A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások



by Dorothea Coldstone Yesterday at 9:12 pm


by Dorothea Coldstone Yesterday at 12:05 am

by Ruko Masashi Szer. Nov. 22, 2017 11:40 pm

by Marius Rowen Szer. Nov. 22, 2017 1:46 pm

A hónap reagolói
Pandora
 
Dorothea Coldstone
 
Caleb Blackarmour
 
Crag Marshall
 
Ruko Masashi
 
Norman Crosseria
 
Mark S. Crawley
 
Valerian King
 
Sammael
 
Deirdre C. Thuileann
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 Zyra & Darryn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
40

TémanyitásTárgy: Zyra & Darryn   Kedd Júl. 25, 2017 2:35 pm



Zyra & Darryn

First impact and bite shift






Amióta képes vagyok a napon járni, azóta egyre több dolgot látok a világból, amik éjszaka rejtve maradnak előlem. Más hallani a szolgámtól, és megint más megtapasztalni. A nap! Gyönyörű! Alig tudok betelni vele, amióta kitehetem a lábam a fényre, azóta magamra szedtem egy kis barnaságot. Így elütök a többi társamtól, azzal hogy az egyébként is nap barnította bőröm, amely megmaradt az átváltozásom után, még egészségesebb fényben pompázik. De nem verem nagydobra, mégis… idők kérdése, hogy rájöjjenek.
Addig pedig élvezkedem és lazítok, az egyik klubomba tartok, amely illegális verekedésekkel foglalkozik. Jól védett hely, mert rúnák védik a helyet az olyanoktól, akik ártó szándékkal érkeztek. Magyarul, eszedbe sem fog jutni, hogy miért jöttél, ha az a feltett szándékod, hogy köpj a rendőröknek. Egy pub alatt működik az egész, hatalmas nézőtérrel, kör alakú az egész és odalent pedig a ketrec. Itt ütöm el az időt, addig amíg átfutom a híreket, szponzort keresnek az egyik lány számára. Hm… Rákeresek a nevére, számos oldalt de szaklapot felhoz vele kapcsolatban, némelyik nyuszis újság, némelyik pedig szakmai, ketrec harcos berkekben elismertebb lap, rengeteget emlegetik a nevét, és ahogy elnézem, van is miért. Fél óra alatt kiderítek mindent róla, megnézem az összes videóit, ami elérhető a neten, végül tárcsázom a menedzserét. Edző kellene neki, és jobb lenne a technikája. Miért ragadta meg a figyelmem? A szemeiben lángoló tűz volt az első, és az a gyűlölet, rá akartam jönni, hogy mit, vagy kit gyűlöl ennyire. Amellett, vonzott a ruganyos teste, az évszázadok során többnyire harcos nőim voltak, gyűlöltem a cicababákat, de egyik sem fogott meg. Mind képes volt arra, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és ideig-óráig ellegyek vele. Ezzel a nővel sem lesz másként. Korszaka legjobb harcosának nevelem, hiszen mégis hiányzott a klán életem, hogy harcosokat nevelek, hogy az egész generációja a csodájára fog járni. Igen! Ez lesz a legjobb döntésem, jelenleg. Úgyis egyhelyben kell maradnom egy ideig Noel miatt, és így a közelében figyelhetek rá. Mert nem akartam szem elől téveszteni, csiszolódunk, egyre jobban, és hajlok afelé, hogy beharapjam magamnak. De nem akarom elkapkodni. Azt akarom, hogy tudja, hogy megbízhat bennem, hogy én nem az első teremtője vagyok, hanem Darryn az új apja. Aki különbözik attól a féregtől.
Ám most megakadt valami máson a figyelmem, egy csinos nőn. Meg akartam ismerni, a fogamat a torkába akartam mélyeszteni, és nem csak a szemfogaimat akartam belemélyeszteni. Remélem az illata is olyan csábító lesz, mint a teste. A holnap reggeli edzésére fogok elmenni, nem kell tudniuk, hogy a szponzor és az új edző is én leszek. Egy új táplálék kiegészítő márkával foglalkozó cégem fogja szponzorálni, és én fogom edzeni is, ezek az új feltételek, és a menedzsere elég pénzéhes, hogy hagyja ezt a kitételt, hogy a cég küldjön egy edzőt, aki felméri a szponzoráltjuk, Zyra állapotát, és ha kell, új edzés rendet ír elő neki. Alig vártam. A leendő fiamat a villámban hagytam, meghagytam a ghoulomnak, hogy figyeljen rá, ha bármi bántódása esne, azonnal értesítsen. Eszes srác. Mosolyogva hajtottam le az egyik mellék utcába, és álltam be az edzőterem garázsába. A biztonság kedvéért, megvolt minden személyi edzősködő papírom, esti iskolán elvégeztem az összes ilyen egyetemet, érdekelt a test, az amit a modern ember láthatott, gondolt az edzésekről. És, a katonai gyakorlatokról is szereztem információkat, rengeteg tudás volt a tarsolyomban, arra nézve, hogy hogyan tegyünk valakit hatékonyabb harcossá.
Persze, a szervezetet működtettem, a régi klánt a régi eszmékkel, voltak harcosaim, emberek, akik a háttérből tevékenykedtek, de az mégsem olyan, mint amikor én magam készítek fel valakit, hogy jobb sportolóvá váljon. Igen, büszkeséggel töltenek el az egykori sportolók is akiket én készítettem fel, és mind-mind a küzdősportokban jeleskedtek.
A hátamon levő tetoválásnak most fogom igazán a hasznát venni, hiszen ha úgy akartam, meg tudta kötni a vámpír erőm, úgy hogy remek edzőtársa lehessek a halandóknak. Végtére is nem kéne, hogy beleépítsem a falba egy dobásnál, vagy ütésnél.
Az öltözőbe érve, átöltöztem, a táskát beraktam egy zárható szekrénybe, egy sötét v kivágású pólót viseltem, hosszú nadrággal, és egy terem cipővel, igen, az öltönyön kívül más öltözetben is látni, időnként.
A hajam félhosszú volt, így azt korábban hátra zseléztem, bár tudom, hogy az edzés végére úgyis csapzott leszek. A tetoválás meghagyta azt az illúziót az emberek számára, hogy én is hasonlóan elfáradtam akár csak ők. Hogy hogyan aktiváltam? Normál állapotában lelkiállapottól függően változtatta a formáját, de ha azt akartam, hogy kösse meg az erőmet, akkor egy japán vörös sárkánnyá változott. A boszorka szerint, aki rám tetoválta, ez hasonlít legjobban a természetemhez. Csendes és bölcs vagyok, akár a sárkány, de igazán heves és lobbanékony ha a szeretteimről van szó. A kezemben egy fekete mappát tartottam a szerződésről, négy példányban. A serényen edző lányt figyeltem, ahogy a számára kibérelt teremben készült fel egyedül, az egyelőre jelenlegi edzője utasításai alapján, még csak bemelegítettek.
A menedzsere ott ücsörgött a hosszú padok egyikén.
- Khm. Jó reggelt, az új szponzor küldött a Bio Nutrition-től, itt a szerződés négy példányban, nyomtatva, azokat a feltételeket is belefoglaltuk, amiket ön kért, olvassa át és ha mindent rendben talál, akkor a hölgy következik. – emeltem a türkizkék pillantásomat az épp nyújtó gyakorlatokat végző nőre. Kevés lesz ez a nyújtó gyakorlat, kicsit kötöttek az izmai, a jóga. Mostantól azt is belevesszük a képzésébe, feltéve, ha aláírja a szerződést. Támogatjuk a felkészülését, ha a mi legújabb MMA-soknak készített táplálék kiegészítőinket használja, és értekezik velem a hatásairól, valamint az én módszereimet használjuk az edzéshez.
- Zyra! Gyere ide, az úr itt… - rám nézett.
- Darryn Yates, személyi edző, sportoktató, táplálkozási tanácsadó. fejeztem be a bemutatkozást.  – De nem ez a lényeg, én leszek az új társ edzője, ha elfogadja a szponzorom feltételeit.
- Tudod Zyra ez az a nagy lehetőség, amiről beszéltem, így ritkábban kellene fotózásra menned, bár megjegyzem, nem kellene abbahagynod, mert jól fizetnek, és ha van egy szponzorod, akkor a termékeiket is reklámozhatod, amikért ők is fizetnek neked! – a menedzser értette a dolgát, tudta, hogy hogyan megy a dörgés, tényleg igyekeztünk minden jó ajánlatot megadni, a felesleges buktatók nélkül, de úgy, hogy ne higgyenek mögöttes szándékot rólunk. Nekem úgyis meg volt a személyes indíttatásom, megharapni, inni a véréből. Felívelni a csillagát és megkaparintani, vele lenni, amíg érdekel.
A pólómon és a nadrágomon, meg a a cipőmön is, ami egyébként a kis pipás fajtából való volt,ott virított a Bio Nutrition logója. Türelmesen álltam és vártam a fejleményeket, nyílt érdeklődő tekintettel mértem végig a három fős társaságot.

