Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics

by Adam Vincent Kane Hétf. Szept. 17, 2018 8:51 pm

by Tatyana Beherovsk Hétf. Szept. 17, 2018 11:27 am

by Vendég Hétf. Szept. 10, 2018 8:00 pm

by Vendég Szer. Szept. 05, 2018 12:12 am


by Siri Nathanael Hétf. Aug. 27, 2018 8:32 pm

by Dorothea Coldstone Hétf. Aug. 27, 2018 7:34 pm

A hónap reagolói
Alan Bret
 
Tatyana Beherovsk
 
Mikhal Zharkov
 
Dasha Voronin
 
Adam Vincent Kane
 
Rune Kristofer Eklund
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 One real and one fake - Vel & Mandy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
12
Age :
25

TémanyitásTárgy: One real and one fake - Vel & Mandy   Szer. Ápr. 19, 2017 8:36 pm



Vel & Mandy
A fülemben bömbölő zene kellemes aláfestése az amúgy is esős, viharos és sötét városnak. Lassú, borongós és van benne valami mélységesen letargikus. Mármint a zene, de akár New Yorkra is igaz lehet. Általában élettel zümmög és zizeg, de nem ilyenkor, amikor a kora nyári eső öntözi a mocskot és port. De legalább elmossa egy kicsit a napok óta tartó fojtogató érzést. Nem vagyok benne biztos, hogy a szmog váltotta ki, vagy a tudat, hogy a mai fotózáson Vel is ott lesz, vagy esetleg valami más. Majd kiderül idővel, mert mindig kiderül. Bakancsaim a zene ritmusára dobbannak a járdán, ahogy közeledem a pince stúdióhoz, amit két kedves fotós ismerősöm üzemeltet. Sokszor hívnak, mert szeretik a kinézetem és tudják, hogy szívesen vállalok sok munkát, mert kell a pénz. Nagyon nem egyszerű egyedül fenntartani egy lakást New Yorkban és még egyetemre is járni mellette, de legalább megéri a két állás, mert így még minden számlát ki tudok fizetni és egy kicsit félre is tudok tenni. Csak nem alszom két-három évet, de lehetne rosszabb is.
Sietősen nyitom ki az ajtót, miután becsöngettem, azért még úgy is eláztam egy kicsit, hogy súlyos centikkel az utcavíz felett járok és hosszú kabátom PVC-ből van, ami évekkel jobb, mint bármilyen esőkabát, a nagymama korú esernyőmről nem is beszélve. Nem öltöztem magam alatta, hiszen amúgy is átöltöztetnek és esőben nem szeretem a sok és kényelmetlen ruhát, szóval most csak egyszerűben tolom az ipart. Gyorsan lepakolom a kabátom és az esernyőm az ajtóban száradni, hogy ne vizezzek össze semmit és máris kiabálom el magam beljebb a pincébe az ismerőseim felé, ahol már a próbaképeket hallom kattogni. Gondolom a világítást tesztelik az igazi akció előtt.
-Ajánlom, hogy Vel már itt legyen, mert szeretnék minél előbb hazajutni! -szólok nekik, amire nevetés hullámzik vissza hozzám, amit nem tudok sem igennek, sem nemnek dekódolni. Valahogy olyan ideges érzésem van mindig Vel közelében, de mégsem. Mert nem az a szokásos szorongás, valami jobb, kellemesebb annál, de mégis türelmetlen várakozás vegyül bele és nem tudom mire vélni. Kedvem lenne egyszer nyugodt körülmények között megérinteni, hogy lássam, mi folyik benne, talán akkor megtudom, mitől vannak ilyen érzéseim. Hagyjuk ezt most, mert dolgom van. Lehuppanok a tükör elé, hogy elkészítsem a sminkem, amikor jön a hang a helyiség végéből.
-Vámpíros téma lesz lila és vörös színekkel, tegyél ki magadért Mandy! -és megint a kuncogás, mi van már? Visszamentünk tinibe, ahol minden csillogós tinivámpírra nyálzunk, mint a hormonhajtotta kispicsák?
-Mi van? Na jó, adjatok fél órát, addig folytassátok a világítás tesztelését -szólok vissza és a tükörre hajolva kezdek bele a sminkem készítésébe.

Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely


avatar


Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Csüt. Ápr. 20, 2017 12:10 am



Mandy & Vel
Álmodsz e a koporsódban, márványarcú kedvesem...






Már egészen megszoktam New Yorkot. Mondjuk nem olyan régen jöttem ide, de azért éppen elég volt ahhoz, hogy az életemet a feje tetejére állítsam, már megint. Nem volt elég, hogy kétszer majdnem meghaltam, harmadjára is szembe kellett köpnöm a Kaszást, és vissza rántottak az életbe. Nagyon nem akarok én meghalni úgy tűnik, és a vámpír tartozott nekem, így hát engem is azzá tett. Nem mondom hogy örültem neki, de lerótta a tartozását szóval korrekt volt, csak az nem tetszett hogy utána mindkettőnk nyakába szakadt a tudat, hogy egymáshoz vagyunk kötve amíg nem tanít meg nekem mindent, és amíg én meg nem tanulom. Kezdve azzal hogy nem támadunk meg minden szembejövőt vacsinak nézve. Az önuralmam elég jó, így a vártnál hamarabb sikerült ezen eluralkodnom, de nem állítom hogy felhőtlen a kapcsolatom Vele. Gyakorlatilag egymás agyára megyünk és nem állhatja a megjelenésem, hogy ennyire goth, vörös és fekete.
Az átlagos megjelenésem fekete nadrág lelógó lánccal és ehhez bakancs természetesen, és vagy fekete vagy hálós felső, mivel vámpír vagyok, már nem fázom. Egy hosszított bőrkabátot is viselek a látszat kedvéért. Nyakamban nyakláncok, és a kedvenc bőr nyakörvem ami elfedi a heget. Orromban és ajkamban piercing, rövid vörös hajam belelóg az arcomba, és szemeim feketével vannak kihúzva akár csak az ajkam.
Az eső már reggel óta szakad és most este sem akarja abbahagyni, így a bőrkabátom hatalmas kapucniját húzom a fejemre, és olyan vagyok így mint valami elbaszott anti megváltó. Karkötőim csörögnek, ujjamon megcsillan a karom gyűrűm.
Elérek a pincehelységig ami tágasabb mint az ember gondolná, és tudom jól kiket fogok bent találni. Korábban érkeztem a kelleténél, de nem volt jobb dolgom, és inkább döglöm itt a kanapén, mint otthon Vele. Amanda, Mandy még nincs itt, így hagyom az egyik itteni sminkesnek hogy harci díszbe fessen, és már bőven a kanapén döglöm bőr és lánc öltözékemben, amikor megjelenik.
- Vel már itt van, és köszöni a kedvességed, de ő se akar itt éjszakázni ami azt illeti - szólalok meg a kanapéról és még a kezem is megemelem hogy lássa, itt vagyok. Olyan ellentétes nekem ez a nő, de nem mondom, gyönyörű. Vámpíros fotózás lesz, szóval már a kezemben van a vámpír fogsor amit nem fogok viselni, hiszen minek tenném, elég előidéznem a saját agyaraimat. Gyilkos fegyver tud lenni.
- Már minden készen áll, kivételesen te vagy az, akire várni kell, bármilyen meglepő is - válaszolok, de nem kelek fel, csak táv beszélek. Egy kispárnán nyugtatom a fejem, és bakancsos lábam lelóg a kanapéról. Aztán megvakulok.
- Miaf... - pislogok párat, de rájövök hogy csak szivatnak és gyakorolnak, és engem fotóznak a kanapén fekve, mert szerintük baromi menő hogy így eldöglöttem itt. Ch...  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
12
Age :
25

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Szer. Május 24, 2017 11:44 am



