A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
» Wait - Magnus & Alec
Today at 8:15 pm by Alexander Lightwood

» Do you want to talk about it? -- Kris & Elliot
Yesterday at 10:33 pm by Elliot Reed

» My dear brother-Mist&Magnus
Csüt. Okt. 19, 2017 11:48 pm by Magnus Bane

» Szólánc
Csüt. Okt. 19, 2017 8:54 pm by Akechi Meo

» Ha melletted ébrednék...
Csüt. Okt. 19, 2017 8:53 pm by Akechi Meo

» Ez vagy az?
Csüt. Okt. 19, 2017 8:47 pm by Akechi Meo

» Idézzünk ezerig
Csüt. Okt. 19, 2017 6:22 pm by Ruko Masashi

» Feszültségek - Caleb & Ruko
Hétf. Okt. 16, 2017 11:00 pm by Caleb Blackarmour

» Neverending story... - Marcus & Ramirez
Hétf. Okt. 16, 2017 5:29 pm by Marcus Wallach

A hónap reagolói
Alexander Lightwood
 
Magnus Bane
 
Elliot Reed
 
Kristopher S. Morgan
 
Rune Kristofer Eklund
 
Cheza Roah Sails
 
Akechi Meo
 
Namikaze Narao
 
Ramirez de la Ver
 
Ruko Masashi
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 The show must go on - Amelia & Mystral

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mystral Lochlan


avatar


Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: The show must go on - Amelia & Mystral   Pént. Aug. 25, 2017 2:51 pm



Amelia & Mystral

Játszótársam mondd, akarsz-e lenni...

Tökéletes eseménytelenséget tervezek a mai napra, mert elegem van az emberekből, és démonokból is. Mindig van valami bajuk, és mindig akarnak valamit és néha nincs az az összeg hogy hajlandó legyek megtenni egy két ostoba kérést. Egyszerűen ki tud borítani az emberi ostobaság ezen szintje, és ilyenkor szinte menekülnék önkéntesen is a démoni világba, hogy legalább ott békén hagynának. Mondjuk, nem mintha nem lenne elég házam a világ legkülönbözőbb pontjain, de a saját fajtám még ott is képes megtalálni. Pláne Magnus, na vele meg a szerelmi lírájával totálisan kivan a tököm.
Most viszont kihasználom hogy a közelben sincs, mert épp valahol nyaral a szívszerelmével és egy egész napos lustálkodással ünneplem meg, és csak ebédelni kelek fel, azt is csak úgy hogy egy keleti mintákkal díszített köntöst húzom magamra. Nem mondanám hogy túlöltözöm a helyzetet.
Az ebéd utáni eseménytelenségem, azzal töröm meg hogy a kanapémra heveredve tömök egy vizipipát és odahúzok egy vaskos könyvet, ami a különböző vallások démonábrázolásairól szólnak. Nem épp mai mű, de keresek benne valamit, és teljesen jó unaloműzés, legalább egy kicsikét hasznossá is teszem magam. Sikerül benne olyan jól elmélyednem, hogy arra leszek figyelmes, hogy valaki kopogtat a lakásajtómon, és varázsszemet formálva kémlelek ki ki az, de mikor meglátom hogy Amelia az, egyszerűen kinyitom az ajtót és hagyom hogy rám találjon. Vámpír, szóval kiváló hallása szaglása alapján kizárt hogy ne találjon rám. Felülök, és összecsukom a könyvem.
- Amelia, gyönyörűségem micsoda nem várt meglepetés - mosolyodom el, mert vele sosem lehet tudni éppen hányadán állunk és mit akar tőlem.
- Érzed otthon magad, ahogy általában - intek körbe a lakásban és várom hogy ezúttal mint valami hurrikán söpör végig itt, vagy nyugodtabb és szót is lehet vele érteni, nem csak a hálószoba falain belül. Amelia annyira ellentétesen képes viselkedni, de azt hiszem pont ezt kedvelem benne a legjobban. Kiszámíthatatlan ciklon. Bár annak is elképesztően szexi.

