A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
» Cheza Roah Sails
Today at 5:42 pm by Cheza Roah Sails

» Lovely little girl - Sybil && Aedion
Today at 3:39 pm by Aedion Ancarth

» Wake the white wolf... - Camea & Enzo
Vas. Szept. 17, 2017 11:01 pm by Enzo di Canio

» Watchtower of the West - Reishi & Thea
Szomb. Szept. 16, 2017 6:54 pm by Dorothea Coldstone

» Egyetem?! - Ruko & Thea
Szomb. Szept. 16, 2017 3:13 pm by Dorothea Coldstone

» Wedding preparation - Clary & Thea
Csüt. Szept. 14, 2017 1:46 pm by Dorothea Coldstone

» Thea mami ajándékdoboza
Csüt. Szept. 14, 2017 12:28 am by Dorothea Coldstone

» Forever darkness in my soul... - Thea & Ruko
Szer. Szept. 13, 2017 11:55 pm by Ruko Masashi

» Zyra & Darryn
Kedd Szept. 12, 2017 10:07 pm by Zyra Rockwood

A hónap reagolói
Dorothea Coldstone
 
Jace Herondale
 
Aedion Ancarth
 
Sybil Cassie Kane
 
Zyra Rockwood
 
Paris Deveroux
 
Ruko Masashi
 
Zerdella Grams
 
Darryn Yates
 
Enzo di Canio
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 Yacht kikötők - Dear Father

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
37

TémanyitásTárgy: Yacht kikötők - Dear Father   Hétf. Május 22, 2017 2:08 pm


Kaname & Darryn

You are my maker, my father, my brother, my son. You are my life. I will never leave you.
Tudtam, hogy nekem kellene először meglátogatnom őt, és beszámolnom neki a külfödi utazásról, jártam Noel biológiai apjánál is, így némileg többet tudok a srácról. Valamint a legutóbbi tárgyalást is sikerült eredményesen zárnom. Mindemellett akadt némi problémám a napfénnyel, pontosabban azzal, hogy nem égtem porrá, de még csak meg sem égetem.
Mindent elterveztem, alkonyatkor autót küldtem Kanaméért, golyóálló, teljes biztonsági felszereltséggel, nem mintha egy természetfelettit megállíthatna, de mindenből a legjobbat akartam küldeni neki. Másrészt, odahaza a Hotelben bárki kihallgathatta a beszélgetésünket és nem akartam, hogy más is tudjunk erről, csak atyám és Nassyr, bennük bíztam a leginkább. Az új tagoknak még bizonyítania kellett a számomra. Velük nem éltem le annyi évszázadot, mint a teremtőmmel és a bátyámmal.
Azt akartam, hogy ő tudjon erről az egészről a leghamarabb, a tündér szeretőm előtt ki tudtuk magyarázni a dolgot, majdnem belefojtottam a cápákkal teli tengerbe, mert ki mert csalni a napra, kellően ideges voltam a segítőmmel egyetemben, hogy majdnem halálra égtem. Így el tudtuk terelni a lényegről a figyelmét, miszerint nem is igazán látszik a karomon égési sérülés. A játékát megunva feldobtam egy motorcsónakra, egy darabig biztos, hogy nem hívom magamhoz. Szórakozásnak elment és azért is, mert a vére finomabb volt a halandókénál is, ám ennél többre nem volt szükségem. A szeretetet, mint olyan érzést mélyen elástam magamban, századokkal ezelőtt. Fájdalmat képes okozni, és a legváratlanabb oldalról képes hatba támadni, a szeretet jegyében akár egy egykori családtag is. Éppen ezért volt különleges a vámpírokhoz való csalatkozásom, tíz év alatt nagyjából megismerhettem Kanamet, tudtam, hogy olyan alak, aki nehezen adja a bizalmát, vagy érdeklődését bármi iránt is, én mégis kezdtem megbízni benne, egy percet sem késlekedtem miután átváltoztatott és elmondta, hogy az új életem fő táplálék forrása a vér, és a bosszúmat így ki tudom teljesíteni, amiért Malik megölte a családom, a kegyetlen hatalomátvételével. Én is ezt teszem vele, az írmagját is elpusztítom! A húgainkat is megölte, mint elsőszülött, az én feladatom volt anyánkra és a lány testvérinkre vigyázni, gyűlöltem, amiért a fő ágat elvágta. A bosszúm nem késlekedett, éhes voltam és vérszomjas, a tombolásom után pedig fájdalmas üvöltésem száguldott végig Damaszkusz utcáin, vérfürdő volt, a belső medencéket és a falakat a plafonokat vér áztatta, képtelen voltam táplálkozni, normálisan, hiszen egy csecsemő voltam. Pár óra volt csupán napfelkeltéig, éjfél után kell megérkeznie apámnak, azt akartam, hogy a hajnal napsugaraival ő is lássa, biztos legyen benne, hogy megfogjon, és itt tartson a földön. Ennyi józanság még volt bennem, nem szabad, hogy a fejembe szálljon ez az érzés.