Vel & Mandy
Az angol származásom miatt sokan azt hiszik, nem szeretem az esőt, de mivel goth is vagyok, rögtön felülírja a korábbi előítéletüket az, hogy biztos szeretek akkor az esőben búslakodni és bámulni az ablakon lecsurgó cseppeket és úgy tenni, mintha egy szomorú dal klippjében lennék. Elárulom szeretem az esőt, de inkább játszani benne és elázni, mint bámulni. De ritkán teszem, mert itt New Yorkban még az eső is koszos és inkább nem kockáztatok egy amúgy is túl gyakori megfázást vagy tüdőgyulladást. Igenis figyelek az egészéségemre, hiába nem úgy tűnik.
Szerencsére megint van munkám és most éppen az ismerőseimmel, akiknél olyan jó baráti hangulat szokott lenni és nálunk mindig élvezem a fotózásokat. Vannak olyan helyek is, ahol úgy bánnak a modellel, mint a szeméttel, hogy nem elég ügyes, nem pózol jól és még csúnya is mindennek a tetejébe. Nem szeretem ezeket a helyeket, de nem utasíthatom vissza, mert kell a pénz. Megérkezem és mint az ázott kutya, előbb lerázom magamról a lehető legtöbb vizet, majd felakasztom a kabátom és az esernyőm száradni, hogy legalább ennyivel szárazabban mehessek haza.
-Remek, akkor folytasd a jó munkát! -kiabálok vissza Velnek és máris vetem le magam a sminktükör elé, hiszen mégiscsak én ismerem jobban az arcom, mint az ismerőseim. Végső esetben az egyikük tud fotózásra sminket készíteni, de inkább passzolni szokta a lehetőséget, ha egy mód van rá.
-Nem tehetek róla, hogy lerobbant a busz és meg kellett várnom a következőt, de még így is csak tíz percet késtem -vágok vissza, ennél többet is szoktam késni azokban a ritka alkalmakban, amikor elfeledkezem arról, hol is kéne lennem. Legalább ez legyen meg nekem, amennyi felé kéne néha szakadnom, hogy mindent elintézzek.
Az elfolytott káromkodásra elkuncogom magam, az ismerőseim szeretik ezt a vakítósdit játszani főleg azokkal, akik nagyon mogorvának tűnnek. Ez Velre tökéletesen igaz, így talán sikerül egy kicsit felengednie és nekem sem lesz olyan kényelmetlen helyzet egymáshoz érni. Vellel már egészen összeszoktunk, ahhoz képest, de még mindig nehéz nekem ilyen sokat mutató ruhákban úgy tenni a képeken, mintha szeretők lennénk. Még jó, hogy nem színészkednünk kell, azt már nem vállalnám. Gyorsabban készülök el a sminkemmel, mint gondoltam, ezért gyorsan eltűnök egy paraván mögé öltözni és már sietek is a fotósaimhoz.
-Na, jó leszek így? -tudakolom, ahogy körbefordulok nekik párszor, hogy megnézhessenek. Majd jeleléssel hozzáteszem elfeledkezve magamról, hogy akkor kezdjünk neki, essün túl rajta. Ez a szokás nagyon régi, ez nem fog elmúlni egyik pillanatról a másikra és nem is akarok róla leszokni. Nagyon kedves emlékeim fűződnek hozzá.

Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely


avatar


Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Pént. Jún. 30, 2017 8:11 pm



Mandy & Vel
Most csend van és hó és halál






Kellemes kis stúdió ez, és kizárólag azért szerződtem le velük, mert főleg esténként tartanak fotózásokat. Eleinte nagyon buli volt, hiszen ilyenkor értem rá, most már rávisz a kényszer hogy ilyenkor jöjjek, hiszen nappal nem mehetek ki, és olyankor előszeretettel alszom is órákon keresztül. Bár Micah szerint ez teljesen rendben van, mert nekem megfordultak a napok, és bár eddig is inkább este voltam aktív, napközben bent voltam, és egy kis alter boltban dolgoztam, hát most annak is vége lett. Bár nem panaszkodom, itt is elég jók keresek, népszerű modellé léptem elő, annak ellenére hogy csak egy hobbynak indult hogy vámpír létem első éveiben csináljak is valamit és ne depressziózzak semmin. Mondjuk nem jellemző rám éppenséggel ez az érzelem, sosem voltam ilyen hajlamú.
A kanapén heverészek ami ilyen pihengetős berendezés, de én egymagam pofátlanul elfoglaltam, mert már teljes harci díszben pompázok, sminkkel együtt. Már csak lustálkodok amikor a párom is befut. A modell akivel sokat dolgozok együtt, még akkor ismertem meg amikor ember voltam, aztán volt egy kis kihagyásom, és most már más vagyok. Talán érzi, nem tudom de néha olyan furcsán viselkedik.
- Ébressz fel ha kész vagy - morgom vissza és lehunyom a szemeim, hogy aztán megvakulva nyissam ki, és morogjam meg a fényképészt aki még egyszer megvakít, mondván ez nagyon természetes reakció. Beintek neki befelé fordulok a kanapén tüntetően hátat fordítva mindennek, és várok Mandyre. Hallom hogy merre van, természetfelettien jó a hallásom, és az ilyen extrákért esküszöm megérte meghalni.
- "Csak"? Még öt perc az udvariasságból belefér, de tíz már nem igazán amennyiben nem ilyen vis major, mint most - jegyzem meg, mert elismerem van hogy az ember nem tehet róla, de akkor is igazán szólhatna.
- Igazából ami viszont roppant udvariatlan, hogy eszedbe se jutott szólni hogy késel. Mert akár azt is hihettük volna hogy nem jössz és akkor mindenki feleslegesen jött ide - teszem hozzá, de nem kifejezetten gúnyosan vagy kioktatólag hanem csak úgy rendesen. Annyira még nem ment fel bennem az ideg hogy bunkó is legyek, pedig aztán tudok...
Felemelem a fejem amikor a lány ideér és elismerően nézek rajta végig, igencsak vámpíros lett és kicsípte magát. Erőt veszek magamon és emberhez méltatlanul sima mozdulattal állok fel. Én fekete bőrnadrágba öltöztem. A bakancsomat itt most csizmára cseréltem, és megállok a nővel szemben. Zöld macskás szemeim összeszűkülnek a kalimpálására.
- Ne integess, mert senki nem érti még mindig... Derek, kezdjünk neki akkor - indulok el a megvilágított tér felé és úgy teszek mint aki becsattintja a vámpírfogakat. Szembefordulva már valódi szemfogaimmal sziszegek rá a kamerára, csak úgy próbaképpen.

note | music |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
12
Age :
25

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Pént. Júl. 28, 2017 11:07 pm



Vel & Mandy
Végre beesem, igaz késve, de még mindig nem annyit késtem, mint amennyit lehetett volna a lerobbant busszal. El is kezdek készülődni, mert nem akarom az egész éjszakát itt tölteni és senki más idejét sem húzni. Addig is, amíg én sminkelek és felöltözöm, hagyom, hogy a fotósok kínozzák Velt, mert nekem ez különösen vicces. Gyorsan eltüntetem a karikákat a szemem alól, fekete rúzst kenek fel és bonyolult szemsminket készítek, és ezzel szépnek minősítem magam, aztán már csak a ruha van hátra.
-Akkor minek kell megjegyezni, ha egyszer vis maior volt?  -sóhajtok, mert néha tényleg nem értem Vel kötözködését ilyen apró dolgokkal kapcsolatban, mint plusz öt perc vagy sem. Nincs nekem sem időm, sem energiám ilyesmivel szenvedni, mivel nekem is nehéz, másoknak is megbocsátom az ilyesmit. Amúgy is, mit fog számítani ez öt év múlva?
-Én akartam, de ezzel elég nehéz  -megyek végre oda és meglengetem az orra előtt az egyértelműen lemerült telefonom.
-Fél napja le van merülve és nem tudom bekapcsolni sehogy, hiába töltöm. Kéne vennem egy másikat, de nincs miből és nem tudom, mikor…  -sóhajtok megint, egyszerűen csak szenvedek már ezzel a telefonnal, de nem tudok másikat szerezni. Így aztán tényleg nem tudtam volna szólni, még ha akartam volna sem. Előre megyek, körbeforgok és megmutatom magam a ruhákban és mindenki kifejezi a tetszését, tehát mehet a menet. Még jelelem is, hogy akkor kezdjük, mire Vel megint morog. Legszívesebben pofon vágnám, de most csak a vállába boxolok, amilyen erősen csak tudok. Nem vagyok erős, így tudom, hogy nem okozok neki fájdalmat, de nagyon fel tud húzni, amikor ezt szólja meg. A jelnyelv nálam egy érzékeny pont és nem hagyom bárki rosszat szóljon rám vagy bárkire emiatt.
-Ne. Merészeld. Még egyszer megszólni a "kalimpálást"  -mutatom ujjaimmal a macskakörmöket, miközben én is a kamera látószögébe lépek -Nem tudod, hogy mi van mögötte -sziszegek látható haraggal és így már egészen könnyű lesz a Vel játszotta mű vámpírra ellenségesen nézni. Elvileg egy olyan fotósorozatot csinálunk, amiben ő, mint vámpír megkerget, elkap, elbájol és magához hasonlóvá tesz. Akkor most nem a félelemmel teli meneküléssel, hanem a dühös harccal kezdünk, ha már így felhúzott.

Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely


avatar


Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Szer. Szept. 13, 2017 12:56 am



Mandy & Vel
Most csend van és hó és halál






Lustulok a kanapén, amíg megtehetem, mert türelmes ember jelen esetben már vámpír vagyok, de ettől függetlenül, a jókedvem nem végtelen. Morgós hangulatban vagyok amúgy is, mert a kedves teremtőm éppen bagózik rám, és nem tesz semmit, aziránt hogy a látszatát fenntartsuk, hogy az apám lett. Mondjuk mintha szükségem lenne rá, de a klán szabályai azok a klán szabályai, és be kell tartani őket. Még csak gyakorlom, mert sosem volt ennyire szervezett környezet körülöttem.
Mandy meg naná hogy elkésik, és most még ez is szúrja a szemem, vagy valamimet. Mert nem szeretem a pontatlanságot, bár lehet a staff már megszokta, mittudomén. Nyűgös vagyok ehhez a mai naphoz.
- Mondjuk mert honnan kellett volna tudnom hogy vis major? Mellesleg akkor is elkésel, ha nem az... - morgolódok valamivel halkabban és a kamera villanására is csak vicsorgok egyet, és tüntetően befelé fordulok, és hallgatom hogy mennyire átérzem ezt a szerepet. Persze, ha tudnék hogy ez nekem nem szerep, hanem a kőkemény valóság, és nem kértem, csak kaptam... Pislogok ahogy hirtelen egy telefon kerül az orrom elé elsötétült képernyővel.
- Jól van nah... - sóhajtok, mert ezzel elég nehéz vitatkozni, és visszafordulok hanyatt, hogy lássak is valamit, és nagyon vámpírosan elfoglaltam ezt a kanapét. Oldalra fordulva nézem ahogy körbefordul, meglehetősen vámpíros, és a szépsége eddig is vitathatatlan volt, de ilyenkor kijön a tehetsége is, ahogy a sminkekkel és színekkel játszik. Felkelek és kihúzom magam, nem sokkal vagyok magasabb a lánynál, és ahogy a vállamba boxol, csak egy gunyoros mosollyal pillantok rá. Nem okoz fájdalmat, sokkal inkább a keze fájdulhatna meg, legfeljebb.
- Akkor ne csináld. Tudod, hogy itt senki nem érti, és kurva idegesítő, ha valaki olyan "nyelven" beszél, amit senki nem ért, nem gondolod? - vágok vissza és megvillannak a szemeim, de persze a nyelv szót macskakörömbe teszem. Nem nyelv ez, hanem kalimpálás, és nem érdekelnek a miértek. Lehet ettől leszaromnak tűnök, de legalább nem vagyok képmutató. Beállok a fotózás színterére és úgy teszek mint aki becsattintja a vámpír fogakat, de közben meg a sajátjaimmal virítok. Nagyon természetes hatást keltek vele. Végigvesszük a pózokat, és nem is kell tettetnem hogy morcos vagyok, mert az vagyok és ő is inkább dühös, mintsem menekülne előlem. Végül aztán nagyon intenzív képsorok lesznek, és a fotós el van szállva, hogy micsoda képek lettek. A végén persze, órákkal később már a kanapén ülök, és a bakancsom fűzőjét kötögetem be. Tizenöt soros, sima fekete, semmi extra de be kell fűzni, és sokkal jobban érzem magam benne, mint abba a velúros csizmában. Abban nem küzdenék az életemért.
Már mindenki pakol össze, mikor megpillantom Mandyt és eszembe jut valami. Azt mondta szar a telefonja és nincs pénze újra. Én akkor szerzek másikat amikor akarok így kipattintom az enyémből a sim kártyát, és az üres készüléket teszem az ölébe ha mellém ül ő is cipőt cserélni.
- Azt mondtad a tiéd szar - teszem hozzá magyarázatképp. Ez egy közepes felső kategóriás készülék, de semmi nincs benne, max egy két kép valami semmit mondó dologról, és két ébresztés. Nem szabtam személyre, mert még nekem is új. De majd lesz másik, a számom marad, a többi nem érdekel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
12
Age :
25

