Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics

by Andragona Yesterday at 8:06 pm

by Tatyana Beherovsk Yesterday at 4:40 pm

by Mikhal Zharkov Szer. Jún. 20, 2018 9:51 pm


by Patricia Devlin Szer. Jún. 20, 2018 6:12 pm

by Clary Fray Szer. Jún. 20, 2018 9:14 am

by Adam Vincent Kane Hétf. Jún. 18, 2018 8:48 pm

A hónap reagolói
Dorothea Coldstone
 
Patricia Devlin
 
Lucius Evans
 
Alan Bret
 
Tatyana Beherovsk
 
Caroline Wood
 
Clary Fray
 
Nicholas Russo
 
Mikhal Zharkov
 
Andragona
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 5
Hellequin: 2
Tündér: 5
Mondén: 15
Vámpír: 17
Vérfarkas: 31
Music box

Share | 
 

 Védelmi vonalak - Irina & Michael

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Michael


avatar


Hozzászólások száma :
16

TémanyitásTárgy: Védelmi vonalak - Irina & Michael   Pént. Jún. 09, 2017 2:48 pm



Irina & Michael
- Nem kellett volna lejönnöd!
Üres fenyegetés. Nem Nuriel az első létezésem során, aki efféle szavakat köp felém és nem is ő lesz az utolsó. Emellett aligha lep meg a reakciója, mikor megpillant, jobban mondva, mikor megérzi a jelenlétemet, ugyanis ő mindig is heves természetű volt. Lényegében, a bukását is éppen ez okozta. Fájó, hogy idáig fajult mindez. Nuriel jó harcos, a Légióm tagja volt, figyelemmel kísértem minden mozdulatát, a fejlődését, a döntéseit. De nem ő az első fivérem, akit elvesztek. Együtt jártuk be a bolygót testvéremmel, ki ellen később pengémet fordítani kényszerültem, és együtt dicsértük a Teremtő munkáját, úgyszint együtt örültünk, mikor újabb testvéreinket üdvözölhettük, Gábriel és Raphael személyében. Majd ahogy Lucifert, úgy Atyám parancsára én vetettem alá Nurielt is. Valójában idő kérdése volt csupán, hogy újra találkozzunk. Most pedig itt vagyunk. Velem szemben áll egykori testvérem, tekintetéből éktelen gyűlölet és harag egyvelege szikrázik felém, amint ránk vetül a feketeségbe burkolózó égbolt, hogy csillagainak pislákoló fényeivel és Holdjának ezüstös fátylával üdvözölje az emberek világát, s benne minket. Engem, ki a legkevésbé sem illik a világ képébe, csupán a védelmi vonal képviselőjeként jött a Földre, s Nurielt, a Mennyek egykori katonáját, ki elfordult tőlünk, megtagadta Istenét és most az emberek ellenségeként járja ugyanazt a földet, melyen az Úr megteremtette a halandókat.
- Nem is mondasz semmit? Jellemző... és szánalmas is! Csak ölebként ugrasz és pitizel, amint szól a Nagyfőnök!
Érzem, ahogy növekszik a haragja és a megvetése. Keserű méreggel telik meg a hangja, ahogy felém zúdítja szavait. De ezek csak szavak. Én megmaradok némának. Végtére, mindketten tudjuk, miért jöttem. Tudjuk, miért vagyunk itt. Haragot próbál bennem szítani, provokálni, de ez már nem mentheti meg az életét. Ahogy én sem menthetem meg Őt. Ő és a bukott társai fenyegetést jelentenek az emberek biztonságára, s mint katona, ezt az én feladatom fenntartani. Bármi áron. Az Övé is ez volt, mielőtt megtagadta. Nuriel meghozta a döntését, én pedig nem vagyok más, csupán a következmény. Itt vagyok, hogy megtegyem azt, amit az idők kezdete óta teszek. Nincs kivétel.
- Tudod mit? Nem is számít! - ahogy felém lendül, mozdulatával egyidőben egy penge jelenik meg a kezében. Arcizmaim megfeszülnek. Inkább csak beletörődően, semmint dühösen. Mivel a szavait figyelmen kívül hagytam, kiszámítható volt, hogy a támadás lesz a következő lépése. Mindig is hangoztatta, hogy ez a legjobb formája a védekezésnek, de valójában csak egy hamis taktika függönyével takarta el önnön forrófejűségét. S ahogy ugyanez a hevesség a Mennyekből való kitaszítását jelentette, úgy tereli most saját végzetes döntése felé. A Mennyei Tűz válik bírájává és hóhérává egyaránt, amint fegyverem egyetlen suhintása nyomán elemészti és eltörli az Úr egykori angyalát. Gyorsan, feltűnésmentesen végeztem el a rám bízott feladatot,de tudom, valahol a városban még van társa a bukottnak. Így hát eltüntetem fegyverem. A tető széléhez lépek és mélyen beszívom a kellemesen hűvös éjszakai levegőt, amint letekintek az üres utcarészre. Pillanatokkal később lábaim már a betont tapossák és a tömbök között haladok. Az egyik ajtó mögül, ahonnét hangos ricsaj és zene egyvelege szűrődik ki, egy fiatal férfi lép elő, bizonytalan léptekkel, egy üveggel a kezében. Nekem tántorodik, majd két csuklás között felnevet: "Bocsi, tesó!"
Homlokomat ráncolva pillantok rá, mire ő meghúzza az üveget és továbbáll. De figyelmemet hamarosan már nem a halandó, hanem egy különös érzés köti le. Bármikor felismerem az érzést, hogy egyik testvérem a közelben tartózkodik. Ahogyan a belőle áradó fény tulajdonosát is, hiszen egy ideje idelent jár már. Megállok, hagyom, hogy közelebb érjen, csak akkor szólalok meg, hogy Ő is tisztán halhassa szavaimat.
- Békés az este.- jegyzem meg felpillantva a csillagokra, de szavaim mögött afféle üdvözlés lapul meg, a Béke angyalának, ki a Földet járja, s melyet tovább őrizhet most, hogy Nuriel már nem jelent rá fenyegetést. Ezáltal egyszerűnek tűnő kijelentésem inkább a régen látott angyal üdvözlése:
"Szervusz, Uriel!"
Remélem, nem lett nagyon béna! | @ | The Way
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Irina V. Gilliam


