Ma zárva vannak. Mindenkinek kell a pihenő, a hétvégén meg amúgy is felülmúlták magukat, Celi egyszerűen nem tudta elképzelni, honnan lettek hirtelen ennyien, de nagyon örült neki. Lévén ezek szerint van még kereslet az ő bárjára, és nem hiába ölte bele fél életét. Bár panaszra sosincs oka, törzsvendégei is vannak, sőt… már szülinapot, illetve legénybúcsút is tartottak itt. Azt kimondottan élvezte, nem rejti sose véka alá, mennyire szeret is sürgölődni, szervezni, figyelni a legapróbb részletekre is, csak hogy akik betérnek ide, teljes elégedettséggel távozzanak, na meg az alkalmazottai is úszkálhassanak a sikerben. Sokat köszönhet nekik, ha ők nem lennének, ez a hely már rég lehúzta volna a rolót, ezt pedig igyekszik is minden módon meghálálni. A pihenő viszont még neki sem árt, hiába halhatatlan, nem olyan fiatal már, sőt. Szellemileg azért már elbír fáradni, még ha ez a fizikumán nem is látszik meg. Ez viszont nem az a nap. Ő és pár pultos végzik a leltárt, Celi azonban a szokottnál is hiperaktívabb. Soha senki nem mondta azt, hogy egy barátság megkopik az évek során, az övé és Angelé pedig annyira szilárd, hogy azon már nem fog az idő vasmarka sem. - Azt hittem, csak etetsz, mikor közölted, hogy meglátogatsz. Aztán eszembe jutott, hogy április elseje már elmúlt – amint meglátja a nőt, ledobja a papírt meg a tollat, ami a kezében volt eddig, és minél hamarabb szünteti meg a távolságot kettejük között, hogy aztán megölelhesse rég nem látott barátnőjét. - Srácok. Bemutatom Angelt, aki remélhetőleg már beadja a derekát, és a csapatunk tagja lesz – ellenállhatatlan mosollyal az arcán, rebegteti meg pilláit, barátnőjét nézve. - Most zárva vagyunk, de láttad volna, mi volt itt hétvégén…. hiába az idő az idő, nehezen viselem én már a teltházat, meg a pörgést – sóhajt teátrálisan, megforgatva a szemeit, hogy jelezze, nem gondolja ezt teljesen komolyan. - Szóval kellesz nekem – ereszt meg egy kacér vigyort is, aztán a pulthoz invitálja, és meg is bont egy üveg bort, annak reményében, hogy maradásra bírhatja a szökevényt.
Kezdőlap
Ma zárva vannak. Mindenkinek kell a pihenő, a hétvégén meg amúgy is felülmúlták magukat, Celi egyszerűen nem tudta elképzelni, honnan lettek hirtelen ennyien, de nagyon örült neki. Lévén ezek szerint van még kereslet az ő bárjára, és nem hiába ölte bele fél életét. Bár panaszra sosincs oka, törzsvendégei is vannak, sőt… már szülinapot, illetve legénybúcsút is tartottak itt. Azt kimondottan élvezte, nem rejti sose véka alá, mennyire szeret is sürgölődni, szervezni, figyelni a legapróbb részletekre is, csak hogy akik betérnek ide, teljes elégedettséggel távozzanak, na meg az alkalmazottai is úszkálhassanak a sikerben. Sokat köszönhet nekik, ha ők nem lennének, ez a hely már rég lehúzta volna a rolót, ezt pedig igyekszik is minden módon meghálálni. 