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Kedd Okt. 31, 2017 9:29 pm



Vel & Mandy
Még szerencse, hogy minden napom ohanással és ugrálással telik, kölünben most idegeskednék, hogy mennyit kések éppen.
Túl sok fontosabb dolgom van annál, minthogy fennakadjak ilyesmin, de van egy olyan érzésem, hogy Vel megint fenn fog akadni valamin, de ehh,
nehéz az életem, nehogy már.
Képébe nyomom a lemerült és valószínűleg teljesen tönkrement telefonomat, de ezzel még ő sem tud vitatkozni, aki még a kákán is megtalálja a csomót. Amúgy meg nagyon is megbízható vagyok és szóltam volna, de ezzel lehetetlen. Viszont gyorsan elkészültem szerencsére és már mennék a helyemre, amikor még a jelelésre is beszól. Nem tudom megállni, hogy ne üssem meg, tudom, hogy úgysem fáj neki, de engem alaposan felhúzott. Nem válaszolok neki, mert nem akarok veszekedni és kiabálni, meg erre mi nem érünk rá, de a tekintetemből rájöhet, hogy nem vagyok éppen boldog a kijelentésétől. Ötlete sincs, hogy mit jelent számomra a jelnyelv, akkor pedig ne szóljon be ezért. De hogy mi is az oka, azt nem fogm elmondani neki, nem kell hogy még sajnáljon is. Engem ne sajnáljanak, lehetne rosszabb is, de boldog vagyok így.
A fotós ismerőseim odáig vannak a képekért, azt mondják, csak egy kis változtatás kell majd hozzájuk, de már így is tökéletesek a képek. Nem nagyon kellett megjátszanom a dolgot, Vel tett róla. Nem nagyon akartam, hogy ma ezt a régi dolgot eszembe juttassa. Most, hogy elmúlt a harag, már csak a szomorúság és a gyerekkori kesernyés emlékek maradnak. Azt hiszem, ma este gyertyát gyújtok, ha végre hazaérek.
Leülök felvenni a cipőmet Vel mellé, mert ezt sajnos nem tudom állva felvenni. Eleve nem veszek fel állva semmilyen cipőt, mert túl könnyen elszédülök a vérszegénység miatt. Sokan kiabálják rám az utcán, hogy vámpír vagyok, de ha tudnák, hogy igazából még kevés is a vérem... Meglepődök az ölembe pottyanó telefonon.
-Nagyon hálás vagyok, de nem fogadhatom el. Egy ilyen dolog drága és nem tudom visszafizetni -Próbálom visszaadni a készüléket, hiszen Veltől akkor sem fogadnám el. Nagyon kedves volt ez tőle, de nem ismerem annyira, hogy csak úgy elfogadjak egy telefont. Tényleg szükségem lenne egy másikra, de amúgy sem hív engem senki, szóval kibírom egy darabig nélküle is. Befejezem a kötögetést és egy percig még ülve maradok, hogy ne szédüljek el, ha felállok, de nem érzem túl jól magam. Vajon mikor ettem utoljára?

Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely


avatar


Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Kedd Nov. 14, 2017 8:54 pm



Mandy & Vel
Most csend van és hó és halál






A fotózásnak lassan vége lesz, és ez azt jelenti hogy lassan hazamehetünk, vagyis esetemben még Marcussal randizok, mint ilyenkor mindig, mert ő visz haza a Dumortba miután vadásztunk, vagy épp hajlandó valami újat tanítani. Folyton panaszkodik, bár nem értem miért, nincs velem olyan sok baja, és ha nem lenne az apám, még ennyit se kéne velem töltenie, megoldanám magam ahogy mindent szoktam.
A képeket visszanézve elmosolyodom, igazán szenvedélyes képsorok lettek, ott van az a haragos tekintet és a vérszomjam amit éreztem, még csak meg sem kellett játszanom magam. Jó munka volt, de ezt a morgást kihagytam volna, de nem bírtam ki hogy ne szóljak be a késések miatt, mert ezt az egyet annyira tudom utálni, hogy az ember nem ér ide időre, és neki ez nem az első alkalma volt, hanem a sokadik. Igaz, egy ideig nem találkoztunk, mert meghaltam és újra kellett tanulnom élni, de most erőt gyűjtök. Vannak terveim, és céljaim. Tudom mit akarok kezdeni az örök létemmel, már ha megérem és a tanulóéveim után Richard életben hagy.
A kanapén ülve kötöttem be a bakancsom fűzőit, mert ezeken a hagyományosakon nincsen oldalt zipzár hogy csalni lehessen, de emiatt tart szorosan, és a fűző nem megy szét, hacsak nem vágom el. Ahogy Mandy mellém telepedik, kissé elgondolkozom, és végül a semmit mondó közepes kategóriás telefonom az ölébe dobom.
- Fogadd el. Fogd fel kölcsönnek, amíg szerzel egy újat, de nem kell vele sietned. Nekem nem fog hiányozni - válaszolok, magam sem tudom, miért vagyok ilyen kedves vele, de érzem a szomorúságát és azt is hogy nincs jól.
- Elég sápadt vagy a sminkedtől függetlenül, minden oké? - kérdezem végül, ahogy felállok és a kanapé oldalának dőlve várom a válaszát. Betegség szagát nem érzem rajta, de kimerült lehet, annak nincs különösebb szaga.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
12
Age :
25

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Szer. Jan. 24, 2018 3:26 pm



Vel & Mandy
Néha nagyon tudom utálni Velt, mert ő is az a fajta, aki képes még belerúgni egyet a földön fekvőbe, ha éppen úgy gondolja, hogy vicces. Az, hogy jelelek és főleg azon a nyelven gondolkozom, nem az ő dolga, nem is kéne rá beszólnia, ha egyszer ki is mondom, amit jeleltem. Nehogy már ne tehessem meg, ha a legjobb barátomat köszönhettem ennek a tudásnak és még mindig rá emlékszem ezzel a kis dologgal, mert a sírját meglátogatni nem tudom.
A fotósok elégedettek, szerencsére, azt mondják, legközelebb is ezt akarják látni, ha kell, összeugrasztanak minket érte. Kösz, de azt azért nem, nem szeretem én az ilyet annyira. De legalább mehetek haza és folytathatom a tanulást, lassan itt vannak a vizsgák és nem lesz elég az időm. Már állnék föl, amikor Vel az ölembe ejti a telefonját.
-De csak ha tényleg nincs rá szükséged. Köszönöm -forgatom még egy kicsit a kezeim között, de nem érzek semmit, ezek szerint nem kötődik hozzá túlságosan. Felhúzom a cipőmet és amint kiegyenesedek, érzem, hogy nem jó valami és Vel kérdését is csak a fülem zúgásán keresztül hallom meg. Összevont szemöldökkel és lehunyt szemekkel próbálok a hangjára koncentrálni.
-Nem... Táskámban van gyógyszer... Add ide, kérlek -bökök a kettőnk között a földön álló táskámra, nem érdekel, mit talál, amíg turkál benne, de egyedül nem találom meg így. Idióta vérszegénység...
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely


avatar


Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Csüt. Feb. 15, 2018 3:58 pm

Nem tudom néha eldönteni hogy hova tegyem ezt a nőt, olyan furcsának tűnik néha és mégis a megjelenése, nem elhanyagolható. Vámpírokra jellemzően sápadt, és már már tökéletes halott menyasszony lenne egy halloweeni bulin, de nem tagadom vonz. Van egy megjelenése, ahogy a fotózás is mutatja, nem egy elveszett kislány. Ami tetszik benne, hogy lappang a tűz és ki tud kelni magából, néha már csak ezért is bosszantom. Szeretem a tüzet és talán Nyxiában is ezt szerettem a legjobban hogy nem félt tőlem, soha egy pillanatig sem, pedig tudom hogy nem vagyok éppen egy barátságos figura.
A kanapén ülve végül is enyhe gondolkozás után odaadom a telefonom Mandynek hiszen nekem bármikor lehet egy új. Nem tart semmiből egy ostoba halandót megbabonázni hogy adja nekem, és ha kell az erőszaktól sem riadok vissza. Az nem jellemző rám hogy megfutamodjak, és nem mondom hogy néha nem keresem szándékosan a bajt hogy leeresszem a feszültségem. Azzal hogy vámpír lettem, minden megborult, és az életemnek vége lett, hogy elkezdődhessen egy új. Nem mintha annyira bánnám, sokkal inkább olyan érzés, mintha hazaértem volna, mintha ez lenne az, amit eddig kerestem, és nekem való.
-Nincs. Neked jobban kell, engem meg úgyse keres senki rajta – vonom meg a vállam, hiszen kb két embernek van meg a számom. Richardnak és Marcusnak. Meg az ügynökségnek, bár ők nem hivogatnak, inkább emailben keresnek mindig egy egy lehetőség miatt ami adódik.Mondjuk kiesett egy fél év, mire emberek közé mertem menni újra de hát eléggé kezdő vagyok még, bár az emberi tulajdonságaim megmaradtak és örülök is neki hogy az önuralmam már akkor is jó volt. Most jó hasznát vettem, és még így is sokszor vesztettem el a fejem.
-El fogsz ájulni? – kérdezem ahogy a szédelgőre nézek, és a táskája után nyúlok. Kikeresem belőle a gyógyszert, és nem kutatok hogy még mi más van ott, semmi közöm nincs hozzá mit hord magával. Én már leszoktam arról hogy magammal hordjak bármit is, ami nem fér el a zsebeimben. A kezébe nyomom a tablettákat és hozok egy pohár vizet hogy legyen mivel lenyelje.
-Mitől agy ennyire oda? – kérdezem hogy valami történt-e, vagy csak krónikus betegség. Mert azzal nem tudok mit kezdeni. Max hívok neki egy taxit. Igen, talán ez lesz a legjobb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
12
Age :
25

TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   Kedd Márc. 13, 2018 1:49 pm



Vel & Mandy
Nem tudom, mit érzek Vel felől, de egyértelműen nem normális ember. Mindenkinek van egy nagyon egyedi kisugárzása, amit érzek, ha elég időt töltök a közelében, de Vel-é valahogy jobban vonz, mint sokaké. Ritkán találok ilyet és alig tudok mással foglalkozni, ha vele vagyok. Jobban is idegesít és még inkább hagyom az agyamra menni, mint bárki mást. Általában nincs se kedvem, se energiám más ember hülyeségeire ugrani, de ő más. Szerelmes lennék? Áhh, francokat, idegesít, nem tetszik.
-Nos, rendben, köszönöm -Elveszem a telefont vonakodva, igazából nekem sincs annyira szükségem rá, mint azt hinné. A szüleimmel tartom csak a kapcsolatot, barátaim nincsenek, a főbérlő és mindenki más, aki akar velem beszélni, személyesen teszi, nem telefonon. De ha tényleg nekem akarja adni, akkor tegye, amint lesz rá lehetőségem, amúgy is visszaadom neki. Meg végigkutatom, hátha találok valami érdekeset, mert annyira nem tudok semmi konkrétat róla, hogy még egy telefon tartalma is több a semminél.
-Nem… Csak rossz… -szédelgek és támasztom a fejem, ahogy próbálom a levegőt normálisan venni. Elájulni nem fogok, csak ha fölállok most, de ennyire hülye nem vagyok. Megkérem, hogy halássza elő a bogyómat, ami ilyenkor segíteni szokott, bár igazán nincs rá szükségem. Annyira nem rossz a helyzet, ha rendesen eszek, nincs semmi gondom, csak megint sikerült elfelejtenem. Beveszem a pirulát és várok, hogy jobb legyen és látásom is kitisztuljon. Perceken belül jobban leszek, ha addig sem állok föl és kezdek el ugrálni, szóval most egy kicsit még ücsörögnöm kell, mielőtt elindulhatnék haza.
-Minimális vashiány és vérszegénység. Nem olyan rossz, vassal dúsított étkezéssel kordában lehet tartani és nem szokott semmiben zavarni, csak ha elfelejtek enni, akkor történik ez, és kell a bogyó. Mindjárt jó lesz -támasztom még egy kicsit a fejem, de máris sokkal jobb. Valahol azért jól esik, hogy érdekli, mi van velem.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: One real and one fake - Vel & Mandy   

Vissza az elejére Go down
 

One real and one fake - Vel & Mandy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Esther Mikaelson
» [Event] Tükörkép - THE REAL ONE

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Manhattan-