Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 12:08 pm

by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 11:41 am

by Camea Namid Pént. Okt. 19, 2018 10:29 am

by Roderich Arlovski Kedd Okt. 16, 2018 3:57 pm

by Dorothea Coldstone Hétf. Okt. 15, 2018 8:56 am

by Dorothea Coldstone Hétf. Okt. 15, 2018 8:43 am


by Namikaze Reishi Vas. Okt. 07, 2018 8:50 pm

A hónap reagolói
Minerva Cheney
 
Namikaze Reishi
 
Dorothea Coldstone
 
Rune Kristofer Eklund
 
Sybil Cassie Kane
 
Roderich Arlovski
 
Zane Nyrani
 
Camea Namid
 
Liona Bianca di Canio
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Hystamyne Wyr'ath

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hystamyne Wyr'ath


avatar


Hozzászólások száma :
5

TémanyitásTárgy: Hystamyne Wyr'ath   Hétf. Okt. 30, 2017 1:31 am

Hystamyne Wyr'ath

Név

Hysta
Kor

333
Faj

Boszorkánymester
Rang

Szürke
Play by

Aishwarya Rai
Foglalkozás

Fordító

"Ha elsőre nem sikerül, próbáld meg még egyszer! Meg még egyszer...meg még egyszer..."
Kinézet

Nem vagyok olyan magas, mint amilyen szeretnék lenni, de lehet a világ érdekében jobb is, hiszen a 165 centimmel is képes lennék az egész világot bajba sodorni. De minimum egy várost. És még csak nem is szándákosan. Jó persze, én sem vagyok szent, a fehér mágia pont ugyanolyan távolságra van tőlem, mint a fekete, ezért maradok én szürke. Van egy sanda gyanúm, hogy még a gyógyításokat is elrontanám, az meg ki tudja mivel járna... A nem túl magas termetemhez egyébként arányos alak társul, szinte világítóan kristálykék szemeim vannak, enyhén mandula formában. Szeretem a hosszú hajam kibontva hordani, ami alapvetően világosbarna, de egyszer át akartam varázsolni feketére, és akkor véletlenül sikerült egy vöröses derengést applikálnom rá, aztán így maradt. Nem bánom, nekem így tetszik. A ruhatáramban vannak azért színek is, de a fekete, a vörös és a sötétebb árnyalatok dominálnak. Hiszen nem biztos hogy jó, ha észrevesznek... olyankor mindig nagyon kínos dolgok történnek.

Ó igen, majdnem elfelejtettem, mivel apám démon volt, vagy inkább gúnynevén a "Vak Isten", így félvérként örököltem egy démonjegyet tőle.
A homlokom közepén van egy harmadik szem, csíkszerű fekete pupillával,
aranysárga szemgolyóval, és amikor ez kinyílik, az igazi látásom addig elvesztem. Helyette nézhetem a furcsa foltokat és csíkokat. Jó, mi? Hát nem annyira.
Személyiség

Nagyon muszáj? Jó jó, csak kérdeztem... Mit is mondhatnék, nem szeretek reflektorfényben lenni, nem szeretem ha rám irányul mások figyelme, hiszen ahogy apámnak is vannak gúnynevei, úgy nekem is lehetne a "Véletlenek Boszorkánya" címet adni. Igyekszem a lehető legkevesebb kontaktust kialakítani az emberekkel, s ha barátkozni nem is, de párt találni próbálok. Csak mindig nagyon kínosan sül el a dolog... Nem vagyok szentlélek, de velejéig romlott boszorkány sem. Egyszerűen csak... próbálok létezni, élni, túlélni. Ez pedig egyre nehezebb. Hátam mögött több mint háromszáz évvel elkezdtem érezni, hogy üresedik a világom, hogy üresedem én magam is. Még harcolok ellene, még próbálkozom, aztán ki tudja meddig bírom épp ésszel. Nem is tudom mi lenne jobb, ha szimplán csak beleunnék mindenbe s üres porhüvelyként figyelném a világ torzulását, vagy ha végleg elgurulna a gyógyszerem, s a többiek megölnének, mielőtt tombolni kezdek. Mi volna jobb? Nem tudom... Egyelőre még görcsösen kapaszkodom a jelenbe s igyekszem úgy létezni, hogy minél kevesebb véletlent okozzak. Persze, ez nem olyan egyszerű... Talán, már maga a puszta létezésem is csak egy ormótlan véletlen.
Történet