Házi papucsot és egy fekete selyem köntöst viseltem, öltöny nadrág volt rajtam, felül félmeztelen voltam, de nem zavartattam magam, büszke voltam a testemre már emberként is. Másrészt, apám előtt minek takarjam magam?
Mindent előkészítettem, vér volt bőven, hallottam, ahogy a kikötő parkolójába megérkezik a kocsi, ideges voltam? Persze! Soha nem voltam még ennyire ideges, láthatóan. Az eltelt évek alatt megtanultam elrejteni az érzéseimet, de őt sosem fogom tudni átverni és nem is akarom. Talán fel kéne vennem egy inget, nem akarom, hogy azt higgye, illetlen vagyok vele szemben. Átvettem a méretre készített cipőm, és mégis felvettem egy könnyű inget, nem gomboltam be a legfelső két gombot és az ujját is felhajtottam könyékig, mindkét oldalon. Jobb, most hogy betűrtem a nadrágba a ropogós inget, sokkal jobb. A hajam úgy hagytam, ahogy volt és végül kiléptem a fedélzetre. Elhaladtam a medence mellett, ha valaki azt mondaná, hogy fasz mutogatásra használom, nagyot téved, rég kinőttem ebből a korból, hiszen már nem ember vagyok, de különb vagyok azoknál a vámpíroknál, akiket apám is elkerül, akik olyan mocskos klánokban élnek, amilyenek például a dumortosok.
Lesiettem a lépcsőn és illőn köszöntöttem őt, amikor megállt a hajó előtt.
- Üdvözöllek szerény hajlékomban, fáradj beljebb. – hogy szertartásos lennék? Meglehet, ideges voltam, még szép! A karommal invitáló mozdulatot tettem, és hagytam, hogy ő lépjen fel elsőnek a fedélzetre, majd követtem én is.
- Nem kértem volna, hogy el gyere ide, ha nem érzem fontosnak, hogy négyszemközt beszéljünk. – lassan sétáltam, de beértem és mellette haladtam tovább. Semmit sem változott, még akkor is, ha a külsejét előszeretettel szokta változtatni a tekintete mélyén megbúvó bölcsesség, mélység ugyan az maradt.
Otthon illata volt, ahogy beszívtam az illatát, cseresznyevirág és valami megmagyarázhatatlan amelyet csak az átváltozásom utáni időkben kezdtem meg megérezni, de ezzel az illattal akartam a legkevésbé foglalkozni.
- Mivel kínálhatlak meg? – figyeltem ahogy a szolgám a csomagokat amelyekkel érkezett Kaname elviszi a fedélközbe a hálószobába, amely atyámé lesz.
- Több dolog is van amiről szeretnék veled beszélni. – emeltem rá az italos szekrény mögül a pillantásomat, természetsen csak vér volt itt, hűtve, hogy minél tovább elálljon, tudtam, hogy mi az apám kedvence ezért azzal kínáltam.
- Az egyik az a vámpír nő aki Nassyrra feni a fogát, a másik Noel , a harmadik pedig személyes ügy, ezért szerettem volna ha itt találkozunk.  – átnyújtottam neki a poharat és leültem a kanapéra mellé, de úgy fordultam, hogy vele szemben legyek. Végül idegességemben kiittam a poharam tartalmát és az üveg dohányzó asztalon koppant a kristály, majd felkeltem és az ablakhoz sétáltam. Mind sötétített uv szűrős, és a medence és a nappali közti részt is le lehet zárni , hogy nappal ne érje fény a belső tereket, mindenre gondoltam. A kódokat csak én tudom, és Kaname, meg Nassyr mert rajtam kívül csak ők tehetik be ide a lábukat. Egy úszó erőd volt a hajó. A menekülő helikopter is a mi biztonságunkat szolgálta, ahogy a fedett motorcsónakok is. De reméltem, hogy semmi bajunk nem lesz. Még ha nagyképűen is az alvilág egyik  folyójáról neveztem el, az Eridanoszról.
Szükségem volt arra, hogy megnyugtassa a háborgó lelkem valaki és erre csak ő volt képes, tudtam jól.


