Kivételes nap a mai, mivel éppen nem a szállodai ügyeimmel vagyok elfoglalva, hanem egy magánfürdőbe igyekszem, ami bár nem az enyém, az egyik klántagom tulajdona, és bármikor bejelentkezhetek éjszakai fürdőzésre, amikor senki nincs ott rajtam kívül csak egy két megbízható ghoul és ifjonc akik tanulják a klán működését, és hogy hogyan kell bánni másokkal. Most is éppen ide igyekszem a Jáde fürdőbe. Egyszerű fekete nadrágot viselek, széles övvel, és egy nyitott nyakú fehér inget, semmi extra. Ma csak vendégeskedek, nem vagyok főnöke senkinek. Itt nem. A megjelenésem fiatalosnak, harmincnak sem nézhetek ki, fekete hajam a japánokra jellemző és orgonaszín szemeim sötét lencsék mögé rejtem.
A fürdőben kellemes félhomály uralkodik és a füstölőknek is kellemes illatuk van és nem fullasztó. A hátsó medence felé indulok, ami eléggé forró vizű és a bejáratnál lévő tárolószekrényeknél az egyikbe hajtogatom a ruháim, és oda teszem az értékeim is, telefont, kulcsokat és minden mást. Aztán a törülközőt a fejemre teszem és belépek a medencébe a meleg vízbe. Egy sóhajjal ereszkedek bele a fürdővízbe és merülök nyakig.
- Micsoda kellemes... - sóhajtom ahogy ellazulok a melegben és hagyom hadd keringjenek a gondolataim ahogy akarnak. Már majdnem aludtam amikor megjelenik az egyik leghűbb szolgálóm és ghoulom, Meo. Akechi Meo. A lépteire kinyitom a szemeim, és végigmérem. Lustán, alaposan és mélyrehatóan.
- Meo - köszöntöm, ahogy kicsit felülök, de így is a kulcscsontomig látszom csak a vízből.
- Mondd csak, miért jöttél? Nyilván fontos oka van, ha ide jöttél, mert tudod hogy nem szeretem ha zavarnak fürdés közben - mosolyodom el, és hagyom hadd jöjjön csak közelebb. Nem bántanám, mert Meo nagyon hasznos nekem, igazi hidegvérű gyilkos, olyasmi mint én, csak ő még ember. Én pedig régóta nem vagyok az. Mindennek ellenére kedvelem őt, még emberileg is. Kellemesen hűvös és simulékony jelleme egészen más mint a fiaimé, és sokszor őt viszem magammal testőrnek is.

Már nem is tudom pontosan, mióta szolgál engem Meo, de hasznosnak tartom, és sok mindent bízok rá, amit másra nem mernék. Tudom, hogy nem remeg meg a keze ha kell, és nem egyszer küldtem már rá valakire, hogy ölje meg. Ghoulként némi előnnyel indul a mondénokkal szemben, na meg amúgy is, hogy az én szolgálóm. Nem lehet panasza pénzügy miatt, a hűséget mindig jutalmazom, és az árulást mindig büntetem.
- Nandemonai [Semmiség]. Halljam hát, miért vagy itt? - kérdezem, és orgonaszín szemeim ráfókuszálnak, fiatalos arcára. Pedig már ötven is elmúlt, mégis huszonévesnek fest. Akár csak én, ezer éveket tudhatok a hátam mögött, mégis harmincötnek hazudom magam a mondén világban, mint üzletember. Közelebb húzódom hogy lássam mit rejt a kis dobozka és összeráncolom a szemöldököm. Nem tetszik amit látok, és meg sem kellene szólalnia.
- Inkább újabb formában, de elég kreatív megoldás - nézem meg magamnak, és elsötétül az arcom. Nem jó az, ha ilyenek jelennek meg, ezt gyökerestől ki kell írtanunk.
- Ellenünk nem, de a tündérek népe ellen nagyon is halálos fegyver lehet bárki kezében. Azt hiszem beszélnem kell a Királynővel - ráncolom össze a szemöldököm, és elhúzom a szám, ahogy a sejtésem kimondott formába önteni hogy napalmot tartalmaz, ami szörnyen gyúlékony, és nem a mi barátunk.
- Hogy került ez hozzád? - kérdezem, hiszen a maffia az én kezemben van, tudnék róla ha ezzel üzletelne bárki is. Ha viszont nem tudok róla, és ez a helyzet, sürgősen nagytakarítást kell tartanom a "családban".
- Mi a helyzet a Családban? Hallassz valami pletykát vagy hírt ami érdekelhet? - faggatom tovább, hiszen nappal ő az én fülem és szemem, amíg engem fogságba ejt a napfény.

Jobban belegondolva nem is tudnám igazán megmondani miért is választottam ki Meot arra, hogy engem szolgáljon az éjszakában és nappalban ha én éppen nem moccanhatok ki a gyilkos napsugarak miatt, de be kell lássam, nem bántam meg. Igazán hasznosnak bizonyul és gyakran küldöm ki őt egyedül, mert esküszöm többet ér mint egy kisebb elit osztag. Azok csak nevükben elitek, de Meo tettekben is az, és nem is adnám senkinek, pedig kérték már kölcsön. Életük utolsó "remek" ötlete volt ez.
- Kreatív és veszélyes. Néha nem örülök annak hogy az emberiség milyen irányban tart, az ilyenek ellen már nem elég a fedezék és a vámpírerő - sóhajtok fel, hiszen ez tény. Hajam nedvesen tapad a nyakamhoz ahogy kicsit kihúzom magam ültömben és nem nyakig vagyok hanem csak a kulcscsontomig.
- Miért várjak vele? - kérdezek vissza, mert meghallgatom a tanácsát, és mondanivalóját. Nem akarok olyan vezető lenni aki semmit nem ad az alkalmazottaira és Meo szolgálatait is megbecsülöm és méltóképpen jutalmazom is. Nem feltétlen pénzben bár tény hogy nem kellene soha szűkölködnie. A kijelentésére elvigyorodom.
- Az alvilágiaktól? Ejha... micsoda aggodalmas szeretőd van neked - kuncogok, hiszen tudom jól hogy Meo nem szereti azt a valakit, a szíve értem dobog még ha nem is tudatosult benne és máshol éli ki a vágyait. Ettől az érzéstől nem szabadulhat. A kijelentésére kissé felhúzom a szemöldököm mikor megsúgja.
- Valóban? Nocsak, meg lennék lepve - gondolkozok el egy kicsit, és közben megvakargatom a tarkómat és visszateszem a törülközőtámaszt.
- Nem tudom. Mgam is sokat tűnődtem ezen, nem csak mondének tűntek el, hanem vérfarkas is akadt az eltűntek között és nem szeretnék arra gondolni hogy az ifjú Morgenstern ámokfutása ismétlődik meg - válaszolok mert az elég kellemetlen lenne, és nem csak nekünk alvilágiaknak, hanem a nephilimeknek is.
- Meo. A családommal tudom mi a helyzet, Nassyr és Darryn maga jelentett mindent. A maffia tevékenysége érdekel - vágok közbe apró mosollyal, hiszen a fiaim minden mással képben vannak, de ebbe nem vonom be őket, ez egyedül az én bizniszem és Meoval osztozom rajta.