Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics

by Adam Vincent Kane Hétf. Szept. 17, 2018 8:51 pm

by Tatyana Beherovsk Hétf. Szept. 17, 2018 11:27 am

by Vendég Hétf. Szept. 10, 2018 8:00 pm

by Vendég Szer. Szept. 05, 2018 12:12 am


by Siri Nathanael Hétf. Aug. 27, 2018 8:32 pm

by Dorothea Coldstone Hétf. Aug. 27, 2018 7:34 pm

A hónap reagolói
Alan Bret
 
Tatyana Beherovsk
 
Mikhal Zharkov
 
Dasha Voronin
 
Adam Vincent Kane
 
Rune Kristofer Eklund
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szomb. Feb. 17, 2018 9:54 pm

1 nappal később az edzőterem után...

Caroline és Nicholas

Egy napot vártam. Már este van. Sokan alszanak, vagy valaki még fent van. Remélem Carolt sem akkor zavarom meg mikor már aludni készül. De hátha benne lesz az ötletembe. Hátha akar még velem beszélgetni egy kicsit. A kapucnis pulcsimat vettem fel és egy macis nadrágot, meg sportcipőt. Bár úgy is lefogom venni. De pucéran nem állok az ajtaja elé. Még félre értené és azt hiszi csak dugni akarok. De az nem én vagyok. Különben is az olyasmi műfajt én nagyon is megvetem. A nők lealacsonyítása, és tárgynak vétele az a rész. és az nem férfi aki ilyesmibe adja a fejét. Sőt...nem is értem hogy az, hogy meri férfinak nevezni magát utána. Az pedig nőnek aki csak úgy oda dobja magát. Az ilyeneknek jobban kéne tisztelni a párok közötti viszonyt. Talán ezért a felfogásom miatt nem is vagyok a bulik nagy sztárja. De nem is érdekel az ilyesmi. Egy nőnek és egy férfinak is meg van a maga értékei. Nem alacsonyíthatják le egymást. Egyenlőek és meg van mindegyiknek a maga gondolkodás módja. Ezért is szép az ilyesmi. Valakiben megtalálod magadat és ő is benned. Részei lesztek egymásnak. És tudod, hogy akárhol lehettek akármilyen helyzetben...ha ez meg van boldog leszel. És ez gyönyörű. A feleségemmel is ez volt meg köztünk. De a világ elvette tőlem. És én ebbe bele törődtem. De nem is volt utána sok nő az életemben...én pedig olyanokkal nem fekszem le akik iránt nem érzek semmit...Ahogy oda érek Carol ajtaja elé kirántom magam ebből a gondolkodás menetből. Felnézek és megemelve a kezem elszámolok 3-ig majd bekopogok.-Szép estét Carol...Nicho vagyok...beszélhetnénk egy kicsit...ha van kedved...-mondom az ajtónak reménykedve, hogy minden szavamat hallotta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szomb. Feb. 17, 2018 10:30 pm

Összegömbölyödve fekszem az ágyamban, a takaró alá bújva. Tegnap elszalasztottam az utolsó lehetőségemet. Vagyis elfutottam előle, mert megijedtem attól, amit kiváltott belőlem. Pár szavával, minden indulatomat képes volt a felszínre hozni, és ez rémisztő. De ami bennem lakik, az a sötétség, az még sokkal rosszabb. Nem értem miért voltam mindig gyáva, hogy nem tudtam végezni magammal. Pedig megpróbáltam. Kétszer is... Az éjjel nem tudtam aludni. Borzalmas rémálmaim voltak. Még mindig kísért. Gondolom, azért mert Nicho szépen előcsalta a félelmeimet. Farkasként sem ment az alvás. Nem jó egyedül. Előjönni sem mertem azóta. Félek, hogy ha összefutnánk megvetne, és nem akarom látni azt a tekintetet. Az egyetlen dolog, ami miatt találkoznunk kéne, az az, hogy visszaadjam a fásliját. Bár megpróbálhatnám visszacsempészni is. Most is itt vannak, szépen összetekerve egy halom koszos zsepi mellett. Teljesen a magányomba zuhanok, nem is érzem, hogy valaki közeledik, csak a kopogás riaszt fel. Felülök hirtelen és ahogy meghallom a hangját elsápadok. Meg akar szidni, amiért elfutottam? Jajj, nem, nyugi. Nyugi. Kapkodva kiugrok az ágyból és azt sem tudom mit csináljak. Az ágyam rendetlen. Látszik, hogy nem tudtam aludni, a zsepikről nem is beszélve. Reméltem, hogy utánam jön, most mégis ijesztő. Pedig rengeteget gondoltam rá. Vártam, hogy jöjjön. Egész éjjel. Mint egy buta kislány... Most viszont itt állok, akár a megtestesült szerencsétlenség. Ráadásul, ugyanazokban a ruhákban vagyok. Jajj istenem! Végül gyorsan felkapom a fáslikat és az ajtóhoz sietek. Kicsit tétován, de kinyitom. Csak résnyire, hogy ne lásson be és minél inkább takarva legyek.
- Szia - nem merek a szemébe nézni.
- Bocsánat, a tegnapiért - mondom halkan és gyorsan átadom neki a két tekercset, de véletlenül sem érek hozzá, és újra elrejtem a kezemet az ajtó mögé.
- Tessék - motyogom és hálás vagyok, hogy kivételesen ki van engedve a hajam. El tudok bújni, amíg csendben várom, hogy miért jött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szomb. Feb. 17, 2018 11:49 pm