•• Zene: Earned It •• Megjegyzés: Remélem tetszik, és ígérem nem fog fájni az első harapás  Csillog
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zyra Rockwood


avatar


Hozzászólások száma :
18

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Kedd Júl. 25, 2017 4:50 pm

Darryn & Zyra
Azt hiszem, mióta elnyertem a bajnoki címet, mintha kicsit többet foglalkoznának velem a szaklapok. Ettől függetlenül én még mindig ugyanúgy nem szeretek velük beszélni. A menedzserem piszokmód élvezi a helyzetet, mindig ő nyilatkozik helyettem, néha összehord pár tonna zöldséget, de… nem érdekel. Csak engem hagyjanak békén. Én nem vagyok olyan drámakirálynő, mint a súlycsoportom többi tagja, vagy bármely MMA-s hiszen míg ők ezt show-elemnek veszik be, én addig hidegrázást kapok tőlük. Nekem a csendes gyilkos imázs jutott és a véleményeket olvasva, bejön az embereknek. Nem mintha ezért csinálnám. Eleinte még tudtam, mit miért teszek, mára azonban megkopott a fénye az akaratomnak. Nincsenek kihívóan, nincs legyőznivaló akadály, nincs kihívás az egészben. Jobbára, csak szinten tartom magam, várva valami tökös csajra, aki hajlandó kiállni ellenem annak ellenére, hogy valószínűleg soha többet nem léphet utána küzdőtérre. Mert én nem vagyok irgalmas. Nem vagyok színész. Én vérre játszom és ezt már megtanulták. A színészkedés az interjúkban még megy, de ahogy a kommentelők is írták, az egész csak humbug. Féltik a pofijukat velem szemben. Nekem pedig nincs kit legyőznöm, hisz mindenki másnak én vagyok a legyőznivaló, csak nem jönnek. Nem mernek. Már korán reggel itt voltam, csak nem tudtam bejönni kulcs nélkül, így az edzővel és a menedzseremmel együtt léphettem be a terembe. Csak ledobtam az oldaltáskám és a pulcsim, és már mentem futni pár kört. Egy fekete melegítőnadrág volt rajtam, szürke pólóval, alatta vörös sportmelltartóval.  Kicsit nyúzott valaha volt fehér sportcipóm kéretlenül is csikorog a terempadlón. Addig megisszák a kávéjukat és az edzőm végre odabattyog hozzám és a szokásos bemelegítésbe-nyújtásba kezdünk. Utóbbi főleg abból áll, hogy én nyújtok, ő meg rátehénkedik a hátamra és nyom le. Morgom a fájdalomtól, de már megszoktam. A belépőt először észre sem veszem, nem is foglalkozok vele, mert megyünk a korlátokra, ahova denevérként feltornázom magam, miután a mellem alatt összecsomóztam a pólóm alját, hogy ne csúszkáljon. Kezeimet a tarkómra téve kifeszítettem, majd az utasításokat követtem. Függőleges helyzetből 20 fokos kimozdulás előre, majd vissza. Ezt tízszer, majd vissza. Következőleg már derékszögig mentem, ismételtem majd vissza, végül pedig a nyújtott lábaimra kellett feküdnöm és tartanom.
– Tart…tart…tart… enged. – mondta ő, mire visszaengedtem magam egy pár foknyit, majd megint megállított és így darabokban engedtem vissza magam függőleges helyzetbe, hogy aztán a hátamat megfeszítve toljam ki magam a fenekem irányába. Ekkor hallom a nevem és pillantok a padok irányába. Felhúzom magam a korlátig, megkapaszkodva kiakasztom a lábamat és a földre ugrok. természetesen sós izzadtságcseppek mélyítik a dekoltázsom, és a hullámos hajamat is újra kell kötnöm copfba, így sétálok oda morogva, mert tudja jól, hogy utálom, ha megzavar. Szemöldökömet felvonva fejezem be a hajgumizást s karba font kezekkel veszek fel kontraposzt állást. Gyanakvóan méregetem az alakot, mert mást olyan érzést kelt bennem, hogy kedvem lenne péppé ütni a képét. Az ilyen bájgúnárok mind egy kaptafa. Morogva kapom el a felém lengetett papirost, átfutom a tekintetemmel, majd visszadobom a menedzseremnek, az meg kissé idegesen és meghökkenve néz rám.
- És mégis minek? Jóformán csak szinten tartom magam, mert egyik picsa sem mer kihívni.  –Hajolok közelebb hozzá, az én kis pénzéhes ugráltatómhoz és neki morgom a szavaim.
- A koedukált mérkőzést meg, ugyebár, nem engedélyezitek. Akkor minek?! Itt állok a létra tetején full egyedül és egy valamirevaló ellenfelem sem akad. - tárom szét a karjaim, végig csendes vagyok, fojtott hangú, mint az alattomosan sündörgő tűzgomoly.
– Khm… mivel az ellenfeleid a meccsetek után kórházba kerültek és… nos.. nem térhetnek vissza… soha se…– motyog mögöttem az edzőm kéretlenül. Az azúrjaimat körívet járatva csapom hátra, hozzá, de meg nem fordulok csak a vállam fölött nézek rá.
- Akkor minek küldtök ellenem porcelánbabákat? – mosolygom mézes-mázosan, méreggel átitatva. A pillantásom eztán az irritáló vakegérre vezetem. S minden bájos érdeklődő mosolygása ellenére sem tetszik a képe. Idegesít. Irritál. Mi a francnak van itt. Ez egy bájgúnár, nem edző.
- Csak kell egy hírhedt csini pofi a vackotok csomagolására, nem? Akkor minek ez a… hercehurca? –



Remélem tetszik *-* | Ruha | Zombie |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
40

