Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics




by Alan Bret Yesterday at 10:49 pm



by Jace Herondale Yesterday at 8:05 pm

A hónap reagolói
Caroline Wood
 
Alan Bret
 
Hayde Carter
 
Nicholas Russo
 
Cheza Roah Sails
 
Nathan Hyde
 
Camilla Wander
 
Patricia Devlin
 
Harmonia Eir
 
Nathaniel Rowe
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 5
Hellequin: 2
Tündér: 5
Mondén: 15
Vámpír: 17
Vérfarkas: 31
Music box

Share | 
 

 Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
27
Age :
18

TémanyitásTárgy: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Szomb. Szept. 23, 2017 6:28 pm



Mandy & Sybil
Fáradtan baktatok haza a stúdióból. Most nem megyek be Adamhez… nem tudnék a szemébe nézni. Nem sikerült, még ha nem is a saját hibámból, de nem sikerült. A szívem egyik fele teljes letargiában dagonyázik az önsajnálat posványában, míg a másik fele derűlátóan tekint előre a táncversenyre. Vitaly elég ügyes, talán az én bénaságom sem lesz akadály. Nagyon szeretnék bejutni abba a tánciskolába, már pusztán a neve is garancia az önéletrajzomban, hogy a legjobb helyekről kaphassak majd állásajánlatot. Sóhajtok egyet, kitörlöm a könnyeket a szememből, aranyszőke tincseim csapzottan szabadulóművészkednek ki a kontyomból. Csak egy fekete tornacipő van rajtam, egy világosszürke streccsnadrág és egy krémszínű kötött pulcsi. A sporttáskámat kedvetlenül húzom magam után a földön, nem is figyelem, hogy merre megyek, csak sétálok Manhattan városrész utcáin, figyelem a nyüzsgő várost, a hangokat, a zajokat. Most valahogy… nem tudok olyan önfeledt és bohókás lenni, mint amilyen szoktam. Mit fogok odahaza mondani? Tudják, hogy ma volt a felvételi. Nem kellettem nekik, de ne aggódjatok, beerőszakolom magam az iskolába a kiskapun? Hiába tudom, hogy ez csak a kapcsolati tőke hiányának tudható be, valahol azért mégis fáj, hogy ezt velem játszották meg. Gondolhatnám úgy is, hogy annyira tökéletes nem volt az előadásom ahhoz, hogy ne a helyemre vegyék fel azt a valakinek a valakijét. Nem tudom ki az, de szívből… sajnálom. Soha semmit nem fog elérni a saját erejéből. Vékony ujjacskáim belenyúlnak a hajamba, kihúzom a csatot belőle s hagyom, hogy kócos hajam a vállaimra omolva kacagja szembe a lenyugvó napot. Megállok az egyik hídon s a korlátnak támaszkodva gyönyörködöm a narancssárga égboltban. A csatot a pulcsimra csippentem s könyökömmel támasztva a korlátot, merengeni kezdek. A szél nem kíméli aranyszőke hajam, játékosan csillog rajta a lemenő nap fénye. Mit mondjak majd otthon?

Outfit ©️Music
Note:Remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
22

TémanyitásTárgy: Re: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Hétf. Nov. 13, 2017 5:05 pm