Zene •• Megjegyzés:  Yacht - Eridanos ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaname Kazushi


avatar


Hozzászólások száma :
42

TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   Vas. Május 28, 2017 8:31 pm




Darryn & Kaname





A mai napra nem terveztem be előre semmit. Sem a hotellel kapcsolatban, sem pedig a klánnal, mert egyszerűen nekem is szükségem van szabad napra, amikor semmivel nem foglalkozom. Itt van nekem Nassyr és Jessica akik tökéletesen kézben tartanak mindent nélkülem is, egyedül pár kivételes esetben nem tudnak nélkülözni amikor az aláírásom kell.
Lustán kelek fel a pár órás szendergésemből, és a szekrény előtt megállva egy fekete nadrágot veszek ki, egy sötétpiros inggel. Semmi hivatalos, egyszerűen csak szeretem ezt a párosítást. Eléggé vámpíros, és modern. Egy fekete vászoncipőt választok mellé, mert nem tárgyalásra készülök, hanem csak egy egyszerű látogatásra a fiamnál, aki nem rég hívott hogy hazatért a városba és hol dekkolna máshol, ha nem a kedvenc luxus yachtján. Bár nem hibáztathatom érte, én is imádom az enyémet. Kényelmes és a feketített uv szűrős ablakai miatt nappal is tartózkodhatok ott, bár olyankor mindig testőrökkel megyek. Csak fő a biztonság alapon.
Most viszont nincs ilyesmire szükségem, és Darryn volt olyan kedves kocsit küldeni értem, így csak egy testőrt viszek magammal, mert az ember sosem tudhatja. Átsuhanunk a városon, és egy napszemüveg mögé rejtem ibolya lila pillantásom, ami már halandó koromban is ritkaság volt. A sok neonfény zavar még néha.
A kikötő csendes és nem nehéz kiszúrnom a yachtot ami az enyém mellett áll, és csendesen ringatózik a vízen. Darrynnek is jó az ízlése, akárcsak Nassyrnak.
Kiszállok a kocsiból és a kikötő fénye megcsillanhat az ékszereimen. Fülemben is függ egy két apróság, a nyakláncom súlyos ezüstnek kinéző nemesacél, és a gyűrűk is.
- Darryn, te és a szerénység? Hírből sem ismeritek egymást - kuncogok ahogy fellépdelek a yachtra kint hagyva az emberemet. Tudja mi a dolga, nem mai gyerek már. A hajó belsejébe érve bevárom a fiamat és kérdőn nézek rá, tudom jól hogy a semmiért nem hívott volna ide, hacsak nem nagyon kényes a téma. Bár még ő sincs benne a yakuza ügyeimben arra nem használom egyik gyermekemet sem, ott én magam jelenek meg.
- Mi lehet olyan fontos hogy nem elég a hangszigetelt szoba a Cerberosban? - telepszem le az egyik kényelmes kanapéra és hátradőlök. Elnézem ahogy a kézitáskám elviszi egy szolga, nem tudom mennyi ideig leszek itt, lehet hogy itt alszom, de az is lehet hogy nem. Majd kiderül.
- Nullásat kérnék - választom a kedvenc vértípusomat és pillantásom végigsiklik a fiam daliás alakján. Soha egy pillanatig sem bántam meg hogy beöleltem őt annak idején, mert a képességeit kár lett volna veszni hagyni, és megkedveltem őt. Valószínűleg akkor is haraptam volna ha nincs ez a plusz benne.
- Hallgatlak - sóhajtok fel, halkan, hogy végigborzolja a bőrét is, ezzel, de nem sürgetem. Hagyom, hadd meséljen a saját tempójában. Nem szokásom senkiből harapófogóval kiszedni amit mondani akar, vámpír vagyok, egy időtlen szörnyeteg, van időm. Én tudok várni akármeddig, nem sietek sehová.
- Mindhárom mondandódra kíváncsi vagyok, úgyhogy ne csigázz kérlek. Így is eleget nélkülöztem a társaságod. Remélem jól utaztál oda és vissza is - mosolyodok el és felteszem egyik lábam a másikra.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
37

TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   Vas. Jún. 04, 2017 1:30 am



Kaname & Darryn

You are my maker, my father, my brother, my son. You are my life. I will never leave you.