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Kedd Júl. 25, 2017 9:32 pm



Zyra & Darryn

First impact and bite shift






Fáj, hogy leírt, már-már sírhatnékom támadna, ha képes lennék efféle érzelem kicsikarására magamból, még vörös könnyeket sem hullattam semmiért, amióta újjá születtem, mert az átváltozásom után elmúltak, elapadtak. Nem sírtam többé. Megfagytam. Nem lehettem gyenge. Az apám nem azért változtatott át, mert egy gyenge fiút akart magának. Én sem ezzel a céllal érkeztem, vadászok, mégpedig egy igazi nagy vadra.
Ügyes, meg kell hagyni, nagyon ügyes, látszik a mozdulataiból, ahogy a gyakorlatokat végzi, megfelelő képzéssel, még ennél is többet ki lehetne hozni belőle. Figyelem a kivillanó hasát, igen teljes mértékben megvan mindene, ami egy kiváló harcosnak kell.
Látom,  hogy szándékosan nem vesz rólam tudomást, azt is, hogy mekkora megvetéssel fordul az irányomba, érzem az illatán a félelmet és a megvetést. Egyedül ebben a két emberben bízik meg, értem én, bizonyítanom kell, hogy egyáltalán legyen valami ebből az egészből. Hiszen két esélyes a biznisz, vagy sikerül, vagy nem. Könnyen lehet, hogy nem sikerül, már csak azért sem, mert nem egy könnyű eset ez a nő, és nem cáfolja meg a hírnevét, egy igazi kis párduc, élőben is, nem csak a ringben.
Talán rosszul közelítettem, meglehet. De ha meg úgy jövök, mint egy nyakba lihegős megfigyelő, aki a távolból cserkészi be, az még rosszabb lenne, szerintem.
- Mi lenne a baj a koedukált meccsekkel? Pehelysúlyban, és hasonló ütés erősségű férfiakkal kiállhatna. – jegyzem meg mintegy mellékesen, és a nyugodt mosolygás lehervad az arcomról, van egy határ nálam is aminél tovább nem igen szoktam fenntartani az értelmetlen bazsalygás álcáját. Még akkor is ha ez tűnik, ez a kifejezés tűnik a legártalmatlanabbnak, egyébként is van egyfajta sajátos mosolyom, amelyet ha tényleg őszintén elengedek, megjegyzem elég ritkán, az arcom egyik fele érdekesen húzódik meg, talán velem született, nagyobb valószínűséggel, mert nem érzem, hogy így sérültem volna meg, korábban, az izom, vagy ideg környékén.
- Több csini pofi van, számos sportágban; férfiak is. A fejlesztésekkel is foglalkozunk a sportolók visszajelzései alapján, hiszen ez is fontos, sőt ezt tartom fontosabbnak, az emberek is úgy fogják venni az adott kiegészítőt, ha látják, hogy a példaképük is azt eszi-issza. – magyarázom nyugodtan. Tényleg így gondolom, azért mert ellenséges; nem fogok lemondani arról,hogy részt vegyek a kiképzésében, mondja meg kerek perec ha ez az egész nem kell neki, találok más módot, hogy valahogy a közelébe férkőzzek. Csak az volt a baj, hogy így is nagyobb esélyt láttam jobb kapcsolatot kiépíteni vele, ha abban segítek neki, ami érdekli, ami a mozgató rugója, a lelke központja az pedig ez a sport.  De ha elhajt? Egyelőre erre a tervre tettem fel mindent, én tényleg nem akartam a mumus lenni, aki megvárja és berakja a limuzinba és még több pénzt ajánl neki, csak azért, hogy a vérét kóstolhassa, időnként, óvatosan, vigyázva arra, hogy nehogy függővé tegyem a vámpírharapásra; mert meg kell hagyni, volt valami érdekes és füstös zamata a vérének, ami hívogatott. Zenélt nekem, mennyi mindent tudna nekem mesélni!
- Ha pedig azt hiszed, hogy a végzettségeimet jöttem lobogtatni, állj ki velem. Alkut ajánlok, vagyis… pontosabban…- kerestem a megfelelő szót-, esélyt arra, hogy átgondold, hogy te is jól járnál, mi is a céggel együtt, ha csatlakoznál hozzánk.
- Harmadrészt pedig, csak az Amerikaiak félnek tőled, ha lenne szponzorod és támogatásod, akkor mehetnél külföldi MMA bajnokságra is, Kína és Japán, Ázsia  és, Japán ismét;  ugyebár, ahonnan kiindult az egész MMA harc, ott rengeteg kihívód lenne. Felmerül a kérdés,hogy a menedzsered ki pénzelte le, hogy ne engedjen tovább, külföldre is harcolni, vagy csak ennyire szűk-látókörű? villant a tekintetem kérdőn, és a kezemet nyújtottam, mintegy megpecsételendő a próba lehetőségét.
- Egy próba ellenem? Fáslikkal, vagy kesztyűvel? – már nem bazsalyogtam feleslegesen, nyugodtan pillantottam a tengerkék szemekbe, és vártam a válaszát.  Gyűlöltem volna, ha visszautasít, és más eszközökhöz kellene folyamodnom. De benne volt a pakliban.


