Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics



by Siri Nathanael Yesterday at 11:52 pm

by Zane Nyrani Yesterday at 12:01 am

by Aedion Ancarth Vas. Okt. 21, 2018 11:13 pm

by Aedion Ancarth Vas. Okt. 21, 2018 10:38 pm

by Sybil Cassie Kane Pént. Okt. 19, 2018 11:41 am

A hónap reagolói
Minerva Cheney
 
Namikaze Reishi
 
Aedion Ancarth
 
Sybil Cassie Kane
 
Dorothea Coldstone
 
Zane Nyrani
 
Rune Kristofer Eklund
 
Cheza Roah Sails
 
Namikaze Narao
 
Roderich Arlovski
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Fresh start ~ Alec & Magnus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Magnus Bane


avatar


Hozzászólások száma :
46
Age :
843

TémanyitásTárgy: Fresh start ~ Alec & Magnus    Szomb. Dec. 09, 2017 12:16 am



Alec & Magnus ©️
Igencsak paprikás hangulatban vagyok aznap reggel. Egy jó öt percig csak a telefonomat bámultam, a híváslistában a kis ikonnal, Alec neve mellett. Egyszerűen kinyomott. Arra sem vette a fáradtságot, hogy rám dobjon egy sms-t, hogy miért nem vette fel, csak kinyomta és nem foglalkozott vele. Nyilván fogalma sincs arról, hogy én utána az egész éjszakát ébren töltöttem.
Mostanában iszonyatos álmaim vannak. Vérről, és fájdalomról, halomba rakott koporsókról, és fehér kezekről, amik a még fehérebb kórházi lepedő alól lógnak ki. Kék szemekről, amelyek mindig élettel-telien csillogtak, álmaimban üvegesen merednek a semmibe. Alecet látom álmaimban, úgy, ahogy soha de soha nem akarom látni. Holtan. Zihálva ébredek ezekből a rémképekből, izzadtságban úszva, görcsbe rándult izmokkal. Néha, nagyon ritkán egy-egy álmommal megjósoltam a jövőt, és nem akarom, hogy ez legyen a jövője kedvesemnek. Éppen csak kibékültünk iszonyatos baklövésem után, próbáljuk rendezni érzelmeinket egymás iránt, és főleg ő, újra nyitni felém. De ha ilyen álmaim vannak, ez nehezebb lesz, mint hittem.
Miután kicsit megnyugodtam, úgy döntök pokolba a munkával, meglátogatom az Intézetet, és megkérdezem őt, hogy mégis miért nem vette fel a telefont. Mióta a szülei nincsenek ott kicsit szívesebben látott vendég vagyok, és ezzel most pofátlanul vissza fogok élni. Nem hagyhatom ezt a dolgot annyiban, el kell mondanom neki, hogy bármennyire is dühös rám, jogosan természetesen, ezt akkor se csinálja velem. Halálra aggódtam magam, mert ki tudja miért nem reagált a hívásomra. Pedig épp arról akartam vele beszélni, hogy kellemetlen megérzésem van, és hogy a megpróbáltatásaiknak még egyáltalán nincs vége.
Lassan komótosan kezdek készülődni, nem sietek sehová, és tökéletesen akarok kinézni. Mire mindennel végzek az majdnem egy óra, de addigra érzem azt, hogy megfelelő a megjelenésem, és nem látszik rajtam hogy alig aludtam. Pedig úgy érzem magam, mint aki az egész éjszakát a mosógépben töltötte, és azt hiszem, ezt az érzést senki sem szereti.
Mikor már a zárt ajtó előtt állok, úgy döntök, inkább a mondén módszerrel megyek az Intézetbe. Addig is kiszellőzik a fejem, és nem fogok neki támadni szegénynek, mint valami féltékeny feleség. Egyszerűen csak aggódom, és rosszul érzem magam. Furdal a lelkiismeret azért, hogy ilyen könnyen eldobtam őt magamtól. A háború alatt én is beláttam mekkora ostobaság is volt ez, de készen vagyok foggal-körömmel küzdeni érte, és az utolsó pillanatig kitartani. Nem tudom, hogy a szomorúság csal-e könnyeket a szemembe, vagy a hideg levegő csípi íriszeimet, de minden esetre érzem, hogy a könny lefolyik a szemem sarkából, de nem állítom meg, hadd szaladjon csak. Képtelen vagyok elterelni a gondolataimat arról, hogy talán most ú fogja azt mondani, hogy már nem kellek neki, hogy most ő taszít el magától, és magamra maradok végleg. A külön töltött idő rá ébresztett, hogy ő a legfontosabb nekem ezen a világon, hogy soha senkit nem szerettem úgy, mint őt, és soha nem is fogok. Hogy ő jelenti az életemben azt a biztos pontot, amit mindig is kerestem, és nem akarok soha többé távol lenni tőle.
Mikor az Intézet elé érek, nehéz sóhaj hagyja el tüdőmet. A szívem hevesen zakatol, és csak az jár a fejemben, hogy talán nem akar látni. Elő veszem a telefonomat, hogy egy rövid üzenetet írjak.
„Drága Alexander! Itt állok a kapuban, kérlek, engedj be! Beszélnünk kell.”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexander Lightwood


