Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Caleb Blackarmour Pént. Dec. 14, 2018 12:12 am

by Ruko Masashi Szomb. Dec. 08, 2018 2:02 pm

by Ruko Masashi Szomb. Dec. 08, 2018 12:18 am


by Chezz Princeton Kedd Dec. 04, 2018 7:51 pm


by Zane Nyrani Kedd Nov. 20, 2018 7:49 pm

by Camea Namid Vas. Nov. 18, 2018 11:57 pm

A hónap reagolói
Chezz Princeton
 
Ruko Masashi
 
Caleb Blackarmour
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ruko Masashi


avatar


Hozzászólások száma :
138

TémanyitásTárgy: Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko   Pént. Okt. 27, 2017 3:54 pm

Ruru & Ruko@
“Sometimes the world doesn't need another hero. Sometimes what it needs is a monster.”






Valahol a múltban, Intézet, Ruko szobája

A háború utáni csendes időszakban éppen a sorainkat próbáljuk rendezni a sorainkat, mert a nephilimeket is eléggé megviselte ez a háború. A Klávé is igencsak meg lett tépázva, és idő kell hogy helyreálljon minden. Ennek fényében az intézetben sem zajlik annyira az élet mint szokott, így meglehetősen sok időm van unatkozni, és most is éppen a szobámban üldögélek, hogy kiélezzem a fegyvereimet újra. Mert naponta csinálom végig ezt a szertartást. Egyfajta napi rutin már a fegyvereim ápolása és karban tartása, hiszen az életem múlik rajta, hogy élesek és jó állapotúak legyenek.
Aztán lemegyek az intézet földszintjére, hogy beengedjem a kaja futárom, mert éhen halok. Visszaviszem az ételes dobozokat a szobám rejtekébe, de rendeltem egy plusz adagot is, mert van egy sanda megérzésem, hogy Ruru is elő fog bukkanni, és ő mindig kajás, legalábbis szinte mindig. Visszacsukom az ajtót magam mögött, és nekiállok ebédelni ahogy magamra maradok. Már a felénél tartok amikor Ruru is megjelenik, persze kopogás nélkül ahogy szokott. Mert ő már csak ilyen.
- Ruru. Az a lengő barna fadarab még mindig arra való hogy kopogj rajta - mosolyodom el ahogy rápillantok fél szemmel. A hajam fele szokás szerint az egyik szemem előtt van, de nem azért mert divatos, hanem mert sok hajam van és így esik általában. Én meg lusta vagyok harcba szállni vele. Kíváncsi vagyok mi szél hozta erre, mert az arckifejezését elnézve semmi jó.
- Mi hozott ide? - kérdezem meg a nyilvánvalót, pálcikáim közt egy falat csirkével, mert az ebéd fontos, amennyit én eszek... hát legalább eszek.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mamoru Haruo Raiden


avatar


Hozzászólások száma :
6
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko   Szomb. Okt. 28, 2017 4:34 pm