•• Zene: Earned It •• Megjegyzés: Nagyon tetszett!  Batman Imádtam!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zyra Rockwood


avatar


Hozzászólások száma :
18

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Kedd Júl. 25, 2017 10:53 pm

Darryn & Zyra

Ahh, nem szeretem, amikor a menedzserem olyasmibe üti az orrát amibe nem kéne, hiszen tessék, itt egy újabb bájgúnár, csak azért, hogy idegesítsen, Hát nagyon szépen köszönöm, minden vágyam ez volt, tényleg, szülinapomra már csak egy üdvözlőlapot küldj. ~Félek.~ Morgásom nem csillapodik, egyrészt frusztrál a hímállat, másrészt a saját menedzserem vakerolása sem tetszik túlzottan. Átfutottam a sorokat, de lényegében annyi az értelme az egésznek, hogy „elad”. Átsóz valaki másra, miközben ő zsebeli be a zsét utánam. Mondjuk, mi mást várhatnék egy menedzsertől, ezek is egy rendszerben mozognak. Szerintem az ősük is ugyanaz az uzsorás lehet. A bájgúnár kérdésére megrántom a vállaim, amolyan passz, nem tudom, kérdezd a „nagyokat” módon. Ellenben a kérdésre mindkét jómadár mélyen hallgat és még csak ránk se néznek. Még akkor se, mikor az arcába mászok a menedzsernek. Megszólalni sem mer. Jobban is teszi, nem vagyok barackvirág hangulatban. Oldalra döntött fejjel figyelem, ahogy leolvad a mézesmázos pofi, és a helyére költözik egy libabőrzést kiváltó félvigyor. Konkrétan végigcikázott rajtam egy ilyen hullám, amiben tetőtől talpig minden kis pihe szőrszálam felállt… meg annak a helye is, ahol épp nem volt, mert nem kell lennie. Keserűen csóválom meg a fejem.
- Én nem vagyok példakép… - mi is volt a neve Darryn… És nem is akarok az lenni. Engem ne kövessen senki. Magad mondtad, van egy csomó esélyes.  Menj és keress valami cukipofát, aki lesi minden kívánságodat. – Én nem fogom. Tartózkodó vagyok, ellenséges, bizalmatlan, minden mozdulatomon, a tartásomon, a hangomon és a szavaimon is érződik. Nem vagyunk haverok, és nem is leszünk.  Az ajánlatára csak felvonom az egyik szépívű szemöldököm. Lefogadnám, hogy csak azért ajánlja fel, hogy a meccs közben a közelembe férkőzhessen, dörgölőzhessen meg mindenféle undorító mocskos dolgon gondolkozhasson. Bwah, még mit nem. Ellenben a következő érvelésére tágra nyílnak a csipáim s visszafojtott lélegzettel pillantok le az elfehéredő menedzseremre,a ki már elszorította az ujjait a táskájába kapaszkodva. Szinte hallani, ahogy huss, ott gurul a gyógyszerem. Pááá páááá.
- Michelllllleeeeee~  – hangom dallamos, mégis vérfagyasztó, ahogy ingerült mosollyal fordulok felé, s hirtelen a jobb öklömet építem a falba, pontosan az arca mellé. A fal felreped, és esik le a vakolat onnan. A kis menedzserem meg kérlelőn pillant az edzőmre aki hevesen rázza a fejét. - Mit is akar ez jelenteni pontosaaaan?
– N-nézd, Zyra, ez nem, ez nem az, amire gondolsz. E-egyszerűen nem engedhetlek férfiak közelébe. A pehelysúlyúakat megölnéd, a felsőbb kategóriák pedig téged.. én-én a te érdeked..!–
- Kuss legyen, Michelle. búgom negédesen, veszélyesen és a bal kezem is a falba építem a feje mellett, úgy tornyosulok felé. - Nem arról kérdeztelek, tudod jól. Szóóval? Miért nem mehetek ki az országból, Micheeeellle?–
Most, most nagyon ideges vagyok és ez látszik is a remegő kezemen és az eszelős ábrázatomon. Nem szeretek csalódni, azt sejtettem, hogy nem egy nagy valami ez a nő, de hogy merészel visszatartani engem.. Engem, aki egy tucatnyi képzett MMA harcost juttatott kórházba? Átgondolta vajon ezt rendesen…?
– A-az ázsia bajnok…edzője… fizet minden…hónapban.. ho-hogy ne menj ki…– Felmorranok a válasz hallatán, majd az edzőmhöz fordulok. Óóó, drága Benjo… vajon élve hazajutsz ma? A válaszodtól függ….
- És te tudtál erről….?- pillantok rá gyilkosan, mire hevesen kezdi rázni a fejét, vízszintes irányban. Én meg higgyem el… Hisztérikusan kacagok fel, két árulóval az oldalán az MMA amerikai bajnok full egyedül van a világ ellen. Minő vicc, minő groteszk tragikomédia. - Bátor vagy… hiszen végig nézted, ahogy bordákat, alkart, állkapcsot, orrot… lábakat török el a ringben. És ezek után… merészelsz hátbaszúrni? Komolyan? Azt hittem okosabb vagy ennél…- A mondat végére a hangom morgássá avanzsál s jobbommal beleütök még egyszer a falba, sokkal erősebben, lyuk is keletkezik, és folyik a vér a kézfejemből.