avatar


Hozzászólások száma :
4
Age :
29

TémanyitásTárgy: Re: Fresh start ~ Alec & Magnus    Szer. Jan. 24, 2018 1:58 pm


Magnus
& Alec

Mindenkit sikerül kikerülnöm, csak magam akarok lenni és ezt még a parabataiom is érzi, a múltkor beszélgettem vele is. Kivételesen figyelt rám, úgy értem… nem azzal volt elfoglalva, hogy flörtöljön a tündérekkel, hanem, figyelt rám, még ha be is rúgtunk utána. De egy kicsit jobb volt, elfelejtettem a problémáimat egy kis időre.
Tiszta ruhákat vettem fel, meg is fürödtem, bár… ha démon vadászatra készülök, minek. Mindegy. Az élet nem áll meg, ha szakított is velem Magnus! Erre Jace világított rá, majd találok mást, vagy lesz valaki más. Aki képes lesz elfogadni mindazzal a háttérrel amivel rendelkezem. Nem számítottam arra, hogy az árnyvadászok között fogom megtalálni az új szerelmem, mert mi igen prűdek vagyunk. Marad az örök magányosság, ott legalább nem töri össze senki sem a szívem. Friss rúnáim feketén virítottak a testemen. Megpörgettem az irónomat a kezemben, és zsebre vágtam.  Épp feltépem nagy sebbel, lobbal az ajtót, amikor pittyeg a telefonom a zsebemben, az ajtó tárva nyitva, én pedig elállom az utat, az intézet felé. Harchoz öltöztem, a vállamon az íjam a derekamon az alkar hosszú tőr, ha közelharcra kerülne a sor.
Épp olvasnám el az üzenetet, amikor megérzem, hogy valaki áll előttem, az illata megcsapja az orromat, ismerős. A perifériás látásomból látom, az ismerős stílust, a cipőt és a nadrágot. A szívem majd kiugrik a helyéről. Döbbenten pillantok le Magnusra és , úgy érzem, hogy mindjárt rosszul leszek. Mintha az egész intézet rám akarna dőlni. Túl jól néz ki, túl… túlságosan hiányzott! Túlságosan… Magnus. Az első döbbenetet felváltja a zárkózottságom.
- -Temegmitkereselitt?!-bukik ki belőlem az eddig benntartott levegővel együtt. Erre még nem készültem fel! mit keres itt?! Nem igazság! Pislogva hajtottam le a fejem és pillantottam oldalra. Megköszörültem a torkomat.
- - Éppen vadászni indultam. – jegyzem meg mintegy mellékesen. Nem merek, nem akarok a szemeibe nézni, még elgyengülnék. Pedig szerettem a macska szemeit. - – Tudod… veszélyes dolgot fogok csinálni. – találom meg a hangomat és ellépek mellette. Így, hogy nem nézek az arcára és a szemeibe, sokkal, de sokkal könnyebb. Nem érek hozzá, igyekszek nem hozzá érni, fellökni sem akarom.
Ahogy ellépek mellette eszembe jut a telefon,hogy csippogott, az üzenet küldő alkalmazás. Megnézem, két lépés közben merevedek le, ő írt, és azt ,hogy itt van.
-  Menj inkább haza Magnus. Miao Ce-hez, biztos hiányzol neki. – mennem kéne, de egy tapodtat se vagyok képes lépni, csak a kavicsokat rugdosom a bakancsom alatt. Kíváncsi is vagyok, meg nem is,hogy mit akar mondani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Fresh start ~ Alec & Magnus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Manhattan :: New Yorki Intézet-