Hallok valami zörgést és várakozok. Csönd lesz és lassan körül nézek a folyóson. Ugye nem fél most tőlem? Ugye nem akar kerülni? Azt nem akarom...Nem akarom, hogy tartson tőlem. Már kopognék újra és kicsit közelebb lépek az ajtóhoz mikor kinyílik és kinyúl a pici keze a fáslikkal. Késztetést érzek, hogy megérintsem és kirántsam magamhoz, hogy lássam őt. De nem szabad. Még nem szabad ilyesmit tennem.-Nem nincsen semmi baj. Én kértelek rá, ez nem a te hibád Carol.-Nézek a sötétbe. Csak a haját látom és ez annyira zavar engem. Nyelek egyet ahogy össze szorítom az ajkaimat és kicsit megnyálazom őket.-Nem tudtam, hogy utánad jöjjek, mert lehet nem akartál látni és ez sok lett volna a számodra. Így inkább vártam egy kicsit...azért jöttem csak most. De szeretném, ha tudnád, nem volt baj azzal amit lent csináltál. Ez hozzád tartozik és ez nem egy hiba.-mondom ahogy finoman az ajtóra teszem a kezemet.-Tudod...beszéltük, hogy együtt elmehetnénk futni. Farkasként. Ha van kedved...én most megyek...eljöhetnél velem. Hidd el jó lesz. Jót tesz mindkettőnknek.-mondom ahogy ismét fel nézek és keresem zöld szemeinek pillantását, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Persze, ha csak szeretnéd...-mondom halkabban kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Vas. Feb. 18, 2018 4:47 pm

Nagyon közel van, jó ha talán 15 centi van köztünk, és tudom, hogy a legtöbben már alszanak. Ő pedig egy férfi. Régóta tartok az ellenkező nemtől. Nem is kerestem a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljek vele. De most ő keres engem. Ráadásul nem is hibáztat. Azt mondja nem baj, hogy nem az én hibám. A megkönnyebbüléstől könny szökik a szemembe és halkan szipogok. Nem haragszik rám? Mindig haragudni szoktak... Úgy beszél velem, mintha nem lennék annyira rossz, mint amennyire vagyok. Óvatosan felnézek rá, nagyra nyílt szemekkel.
- Megijedtem... - suttogom - Azt hittem, hogy haragudni fogsz és... és... megbüntetsz - az utolsó szót olyan halkan mondom, hogy alig hallom. Nézem az arcát és teljesen más, mint amire emlékezetem. Barátságos és őszintének tűnik. És ide jött, hogy... Nem tudom miért, de nem akar bántani. Újra lesütöm a szemem és a kezemmel elmaszatolom a könnyeimet. Futni. Nem is tudom. Csak ketten, éjszaka. Félek. A farkasom nem fél, ő most is olyan izgatottan ugrálja körbe a hímet, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ez egy újabb lehetőség, és jobb, mint itt feküdni egyedül a sötétben és tépelődni.
- Hát... ö, izé... Csak veszek cipőt - mondom zavartan és becsukom az ajtót. Körbe nézek a szobámban és furcsa izgalom lesz úrrá rajtam. Meg tudom csinálni. Nem lesz baj, menni fog. Sietve felhúzom a cipőm és veszek egy pulcsit, mielőtt még túl gondolnám a dolgokat és felkötöm a hajam. Az ajtóhoz lépek és nagyot fújok. Csak nyugi. Kinyitom újra, megvárom, amíg hátrébb lép, majd én is kilépek a folyosóra. Minden izmom megfeszül és körbe gyűrűz a félelem, de mást is érzek. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz.
- Mehetünk - mondom halkan felnézve rá, és egy bátortalan kis mosoly jelenik meg az arcomon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Vas. Feb. 18, 2018 9:30 pm