Remélem tetszik *-* | Ruha | Zombie |

[/b][/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
40

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Szer. Júl. 26, 2017 10:06 pm



Zyra & Darryn

First impact and bite shift






nem is tudtam, hogy mekkora lavinát fogok indítani azzal, hogy bedobtam ide a kis bombát. Csak állok csendben és figyelek, mind a kirohanást, mind a dühkitörést, azét könnyen megállapítom, hogy vannak jelei, fázisok. Talán csak az tartja vissza attól, hogy péppé verje ezeket az embereket, mert megbízott bennük, valaha. Ilyen az emberi természet, egy kis pénz, és máris másképp fütyülnek. Úgy ahogy a nagyobb pénz szól. Bezzeg a vámpír világban, ott nem a pénz diktál, nem is hasznos számunkra, hiszen jól megvagyunk anélkül is,elég egy pénzes mondént megbájolni, és máris mindene a mienké. De a tárgyalásokon sem a pénz diktál, hanem a kor, vagy az, hogy az adott vámpír kit képvisel. A tekintély, hogy kinek a helyét vette át, a tettek beszélnek.
Jobb kezes, azzal kezdi az ütést, majd egy balos, a vakolat pedig újra repked, porlad. Tényleg jó ütőereje van a nőnek ; meg kell hagyni.
Figyelem ahogy a menedzser habog, nem biztos, hogy megölné a pehely súlyú férfiakat, azért egy férfi testfelépítése mégis más, de kinézem belőle, nem nézem le azért, mert férfi vagyok, tényleg érdekel; hogy mit tudhat.
Karba font kézzel ácsorgok, nem óhajtok semmit sem tenni, csak figyelem, ahogy szegény bajnoknak dől össze az élete, mint egy kártyavár, nehéz feldolgozni azt az érzésst, amikor a bizalmasai árulják el az embert, én rögtön ezután lettem vámpír, mennyire élveztem! Csak… nem teljesen ilyen élethelyzetben.
A következő kérdésnél amelyet Benjonak intéz, felé irányítom a tekintetem én is. Félelem, rettegés szaga keveredik a levegőben, nem csak a két ludastól érzem ezt persze, hanem Zyrától is. Vajon miért fél? Hülye kérdés, hiszen mondtam, hogy a világa most törik össze, néhány harcosban rengeteg frusztráltság van, amit ki akar adni magából. Ő is ez a fajta. Magáért küzd? Minden bizonnyal. Milyen démonok elől menekül? Hiszen bármennyire is agresszív, érzem, látom hogy a szemei másképp villannak mint egy hétköznapi MMA harcosnál. Ő más, különleges. Ezt tudom, érzem. Nekem csak a megfigyelő képességem, és a megérzéseim maradtak, amiket harcosként csiszoltam, ezekben bízom, nem egyszer mentették meg apám életét is. Szúrtam ki a besúgókat, mert hallgattam az ösztöneimre, amik vámpírként még inkább kiélesedtek.
Meg sem lepődöm a harmadik ütésnél, és szem rebbenve konstatálom, hogy a vér illata is megérkezett, ám nyugodtan ácsorgok, semmi rossz mozdulat, elvégre nem hiába vagyok ezerháromszáz éves, felszedtem magamra némi önuralmat.
- Ezek fényében is elutasítod az ajánlatunkat? – pillantottam végig a berezelt társaságon, az edzőn és  a menedzseren.
- Lásd be, ezek ketten csak visszafognak téged, amikor szárnyalnod kéne.  -tettem hozzá mintegy mellékesen.
- Szóval amellett, hogy étrendileg is jobban járnál, bár ezt csak nyilván azért mondom, hogy eladjam a termékünket. Ha minket választasz, nem lesz semmi titokzatoskodás, veled fogunk egyeztetni a meccsekről, nem úgy mint Ő. –böktem a fejem felé a holtra vált nő irányába.
- A cégnek az az érdeke, hogy jól jár, nekem meg az, hogy az önéletrajzomba beleírhassam, hogy sportedző voltam, egy igazán belevaló harcos mellett. – rántottam meg a vállam. Bárcsak szárazra szívhatnám őket azért, amiért tényleg átvágták ezt a gyöngyszemet, megérdemelnék. De hát, tudom, hogy őket a pénz hajtja. Majd talán egy aprócska baleset történik velük, nem nagy, picike.
Bármikor megteheti hogy kirúgja ezt a két balfácánt, én megtenném a helyében. Mondjuk, én még azt is megtenném, hogy lenyalogatnám az ökléről a vért, de akkor biztos elvágnám magam tőle. Így csak álltam, mint aki körül elfolyik a háborgó folyam. A nyugalom mintaképe, aki arra vár, hogy átvegye a megfelelő pillanatban a szerepét.