Ruko & Raiden


Félbeszakítottak, és nem szeretem, ha a katana tisztítási szertartás közben félbe szakítanak, hogy miért? Mert a hagyomány szerint éhgyomorra, frissen, hidegvízben fürödve kellett tisztítani, és negyed órát álltam a zuhany alatt, ami a zuhatagnak felelt meg. Na már most, sietve kapkodtam fel magamra a ruhákat , és pakoltam el a szertartáshoz kellő holmikat. Alapvetően, hiába az amerikai stílusú szoba,amint ideköltöztünk, én átformáltam az én ízlésemnek megfelelőn. Persze a kényelmes ágy nem maradhatott el, ha valaki azt hiszi, hogy tatamin alszom, annak mosolyogva csavarom le az orrát. Kényelmes ágy és kész. A megfáradt izmoknak az a legjobb, legpihentetőbb regenerálódás, ha kényelmes helyen tud a gazdájuk pihenni. De elkalandoztam. A… ah, igen. Arról volt szó, hogy sietve öltöztem fel, persze ebbe belefért még az is, hogy gyorsan pink színnel fessem be a hajam. Egy japán kérem ne siettessenek sehova, mindig időben ér oda, ahova kell, csak mások sietnek annyira. Felöltöztem, az irónomat is magamhoz vettem, és az irodába siettem. Hogy mi volt az első reakcióm a fejesek megjegyzésére? Hangosan, hahotázva nevettem fel, még a hasamat is fogtam, és könnyeztem is, az egyikük még zsebkendőt is adott. De akkor amikor mind fa pofával ácsorogtak tovább a fal mentén, és én középen, kezdett leesni, hogy ezek komolyan gondolják!
- Naniii? Ez most komoly?! –  kihúztam magam, és karbafontam a kezeimet, mindig mosolygós arcom most igazán gondterhelt volt.
- Nem gondolják, hogy azok után ami vele történt, nem érdemli meg ezt? Azt akarják igaz, hogy elbukjon, hibát vétsen, magasról könnyebb leesni! Válasszanak engem, majd én elveszem azt akit akarnak. Tudják jól ,hogy a rangom is magasabb. Nem tehetik ezt oni-sannal! –  a hangom hűvös volt, én pedig halálosan komoly.
- Tudtuk, hogy ezt fogod mondani Raiden, és megértjük az aggájaidat, de hidd el, hogy ez a legjobb döntés. Az intézet, és Idris is döntött, Ruko Mashinak el kell vennie Dorothea Coldstonet. – az arcom újra megnyúlt.
- Nem! Rukonak így is elég problémája van, átveszem a helyet! –  feszült meg az állkapcsom.
- Mamuro dono! – atyám komornyikjának hangjára felkaptam a fejem, na meg azért is, mert épp a nekem illő megtisztelő jelzővel szólítottak meg. Na, jó igazából beszartam, hogy ki van itt, aki még japánul beszél rajtam kívül, mert ezek a szent fazekak biztos, hogy nem.
- A szülei küldik ezt a levelet, kérik, hogy olvassa el. – a társalgás köztem és a családi koromnyik között japánul zajlott le, jelentőség teljes pillanat volt, mert a többiek is csendben álltak, és figyeltek. Olvastam. Gyakorlatilag a rangomnak köszönhető, hogy nekem már gyerekkoromban lefixálták azt esküvőmet, megvan a feleségem is, de hajlandó lettem volna erről a szerződésről lemondani, csakhogy Ruko boldog legyen. Ám apámék emlékeztettek erre a szerződésre, amit keserű szájízzel vettem tudomásul. Pontosan azért szóltak nekem, hogy közöljem a tulajdonképpeni parancsot a parabataiommal, mert tudják, hogy tőlem jobban viselné el, mint bárki mástól. De! Mit sem változtat azon a tényen, hogy nem akartam, hogy bárkit elvegyen feleségül, csak ha ő is akarja. Annyi szarságot kellett már átélnie, még egy érdekházasság is, nagyszerű!
Egyértelmű, hogy azt akarják, hogy bukjon! De én nem fogom hagyni, ott leszek vele végig, és segíteni fogom! Nem veszíthetem el őt!
- Wakatta! Urasai… -  felsóhajtottam- Átadom neki a parancsot!
Azzal sarkon fordultam, és elindultam Ruko szobája felé, kopogás nélkül rontottam be, egyrészt, mert hiányoztak a rizspapír ajtók, másrészt, mert minek kopogjak, azt észrevenném, ha épp lenne nála valaki, de mivel nem volt ,így nyugodtan nyitottam be.
Ledobtam magam a földre, és persze, hogy elmartam az egyetlen csukott dobozt a halomból. Nyilván az enyém, nem? De. Eltörtem a pálcikát, és falatozni kezdtem. Baromira éhes voltam, így még a többi dobozt is megdézsmáltam. Csak amikor már tele volt gyomrom szólaltam meg, két rágás között, mert úgy az izgalmas. A szüleimtől kapott levelem a földre hullott, észre sem vettem.
- Ma reggel az irodába hivatott a klávé.  Pontosabban csak egy része. De… behívattak. Épp katana tisztítás közben! Nem várhatott volna addig amíg befejezem a szertartást, na mindegy….  – tudom, hogy Ruko keveset eszik, amiért haragszom is rá, ezért a csirkéjéből nem falatozom. Hogy stressz evő volnék, dehogy! Nézz már rám! Szálkás izomzatom van! Beletúrtam a hajamba, és vettem egy nagy levegőt.
- Ezekabolondokaztakarjákhogyházasodjmeg! –  hadartam el, és lecsavartam az egyik üveg kupakját, hogy ihassak. – Urasai! Idegesítő!–  és összeszorítottam a tenyeremben az üveget. – Mondtam nekik, hogy átveszem a helyed, de atyám nagy bölcsen emlékeztetett, hogy kötelességem van a családom felé, amelyet a klávé nem kíván megbolygatni.

