Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics

by Michael Yesterday at 12:54 pm



by Zakhar Zharkov Hétf. Feb. 19, 2018 8:35 pm

by Caroline Wood Hétf. Feb. 19, 2018 8:10 pm

by Kara Lykins Vas. Feb. 18, 2018 5:54 pm

by Catarina Loss Vas. Feb. 18, 2018 12:24 pm

A hónap reagolói
Caroline Wood
 
Nicholas Russo
 
Zakhar Zharkov
 
Mikhal Zharkov
 
Matt Holey
 
Dorothea Coldstone
 
Alan Bret
 
Hayde Carter
 
Noel Dessauge
 
Camilla Wander
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 4
Hellequin: 2
Tündér: 6
Mondén: 13
Vámpír: 17
Vérfarkas: 26
Music box

Share | 
 

 Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
23
Age :
18

TémanyitásTárgy: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Szomb. Szept. 23, 2017 6:28 pm



Mandy & Sybil
Fáradtan baktatok haza a stúdióból. Most nem megyek be Adamhez… nem tudnék a szemébe nézni. Nem sikerült, még ha nem is a saját hibámból, de nem sikerült. A szívem egyik fele teljes letargiában dagonyázik az önsajnálat posványában, míg a másik fele derűlátóan tekint előre a táncversenyre. Vitaly elég ügyes, talán az én bénaságom sem lesz akadály. Nagyon szeretnék bejutni abba a tánciskolába, már pusztán a neve is garancia az önéletrajzomban, hogy a legjobb helyekről kaphassak majd állásajánlatot. Sóhajtok egyet, kitörlöm a könnyeket a szememből, aranyszőke tincseim csapzottan szabadulóművészkednek ki a kontyomból. Csak egy fekete tornacipő van rajtam, egy világosszürke streccsnadrág és egy krémszínű kötött pulcsi. A sporttáskámat kedvetlenül húzom magam után a földön, nem is figyelem, hogy merre megyek, csak sétálok Manhattan városrész utcáin, figyelem a nyüzsgő várost, a hangokat, a zajokat. Most valahogy… nem tudok olyan önfeledt és bohókás lenni, mint amilyen szoktam. Mit fogok odahaza mondani? Tudják, hogy ma volt a felvételi. Nem kellettem nekik, de ne aggódjatok, beerőszakolom magam az iskolába a kiskapun? Hiába tudom, hogy ez csak a kapcsolati tőke hiányának tudható be, valahol azért mégis fáj, hogy ezt velem játszották meg. Gondolhatnám úgy is, hogy annyira tökéletes nem volt az előadásom ahhoz, hogy ne a helyemre vegyék fel azt a valakinek a valakijét. Nem tudom ki az, de szívből… sajnálom. Soha semmit nem fog elérni a saját erejéből. Vékony ujjacskáim belenyúlnak a hajamba, kihúzom a csatot belőle s hagyom, hogy kócos hajam a vállaimra omolva kacagja szembe a lenyugvó napot. Megállok az egyik hídon s a korlátnak támaszkodva gyönyörködöm a narancssárga égboltban. A csatot a pulcsimra csippentem s könyökömmel támasztva a korlátot, merengeni kezdek. A szél nem kíméli aranyszőke hajam, játékosan csillog rajta a lemenő nap fénye. Mit mondjak majd otthon?

Outfit ©️Music
Note:Remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amanda Crawly


avatar


Hozzászólások száma :
8
Age :
22

TémanyitásTárgy: Re: Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil   Hétf. Nov. 13, 2017 5:05 pm



Sybil & Mandy
Hulla fáradt vagyok, alig van agyam, de legalább most egy kicsit békén leszek hagyva egy ideig és nem kell a tanulással foglalkoznom. Befejeztem egy hosszabb gyakorlati részét az egyetemi képzésnek és most amíg be nem indul a rendes oktatás, addig szabadok vagyunk. Kész szerencse, már nagyon kezdtem szétszórt lenni és elfelejteni dolgokat, vagyis igencsak szükségem lesz arra az alvásra. Persze attól még kell dolgoznom, de hogy kiesett a tanulás az időbeosztásomból, szinte olyan, mintha semmit sem kéne csinálnom. Legalábbis érzésre.
Éppen battyogok haza erősen a zenébe és a gondolataimba mélyedve, amikor a hídon keresztül caplatva megakad a szemem egy lányon. Alapvetően ki vagyok élezve a nem hétköznapi emberekre,
hiszen ezekből merítem a rajzaim alanyait vagy éppen témáit, de mégis olyan különleges. Általában inkább az alternatív emberekre vagyok beállva, mint Vel, de ő olyan hétköznapian gyönyörű. Nem tehetek róle meg kell állnom az út túloldalán, hogy legalább leskicceljem, mielőtt hazaérek. Jó lenne megörökíteni, de fényképezni nagyon ciki, ha meg megkérdezném, akkor valószínűleg elhajtana melegebb éghajlatra, mint általában szokták. Nem tudom, mi olyan ijesztő a fekete rúzsban, de valamiért mégsem szeretik az emberek.
Denevérszárnya hátizsákomból előhalászom a rajztömböt és a ceruzámat, majd fenekemmel a korlátnak támaszkodva kezdem el gyors, határozott mozdulatokkal skiccelni a lány vonásait és alakját.
Gyönyörűséges a tartása, légiesen könnyű, mintha erre lett volna odatéve. Emlékeztet Loreleyre,
akár el is tudnám képzelni, hogy egyik pillanatban, amikor felpillantok rá, már tündér ruhában lesz és leveti magát a vízbe. Ezt is fel kell vinnem a képre, ez nem maradhat le. Olyan szinten belemelegszem a dologba, hogy már csak fél pillanatokat lesek rá a rögtönzött modellemre, de egyszer csak nincs ott.
Felkapva a fejem lesek körül, hogy mégis hova tűnhetett. Csak lett tényleg hableánnyá hirtelen?
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sometimes hard to smile - Mandy & Sybil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A Raikage Palotája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Manhattan-