Bang Bang

Csak figyelem és hallgatom a halk válaszát és halk szusszanás szakad ki belőlem.-Úgy nézek ki mint aki bűntetni akar?-suttogom egy fél mosollyal ahogy lassan felnézek rá kék szemeimmel. Figyelem egy darabig majd az ajtót ahogy becsukódik előttem. Lassan ellépek, és megfordul a fejemben hogy csak fel vagyok ültetve de nem sokkal ismét nyikordul az ajtója és felé fordulva nézek zöld szemeibe és a halvány mosolyára bíztató mosoly csúszik az arcomra.-Gyere.-mondom és elindulok a hátsó udvar felé. Ahogy kilépek az ajtón megvárom míg ő is. Sötét van így ha le is vetkőzünk nem látunk semmit és még el is fordulok hogy, háttal legyek neki és messzebb is megyek tőle, hogy ne érezze magát veszélyezve általam. Lassan ledobálom a cuccaimat és azonnal hívom fekete harcosomat aki amint átveszi az uralmat megrázza magát és vár. Vár, hogy megjelenjen a nőstény és végre legyen valaki akivel játszhat. Mert ha ki is volt engedve csak egyedül mentem ki vele. De most itt lesz Carol is és farkasom nem is takarja mennyire izgatott már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Vas. Feb. 18, 2018 9:51 pm

Csak megrázom a fejem a kérdésére, mielőtt eltűnnék a szobámban. Aztán újra azt a biztató mosolyt kapom, ami jól esik és nem húzom időt megyek mellette. Gyorsan ki is érünk az udvarra, és ahogy látom nem is akar tovább menni. Igazából felesleges volt bármit is felvennem... Akkor most le kell vetkőzni. Ettől azért tartok. Számomra a meztelenség a sebezhetőséget és a fájdalmat jelenti. De gyorsnak kell lennem, ha nem akarom, hogy bármit is lásson belőlem. Szerencsére felhős az ég és Nicho is nagyon ügyel arra, hogy ne érezzem magam feszéjezve, szóval én is arrébb megyek és gyorsan megszabadulok a ruháimtól, amiket egy kupacba dobálok. A farkasom szinte kitör belőlem, mert régóta nem volt szabadlábon és nagyon izgatott a hím miatt.  Felé fordulok szürke bundámban és oda ügetek hozzá. Izgatott vagyok, de óvatos és a lehető legkecsesebben szedem kis mancsaimat. Megszaglászom a pofáját és közben folyamatosan csóválom a farkamat, jelezve, hogy szívesen ismerkedek. Sokkal nagyobb és erősebb nálam, de ő is barátságos, mire egyből játékra hívom és körbe szaladok körülötte. Szabadnak érzem magam és van valami benne, ami megragad és vonz felé, ezért nem szaladok el, hanem itt somfordáltok körülötte, várva, hogy mit akar játszani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Vas. Feb. 18, 2018 10:26 pm

Nem sokkal ő is átalakul és közelebb jön hozzám mire én is oda ügetek és én is szaglászom őt, csóválom a farkamat és ismerkedésre készen állva örülök neki, mikor megnyalom a pofáját. Körbe ugrál én pedig figyelem kék szemeimmel majd pár perc lemerevedés után játék pózba vágom magam. Le az első két mancs a földre terpeszben a hátsóm meg a magasban. Finoman bele csipek a bundájába majd elindulok szaladva, hogy ő a fogó. Hatalmas területünk erdőségei felé veszem az irányomat és szemeimre, hallásomra, és szaglásomra bízom magam. Szaladok ahogy csak lehet, hiszen biztosan tudja tartani velem a tempót. Ahogy beérek az erdőségekbe csak úgy lapátolók a farkammal, hogy megtartsam az egyensúlyomat, a lábaim csúsznak a sáros talajban mégis könnyedén cikázok a fák között és használom ki a természet adományait. Könnyedén futok át az erdőn majd kiérve a tisztásra szaladok ki a fák közül és a csillagok szinte lenéznek ránk. Bevárom, hogy utolérjen és szinte felkészülök, ha eltarol. És akkor jöhet a játékos bunyó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Hétf. Feb. 19, 2018 5:35 pm

