Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

Are you mad at me? - Luna & Luca Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 Are you mad at me? - Luna & Luca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég
Anonymous



Are you mad at me? - Luna & Luca Empty
TémanyitásTárgy: Are you mad at me? - Luna & Luca   Are you mad at me? - Luna & Luca EmptyVas. Aug. 06, 2017 6:40 pm



Luna & Luca
Kivételesen van egy szabadnapom és úgy döntöttem, lásson a nap is kicsit, és egy kávézóban akarok ma dolgozni. Tulajdonképpen technikai nomád lennék, tipikusan a millenial generáció tagja. Ha nem kötne ide a család és az árnyvadászság, akkor valószínűleg a világban utazgatnék és az úton dolgoznék. De sajnos nem így alakult.
Úgy tudom, Luna ma órán van, de korán végez, így megbeszéltük, hogy eléjövök ide, megiszunk egy kávét, aztán kitaláljuk, mi legyen utána. Mostanában keveset foglalkoztam vele, el volt foglalva ő is, én pedig a munka, a démonöldösés és a Schneizellel való halomnyi program között alig tudok rá időt szakítani. Sürgősen változtatnom kell ezen, hiszen Luna tulajdonképpen már a testvérem és a legjobb barátom, nem lenne szabad ennyire elhanyagolnom. Bár szerintem kevésbé zavarja, hogy így legalább a pasijával is több időt tölthet. Valamit valamiért.
Kényelmesen iszogatom a saját kávémat, amit korábban rendeltem és bőszen pötyögök a laptopomon. A legtöbb embernek több, mint kínai, amit én általában csinálok, de a végeredményt szinte mindig agyon dicsérik. De ha elkezdek róla beszélni, akkor úgy néznek rám, mint az éneklő kecskére.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Are you mad at me? - Luna & Luca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Are you mad at me? - Luna & Luca   Are you mad at me? - Luna & Luca EmptyPént. Aug. 18, 2017 12:53 pm


Luca & Luna
Az igazi barátok lélekben mindig együtt vannak.

Túl sok olyan dolog van a világomban aminek a megoldására egy nap akkor is kevés lenne ha legalább negyvennyolc órából állna és nem csak nyavalyás  huszonnégyből. Kimerítő és roppantul fárasztó egyszerre annyi helyen megállni a helyem, de ezt akkor is tudtam amikor vállaltam. Az egyetem, Pierre és a vadászat, ez a három olyan dolog van ami általában kiteszi a napom 99%-át. Mindemellett még szükségem lenne némi pihenésre és egy kis időre amit  magamra és a "vőlegényemre" szánhatok. Már az idejét sem tudnám megmondani, hogy mikor találkoztunk utoljára. Pedig Luca annak ellenére, hogy nem önszántunkból jegyeztük el egymást, nagyon fontos ember a számomra. Egészen olyan, mintha a testvérem lenne és rettentően sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Legalábbis azt a részét, hogy ennyire sikerült a kapcsolatunkat elhanyagolni, holott annak idején folyton egymás agyára mentünk, na jó, legtöbbször én az övére, egymás hülyeségeivel, mialatt állandó jelleggel egymásnál lebzseltünk. De ma újra láthatom és egy jó erős, életmentő kávé mellett kieszeljük hogyan is tovább.
- Vigyázz magadra, jó!? - mondta ki hangosan Pierre azt ami tényleg foglalkoztatta, miközben leszálltam mögüle a motorról.
Szeret, ugyan úgy ahogy én is szeretem őt és az-az egészséges félelem amit érez amikor nem vagyunk együtt, az bennem is megvan. Csupán annyi a különbség, hogy én jobban tudom kezelni, mint Ő. Bár ez abból is adódik, hogy farkas lévén már annyi rokonát elveszítette pontosan az én fajtám miatt. Így azon is csodálkozom, hogy egyáltalán képes volt egy olyan valakibe beleszeretni akinek a "családja" már annyit ártott neki.
- Ugye, most csak szórakozol velem? - néztem rá, hitetlenkedő fejcsóválással mialatt a kezébe nyomtam a bukósisakom.
- Tudod mit? Ne is válaszolj. - mondtam immáron mosolyogva, miközben csókot nyomtam az ajkaira.
- De hát... - kezdett volna bele a tiltakozásba egy csibészes mosollyal az ajkain, de ismételten csak belefolytottam a szót.
- Este majd megvitatjuk. De most sietek. Szeretlek! - és már szinte szaladtam is befelé a kávézóba.
Csupán annyit hallottam a válaszából, hogy Ő is szeret. Vagy legalább is csak ezt fogtam fel értelmezhető információként, mialatt beléptem az üzletbe. Az ajtó fölé szerelt kis csengettyű éles csilingeléssel jelezte az érkezésemet amire  a pult mögött álldogáló idős kiszolgálóhölgyön kívül szinte senki nem is figyelt fel. A pult irányába haladva folyamatosan az asztalokat pásztáztam, hátha sikerül megtalálnom a legjobb barátomat és végül az utolsó pillanatban meg is találtam. A kávézó legcsendesebb, de mégis élettel telibb részén ücsörgött egy nagy bögre gőzölgő fekete kávé és az elmaradhatatlan laptopja fölött.
- Még a végén halálra dolgozod magad! - gúnyolódtam játékosan, miközben letelepedtem mellé és nyomtam egy nagy puszit az arcára.
Annyira jólesett újra a közelében lenni. Olyan volt, mint ha a lelkem újra egésszé vált volna. Az, hogy megölelhetem, megpuszilhatom és érezhetem az illatát felfoghatatlan mértékű erőt szabadított fel bennem és rengeteg olyan régi emléket amikről azt hittem, hogy már megszűntek létezni.