Szeretettel <3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelia Svensson


avatar


Hozzászólások száma :
4

TémanyitásTárgy: Re: The show must go on - Amelia & Mystral   Hétf. Szept. 04, 2017 4:43 pm

Mystral & Amelia


Tulajdonképpen nem is tudom, miért kopogtatok Mystral ajtaján. Ha akarnék, simán be is mehetnék. Volt is már rá példa nem egyszer. Volt, hogy szimplán rátörtem, esetleg otthon vártam este, ha elment valamerre szórakozni. Ma azonban pont a hivatalosságommal akarok meglepő lenni. Bár valószínűleg az elmúlt száz évben már hozzászokhatott a kiszámíthatatlanságomhoz. Már amennyire ahhoz képes valaki hozzászokni egyáltalán.
Az ajtó, ahogy várom, hamarosan kinyílik előttem. Mystral nyilván a mágiáját használja hozzá, nem személyesen nyitja azt ki előttem. Pedig nem mondom, hogy ne hízelegne nekem, ha tárt karokkal rohanna felém, mint egy igazi hősszerelmes, boldogan a karjaiba zárva, hogy végre itt vagyok. De hát ő sosem volt ilyen. Talán az idegeimre is menne és nem is járnék vissza hozzá időről-időre, ha így meghunyászkodna előttem. Bár azért hazudnék, ha azt mondanám, rosszul esne, ha valaki körülrajongana. De New York főboszorkány mestere nem ilyen még szerelmesen sem. Ha szerelmes egyáltalán. De ez nem az érzelgősség ideje. Annak soha nincs itt az ideje. Nem engedhetem meg magamnak, ha a kezemben akarom tartani az irányítást. Pláne egy féldémonnal szemben, amilyen ő.
Még nincs egészen két hónapja, hogy egy átüzekedett éjszaka után magára hagytam minden szó nélkül. Az a tipikus békülős szex volt egy nagy veszekedés után, ahogy általában mi művelni szoktuk ezt. Azóta nem kerestem. Valószínűleg ő sem engem. Jó lenne hinni, hogy hiányoztam neki, de az ő esetében ebben nem lehetek biztos.
Mindenesetre akár tetszik neki, akár nem, most megint itt vagyok. Hogy meddig maradok? Az majd elválik. Nagyban függ attól is, hogyan fogad, mit vált ki belőlem a viselkedésével.
Nem nehéz megtalálnom a szagok és hangok alapján. A vízipipája tömény illata amúgy is elég árulkodó már messziről. A kanapén ülve találok rá, kezében egy könyvvel. Elég tipikus kép, szeret így lazítani, ezt már tudom róla ennyi többé-kevésbé együtt töltött idő után. Megjegyzésére csak sokat sejtető, de mégis kissé hűvös mosollyal reagálok, ahogy a bárszekrényéhez lépek.
- Kérsz? - mutatom felé az üveget. Kicsit abszurd persze, hogy a saját borával kínálgatom, mikor nála vagyunk, de aligha akad fönn bármelyikünk is ezen. Aztán válaszától függően egy vagy két borospoharat is kiveszek a szekrényből, mielőtt visszacsuknám azt. Megtöltöm a poharakat a vörös nedűvel (sajnos nem vér, de a színe legalább hasonló) és közelebb megyek hozzá. Ha kért, felé nyújtom az egyik teli poharat és aztán foglalok csak helyet, ha nem, csak a sajátommal a kezemben, az üveget azért kartávolságban elhelyezve az asztalon vagy a földön ülök le egy fotelba. Ennél többet egyelőre nem mondok, csak belekortyolok az italba, tekintetemet végig Mystralra függesztve. Talán várok valamire, azért hallgatok, figyelek. Megeshet, hogy ez csak afféle vihar előtti csönd és mindjárt kitör valami. Igazából pont azt akarom, hogy ne tudja, mik a szándékaim, ne bírjon olvasni belőlem, a hangulataimból. Egyelőre ne. Nem engedhetem, hogy túlzottan kiszámíthatóvá váljak számára. Az veszélyes lenne. És jóval kevésbé szórakoztató is. Nekem legalábbis mindenképp.



Remélem tetszik
@

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

The show must go on - Amelia & Mystral

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Serena Amelia Lensherr

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: Mystral Lochlan Rezidencia-