Kapok egy puszit, de csak odébb ugrok megrázva magam, mint egy kölyök. Ő is játszani akar és azonnal utána vetem magam teljes erőmből szaladok, mert nehéz lenne ezt futásnak nevezni. A sűrűbe érve lassítanom kell, látszik, hogy neki nagyobb gyakorlata van, de nem vesztem szem elől. Itt loholok a nyakában és könnyedén szlalomozok a fák között. Csak rohanok hagyva, hogy vigyenek a lábaim és a hatalmas ugrások közben a bundámba kap a szél. Hülye vagyok, hogy nem ez a rendszeres esti program... Egyszer csak véget ér a fák sora, és már nem tudok megállni egész lendületemből belé rohanok. Pár pillanatig nem tudom eldönteni mi van fönt és mi van lent de azt látom, milyen gyönyörű az ég. Összegabalyodunk, mint egy gombolyag és nem tudom lenyomni ezt a böszme nagy bestiát, ezért a bundájába kapok és megcibálom, hogy szállj már le rólam, hé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Hétf. Feb. 19, 2018 8:22 pm

Ahogy megállok szinte belém vágódik és felborulunk. Hiába lendülettel érkezett, és azért van benne erő is. Pörgünk párat a hatalmas réten és ahogy fölé kerülök bele tép a bundámba én pedig visszonzom a rángatást. Finoman kapom be a pofáját majd a bundáját én is megráncigálom ahogy lábammal finoman feje tetejét piszkálom majd leugrok róla és finoman vakkantok neki. Lehajolva piszkálom tovább. Böködöm az orrommal az oldalát vagy a nyakát vagy olykor finoman megharapom és húzom ahogy ő engem. A farkába bele csípek és kicsit meghúzom majd elengedve ugrok félre, ha értem kapna. olyan régen játszottam. Hiányzott ez az önfeledt boldogság amit csak egy kis játékkal okozunk egymásnak. Egyre csak játszok vele bunyózva majd engedem, hogy szabaduljon és fülelve szagolok a levegőbe. Valahol nem messze zsákmány. Éhes vagyok így reménykedek Carol is benne van egy közös vadászatban. Finoman vakkantok neki, majd telepatikusan szólítom meg.~Nem vagy éhes? Vadászhatnánk valamit közösen!~Javasolom lelkesen ahogy figyelem kék szemeimmel és boldogan csóválom a farkamat mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szer. Feb. 21, 2018 5:29 pm

Lebukfencezünk a lejtőn, aztán ahogy megállunk a gurulásban bekapja az egész pofámat, mire meglepetten nyüsszentek, de aztán csak megcibálom a bundáját. Felugrok és gyorsan kerülgetem ki a támadásait, és kihasználom, hogy kisebb vagyok nála. Teljesen belemerülök a játékba, mint még kölyökként. Lökdösődünk és cibáljuk egymást, összegabalyodva a másikkal, de mindig csak alul maradok. Sokkal ügyesebb és tapasztaltabb nálam, de ez sem szegheti a kedvemet. Szabad vagyok és nagyon is jó kedvű. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen jó játszani. Egy ügyes ugrással sikerül a fülébe csípnem és boldogan vakkantok, hogy "látod én is tudok ám". Már épp kihasználnám, hogy nem rám figyel és orvul rátámadnék, amikor meghallom a hangját és közelebb sétálok hozzá.
~ Dehogynem, az jó lenne ~ válaszolok neki lelkesen, mert már két napja nem ettem, és most a játék után nagyon is érzem, hogy éhes vagyok. Oda sétálok hozzá és felemelve az orromat szagolok a levegőbe. Ó, igen. Nem tehetek róla, de mágnesként vonzza az orromat a zsákmány illata és el is indulok rögtön a vacsoránk felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szomb. Feb. 24, 2018 7:43 pm