•• Zene: Earned It •• Megjegyzés: Nagyon tetszett!  Batman Imádtam!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zyra Rockwood


avatar


Hozzászólások száma :
18

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Csüt. Júl. 27, 2017 6:42 pm

Darryn & Zyra

Tik, tak, tik, tak… akár egy bomba, egy időzített pokolgép, egy kíméletlen pusztító szerkezet, ami csak arra vár, hogy valaki elindítsa a visszaszámlálást. Ez a hátranyalt hajú piperkőc pedig nagyon úgy fest, hogy meg is tette a szükséges lépéseket ahhoz, hogy teljesen elguruljon a gyógyszerem. S tudjátok, hogy mi az-az egyetlen egy dolog, ami visszatart attól, hogy halálra verjem őket? Na, tipp? Nincs? Megmondom. A sport. Az öklömnek sajognia kellene, de már rég nem tud olyat, ahogy a lábam és a karom se. Érzéketlen vagyok, azzá tettem magam. Egyedül a szívemet nem sikerült teljesen azzá tennem, pedig az lenen a legfontosabb. Az sérül a legtöbbet… Mint most is. Azt hittem, hogy ez a két ember velem van kivételesen és nem ellenem. Naiv vagyok, bődületesen naiv és ostoba. Hiszen mindenki ellenem van, csak megint elfelejtettem. Ellenem van a saját anyám, a gyámügyesek, a szomszédok, a rokonok, az utca népe, a felső tízezer, a saját ligatársaim. Mindenki… ~Félek~ Miért is nem szoktam én még meg ezt? Minek is reménykedem még valami eredendően normális dologban? Minek, minek… Magam sem tudom. A dühöm pusztítani akar, nem is tudom megállni, hogy ne öklözzek a falba többször is. Csontot akar törni, puha szöveteket akar gombostű méretűre sajtolni, belsőszerveket átrendezni. Minden önkontrollom vetem most be, hogy ne törjem ki a nyakát ennek a kígyónak. Mind-mind üres fecsegés… néma humbug, hangos csend. Szinte kár belé a levegő is… Az orromon keresztül fújom ki a mély levegőt, mert ha a görcsbe szorított állkapcsomon engedném ki, úgy sziszegnék, mint ő. És én nem akarok olyan lenni, mint amilyen ez az áspis. arra is a mérgét venném, hogy a másik is épp olyan sáros, mint ez itt a kezeim között. Tehetetlenül ütök a falba, s szikrázó szemekkel egyenesedem fel, fölé.
- Pontosan tudod, mi az oka annak, hogy még élsz, és az nem az irgalmam. -  Morgom a szavaimat, ökölbeszorított kezem remeg a megfeszült combom mellett. Annyira, de annyira szeretném átrendezni az arcát! Már megnyikkanni sem mernek, egyikük sem, még szép, mert lehet elveszteném azt a hajszálnyi pengét, amin táncol az önuralmam. Ellenben megszólal a zselépocok. Haraggal és gyűlölettel vegyített szikrázó pillantásom emelem rá, majd a szavaival haladva a másik kettőre nézek. Selejtek… Genetikai hulladékok, ebben egyet tudok vele érteni, azonban a szerződésre pillantva felkacagok. Megfogom az egyik példányt és széttépem.
- Nem.  – Hangzik velős és csattanó válaszom, majd visszatérek a drága kis Michelle terrorizálásához. Fogom a cetliket és beletömöm a kis kígyó szájába, egytől egyig, mind a négy példányt tuszkolom a torkába, majd a mutató és a hüvelykujjam közé csippentem az így kifeszített állát és kényszerítem hogy rám nézzem. - Ha meglátlak még egyszer, azt nem úszod meg élve.
Mindezt duruzsolom angyalian ördögi mosollyal az ajkamon s a blúzánál fogva dobom le a földre.
- És most tűnjetek a szemem elől. Ó és még valami… jelenteni fogom a Szövetségnek, a hátralévő életetekre búcsút mondhattok a sportnak. – Morranok fel, mint egy párduc, hiszen a név kötelez, s végignézem, ahogy a kígyó elkúszik, míg a kis edzőm fülét-farkát behúzva iszkol utána. Még a hecc kedvéért felkapom az egyik kisebb padot és utána dobom, de csak az ajtó bánja a dolgot. Kifújom a levegőt mert azt hiszem a tüdőm nagy részéből ki se engedtem a korábban beszívott adagot. Körbepillantok a termen, a nyomaimon… egy laza mozdulattal kihúzom a hajgumit a hajamból, bedobom a táskámba és a vállamra veszem, miután belefűztem a pulcsimat. Beletúrok a nedvességtől csillogó fekete tincseimbe, majd ahogy húzom ki, figyelem a remegő ujjaimat.
- Az-az egyetlen szerencséjük, hogy sportoló vagyok.  Nem érnek annyit, hogy diszkvalifikáltassam magam miattuk.–
Vonom meg a vállaim, hisz ez az-az ok, amiről beszéltem. Ez mentette meg őket… s visszasétálok Darryn elé. Megállok előtte, kihúzom magam s a lehető legkisebb magassági különbözetet kihozva pillantok elszántan a szemébe.
- Újat írunk és én is jelen akarok lenni közben. Ebben nem lesz helye kígyóknak meg békáknak.- Közlöm vele s őt megkerülve az ajtó felé igyekszek. Félúton megtorpanok és hátrasandítok.
- Saját edzőtermetek van?-