Cím, idézet, mese habbal...

zene | szavak száma | megjegyzés | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruko Masashi


avatar


Hozzászólások száma :
138

TémanyitásTárgy: Re: Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko   Szer. Nov. 15, 2017 7:05 pm




† To: Ruru †


Nem terveztem mára sok mindent, igazából még annyit se amennyit csináltam, maximum kimoccanok a városba, és kicsit felmérem a démontevékenységet, de azt is csak később. Az órás edzéseim és külön edzéseim után, viszont a jól megérdemelt ebédem fogyasztom a szobám magányában és ez egészen addig így is marad, amíg a parabataiom be nem viharzik mint valami kis hurrikán. Szokása így járni kelni, már fenn sem akadok rajta, de sokkal inkább az érdekel miért engem talált meg újra. Mert ma már kétszer eljátszotta ezt, de valahogy nem tetszik a mondandója. Tudom jól, sokkal allergiásabb a dolgokra mint én, pedig én is betartom általában a tradicionális dolgokat mint a fegyver élezés, vagy olykor a teaszertartás, és persze az ünnepek.
- A Klávé? Mit akartak azok tőled? - vonom össze a szemöldökömet mert nem tudom elképzelni sem. Ruru jó harcos, és szabály tisztelőbb mint én. Mondjuk, engem is keresett a klávé azt hiszem, de én akkor nem voltam itt, lehet el kéne mennem hozzájuk ha alkalmam nyílik rá. Majd tűnődök az ötleten, de előbb ebédelek, addig semmi más nem jöhet szóba. Ruru hadarására kissé koncentrálok, mindig ezt csinálja ha ideges, de amint eljut az agyamig a mondat értelme elejtem a csirkefalatom a pálcikáim közül.
- Hogy mit akarnak?! - kerekedik ki a szemem, hiszen ez egy nagyon nagyon rossz vicc a részéről. Bár ahogy elnézem és tovább mondja a magáét az a rossz balsejtelmem támad hogy ez nem vicc.
- Matte, matte! Mi ez az egész? Miért kellene nekem megházasodni és hogy értetted hogy felajánlottad hogy te megteszed? - akadok fent ezen a technikai részleten. Bár... Ruru régi vágású családból való, talán elvárják tőle ezt otthon. Tőlem viszont senki nem várja el, és soha nem akarok családot.
- Ez egy nagyon rossz ötlet. Én nem vagyok erre alkalmas - csóválom a fejem, mert nem is akarom. Eszembe se jutott hogy bárkit is el kéne vennem valaha, és mióta itt vagyok az intézetbe egy emberrel bújtam csak ágyba, mert mindkettőnknek szüksége volt valakire. Ennyi.
- Mondd hogy csak egy nagyon rossz vicc. Onegai - teszem hozzá, mert már a gondolattól is kirázott a hideg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mamoru Haruo Raiden


avatar


Hozzászólások száma :
6
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko   Pént. Dec. 01, 2017 12:42 pm