Control || viselet || 464 ||
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Are you mad at me? - Luna & Luca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Are you mad at me? - Luna & Luca   Are you mad at me? - Luna & Luca EmptySzomb. Okt. 14, 2017 12:25 pm



Luna & Luca
Tudom, hogy Lunának is túl sok van most éppen terítéken, helyt kell állnia árnyvadászként, a suliban, ami megint csak nem egyszerű és teljes munkaidőt igényelne, és akkor még barátja is van. Akivel történetesen nem találkoztam, de legyen meg szegény lánynak a magánélete is, amennyire csak lehet. A fajtánk igencsak egymás szájában él már a rendszer miatt is, de ehhez már hozzászoktunk. Ahogy neki is egyre kevesebb az ideje és nekem is túl sok a dolgom, egyre kevesebb időnk marad egymásra is, pedig még néhány évvel ezelőtt is szinte mindig együtt voltunk, mindent megosztottunk egymással. Most meg... Jó, ha pár órát egymásnak tudunk szentelni.
Nem régóta várok rá, és éppen elmélyednék a laptopomban megint, amikor látom a motort lefékezni és leszállni róla a menyasszonyomat. Elmosolyodom, örülök, hogy talált magának valakit, akit így tud szeretni, és meg tudja vele osztani a gondjait. Nem csak velem kell foglalkoznia, akit mindenhogyan ismer már. Úgy teszek, mint aki nem is látta az iménti jelenetet és mosolyogva pillantok fel a fogadott húgocskámra. El is teszem rögtön a gépet, hiszen nem azért vagyok itt, hogy azzal foglalkozzak.
-Bár olyan könnyű lenne az -nevetve ugratom én is, ahogy felállok, hogy megöleljem. Nyomok egy gyors puszit a hajára és alaposan megsimogatom a hátát is. Olyan jó megint kicsit együtt lenni és még kávé is van.
-Na, mesélj Kicsi, miket csinálsz mostanság? És elvileg mindjárt jön a kávéd is -jegyzem meg, miközben elpillantok a pult irányába, természetesen gondoltam rá is, amikor rendeltem.
-Ja, meg egy kis ajándék -mostanság mindig kap tőlem a kedvenc csokijából, ha sikerül találkoznunk, ahogy elteszem a laptopom, előhalászom azt is a rejtekéből és az orra alá dugom.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Are you mad at me? - Luna & Luca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Are you mad at me? - Luna & Luca   Are you mad at me? - Luna & Luca EmptyVas. Nov. 26, 2017 7:14 pm