Sybil & Mandy
Hulla fáradt vagyok, alig van agyam, de legalább most egy kicsit békén leszek hagyva egy ideig és nem kell a tanulással foglalkoznom. Befejeztem egy hosszabb gyakorlati részét az egyetemi képzésnek és most amíg be nem indul a rendes oktatás, addig szabadok vagyunk. Kész szerencse, már nagyon kezdtem szétszórt lenni és elfelejteni dolgokat, vagyis igencsak szükségem lesz arra az alvásra. Persze attól még kell dolgoznom, de hogy kiesett a tanulás az időbeosztásomból, szinte olyan, mintha semmit sem kéne csinálnom. Legalábbis érzésre.
Éppen battyogok haza erősen a zenébe és a gondolataimba mélyedve, amikor a hídon keresztül caplatva megakad a szemem egy lányon. Alapvetően ki vagyok élezve a nem hétköznapi emberekre,
hiszen ezekből merítem a rajzaim alanyait vagy éppen témáit, de mégis olyan különleges. Általában inkább az alternatív emberekre vagyok beállva, mint Vel, de ő olyan hétköznapian gyönyörű. Nem tehetek róle meg kell állnom az út túloldalán, hogy legalább leskicceljem, mielőtt hazaérek. Jó lenne megörökíteni, de fényképezni nagyon ciki, ha meg megkérdezném, akkor valószínűleg elhajtana melegebb éghajlatra, mint általában szokták. Nem tudom, mi olyan ijesztő a fekete rúzsban, de valamiért mégsem szeretik az emberek.
Denevérszárnya hátizsákomból előhalászom a rajztömböt és a ceruzámat, majd fenekemmel a korlátnak támaszkodva kezdem el gyors, határozott mozdulatokkal skiccelni a lány vonásait és alakját.
Gyönyörűséges a tartása, légiesen könnyű, mintha erre lett volna odatéve. Emlékeztet Loreleyre,
akár el is tudnám képzelni, hogy egyik pillanatban, amikor felpillantok rá, már tündér ruhában lesz és leveti magát a vízbe. Ezt is fel kell vinnem a képre, ez nem maradhat le. Olyan szinten belemelegszem a dologba, hogy már csak fél pillanatokat lesek rá a rögtönzött modellemre, de egyszer csak nincs ott.
Felkapva a fejem lesek körül, hogy mégis hova tűnhetett. Csak lett tényleg hableánnyá hirtelen?
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
27
Age :
18

TémanyitásTárgy: Re: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Csüt. Márc. 01, 2018 4:51 pm



Mandy & Sybil
Unottan és szomorúan kapaszkodok a korlátba, hol előredőlve, hol hátra. Éppen látványosan szenvedek, ne zavarj. Nézem az eget, a földet, az arra járó embereket, akik magukon kívül semmit sem vesznek észre. Szomorú... azt a virágot sem vette észre senki, amit a betondzsungelből ástam ki és ültettem el a parkban. Olyan... rideg a világ. Anyagias, elkorcsult... vajon Harcitollaska kapna valaha is olyan utasítást, hogy töröljön el... mindent? És megtenné? Ahh miért is gondolkodom én ezen? Egy egyszerű halandó vagyok, egyszerűbb gondokkal. Most éppen azon kellene agonizálnom, hogy első körben kiejtettek a suliból, ahova ezer éve készülök. Enyhe költői túlzással. Kínomban már a széles vaskorlátra szökkentem fel, lábujjhegyre állva kecsesen tartom az ég felé egyik kezem, másik eltartva lentebb pihen. Lendületet veszek, forgok párat, majd jobb lábamat felhúzom a mellkasomig ráhajolok, gondolkodom így fél percig. Hümm. Kiegyenesedek, majd hátradőlök leeresztett kezekkel, jobb lábam 90 fokos szöget zár be a törzsemmel. Hajamból kihullik a gumi, és csak úgy lógnak le kusza szőke tincseim. Mi legyen? Hogy legyen? Anya ki fog akadni... Nyújtok egy kicsit, de főleg egyensúlyozási állásokat veszek fel, segít ellazulni és gondolkodni. Igaz, bérmennyire csűröm csavarom a dolgot, mindig arra jutok, hogy igazat kéne mondani. Szusszanok egyet és leszökkenek a korlátról, felveszem az időközben leejtett cuccaim, majd mennék tovább, amikor figyelmes leszek a túloldalon egy furcsa jelenésre. Először azt hittem, megint valami túlvilágit látok de... érzem hogy nem az. Ő csak.. ember. Fura, de ember. És rajzol..? Ah, elkapott a kíváncsiság, így egy közlekedési holtpontban átszaladtam az úton s az ottani korlátra puhán felugorva mögé settenkedem, és benézek a válla fölött a rajzára. Nagyjából ebben az időben néz fel és keres valamit. Én pedig meglátom az alkotást...
- Nahááááát! Ez én volnék?
Pillogok rá, hogy ha felém fordul, miközben mutatok magamra. Bár így kényelmetlen lehet neki, ennyire felfelé nézni, szóval leszökkenek mellé a járdára és nézek rá a nagy bociszemeimmel.