Welcome to my life :3 | Ruha | Zombie |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darryn Yates


avatar


Hozzászólások száma :
40

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Szomb. Júl. 29, 2017 4:51 pm



Zyra & Darryn

First impact and bite shift






Csak álltam és figyeltem, a világ minden kincséért sem akartam beleszólni a jelenetbe. Lehet, hogy mi magunk is kegyetlenek vagyunk, sőt kegyetlenebbek, mint az emberek, ha árulásról van szó.  Nézem; ahogy módszeresen eteti meg a fecniket a meghunyászkodott nővel. Én persze nem mozdulok, nem érdekem, hogy belekeveredjek, csak figyelem az új kiszemeltemet, jó ,hogy képes megvédeni magát, és nem esik össze az útjába jövő első problémától. Ez bizonyítja, hogy a dühöt amit érez, szinte érzem a bőrömre simulni, az illata körbe vesz, és mondtam már, hogy emiatt szeretem annyira az embereket. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy szinte alig vesz levegőt az idegességtől, de egy padot még utána küld a kis betojt kompánia után.
Még hallom ahogy a menedzser odakint köpködi a papír darabokat, és valami ügyvédről hadovál, meg arról, hogy a Fekete Párduc ezt még nem fogja csak így megúszni. Ők sem, miféle edző aki hagyja visszafogni a patronáltját, egy menedzsert még megértek, mert őket a pénz élteti, de… a pénz…pénz…pénz. Mennyivel egyszerűbb volt az én időmben, mondjuk akkor se azért, mert ott is az diktált már, de akkor megbüntethettük a bűnösöket úgy hogy ne járjon érte retorzió. Volt bizonyítékod, hogy átvágott? Meglopott? Levághattad a kezét. Most? Általában azokat zárják rács mögé, akik egyáltalán nem tehettek az egészről. Ezért is öröm számomra hogy nem tartozom az emberi társadalom közé. Más szabályok, de egyértelműek azok is amelyben létezem.
De több a szabadságom, mint emberként, és kiválóan értünk ahhoz, hogy hogyan kerüljük meg az emberi szabályokat, mindig mindenből a legjobb lépést hozzuk ki.
A tekintetem megakad a hajgumis mutatványon, majd lassan pillantok az elhajított pad irányába, aztán rá emelem a pillantásomat, miközben megáll előttem.
Aranyos, ahogy próbál közel hasonló magasságba kerülni velem, de húsz centi akkor is húsz centi különbség.
De jó pont, hogy határozott a kiállása, ó, ha tudnád, hogy vámpír vagyok, akkor engem is lerendeztél volna ennyire? Vagy megpróbáltál volna megölni? De nem erre hajtok, nem egy vadász trófeára, akit megszereztem magamnak, nem egy harcosra hajtok, aki a saját sportágában kiváló lehet. Változnak az idők és változnak az értékrendek is.
A többiekkel ellentétben én viszont nem félek tőle, nincs okom rá, és egyébként is inkább tisztelem az elért eredményei miatt.
- Dicséretes, hogy a romboláshoz ész is párosul, nem sok küzdő sportosról mondható el ez, bár úgy egyébként nem sok sportolóról sem. – igen, ismerek olyanokat, akiket még a diszkvalifikáció sem tántorít vissza attól, hogy leverjenek ringen kívül bárkit, mert könnyen ki lehet őket hozni a sodrukból.
Aztán figyelem ahogy felkapja a táskáját és elindul a kijárat felé, arra amerre a folyosón távoztak a korábbi alkalmazottai.
- Fel kell bontanod velük a szerződést, szerződésszegés címszóval, hogy hivatalos legyen, hogy ne köthessen bele az a kis béka. –  indultam a nő után és felzárkóztam mellette. – A cég, rendelkezésedre bocsát mindent, ami szükséges az eltakarításukhoz.
Biccentettem és hagytam, hogy hadd lépjen ki elsőnek az ajtón.
- A táskám az öltözőben maradt. – jegyezem meg mintegy mellékesen a férfiöltöző környékén és már megyek is az öltönyömért, ami a sporttáskámban pihen a védőhuzattal egyetemben, és az olasz cipőmmel egyetemben. Nem pepecselek átöltözéssel. A kocsik kulcsomat kifele jövet az edzőnadrágom zsebébe ejtem.
- El kellene látni az ökleidet, legalább lefertőtleníteni. – pillantok végig a feltehetően eddig rám váró nőre, és előhalászom a zsebemből a telefont.
- Szeretnél minél hamarabb túl lenni a szerződésen, aztán megnézni az edző termet, vagy fordítva? – ajánlom fel neki lehetőségként mindkét opciót. Nekem mindegy volt, hogy hogyan kezdünk, vagy folytatjuk a napot a mai indítás után.