Ahogy válaszol figyelem ahogy a levegőbe szagol majd elkezd rohanni. Nah elsőre nem lesz meg ez a zsákmány. Lassan elindulok utána majd a domb fokozatosan gyorsít be lefele a lejtőn. Át vágunk egy kisebb erdő szakaszon és lent a patak mentén szarvasok keresik a hóban a táplálkozás lehetőségét. Megállítom Carolt, hogy ne rohanjon fejjel a falnak mert bottal üthetjük a nyomukat. Ahogy megáll még ha nehezen is figyelem a kis csordát és a leggyengébbet keresem köztük. Egy bika az. De óvatosnak kell lenni ahogy nézem az egyik agancsa el van törve így ha azzal megszúr valamelyikünket az baj lesz. Legalábbis Carolt neki lassabban fog beforrni a sebe így vigyáznom kell rá.~Figyelj hajtani fogsz oké? Látod azt a megtört agancsút? Azt levágjuk a többitől és ha megfogom te is támad a nyakát. De ha szembe fordul velünk kerüld minél messzebb. Nem örülnék, ha felszúrna.~vallom meg gondolat menetemet. Amint felkészült és azt mondja mehetünk megindulok vele lefelé. A szarvasok rohanni kezdenek de őket is lassítja a hó ellenben én előre töröm a hóban az utat, ha az n nyomóban szalad Carol úgy könnyebb neki is. Ahogy sikerül leválasztani a jószágot a többitől a patak mentén hajtjuk együtt és igyekszem vele egy vonalba kerülni. Ahogy a marjánál van a fejem ugrok és a nyakába harapva rántom bele a hóba és el is esik bennem mire elterül a földön és ha Carol is oda ér ketten folytjuk meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Hétf. Feb. 26, 2018 1:18 pm

Mágnesként vonzza az orromat a szaguk és a lábaim is maguktól visznek, hogy a dombon szinte gurulok, aztán a fák között suhanok tovább, amíg meg nem látom a csordát. Nicho elém vág, hogy megállítson, nekem meg muszáj leülnöm, hogy ne rohanjak belé megint és a mellső lábaimmal fékezek, amíg meg nem állok. Felugrok és figyelem a csordát, amint mit sem sejtve legelésznek a hóban, és szinte érzem a számban a vér ízét. Megnyalom a pofámat és toporogva várom, hogy végre mehessünk. A szavaira rá pillantok és jelzem, hogy oké, csak menjünk végre. Megindulunk és egyszerre robbanunk ki a fák közül, mire a sok patás egyszerre kezd el rohanni. A törött agancsúra szegezem a tekintetemet, és egy ideig Nicho nyomaiba lépve követem, majd egy éles fordulattal a másik oldalára kerülök a fiatal bikának, el zárva az útját az erdőbe. Teljes köztünk az összhang és egyből mellette termek, ahogy leteríti az állatot és a torkába mélyesztem a fogaimat. Vergődik még egy ideig, de hamar feladja és elégedetten morranok. Megszagolgatom a meleg testet, majd a hátsó combjához megyek és tépem fel a bőrét. Nagyon éhes vagyok, gyorsan is eszek, ahogy marcangolva tépem a húst és néha kiszakad belőlem egy egy morranás. Amíg nem tömöm magam degeszre nem is hagyom abba a zabálást, de végül kicsit arrébb telepszem le a hóba egy csonttal és kezdem rágcsálni. Tele vagyok, mint egy hordó négy lábon, úgy festek és a bundám megóv a hótól. Lenyalogatom magamról a vért és ásítok egyet, majd Nichora pillantok.
~ Ez jó volt. Többször is kijöhetnénk ~ állapítom meg és ahogy elnézem kezd hajnalodni. Felkelek és mellé lépkedek, majd finoman megböködöm az orrommal és megnyalom a pofáját, miközben folyamatosan csóválom a farkamat. Hálás vagyok neki...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Hétf. Feb. 26, 2018 5:31 pm

