeti nem is igen ismertem őt. Persze, az én biztonságom. Hányszor hallottam már ezt a szöveget. Ne mondjuk semmit, mert még kicsi, mert még nem áll készen, az ő biztonsága érdekében... 17 évesen az ember nem gyerek. Sőt 15 évesen sem, igazán csodálatos hogy a Klávé ennyire képes felnőttként gondolkodni, pedig mily meglepő, elvileg felnőttekből áll - játszom meg a csodálkozót, mert a sok titkolózásnak sosincs jó vége, még akkor sem ha valaki érdekében történik mindez. Viszonylagos csendben hallgatom és a családfa fölé hajolok, hogy alaposabban szemügyre vegyem, és kijön a rendelésem is.
- Oh, köszi gyönyörűm - kacsintok Kealire, kedvelem a tündért annak ellenére hogy tündér. Visszafordítom a figyelmem a rajzra és hallgatom mit mesél. A találkozásuk elég kalandos lehetett, akárcsak az enyém Claryvel, és akaratlanul is felnevetek egyes részeken. Bár azt nem tudom elképzelni Will mit érezhetett Jem miatt, és belehalnék ha Alec beteg lenne és haldokolna. Valószínűleg én is mindent megtennék érte. Fájdalmas mosollyal jelzem hogy igenis ismerős nekem is ez fajta fájdalom.
- Igen, ismerős a dolog - válaszolok, és tovább hallgatom, ahogy lassan falatozom, és mindent falatokra vágok, nagyon kényes vagyok a kajálásra és nem szeretek csak úgy magamba tömni mindent. Az inkább Alec.
- Mindenki ezt mondja hogy nagyon hasonlítok rá, Magnus is inkább úgy emlegeti hogy a Herondalekkel csak baj van. Mit csinált Will Magnussal, hogy ilyen jó véleménnyel van róla? - kérdezem ahogy szemügyre veszem a férfit a képen. Külsőleg nem hasonlít rám, talán a szeme egy kicsit. Nem is a színe, inkább a csillogása, ahogy szilajul néz. Az mondjuk kifejezetten magamra emlékeztet. Elnézegetem a képeket, furcsa érzés tudni hogy ezek az emberek a felmenőim, és soha nem ismerhettem sem az apámat, sem a nagyapámat senkit aki családot jelenthetett volna nekem. Az egyedüli családom a Lightwoodok voltak.
- Hallottam egy pletykát.... a Herondale és Lightwood ellentétről. Az honnan ered? - kérdezem végül ahogy lassan befejezem az evést is, és már a koktélomnak szentelem a figyelmet Tessa mellett.

Zene: Ide || × || Megjegyzés: Ide
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tessa Gray


avatar


Hozzászólások száma :
6

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Kedd Ápr. 11, 2017 6:13 pm



Jace & Tessa@
Mosolyogva hallgatom a kérdéseit, természetes hogy ennyire kíváncsi. Nehéz lehet neki, hogy mindenki Willhez hasonlítgatja, úgy hogy fogalma sincs róla, hogy ki volt ő, ahogyan az is hogy egész életében titkolóztak előtte. Nekem azt sem engedték, hogy egyáltalán kapcsolatba lépjek vele mikor elárvult, pedig szívesen vigyáztam volna rá. De azt hiszem a fejlődése szempontjából pont ez volt a legjobb, így lehet az a kedves, erős és bátor fiatalember, akit most szerencsém volt megismerni. Bár az önérzete egy kicsit túlfejlett, de azt hiszem ez amolyan Herondale családi vonás mind ilyenek voltak.
- Megértem, hogy nem vagy túl boldog ettől a rengeteg titkolózástól, én sem lennék az –sóhajtok- Elég felnőtt vagy ahhoz, hogy elviseld az igazságot, és ez a Klávé ostobasága, hogy gyerekként kezelnek. Sok ocsmány ügyük van, amit nem teregetnek ki, és sajnos a családod sorsa az egyik ilyen. Én is csak annyit tudok elmondani amit, tudok, bár mondhatnék többet is.
Felsóhajtok, egy pillanatra elhallgatok. Bánt, hogy nem segíthetek neki, hiszen félig-meddig az én felelősségem, ha jobban bele gondolok, én vagyok az egyetlen élő rokona. Senkinek sem lenne szabad egy szál egyedül állni a világban, főleg nem egy 17 éves fiúnak, még akkor, sem ha mindenki felé azt sugallja, milyen önálló.
- Hogy mit csinált Magnussal? –elmosolyodom- Ez egy érdekes történet. Bár ha tippelnem kellene, azt mondanám, az egész lénye gyakorolt nagy hatást rá. Sokáig szerelmes is volt belé sőt…-mosolyogva megcsóválom a fejem- egyszer még csókot is lopott tőle… Will aludt és Magnus bátornak gondolta magát. Ohh te jó Will de ki volt bukva mikor megtudta. És igen, Will nem volt egy egyszerű teremtés, sokszor kellett segítséget kérjünk Magnustól. Önfejű volt, nagyon erős személyiség és szeretett bajba keveredni. Néha én is úgy éreztem, hogy csak a baj van vele, mert annyi aggodalmat okozott. Magnus pedig abban az életállapotban nem volt vevő a könnyelműségére és a nemtörődöm stílusára. Nagyon értett hozzá, hogy elhitesse emberekkel, hogy más, mint amilyen valójában. Nem volt ő olyan rosszfiú, mint amilyennek mutatta magát. Sőt… de hát ezt nem tudhatta meg senki, mert őnagysága egója nem bírta volna el. A szíve mélyén nagyon is jó ember volt, és teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az a vonása, amiben nagyon hasonlítasz rá. Szóval dióhéjban csak ennyit Magnus és Will kapcsolatáról.
Hirtelen elmosolyodom, ahogy eszembe jut az az eset, mikor Cecyli bejelentette, hogy márpedig Gabriel Lightwood lesz a férje, akkor is ha Will fejen állva pörög.
- Nos Willtől és Gabrieltől. Sosem kedvelték egymást, sőt nagyon sokáig rivalizáltak egymással. Tulajdonképpen én, magam sem értettem soha, hogy mi a kakaskodásuk oka, de egy idő után már nem is próbáltam. Azt hiszem ez is jellembeli dolog volt, az első pillanattól kezdve nem kedvelték egymást. Nekem furcsa is volt, hogy te és Alec ilyen jóban vagytok, azt hittem soha nem fogja kedvelni egymást a két család. De félre ne érts, örülök. Nem szerettem, hogy folyton marták egymást, de ők már csak ilyenek voltak. Will majdnem felrobbant, mikor a húga Cecyli bejelentette neki, hogy Gabriel megkérte a kezét és ő igent mondott. Végül is a veszély közelebb hozta őket egymáshoz, de isten igazából két dudás voltak egy csárdában, két nagyon erős személyiség.