Nos igen, már emberi életemben sem voltam túl szerény ha lehet ezt mondani, de sosem panaszkodhattam. Örültem, hogy a családomnak, a lány testvéreimnek is, és a fiatalabb testvéreimnek is képes vagyok megadni mindazt, amire szükségünk volt. Nem szűkölködtünk. Jól éltünk, így a vámpírrá válásom utáni időkben is megmaradt ez az igényem. Kanamenak volt köszönhető, hogy nem aljasultam és korcsosultam el. Ahogy szemügyre veszem az atyámat, látom, hogy beszerzett pár új ékszert, jól áll neki, mindig is jól festett az aktuális divatnak öltözve. Jól tudom, hogy a hazájában pedig igazán nagy divat őrületnek számít, az ahogy most kinéz, hirtelen meg nem mondanám, hogy mi a stílus irányzat. Ennyire azért nem követem a tinik divatját. Elismerőn siklik tovább a tekintetem apámon és el is mosolyodom a dicséretét hallva. Különcök voltunk mindhárman, Kaname olyan fiatalnak tűnt, hogy egy fiatal japán gazdag fazon gyerekének is elmehetett volna, aki épp utazgat a világban, én meg inkább afféle szótlan testőrnek, Nass pedig a durcás különcnek, a japán srác különc haverjának tűnhetett, legalábbis ezt a benyomást kelthettük a halandók számára, ha megjelentünk egyszerre ugyanazon a helyen.
- Én magam… mármint ne érts félre… -vettem egy felesleges ám de nagy levegőt, apám közelében mindig kissé újra emberi szoktam lenni, mellette el merem engedni magam, mert tudom, hogy tudja, hogy mire vagyok képes érte. – Szép sorjában elmondok mindent. – mosolyogtam nyugodtan az apámra és átadtam neki a vért, magamnak is ezt töltöttem ki, ebben azt hiszem egyezett az ízlésünk. Ritka vércsoport, a kedvencem. A nyugodtsága átragadt végül rám is. Visszaültem mellé és rendeztem a gondolataimat.
- Jól, köszönöm kellemes volt minden perce, bár a végén magam is meglepődtem, ez már idehaza történt a partjaink közelében.  – elhallgattam egy kissé az emlék hatására, megrázó és ijesztő volt, persze utána baromira örültem neki, mégis; aggódtam, hogy mit fog szólni érte apám.
- Ha itt töltenéd a nappalt a hajómon akkor láthatnád is a velem kapcsolatosat, de sorjában szeretnénk haladni, az én ügyem kevésbé fontosabb.
Hátrasöpröm azt a pár rakoncátlan tincset az arcomból és ez elég idő ahhoz, hogy rendezzem a gondolataimat, a hangja megnyugtat, még akkor is ha korábban arra használta, hogy kissé felborzolja a pihéket a tarkómon.  Más talán idegesítőnek vélné, én viszont tudom, hogy ezzel a gesztussal is nyugtatni akart.
- Az egyik probléma az a vámpírnő aki Nassyrt szemelte ki magának. A fülembe jutott, hogy nagyon pipa lett a legutóbbi szolid manőverednek hála, nincs vele semmi baj, hiszen diplomáciailag nem sértettél meg senkit. Végtére is jól jártál el, de egy nőről beszélünk, egy női vámpírról… - nem volt problémám a nőkkel, de az olyan vámpír mesterek, akik nők voltak ráadásul, vagyis vezérek…nos egy idő után elszállnak maguktól, és azt hiszik, hogy megtehetnek mindent. Nassyrnak Kaname mellett van a helye, nekünk hármunknak együtt kell maradnunk.
- Azt beszélik, hogy nem rest cselhez folyamodni, a helyedben nem engedném utazgatni, vagy New Yorknál messzebb, hogy kitegye a lábát. Mert úgy tudom, hogy felfogadott egy képzett természetfeletti vadászokra specializálódott csapatot, nem a vadászokat, ők tudod, hogy előbb ölnek minket, aztán kérdeznek. Gondot okozhatnak, bár még nem láttam akció közben ezt a csoportot, viszont a következő alkalommal, amikor elhagyom a várost, nyomoznék utánuk, hogy tudjam kikkel állhatunk szemben, jelentenek-e fenyegetést, mennyiért lehet őket megvesztegetni… - igen, pontosan úgy értettem, hogy a vámpír nő csapdáját vissza pattintani felé, csúzlival, vagy parittyával. – Ha igazak az értesüléseim, akkor külsősöket vont be a vámpírok ügyeibe, csak bizonyítani kellene és… - elhallgattam, elégedetten csillant fel a szemem. Senkinek sem fogom hagyni, hogy elvegye tőlünk Nassyrt.