Nem akarlak túlzottan untatni, de azt is be kell vallanom, hogy nem túl izgalmas az életem. Gondolom sejted,
hogy boszorkány lévén félvér vagyok, s míg anyám egyszerű mondén volt, addig apám maga Azathoth, a démonszultán. Mondjuk hívták még nukleáris káosznak is, meg vak hülye istennek is. Az összefüggéseket ne kérdezd, én sem tudom. Ebből az elfuserált nászból születtem én, a háromszemű ivadék. Szerencsémre anyámra hasonlítok, és apám részéről csak egy pluszba jött szemet kaptam, ami még mindig ezerszer jobb,
mint a csápok. Ezt persze egy varázslattal teszem mindig átlagemberek számára láthatatlanná, hiszem semmi szükségem rá, hogy ujjal mutogassanak rám. Igazából... gyakorolnom kellene a varázslást, de félek belekezdeni. Ahányszor csak megpróbálom, valami mindig balul sül el.
Így viszont nem tudok fejlődni és lassan ott tartunk, hogy használni sem merem. A tanítóm türelmetlen, már ketten leadtak engem mondván, hogy semmire sem vagyok jó. Talán igazuk is van, talán tényleg csak egy... véletlen, hogy a varázslat megkörnyékez. Ha a mostani tanítóm is feladja,
akkor nem tudom mi lesz. Bármennyire is ódzkodom tőle, ismerve magamat és a bénaságaimat, kénytelen vagyok szót fogadni. Magamban pedig apához fohászkodom, hogy ezt most ne rontsam el. Mi van? Egy démon kölyke vagyok, nem fohászkodhatok máshoz! Az tök hülyén nézne ki. Nem tehetek mást, mint az utasításoknak engedelmeskedve felrajzolom a földre a pecsétet, majd a grimoárt a kezembe véve, és nem mellesleg nagyon izgulva beleteszem a kör közepére a vörös gyertyát. A feladat az, hogy élő,lélegző lénnyé varázsoljam át. Egyszerű, nem? Annak kellene lennie, ha nem rontanám el állandóan. Veszek egy mély levegőt, s kántálni kezdem rá a varázslatot, követve az utasításokat. A faggyú megolvad, bugyogni kezd, látszik, hogy átalakulni készül. Egy pillanatra sem veszem le róla a szemem, de a látásom cserben hagy, megint. Apám öröksége, a homlokomon csücsülő szem kinyílt, s immáron semmit sem látok abból, amit néznem kellene. Vörös pacákat látok, hullámzó narancssárga csíkokat, érzéseket, benyomásokat. Most mi legyen? Nem tudom mi történik, de ha abba hagyom, lehet felrobban a varázslat. Folytatom hát, bár reszketek, s az üvöltés ami megrázza a lelkem, valami baljósat sejtet. Ott állok, vakon, buta színeket nézve, s érzem, ahogy forróság lesz úrrá a szobában, ahogy a tanítóm megmozgatja a mágia fonalait és... bezár valamit?  Nem merek megmozdulni, mert bár kiabál velem hogy menjek onnan, de azt nem hogy merre, hová. Aztán egy lökést érzek meg, a ruhám sisteregve olvad meg, mialatt én belerepülök a könyves szekrénybe.  A harmadik szemem erre végre becsukódik s még látom,
ahogyan a tanítóm megkövült bazalttá varázsolja az általam megformált lávadémont... Öööö... whoops?


A hozzászólást Hystamyne Wyr'ath összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 28, 2018 8:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jace Herondale


avatar


Hozzászólások száma :
115

TémanyitásTárgy: Re: Hystamyne Wyr'ath   Hétf. Okt. 30, 2017 3:06 pm

Elfogadva!
Kedves Hystamyne!

Üdvözöllek itt, újabb boszorkánymesterként, bár be kell valljam kevés furább boszit láttam mint te. Very Happy Külsőre nagyon szép és megnyerő, de ez a... kétballáb.. vagy kéz, hát eléggé megmosolygtatott itt a kávém mellett. Nagyon érdekesnek találom hogy egy kevésbé ismert démonnal a leszármazottját hozod, de ugyanakkor örülök is neki, mert így megismerhettem egy újabb démont.

A történet részedet nagyon jól összeszedted és kíváncsi leszek miféle balesetek fognak érni a játéktéren, ha már ilyen kicsit szétszórt boszika vagy, de nagyon vidám, pozitív karaktert hoztál, aminek nagyon örülök Very Happy

Nem is tartanálak fel, mert órákig zenghetném mennyire szeretek veled játszani és mennyire szeretlek amúgy is, szóval... Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Hystamyne Wyr'ath

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Árnyak között élnek :: Elkészültek :: Boszorkánymesterek-