Luca & Luna
Az igazi barátok lélekben mindig együtt vannak.
Egyszerűen hihetetlen, hogy mostanában mennyire el vagyok havazódva. Persze a szüleimet ez annyira érdekli, hogy semennyire.Szerintük felesleges volt beiratkoznom az egyetemre, hiszen mindent ami az életemhez kell azt megtanulom árnyvadászként. Nem igazán sikerült még felfogniuk, hogy hiába vagyok jó a vadászatban én nem ezt az életet szeretném élni. Én sokkal inkább vágyom egy olyan életre amiben azt csinálhatom amit szeretek és azzal lehetek akit szeretek. Éppen ezért is van az, hogy a mindennapjaim általában három felé tagolódnak és így szinte semmi időm nem marad, a vadászaton, a sulin és Pierre-ren kívül másra. Most is csak azért sikerül Lucával találkoznom, mivel a gyakorlati hely ahol állatorvos gyakornok vagyok, jelenleg technikai okok miatt nem üzemel és így akadt némi szabad pillanatom amit a "vőlegényemmel" tölthetek. Ez is mekkora képmutatás már, amit szintén a szüleim számlájára kell írnom és ami miatt egyikünk sem vállalhatja fel, hogy tulajdonképpen nem úgy szeretjük egymást ahogy az egy normális jegyespártól elvárható lenne.
- Vissza rángatnálak a másik oldalról is, szóval akkor sem tudnál megszabadulni tőlem. - csicseregtem mosolyogva.
Tény és való, hogy Luca és én az elmúlt években olyan szinten összenőttünk, hogy az már-már ijesztő. Ennek ellenére mégsem érezzük azt a késztetést és vágyat egymás iránt, mint például én Pierre után. Amiről a családunk hajlamost tudomást sem venni. - Én? Hát tulajdonképpen meghalni sincs időm, szóval ezer bocsánat, hogy megint eddig tartott összehozni ezt a találkát. De már csak pár hónap és vége az egyetemnek. - mosolyodtam el lelkesen.
Annyira örülök neki, hogy végre lediplomázhatok és egy gonddal kevesebb lesz a nyakamban. Így talán sikerül majd több időt szakítanom a barátaimra és arra, hogy felkészítsem a családom arra, hogy nem fogok hozzámenni Lucához és így nekem Luna Yumi Deveraux sikerül egy újabb csalódást okoznom a családomnak. De ezt alighanem már megszokhatták ez alatt a huszonnégy év alatt. Aki egyszer makacsnak és önfejűnek születik, az úgy sem fog megváltozni.
- Életmentő vagy, komolyan mondom. - mosolygok folyamatosan amióta csak megérkeztem. Luca valahogy mindig ilyen hatással van rám és ezért iszonyatosan hálás vagyok érte a sorsnak.
- Csak nem? Wííííí! Imádlak! - ujjongtam amikor az orrom alá dugta a kedvenc csokim egy újabb adagját. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire jól ismerjük már a másikat és mennyi mindenre képesek vagyunk azért, hogy ha egy pillanatra is, de boldognak láthassuk a másikat.
- Na és veled mi a helyzet? Még mindig a nyakadon lóg az a pasas? Tudjuk ki. - kíváncsiskodok burkoltan, miközben elveszem az érkező kávémat a gyanútlan pincérnőtől.

Control || viselet || 400 ||
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Are you mad at me? - Luna & Luca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Are you mad at me? - Luna & Luca   Are you mad at me? - Luna & Luca EmptyHétf. Jan. 22, 2018 1:32 pm



Luna & Luca
Nekem is sok lett a dolgom mostanság, mert egy bizonyos vámpír mindenhova rángat magával, ami önmagában nem rossz, de egy színház vagy egy múzeum órákat elvisz az időmből, hogy utána menjek járőrözni egész éjszaka. És be kell valljam, hiányzik Luna és a cserfes szemtelensége. Örülök, ha kéthetente látom két rohanás között, ezért is örülök neki most ennyire.
-Azért ne paktálj le semmivel érte, annyit nem érek, hogy eladósodj egy boszi miatt -nevetek fel és odébb teszem a hajamat az arcomból. Mindig is hosszú volt, gyűlöltem vágni, aztán megszoktam, hogy mindenhol ott van, ha kell, úgyis összefogom.
-Semmi baj, tudod, hogy örülök neked. Idén már befejezed a teljes képzést, nem? -ha jól rémlik, volt már vagy három éve, mikor megküzdött a szüleivel, hogy engedjék egyetemre, de ki tudja, összefolynak a napok és az évek már. Ha végre nem kell suliba járnia, akkor valamivel könnyebb lesz az élete, megérdemli már.
-Áhh, csak nem akarom, hogy elaludj nekem az asztalra borulva -ugratom, és megpöckölöm a homlokát. Ez csak amolyan testvéri civódás, sokkal inkább azok vagyunk, mint jegyesek. Amennyi időt együtt töltöttünk kiskorunkban nem is tudnék máshogy gondolni rá.
-És meg is érdemled? -húzom el egy pillanatra a csokit, majd adom is vissza neki, mielőtt elszabadul a pokol, mert el mertem venni a csokiját. Hülyéskedek persze, mert nagyon is megérdemli, amennyit gürcöl.
-Nem lóg a nyakamon, csak mindenféle helyre visz magával, amit én is élvezek, az nem ugyanaz. Amúgy meg igen, még mindig a nyakamon lóg -kavargatom a kávémat- Sokat kell járőröznöm szerencse, hogy otthonról tudok dolgozni, mert különben nem tudnom, hogyan bírnám. Kész felüdülés, ha a kedvenc vérszívód elvisz valamerre, mert már szétstresszeltem volna magam. -sóhajtok fel, akármennyire nem szereti Luna a semmiből kapott vámpíromat, nagyon hálás tudok neki lenni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Are you mad at me? - Luna & Luca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Are you mad at me? - Luna & Luca   Are you mad at me? - Luna & Luca Empty

Vissza az elejére Go down
 

Are you mad at me? - Luna & Luca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Luna Y. Deveraux
» Luca van der Veen
» Theater night - Schneizel & Luca

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-