Ahogy leterítem a vadat Carol egyből ott van és szépen feladja a küzdelmet a szarvas. Nagyon éhes lehetett mert úgy eszik mint aki elől bármikor elviszik az ételt. Ahogy neki áll az evésnek én is de én nyugodtabban és lassabban eszek. Fekve tépkedem a húst és nyammogok rajta néha fel nézek mikor Carol morog de nem morgok vissza csak hagyom, had tombolja ki magát evés közben. Mikor ő befejezi én még eszek. Nem sok maradt a vadból..Mikor a mancsaimat nyalogatom akkor jön oda hozzám és kezd el nyalogatni, hálálkodni nekem. Hagyom, hogy megnyalogasson majd finoman össze érintem vele a fejemet.~Többször is lesz ilyen lehetőség.~küldöm vissza a gondolataimat majd lassan felkelek és megrázom magamat. Fekete bundámon kicsit látszik hogy vizes. Én is azért ettem nem keveset és úgy érzem mintha két farkas lennék. Megnyalogatom a számat majd oda fordulva hozzá finoman megböködöm majd megtisztogatom a bundáját ahol ő nem érte el és még véres.~Még tehetünk egy nagy kört és úgy, haza mehetünk.~üzenem neki ahogy a tájat figyelem majd vissza nézek rá sérga szemeimmel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Hétf. Feb. 26, 2018 5:59 pm

Tényleg nagyon örülök, hogy kijöttem vele, és hogy ő figyel rám. Jól esik a törődése és az érintése is, ahogy összeérintjük a fejünket. Van benne valami intim és bizalmi dolog, amit régóta nem éltem át, de most nem riasztó.
~ Köszönöm ~ üzenem neki és kölykös lelkesedéssel használom ki a lehetőséget, hogy szeretnek és szerethetek, félelem nélkül. Figyelem, ahogy felkel, de nem mozdulok el a közeléből. Kölcsönösen megtisztítjuk egymás bundáját és csak most figyelek fel az illatára. Illik hozzá. Sokkal nagyobb nálam és erősebb, de azt hiszem bízom a farkasában. De érzek valami mást is, amit nem egészen értek.
~ Rendben ~ remélem jó nagy az a kör, hogy minél később érjünk vissza. Így jobb, mint emberként. Ahogy elindul, szorosan a nyomában követem és halkan szuszogok. Egy ideig csendben megyünk, de késztetést érzek, hogy elmondjak neki néhány dolgot.
~ Mesélj valamit magadról. Sokat utaztál? ~ mégis inkább kérdezek. Az biztonságosabbnak tűnik. Mondjuk elég erőltetett kérdés, de kezdeményezésnek megteszi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Kedd Feb. 27, 2018 6:42 pm

Viszonozza a tisztogatásomat és ez bizalmi megosztás. Carol bízik bennem. Még ha emberként nem is de a farkasaink megnyerték egymást. És szerintem ez elégé jó dolog. Szusszanva indulok el vele az említett úton lassan ballagva a hóban miközben az a talpunk alatt finoman ropog. Lassan sétálok és beérve a fák között egy ösvényre érve lépek ki amin nem kell annyira törni a havat magunknak. Meghallom a hangját és füleim radarként járnak előre hátra miközben gondolkodom a válaszon.~Hát nem keveset az biztos.~ha tudnék most nevetnék magamon egyet.~Először is olasz vagyok, de Spanyolországban születtem. Aztán később akkor még Oszmán Birodalomba mentem. Amikor a birodalom megbukott Németországba utaztam. Ott éltem de a második világháborúban elvittek volna táborba szóval Franciaországba utaztam egy kis segítséggel onnan pedig ide Amerikába. Wasingtonban éltem míg végül eljöttem apámhoz és az ő falkájához. Úgy gondoltam itt még talán van hely számomra.~üzenem ahogy lassan felügetek a dombra, majd a tetején körbe nézek ahogy a bundámba fog finoman a szél majd rá tekintek és úgy állok, hogy szél védve legyen kicsit Carol.~Te sokat utaztál?~kérdezek ra ahogy lassan elindulok lefele a domb másik oldalán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szer. Feb. 28, 2018 3:14 pm