•• Zene: Ghost In the Shell •• Megjegyzés:  Yacht - Eridanos
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaname Kazushi


avatar


Hozzászólások száma :
42

TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   Kedd Júl. 25, 2017 12:29 am



Darryn & Kaname




Nem tagadom kíváncsivá is tett a másodszülöttem, mert ritka eset az, hogy nem töri rám az ajtót a Cerberosban, hanem elhív valahová. Tudom jól hogy oka van, Darryn - akárcsak Nassyr és jómagam - semmit nem tesz ok nélkül, és a megérzéseire az életemet is rábíznám, és meg is tettem sokszor. Az üzletben elengedhetetlen partnerem, mert nem kezelem kevesebbként, és az egész hotel gyakorlatilag hármunk vállán nyugszik, és mindent meg tudunk osztani egymással. Nassyr a helybeli dolgokkal van a segítségemre, Darryn rengeteget utazik, új kapcsolatokat épít ki, és mellette természetesen kirándul, hiszen elnézem néha az instagram postjait, merre járkál. Nem tagadom, én is élek ilyesmivel, és követem a modern technikát, mert kedvem lelem benne.
Észreveszem a pillantását, és tudom hogy megint más a megjelenésem mint amikor elváltunk egymástól, de most ez tetszik, és mert megtehetem. Szeretem a változást, és kipróbálni új dolgokat, ezt jelzik most a kelleténél több ékszer is. Darryn nyúlánk alakján állapodik meg a pillantásom, és szeretettel üdvözlöm. Régi vágású vámpír vagyok, akinek sokat jelent a család. Az jelent majdnem mindent, és az összetartásért keményen megdolgoztam, leginkább Nassyrral. Ez a gyönyörű ifjú nem volt olyan nehéz eset mint a bátyja.
- Te magad... igen? Nem, még neked sem hiszem el hogy szerény lennél - kuncogok jókedvűen ahogy fellépek a pallóra, és onnan a hajóra teszem a lábam, és bemegyek. Ismerem a járást, a sajátom is nagyon hasonló, de azért mindenkinek megvannak a személyes kedvencei. Elhelyezkedek a bőrkanapén, és úgy nézek rá, nyugodtan, türelmesen, mint mindig.
- Én pedig meghallgatok mindent, amit mondani akarsz nekem - jegyzem meg, mert komolyan így gondolom. Mindent meghallgatom amit a gyermekeim meg akarnak osztani velem, azt is ha új üzletük lett, azt is ha elszakadt az ingjük. Fontos, hogy odafigyeljek rájuk, és érezzék hogy törődöm velük.
- Az a fontos, hogy most már itt vagy - biztosítom ahogy kezembe veszem a nullás vért tartalmazó tasakot, és megforgatom mielőtt kibontanám. A javaslatára kissé felvonom a szemöldököm. Maradjak itt vele? Végül is... Jessica és Nassír mindent el tudnak intézni helyettem.
- Rendben akkor majd felhívom Nassyrt hogy ma nem megyek haza, csak este. Az megfelel neked is? - kérdezem, de nem nyúlok azonnal a mobilomért, az most fontosabb hogy mit mesél nekem a fiam. A vámpírnő említésére kelletlenül húzom el a szám, hiszen pontosan tudom kiről van szó, és ez a nő csak rémálmokat okoz nekem, és kelletlen perceket.
- Igen tudom hogy kiakadt, de azt is hogy diplomáciailag helyén való volt minden, és nem fellebbezheti meg. Máshogy nem tudtam levakarni Nassyrról. Viszont, már kitaláltam hogy kire uszítom rá a fiam helyett. Emlékszel még arra az oroszra, Dragimirra? Ők ketten remekül megérdemelnék egymást - jegyzem meg, de nem kerüli el a figyelmem a figyelmeztetés sem. A női vámpírokat sem szabad lebecsülni, mert olykor sokkal hatékonyabbak is mint a férfiak, de mégis csak nők. És a nők, veszélyes lények. Éppen ezért nem akarom semmibe venni a problémát.
- Ne aggódj,fiam nem fogom hagyni hogy az a nő elvehesse tőlünk Nassyrt - ez azonban biztos, és ebből nem engedek. Senki, még az a szuka sem veheti el őt tőlünk. Mi együtt maradunk mindig, ezen semmi nem fog változtatni.
- Vadászokat? Hm, tudom kikről beszélsz, és nem áll szándékomban hosszú pórázra ereszteni éppen ezért. Nem bízom benne, sosem tettem. Nem akarom hogy valami galibát okozzon nekem a szigeten. Jól van, ha ezt akarod akkor nyomozz, és jelentsd hogy mire jutsz vele, tudni akarom ki fenyegeti a fiam és a klán épségét. Egy botlásra van szükségem hogy lépéseket tehessek ellene, tudod - hallgatom meg és reagálok rá, egyetértve vele hogy bizonyítékra van szükség ellene.
- Igen, mindenképpen bizonyíték kell, de bízom benne hogy alaposan körülszaglászod a témát. Én is megteszem a magam lépéseit az ügyben - jelentem ki, mert a maffia vonulat is rengeteg mindenre használható és new york egyeduralkodója vagyok ilyen téren, és megvannak az embereim ezekre a nem túl tiszta melókra is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
37

TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   Kedd Aug. 01, 2017 10:28 pm



Kaname & Darryn

You are my maker, my father, my brother, my son. You are my life. I will never leave you.






Jó, valójában tényleg nem voltam szerény, de ezzel nem is volt problémám, sosem, főleg amióta vámpírrá váltam. Pedáns voltam mindig is, ha lehet ezt mondani, mi sem rosszabb a sivatag közepén, annál amikor homok megy minden lyukadba? Aztán örülsz a tisztálkodás első lehetőségének, ezért is voltam, vagyok a mai napig annyira tisztaság mániás, nem túlzottan,de azért másnak már-már idegesítő lehet, ahogy ügyelek az öltözetemre, vagy a hajamra. Netán a kocsimra, és egy két tárgyamra, ami pótolhatatlan.
- Megfelelne, köszönöm! –  biztosítom arról, hogy igazán hálás vagyok a figyelméért. Hiszen , megtehetné azt is, hogy azt mondja, nincs idő a hülyeségeimre, de ezért is szolgálom őt, mert tudom, hogy figyel rám, előbb utóbb ő maga kérdezte volna meg tőlem, hogy mit rejtegetek előle, hogy miért titkolózom.  
Ezért is szeretnék a dolgok elébe menni, nem akarom, hogy erőszakkal kelljen kiszednie belőlem, noha tudom, hogy nem használna semmi kényszerítést, de… Mégsem szeretném ha a figyelme elkalandozna felém, és más fontos dolgokról vonnám el azt; így inkább elébe megyek a dolgoknak. Tudom, hogy neki is fontos Nassyr, ahogy nekem is, és azt is, hogy vele többet szenvedett mint velem, mégis tudom, hogy én is értékes tagja vagyok ennek a csapatnak, nem…inkább családnak. Ezért érzem jól magam vámpírként ,sokkal jobban, mint emberként. Tudom ,hogy ők nem fognak átvágni, már emberként is így éreztem, irigyeltem azt az összetartást kettejük között, már akkor is, amikor a fürdőmben láttam őket együtt, vagy olykor az utcán, még akkor is ha Nass kissé sajátos stílusa olykor-olykor kívánni valót hagyott maga után, de láttam azt is, hogy hogyan néz Kanamére, ha úgy hiszi, hogy nem látják. Úgy hiszem, ezt a velem szemben ülő is látta és mindig is érezte.
Most pedig az engedélyt is megkaptam arra nézve, hogy nyomozzak ezután a vadászcsoportosulás után, talán az én egykori klánom embereit is bevethetném? Hiszen emberek ellen mennének. Direkt nem küldöm vámpíros ügyekbe a tagokat, nem nekik valók, de egy ilyen cécó pont az ő feladatkörükbe tartozna.
- A másik probléma, vagy nem is tudom minek nevezzem, igen nevezem annak. Noel, és a teremtője. Amikor legutoljára összefutottam vele a szigeten nem volt túl beszédes, de remélem elment hozzád, én pedig elmentem a biológiai apjához, a nekromantához, aztán kutakodtam Franciaországban – igen, onnan rengeteg instás képet feltettem, most már visszamehetek úgy is, hogy a napsütésben, emberek között megyek majd a Louvre-ba, vagy az Eiffel toronyhoz, vagy a Loire, Rhone, vagy a Szajna part menti városokban, nappal sétálgathatok! Kicsit el is hallgatok és elidőznek a gondolataim azon, hogy mennyi-mennyi mindent lehetne csinálni!
- Az apja sajnálja,hogy ez történt a fiával, és ha tehetné, akkor szeretne még beszélni a fiúval, legalább egyszer. De mindketten tudjuk, hogy ez csak akkor lenne lehetséges, ha ura az ösztöneinek, noha nem félteném az idősesbbik Dessauge-t, egy ifjú vámpírtól, de még csak egy gyerekről van szó! Bármennyire is felnőtt, hiszen nyilvánvaló okokból nem változtatunk át gyerekeket, nem igaz; Atyám?! –  költői kérdés, hiszen mindketten tudjuk, csak… újra eluralkodtak rajtam az érzelmek, az egykori családom felett érzett szomorúság, a gyerek téma mindig is érzékenyen érintett. Az emberek valahogy képesek túl könnyedén túladni a gyerekeiken, manapság. Még akkor is ha egészséges. Néhány percig csendben ülök, és a könnyedén hullámzó tengert nézem, odakint az ablakokon túl. Kell egy kis idő, hogy lenyugodjak, amikor nem gondolok semmire.
- Feltételezem, már befogadtad, vagy… itt tartod, amíg vissza nem jön érte a teremtője, de nem fog, letett a gyerekről, azt várja, hogy öljük meg, mert engedetlen volt, és elszökött tőle. Mik a terveid az ifjúval, ha szabad kérdeznem? Nyilvánvaló, hogy amellett a véglény mellett nem maradhat. Mert felelőtlen a vámpír társadalomra nézve is.
Ezután megdörzsölöm az orrnyergemet, mintegy magam nyugtatásképp, ez az utódlás téma, a jelenlegi nagyon felzaklatott.
- Végül pedig én… nem tudom,hogy mióta vagyok képes erre, vagy hogyan lehetséges. De tudok a napon járni apám. Még csak kétszer próbáltam Thomas előtt, és egy véletlen baleset, egy tündér alkalmi partner mellett, fel idegelt, persze hogy az ágyban és kirohantam utána, gondolom az a kis cafka megakart ölni, vagy csak tényleg naiv volt, mindegy. Kirohantam utána a napra és először én sem értettem, de Thomas volt a gyorsabb és visszarántott az árnyékba , egy lepelbe burkolva. – mesélem rá emelve a pillantásomat.
- Nem égetett meg a nap, nem üvöltöttem, pedig egy velem hasonló korú vámpírnak lángra kellett volna kapnia, minimum. Miután eltűntettük az akadékoskodó személyt, még megpróbáltam egyszer, azóta inkább itt a hajón vagyok. Nem merem kitenni a lábam innen, nem akarom, hogy a fejembe szálljon, és valami meggondolatlanságot tegyek. De ez hihetetlen! Magam sem hiszem, hogy ez lehetséges, de az! Nem tudom, hogy hogyan! Szerinted azért, mert ateista vagyok? Sikerült volna már korábban is, csak nem tudtam, tudtunk róla? Mennyi előnyre tehettünk volna szert a háborúkban, vagy egy-egy tárgyalás alkalmával! – magyarázom lelkesen, teljesen belefeledkezve a ténybe, hogy esetleg apám még irigy is lehet rám. De nem nézem ki belőle, hogy emiatt bántson, vagy haragudjon rám. Én ezt a lehetőséget is a családom érdekében használnám, persze minden jó mellékhatásával együtt, mint a napozás, napozás! Ó végre! Erről beszéltem! Ritkán vesztem el a fejem, ezért is kell valaki aki legalább elkapja a bokám.

•• Zene: Ghost In the Shell •• Megjegyzés:  Yacht - Eridanos
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaname Kazushi


avatar


Hozzászólások száma :
42

TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   Kedd Aug. 22, 2017 11:15 pm