•• Zene: Storm •• Megjegyzés: Nagyon jól érzem magam benne!  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zyra Rockwood


avatar


Hozzászólások száma :
18

TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   Szomb. Júl. 29, 2017 9:00 pm

Darryn & Zyra

Kell még egy kis idő, mire rendesen lenyugszok, hiszen korántsem hagytam kitörni a feszültségemet annyira, amennyire szerettem volna, így rengeteg fájdalom és méreg maradt bennem elfojtva. Kénytelen voltam, hiszen ha híre megy egy hasonlónak, hogy a harci tudásomat ringen kívül használtam, komoly sebeket okozva, akkor búcsőt inthetek a bajnoki címemnek. Még akkor is ez volna, ha önvédelem lenne. A liga nem túl elnéző ezt illetően. Nekem pedig… semmim sincs ezt a címet kivéve. Máshoz nem tudok ragaszkodni, nincs lehetőségem, máshoz ragaszkodni. Ez a cím, ez a nevetséges kis aranyozott és túlméretes öv a mindenem. Lehet szánalmas vagyok, könnyen meglehet, hiszen hiába keresek tengernyi pénzt egy-egy meccsel vagy fotózással, nem költöm el. Nem ehhez vagyok szokva. Nem tudok vele mit kezdeni. Az egyetlen luxus amire költök, azok a könyvek. Minden más drágább cucc a sportoláshoz kell, mint az étrend kiegészítők, a vitaminok, megy a sportcipő. az mindig nagyon hamar megnyúvad a közelemben. Példának okán TV-m sincs. Nem érzem szükségét, és ha lennének barátaim, akiket elhívhatnék magamhoz, ők is csak egy majdnem teljesen üres lakást látnának. Egy olyat, ami úgy fest, mintha nem is lakna benne senki. Pedig már legalább egy éve bérlem azt a tetőtéri hajlékot. Ahh, miért is jutott most ez eszembe? Nem is tudom, inkább a lenyugváson kéne dolgoznom, mert még mindig nyomon követhető a remegésem. A szavaira csak biccentek, sokan félvállról veszik a sportot, a címeket, az egész rendszert. Nekem másom sincs, talán ezért tudok még felhergelt állapotban is helyesen dönteni. Mert nekem fontosabb, mint nekik. billegek is nagy nyugodtan az ajtó felé, vagy legalábbis úgy tűnhet, hogy az vagyok, némi hümmögés és töprengés után megvakarom az állam és csettintek egyet az ujjaimmal.
- Ümmm, jogos. Rajta vagyok.-  Adok neki igazat, majd elkezdem kihalászni a telefont a táskámból, hogy jó alaposan felzaklathassam a szövetség fejét. A megtoldásra már meglepetten pislogok rá. Nem azért, én is ki tudnám fizetni az ügyvédet, ha szükség lenne rá, márpedig ahogy morgott az a ringyó miután nem voltam látótávolságban, lehet fog is kelleni, azonban megnyugtató, hogy a kis vagyonom az marad is, mert nem nekem kell állni. Még az is lehet, jól járok ezzel az egésszel. Kár, hogy már nem hiszek a tündérmesékben… Mire felnézek a telefonomból, már egy félmondattal magyarázva el is tűnt mellőlem, noha nem esek kétségbe, addig a falnak dőlve lebonyolítom a kellemes kis csevejt a főnökkel. Szépen elmondtam mindent, amit csak megtudtam, biza van tanúm is, említettem, hogy használtam a csajt iratmegsemmisítőnek, de egész egyszerűen csak megetettem vele, amit főzött. Aztán én kuncogtam, mert úgy tettük le a telefont, hogy épp hívása van a másik vonalon. Na, mi a tipp? Úúúgy vaaan. Közben előkerült a zselépocok is, és immáron mellette lépkedve süllyesztem vissza a ketyerémet a táskám egyik zugába. Kérdőn pillantok rá először, mert hirtelen fel se fogom, hogy miről beszél nekem, de aztán megnézem a kezeimet és valóban, görög van a falóban. Tényleg véres a jobb praclim. Sóhajtva forgatom meg a kezem, a számhoz emelem és lenyalom róla, majd mutatom a bácsinak ellenőrzésre.
- Kész. Megfelel? Szuper.  – Na nem mintha hagytam volna neki válaszadási lehetőséget, de nem is vártam tőle ilyesmit. Sétálunk kifelé a komplexumból, ki is érünk az ajtón, de egy méterre onnan megtorpanok. Billegek egyik lábamról a másikra, majd hátranézek az épületre, ami egészen idáig szinte első otthonom volt. És most nem jöhetek többet vissza. Valahol talán szomorú vagyok, bár nem biztos. Vetek egy búcsúpillantást az eddigi életemre, s követem ezt a felettébb különös fazont. Aztán lehet, hogy jól járok, és lehet, hogy nem. Jelenleg nem is érdekel. Már nincs kiben bíznom, benne sem bízok, de még mindig jobb, mint két árulóval az oldalamon.
- Először a termet. Ha beleszeretek nyertél. Ha nem, akkor akadékoskodni fogok. – Mondom mindezt úgy, hogy közben sajnálón, ajak összeszorítva bólogatok. Yep, ismerem már magam egy ideje.
- Mivel megyünk és hova?–

Örülök neki, mert maradnod is kell Razz | Ruha | Zombie |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Zyra & Darryn   

Vissza az elejére Go down
 

Zyra & Darryn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-