avatar


Hozzászólások száma :
7

TémanyitásTárgy: Re: Védelmi vonalak - Irina & Michael   Szer. Jún. 14, 2017 2:27 pm



Michael & Uriel
Az internet egy remek dolog, de még mindig nem tud annyi mindent, mint szeretném. De már így is sokkal felülmúlta az emberekkel szemben felállított elvárásaimat ez az egy rendszer. És olyan fejlődést indított el, amit még sosem láttam, meglepődtem, amikor mélyebben beleástam magam. Még mindig acsarognak egymásra és egymás másságára, de mellette elindult az egyenlőség iránti kicsit kezdetleges, de már fejlődőképes mozgalom.
Ez nem feltétlenül mondható el az angyalokról is, hiába lennénk mi a felsőrendűek. Még mindig van gyűlölködés és széthúzás a soraink között és még most is vannak, akik elbukják angyali mivoltukat, hogy démonok legyenek. Sosem értettem őket igazán, de azt meg tudom érteni, milyen a szabadság után vágyakozni. A Földön töltött időm alatt Háború jóvoltából megismert viszályok között nem egynek az oka volt a szabadság szeretete. De ez nem menti fel őket a lázadás miatti bűn alól.
Bátyám, Michael mindig is olyan sztoikus nyugalommal tudta ezeket a parancsokat végrehajtani, amit csodáltam benne. Engem csak nagyon kevésszer utasítottak egy bukott testvérünk kivégzésére, de minden alkalommal megsirattam, akinek az éltetét vettem. Túlságosan emberszerű lennék? Talán. De ilyennek is kell lenni az angyalok sorai között.
Az első csatát lakásom kényelméből kísérem végig az energiák mozgása alapján és azt is érzékelem, hogy Nuriel egyik társa megszökik testvérem intézkedése elől. Tudom, hogy egyedül is képes lenne elintézni, de a keresésben segíthetnék neki, így az indulás mellett döntök. Egyet lépek és máris a sikátor hűvös sötétsége vesz körül. Közelebb lépdelek kényelmesen testvérem mellé és mosolygok.
-Neked is köszönhető. Szia, Michael -A testvéreimet mindig öröm újra látni földi magányomban, de sokan nem viszonyulnak hozzám jól a fekete szárnyaim és a túlzott emberszeretetem miatt. Őt sosem érdekelte mások véleménye, ezért merek félelem nélkül közeledni hozzá.
-Tudod már, hol van másik bukott testvérünk? -Rejti magát, ezért én sem érzékelem őt.