Darryn & Kaname




Igazán nem panaszkodhatok Darrynra, és kedvem lelem a másodszülött fiamban is. Egyszer sem bántam meg hogy annak idején úgy döntöttem, magam hozom az éjszakába. Jól megértjük egymást, és azon túl hogy az apja vagyok, az üzletfele is és a barátja is próbálok lenni, hogy mindig jöhessen hozzám, bármiféle problémával, és megbízzon bennem. Hiszen nekem már rég nincs semmim, csak ők és amit együtt építettünk fel. Ahogy biccent nekem hogy ez elfogadható a számára már nyúlok is a telefonom után, és tárcsázom Nassyrt hogy közöljem, itt maradok a yachton nappalra Darrynnal, és majd este érkezünk remélhetőleg közösen vissza a hotelhez. Addig intézkedjen ahogy jónak látja, és hagyja Jessicát is boldogulni, majd beszélek vele alkalomadtán ha elkapom. Leteszem a csúcskategóriás telefont a dohányzó asztalra és ügyet sem vetek a képernyőn felvillanó ezernyi értesítésre, és üzenetre, ezek mind mind megvárnak engem.
- Holnap este majd visszamegyünk a Cerberosba, már ha velem tartassz hogy üdvözöld a bátyádat is - mosolyodom el, bár hallhatta is a beszélgetést éles fülével, de így a korrekt, hogy ki is mondom, hiszen ez amolyan véglegesít is mindent. Ígéret is egyben azt gondolom.
Legnagyobb boldogságom hogy a két fiam milyen jól megérti egymást és szeretem nézni őket ha együtt vagyunk mindhárman. Azt is ha civódnak valamin, azt is ha éppen hasukat fogva nevetnek vagy csak szórakoznak, vagy dolgoznak együtt. Olyankor mély nyugalom lesz úrrá rajtam hogy jól választottam és erős támaszokra leltem bennük, akikért bármit megtennék, és tudom hogy ők is értem. Én vagyok a klán vezetője, én parancsolok nekik is, de nincs rá szükség, hiszen elég kérnem.
Most is elég pár szó hogy nyomozzon nyugodtan, szeretek mindig, mindent tudni hiszen az információ is hatalom és nem véletlenül használom ki a maffia adta lehetőségeket is. Élvezem hogy én ülök az ojabunt megillető helyen. Persze, ők nem tudják mi vagyok én, csak azt tudják hogy kemény kézzel uralkodom felettük. Keményen, de igazságosan.
- Oh Noel. Már tudok róla elég sok mindent ami azt illeti. Miután találkozott veled és figyelmeztetted, másnap megjelent nálam, és őszinte döbbenetet okozott nekem. Egy ifjú, és egyedül utazgatott, mindössze egy koponyával és azt gondolta ez elégséges. Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék erre, de végül megegyeztünk és befogadtam a klánba, mert sosem volt neki rendes közössége - mesélem el Darrynnak hogy Noel képes volt elém állni egy koponyával hogy már pedig ők együtt jöttek ide, és ő minden áron megvédte volna Francist akármitől, csak hogy ez fordítva nem igazán működött volna ha valaki lecsap rájuk. Végighallgatom mit mesél az ifjúról, noha ennek java részét már megosztotta velem Richard is, amikor legutóbb átmentem hozzá a Dumortba egy kis baráti csevegésre és kölcsönösen rommá vertük egymást sakkban és go-ban.
- Igen, tudom. Raoul nagyszerű ember, legalábbis Richard ismeri személyesen én pedig bízom az értékrendszerében. Természetes hogy akar vele találkozni, és ezt lehetővé is teszem számára ha Noel már kicsit jobb az önkontrollban. Nem akarom szétszakítani őket, ha már olyan szerencsés hogy a biológiai apja is életben van. A teremtője pedig Gerald... maradjunk annyiban hogy az alkalomra várok hogy a sziget tegye a lábát, és máris megy rá a végrehajtóm - felelek neki, hiszen nem tagadom - legalábbis a fiaim előtt nem - hogy feltett szándékom kiiktatni a képből azt a nyomorultat, aki ilyen aljasságra volt képes, csak mert féltékeny. Nem állhatom az ilyen alakokat és Darryn is tudhatja már, hogy nagyon nem tolerálom ezt a viselkedést.
- Jól gondolod, befogadtam és Noel nem megy innen sehová. Letette a véresküt előttem, innentől fogva még az a mocsok sem követelheti tőlem vissza, mert a klán törvények védik a fiút. Ha erővel próbálná meg visszavenni akkor azon nyomban megölhetném őt. Noel lelkes ifjú és nagyon önálló, de a klánról és ilyesmiről nem sok mindent tud szóval itt marad és megtanulja ezeket. Én is, és mások is szakítunk rá időt hogy foglalkozzunk vele, mert nagyon ígéretes - válaszolok és lassan leülepedik bennem is gyilkos vágy, hogy megöljem kapásból ezt a szemetet. De ki kell várnom, mint a kígyónak, hogy a megfelelő alkalom adódtakor lecsaphassak rá, és megsemmisíthessem. Szégyene a fajtánknak, és nem én vagyok az egyetlen aki a fejét kívánja.
Figyelmem ismét a fiamnak szentelem, és ajkaimhoz emelem a poharat ahogy mesél, de megakadok mozdulatban ahogy közli.
- Hogy micsinálsz?! - döbbenek meg, hiszen a fényjáró nagyon ritka még köztünk is. Közeledek Richard korához, aki az egyik legöregebb ilyen, és én mégsem vagyok képes rá. Erre pedig Darryn... Nem mondom hogy nem vagyok egy kicsit irigy. Sőt nagyon, mert hiányzik a nap fénye, és az hogy nappal járhassak odakint.
- Értem... - egyenlőre csak ennyit mondok, mert lekötnek a gondolataim, és sikeresen el is veszek bennük, hogy Darrynnak talán többször kell rám szólnia hogy figyeljek mire pislogva, zavartan eresztem le a poharat.
- Ne haragudj, kissé... elgondolkoztam. Mit is mondtál? - pillantok rá bocsánatkérően.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
37

TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm



Kaname & Darryn

You are my maker, my father, my brother, my son. You are my life. I will never leave you.