Outfit ©️Music
Note:Remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
22

TémanyitásTárgy: Re: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Szer. Márc. 14, 2018 9:14 pm



Sybil & Mandy
Néha még nekem is kijár egy minimális pihenés, szóval ki is élvezem, hogy nem kell rögtön hazasietnem tanulni, vagy vagyok annyira hulla már, hogy muszáj hazamennem, különben ülve elalszom. Szóval még egy kicsit megállok mielőtt hazaérek, mert ezt a lányt muszáj lerajzolnom. Szinte tökéletes az testfelosztása, végtelenül aranyos az arca és a tartása… Na, az győzött meg, hogy igen, ő velem jön grafittal egy lapon, szóval megállok az út túlfelén és előhalászom a felszerelésem. Néhány perc múlva már csak pillantgatok az irányába, hogy jól kapom-e el az árnyékot vagy a végtagok helyzetét, de az egyik felnézésnél már nincs ott. Hova tűnhetett? Már éppen fordulnék vissza a rajzhoz, hogy emlékezetből befejezzem valamennyire, amikor jön a kérdés a hátam mögül.
-Váááá, istenek, mégismiazédes…. -ugrok egy nagyot és legalább másfél métert előre. Mivel a korlátnak támaszkodtam, igencsak nem számítottam semmilyen hangra mögöttem. Vannak fura dolgok velem, de eddig hangokat nem hallottam. Talán megőrültem?! Neeeeem, miután sikeresen megfordulok, látom, hogy a korábbi lány van ott.
-Mégis hogy és mikor miért kerültél mögém? -akadok ki félig, miután megint megtaláltam a hangomat és az elejtett ceruzámat és ránézek. Még mindig zakatol a szívem, de addig már eljutottam, hogy ő nem olyan, akitől félnem kell, még szerencse.
-Amúgy igen, az te vagy. Bocsi, hogy engedély nélkül kezdtelek lerajzolni, de sokan nem szeretik és nem akartam alkalmatlankodni, úgy el voltál gondolkodva. Gondolom nem szeretnéd, hogy megtartsam, máris eltűnök -magyarázkodok és kezdek is elpakolni, feltételezve a szokásos bánásmódot, amit az emberek az irányomba szoktak mutatni. Nem vagyok éppen egy közkedvelt figura a kinézetem miatt, de már megszoktam, szóval ez van.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
27
Age :
18

TémanyitásTárgy: Re: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Vas. Márc. 18, 2018 2:51 pm



Mandy & Sybil
Valaki nagyon elmélyülten alkot ott a túloldalon, és miovel nagyjából én is a látóterében vagyok,baromi el kezdett érdekelni, hogy mit rajzolhat ennyire. Úgy értem, már alig néz fel. Lehet, hogy a híd korlátja mögé rajzol egy vizisárkányt? Az milyen menő lenne már! Nem is nagyon tudtam türtőztetni magam, muszáj volt átszaladnom az úttesten, hogy megbizonyosodhassak róla. Elvégre, mivan ha épp egy csodáról maradnék le? Belebetegednék, bizonyosan. Nem is teketóriázom sokat, hamarost mögötte termek és nagyban lesekszem, azonban arra még én sem számítottam, hogy éppen tőlem fog ennyire megijedni. Pár pillanatig komolyan aggódtam, hogy messzebbre ugrik és az már úttest lesz, de szerencsére elég széles volt a járdarész hozzá.
- Bocsi, ne haragudj. Nem tudtam, hogy ennyire bele lehet merülni.
Ülök fel a korlátra bűnbánó szemekkel, elvégre, a rajzoláshoz fikarcnyi tehetségem sincs, szóval elképzelni is nehéz, mennyire koncentrálhat rá. Talán ha a táncoláshoz hasonlítanám... Bár lehet még az sem az igazi.
- Az előbb szaladtam át az úttesten, mikor nem jött autó fél percig.
Mosolygom lelkesen, miközben gúnár módjára nyújtogatom a nyakam, hogy lássam azt a csodát, amit körém képzelt, merthogy ezen már régen nem csak én vagyok. Olyan gyorsan hadarja el a dolgokat, hogy csak bután pislogok egy ideig. Már miért haragudnék érte? A fejemet kezdem el rázni.
- Nem dehogyis, nincsen semmi baj. Szeretném, ha befejeznéd. Érdekel a végeredmény.
Meg... addig se rágom magam a kis piti problémáimon. Talán ez a legnagyobb motivációm most arra, hogy itt marasztaljam.


Outfit ©️Music
Note:Remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   

Vissza az elejére Go down
 

Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A Raikage Palotája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Manhattan-