Ruko & Raiden


Hogy mit?! Téged! Az eszem megáll! De talán még jobb is, hogy nem a parabataiom ment a megbeszélésre, azért én vissza fogottabban tudok viselkedni az ilyen helyzetekben. Most pedig… kiesett a csirkefalat is a pálcikái közül! Frankó! Pedig alig eszik! Rohadt klávé! Épp egy nagyobb adag tésztával a számban mormogok, próbálok válaszolni, de be kell látnom, hogy ez teli szájjal nem fog menni, éppen ezért veszek egy nagy levegőt, és némi szemguvadás, meg könnyezés után sikerül lenyelnem az alig megrágott falatokat.
- Jól hallottad! – bólogatok. – Miért? Mert nem akarom, hogy még ennél is több problémád legyen, tudom, hogy milyen az előre elrendezett házasság, főleg az, amelyet kényszerből csikarnak ki az emberből. Ez… nem jó. Jobb esetben csendben eléldegéltek egymás mellett, még veszekedni se fogtok, de rosszabb esetben? Ebbe nem akarok belegondolni, és szenvedtél már különben is eleget. – rázom meg a fejem indulatosan, a tincseim szana szét szállnak ekkor, ki is kell söpörjem a homlokomból a frufrumat.
- Tudom, ezért is mondtam, hogy elvállalom én, de ekkor jött a családi inasom, a családom képviseletében, és emlékeztetett arra, hogy nekem a családom felé van kötelességem, ezt még a klávé sem igazán akarná felbontani, mert jó családból származó nőt néztek ki nekem. Olyat, aki méltó a Mamoru névhez! – horkantottam megvetőn és ha sütni lehetne a tekintetemmel, már rég újrafőztem volna a menüket a dobozokban, annyira mérges vagyok!
- Nem onisan! – feszül meg az állkapcsom, és tehetetlenül pillantok az előttem ülőre.
- Szerintem azért engem kértek meg erre az egészre, hogy én közöljem veled, tőlem talán jobban viseled, és érzem, hogy még most is alig hiszed, pedig… nem viccelek! – félre rakom a kaját, az most várhat, a parabataiom fontosabb, kiveszem az öléből a félrepottyant csirke darabot és az ölébe vetődöm, átölelem a derekát, és a hasára, lábára hajtom a fejem.
- Watashi wa sore ga hoshikunai! Nihon ni kaerou! Shite kudasai! Sore de, karera wa kono orokana koto o wasureru kamo shirenai. // Nem akarom! Menjünk vissza japánba! Kérlek! Akkor talán elfelejtik ezt az egész hülyeséget!// - és komolyan jött a klasszikus Raiden hiszti. Teljesen elnyúltam Rukon, és a lábammal még kapálóztam is. Sokan talán félre értik ezt a fajta ragaszkodásomat, de én igyekszem kifejezni neki minden érzésemet, talán…egyszer újra emlékezni fog ránk, arra is,hogy együtt jártunk zene órákra. Mindegy. A lényeg, hogy elfogad, így ahogy vagyok, és nem rúg le magáról, ilyen flúgosan szeret, ahogy vagyok.




Cím, idézet, mese habbal...

zene | szavak száma | megjegyzés | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruko Masashi


avatar


Hozzászólások száma :
138

TémanyitásTárgy: Re: Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko   Szomb. Márc. 24, 2018 10:09 pm




† To: Ruruka †


Ruru bejelentése egyszerűen nonszensz, annyira hogy a csirkémet is elejtem amit bekapni készültem. Végül leeresztem az evőpálcikáimat, és próbálom feldolgozni az információt. Ez valami tévedés lesz, nekem ilyesmit nem találhatnak ki. Figyelem a parabatai-om arcát, de nem úgy tűnik mint aki viccelne.
- Ez mondjuk igaz, és én sem vagyok oda az előre elrendezett hézasságért, azt sem értem hogy a te szüleid miért erőltetik ezt ennyire, de neked még mindig jobb esélyed van egy szerető feleségre, mint nekem. Ki szeretne engem? - kérdezem leginkább a semmitől, nem is vérok rá választ, inkább figyelem ahogy feldúltan tovább magyaráz.
- Na igen, te régóta foglalt vagy már - ezen el is merengek egy kicsit miközben felveszek egy újabb falatot, amin csiga lassúsággal rágódok el. Ez az információ nekem túl sok volt, és hirtelen jött, és nem akarom. Én meg az esküvő? Mégis... ki lenne a szerencsétlen, akinek tünkreteszem az életét?
- Mégis ki az a szerencsétlen nő, akit velem büntetnének? - nyögöm ki végül két rágás között, aztán inkább leteszem a kajás dobozt, még az étvágyam is elment. Ezek után?
- Mintha ezt bárkitől is elfogadnám. Csak egyetlen jó okot mondj hogy miért ne menjek most oda és mártsak kardot mindegyikbe - morranok fel ahogy a mellettem lévő katanámért nyúlok, de ekkor kis híján kiszorul a levegő a tüdőmből, ahogy rám veti magát, és felborulunk mindketten.
- Ruru! - nyögök fel.
- Hai, én is örülnék neki ha elfelejtenék, de nem valószínű hoyg el fogják, és nem megyek vissza - sóhajtok fel, ahogy fekszem a földön, és a plafonra meredek, jobb kezemben fegyveremet fogva. Valahogy nem fűznek oda jó élmények, és ha már itt vagyok, jó lesz itt nekem, legalább nem ismernek, nem tudják milyen vagyok, bár azt hiszm a hírem kezd utolérni, de nem érdekel. Ruru tudja milyen vagyok, és más nem számít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko   

Vissza az elejére Go down
 

Házasság, ugyan kié? - Ruru & Ruko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Mi lett volna ha... :: Múlt elfeledte-