"A család nem ér véget a vérrel"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
69

TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    Vas. Ápr. 23, 2017 11:39 pm


Tessa & Jace

"Pokolra szállni könnyű"



Elég idegen a helyzet hogy gyakorlatilag egy ősömmel beszélgetek itt a Takiban, aki az ük ük ük apám felesége volt. És eddig még csak a létezéséről sem tudtam, amiért nem tudok kevesebb ellenszenvet érezni a Klávé iránt. Eltiltottak a gyakorlatilag egyetlen élő rokonomtól, azaz éppen felmenőmtől. Hát nem remek? Felemelő érzés, de igazán.
- Hát rohadtul nem vagyok az. Értem én, tényleg de ettől még nem bosszant kevésbé hogy semmit nem tudok a családomról, ellenben azt igen hogy legalább kétszer hazudtak nekem. Először Lightwoodnak éreztem magam, hiszen ők neveltek fel annak ellenére, hogy Wayland volt a nevem. Jace Wayland. Aztán Valentine alaposan megforgatta a lapokat hogy Morgenstern vagyok, az ő egy szem fia. Aztán Herondale lettem, és már kezdem unni hogy úgy cserélgetem a vezetéknevem, mint valami koszos zoknit - morgolódok kissé sértetten, de azért vannak ennél nagyobb gondjaim is. Mondjuk az ereimben száguldozó mennyei tűz maradványa, ami eléggé veszélyes volt már akkor. Most is eléggé szar a helyzet. Bele eszek a rendelésembe, ha már egyszer kértem, és közben bocsánat kérően pillantok rá, de kajás vagyok. Közben hallgatom hogy mit mesél Willről, és majdnem belefulladok egy falatba ahogy elképzelem a jelenetet. Köhögök kicsit.
- Na nemár! Magnus komolyan lekapta az ősömet és az meg hagyta? ez kész őrület... Mármint tudtam hogy eléggé nem normális Magnus, de hogy ráhajtson egy ősömre... ez kész őrület - vigyorgok, mert azért megnéztem volna Will fejét is erre, miután rájött hogy megcsókolta őt egy másik pasi, pedig elvileg Tessáért volt oda már akkor.
- Szóval ezért hasonlítanak mindig hozzá. Kívül sündisznó de egy érzékeny lélek. Nos, sokáig vonakodtam elismerni hogy az lennék, de úgy fest mindig egy nő kell hogy az ember erre rájöjjön és merje vállalni önmagát - sóhajtok fel, ahogy a félig üres tányéromra nézek. Sokat köszönhetek Clarynak, minden romantikus nyálas felhang nélkül és ezt biztos hogy soha nem fogom elfelejteni. Ezért fura, hogy egy ennyire intenzív időszak után, most ennyire nincs mit tennünk, azonkívül hogy rendezzük a sorainkat.
Befejezem az ebédem, aztán hallgatom a pletykálkodás alapjait is. Meglep kissé, hiszen én meg Alec gyerekkorunktól kezdve elválaszthatatlanok vagyunk, miután befogadtak engem. Ezért is lettünk társak a harcban, meghatványozzuk egymás képességeit és sokszor megszólalnunk sem kell hogy tudjuk, mire gondol a másik.
- Ahha, szóval ősellenségek voltak, mert két dudás egy csárdában. Talán kicsit mint én és Simon, nem tehetek róla de a legjobb szándéka ellenére is kikészülök tőle, pedig Clarynak nagyon fontos. De hát ez is azt hiszem majd megoldódik valahogy, szerintem őt fogja választani társának - sóhajtok fel ahogy eltolom magam elől az üres tányért. Jó étvágyam volt na.
- Na és te? Ük-ük-üknagymama, merre jártál amíg az utódaid élték a kis életüket? - kérdezem, bár kissé sajátosan, de nem sértő hangsúllyal azért. Csak hát én én vagyok, és el kell viselni engem.

Zene: Ide || × || Megjegyzés: Ide
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Now it's history - Jace & Tessa    

Vissza az elejére Go down
 

Now it's history - Jace & Tessa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jace Herondale
» serana tessa clarke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Taki's diner-