Outfit: Link » @ «Music: Link
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Michael


avatar


Hozzászólások száma :
16

TémanyitásTárgy: Re: Védelmi vonalak - Irina & Michael   Hétf. Júl. 03, 2017 6:26 pm



Irina & Michael
Bűnök nem csak az emberek közt ütötték fel fejüket az univerzum létezése során. Nem csak őket vezérli a hatalom, a vagyon, illetve az úgynevezett szabadság utáni vágy, de ugyanezen motivációk olykor fellelhetőek az angyalok között is, mely nem vezet máshoz, csakis bukáshoz. Nuriel csupán egyetlen példa volt ezek közül az angyalok közül. Bukottá vált, ahogyan egykoron öcsém, Lucifer is tette. Atyánk azt kérte, legyünk legkedveltebb teremtése, az emberiség védelmezői, de fivérem úgy döntött, hogy nem fog fejet hajtani a halandóknak. Ám a halandók bebizonyították, hogy méltók a védelmünkre, jóllehet én sosem vontam kétségbe Isten utasításait. Sokan testvéreim közül éppen emiatt tartják úgy, hogy nem vagyok más, mint hidegvérű parancskövető, egy érzéketlen katona, aki nem törődik azokkal, akik kardja által kerülnek elpusztításra. Pedig minden egyes alkalommal, mikor pengém lesújtott valakire, olyan érzés öntött el, mintha saját bőrömet érte volna fegyverem éle. De ettől még a parancsot végre kell hajtani. Ha kell, hát szüntelen könyörtelenséggel. Bármennyire is szeretném őket megvédeni, angyaltársaim alábukása nem más, mint önnön döntéseik következménye. Ok és okozat fűzte láncolat. Én pedig, ha úgy kell, Atyám szava nyomán elvágom eme láncot. Véglegesen. Könnyeim pedig, bár léteznek, egyszerre némák és láthatatlanok mind a külvilág, mind testvéreim számára. Akárcsak mosolyom, most szám sarka, Uriel láttán mégis enyhén, halványan görbül felfelé. Halovány, az angyal számára mégis érzékelhető lehet. Egyetlen érzelemfoszlány, mégis több, mint amit hosszú ideje produkáltam, elvégre a harcosok számára ezek nem többek, mint a sebezhetőség jelei. Most mégis, a régen látott nőalak látványa rábír arra, hogy a megközelíthetetlenség páncéljából ennyit engedjek.
- Csak Atyánk szavát követem. Nuriel bukása elkerülhetetlen volt, a Földiek iránti haragja túlzottan elhatalmasodott rajta.
Már-már semleges hanglejtéssel közlöm vele a tényeket, mintegy elfedve ezzel, hogy pengémet mindig is az emberek védelme érdekében fogom forgatni, még akkor is, ha ez egyet jelent azzal, hogy valamely testvérem ellen kell fordítsam fegyveremet. Kegyetlen? Igen. Érzéketlen? Meglehet. Szükséges? Teljes mértékben. Bármennyire utálom is, hogy így alakul, minden egyes alkalommal Ők bírnak rá. Éppen ezért távolodtam el mindenkitől már eónokkal ezelőtt. Most mégis, Uriel jelenléte egyfajta fényt csempész számomra eme világba az éjszakai égbolt alatt.
- Még nem. De őt is a dühe hajtja, amit majd másokon fog megpróbálni kitölteni. - pillantok mondatomat követően az ajtóra, ahonnét nem is olyan rég a furcsán járó férfi tántorgott ki. Még mindig nem értem, miért szűrődik ki olyan zaj, de a zsúfolt embertömeg miatt éppen olyan hely, amit Haniel a bosszúszomja célpontjaként kiválaszthat. Hiába rejti el mennyei auráját, forrófejűsége és hirtelen döntései már a Légióban is kiszámítható harcossá tették. Most sem több, mint egy kapkodó és heves fiatal. S éppen ez lesz az, mi a vesztét fogja okozni.
- Velem tartasz?- vándorol tekintetem kérdőn Urielre. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek iránt táplált kötődése miatt Odafent több testvérünk is kétkedik képességeiben, de én mindig is olyannak láttam, amilyen: egynek közülünk... egy ragyogó angyalként.
Ne haragudj, hogy így megvárattalak! | @ | Monster
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Védelmi vonalak - Irina & Michael   

Vissza az elejére Go down
 

Védelmi vonalak - Irina & Michael

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Michael Robert Keller
» Michael Corbett
» Michael és Lauren - Feltörő emlékek
» Irina S. Harlow
» Önvédelmi edzőterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Brooklyn-