Magam is így terveztem, hogy végre haza térek pár napra a Hotelbe, szerettem ott lenni, de még jobban szerettem a saját házamat, ahol mindent telepakolhattam a saját, számomra fontos és emlékezetes tárgyaimmal. Nem volt olyan sok mint atyámnak ,de azért szerettem vigyázni mindenre és köztük járkálni olykor-olykor. Egy vagyon kereshetnék velük, ha eladnám őket de jól tudom, hogy sohasem fogok megválni semmimtől sem, amíg élek, biztosan.
Apám szavait hallva biccentek, hogy megerősítsem, benne vagyok, hogy holnap este együtt hagyjuk el a hajót, feltéve…feltéve ha még velem akar hazamenni, azok után amit megfog tudni tőlem. Tudom jól, hogy minden vámpír vágya a fényen járás, s hogy ez keveseknek adatik meg, ki tudja, hogy miért, de én… mégis gyermeki lelkesedéssel várom, hogy meséljek neki erről, noha jól leplezem a szándékaimat, minden fontos témát megtárgyalunk, úgy hiszem.
- Francis… - fűztem hozzá; mintegy mellesleg. Igen, Dessauge apukától hallottam erről a koponyáról, más gyerek, más értelmes szülő mondjuk matchboxot adna a fiának, vagy távirányítós autót, de nem. A nektromanta az egy koponyát.
- Természetes, de miért nem egy Ken babát, vagy távirányítós autót adott a fiúnak. Bár… én kis tőrt terveztem adni az enyémnek. – elmerengve pillantok a dohányzó asztal üveglapjára. Szerintem minden apa azt adná a gyerekének játéknak amiről azt hiszi, hogy jót tesz vele, hasznos. Én azt akartam, hogy megtanuljon bánni a késsel. Pengékkel. De azokban az időkben mások voltak a szokások, és végül is Raul sem fiatal kakas.
- Jó helye lesz nálunk, tudom, hogy mindenki figyelni fog rá. Ha pedig a teremtője New York, vagy Amerika közelébe teszi a lábát… úgy már van mögötte egy erős klán, bár a fazont ismerve cselhez kell folyamodnunk majd. Nem lehet egyszerűen kirobbantani Franciaországból.  Viszont… ha nem bánod, én nem igazán kívánok részt venni a nevelésében. Azon az éjjelen megfogadtam hogy többet nem lesz gyerekem. Elég volt akkor megtapasztalni azt az érzést, hogy milyen elveszíteni őket. De ha bármiben szükséged van a fiúval kapcsolatban, erősítés, harc, bármi. Tudd, hogy bármikor jövök, akár a világ másik feléről is. Ki nem hagynék egy igazán jó harcot. Ez pedig annak ígérkezik. Jobb vagyok bármely végrehajtónál ezt te is tudod atyám. – ó igen a harci szellem, és a kűzdeni akarás, a puszta gondolat, hogy verekedhetek, ölhetek, olyan eszméért ami fontos a számomra, az mindennél jobb.
Amikor pedig kiejtem a számon, hogy mire vagyok képes, legalább nem akarja leüvölteni a fejem a helyéről, vagy letépni, vagy… megölni, így is hallom, ahogy megrökönyödik, látom ahogy lemerevedik és lehajtom a fejem, hiába magyarázok neki lelkesen ,hogy hogyan jártam, tudom, hogy máshol jár. Aggodalmaskodva túrok át a hajamon jó párszor. Mit fog tenni velem? Mit szeretne? Nem örül úgy neki ahogy én számítottam. Félre rakom a kiürült poharamat és felkelek, a yacht üvegajtajához megyek, oldalra eltolható ajtói vannak, a visszatükröződésben figyelem az atyám vonásait. Aggodalom tükröződik a pillantásomban. Mindig kiszámítható volt, most? Egy kicsit elbizonytalanodtam. Ki fog taszítani az irigység miatt a klánjából? Megtagad? Elküld? A vállaim már kevésbé feszesek, megereszkedtek. Majd ismét feszessé válik a tartásom, ahogy atyám nem szólal meg a többszöri próbálkozásomra sem.
- Chichi? Nanika oshietekudasai.  Mondj valamit kérlek! – talán az,hogy az anyanyelvén szóltam hozzá, az rázta fel őt, de ekkor sem tudtam még mindig leereszteni.
- Te vagy az első Thomason kívül, aki tud erről az egészről. – suttogom, tudom ,hogy hallja. - Nem tudtam, hogy mitévő legyek, bár örülök, hogy felfedeztem ezt, de… azt az ötletet elvetettem, miszerint nappal sétáljak be hozzád a Cerberosba, az túl… fellengzős lenne, és nem az én stílusom, még azt hihetnéd, hogy nyíltan a hatalmad ellen megyek, hogy ha egy ilyet nem így osztok meg veled, ahogy most teszem. A segítségedre van szükségem, annyira örülök, hogy újra a fényen járhatok, de nem akarok butaságot elkövetni, hogy ezzel hívjam fel magamra, vagy magunkra a figyelmet, s tudod, hogy nem az emberekről, hanem inkább a vámpír társadalomról beszélek.
Megfordultam, és az ajtókeretnek vetettem a hátam, hátra döntöttem a fejem, egész biztos, hogy zselés foltot fogok hagyni az ablakon a hajammal. Majd előre biccentettem a fejem, és a szőnyeget bámultam, egy láthatatlan foltot csiszatoltam el a cipőmmel a szőnyegbe, nem volt ott semmi, csak… jól esett valamit csinálnom, és nem rezzenéstelenül ücsörögnöm, ácsorognom. Az apám előtt nem kellett megjátszanom magam. Mégis, most féltem egy kissé. Sosem bántott, sosem emelte fel a szavát velem szemben, még emberként sem.  

•• Zene: Ghost In the Shell •• Megjegyzés:  Yacht - Eridanos
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Yacht kikötők - Dear Father   

Vissza az elejére Go down
 

Yacht kikötők - Dear Father

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Staten Island-