Boldogan követem. Tele van a hasam és bízom benne. Ez nagyon felszabadító érzés. Olyannyira, hogyha nem figyelnék magamra elkezdenék fecsegni, amit később megbánnék. Ezért is kérdezem inkább és élvezem a havat. Nem lépek a nyomába, inkább mellette haladok magamnak törve az utat, és néha beleharapok a nagy fehérségbe. Persze ettől még nagyon figyelek rá, de a környezet figyelését azt rá hagyom. Tudom, hogy megvédene ha kéne, és ez pont elég nekem. Ahogy mesél elámulok és most biztosan egy meglepett kis ó hagyná el a számat, de így csak felé fordítom a fejemet. Közben felérünk a dombra és a kilátást szemlélem. Gyönyörű. Mindig is szerettem a havat.
~ Akkor te nem az az elülős fajta vagy ~ állapítom meg. Na azt se tenném soha emberként. Visszakérdez, mire kedvem lenne cinikusan felkacagni, de nem megy.
~ Sosem hagytam el az államokat. Pedig többször próbáltam megszökni. Csak túlságosan szerettem Pault és féltem az ismeretlentől ~ vallom be és újra a kilátást kémlelem. Tényleg megpróbáltam többször, de a határt sem léptem át. A lelkiismeretem mindig haza hajszolt.
~ Melyik országot szeretted a legjobban? ~ kérdezem, miközben azt figyelem, hogy már jön fel a nap. Régen gyakran talált a tengerparton a hajnal.
~ Megnézzük a napfelkeltét? ~ kérdezem ábrándosan és meggyőzésképp a nyakához dörgölöm a fejem, mintha csak azt mondanám: légysziii. Egyszerűen csak élvezem a társaságát és húzni akarom az időt, amíg a félelmeim háttérbe szorulnak. Hogy nyomatékosítsam a mondandómat leteszem a hátsóm és finoman megbököm az orrommal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szer. Feb. 28, 2018 4:06 pm

Ha tudnék most nevetnék a megállapításán. Aztán kérlel de igazából a farával ő eldöntötte, hogy még maradni akar egy kicsit én pedig vissza sétálva ülök le mellé és az ég felé pillantok sárga szemeimmel.~Nem vagyok utazós fajta. A kényszer hozta ki belőlem mindig...~üzenem de végig az eget és a távolt figyelem a szemeimmel.~Hidd el akár milyen nagy vagyok, és erősnek vagyok tituálva meg ahogy mutatom magam...Én is féltem az ismeretlenbe lépni. Csak tőlem elvették azt ami vissza tarthatott volna...és ha nem megyek már nem élnék.~szusszanok egyet és lassan leteszem magamat fekvésbe ahogy fejemet még mindig a messzeségen tartom.~Spanyolországot. Ott volt az otthonom, ott nőttem fel, ott volt a családom. Mindig is oda vágytam vissza.~egyik lábamat magam alá tűröm a másikat meg kinyújtom és kicsit lehunyom a szemeim ahogy bundámat felborzolja a szél. A nap lassan felbukkan a dombok és a hegyek mögül sugarai felénk vetülnek és a hó megcsillan a fénytől. Lassan kinyitom a szemeimet és figyelem a tájat amin lassan húzódik vissza a sötétség a fény pedig utat tör magának.~De az már a múlt. A múltban pedig nem szabad megragadni...~halkulnak el a gondolataim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szer. Feb. 28, 2018 6:20 pm

Ó. Szóval mégsem szeret utazni. Kár, pedig valakivel elmentem volna egyszer Olaszországba. Na de pont ezért nem szoktam magam elszólni. A messzeségbe nézek és késztetést érzek, hogy neki iramodjak és leugorjak a dombról egyenesen a napba. Persze ez csak egy butaság, de akkor is jó lenne. A szavai rántanak vissza az illúzióból és rá nézek. Neki is van múltja, méghozzá sokkal hosszabb mint az enyém, éppen ezért nnyira kíváncsi vagyok rá, az életére, a titkaira a tudására. Mégsem merek egyenesen rá kérdezni mert érzem, hogy valami fájdalmas dolog jutott az eszébe.
~ Miért nem mész vissza? Rossz emlékeid vannak onnan? ~ buggyan ki belőlem mégis a kérdés és én is leteszem magam mellé. Úgy tűnik nem tudom magam türtőztetni, ami eszembe jut, azt ki is mondom. Meg is kapom a választ és nem firtatom tovább a kérdést.
~ Nem szabad, tudom. Nekem mégis a múltam határozza meg a jövőmet. Pedig régóta próbálkozok... ~ sokáig fekszünk egymás mellett, a bundánk összeér és olyan jó. Igazi, gyönyörű és tele van minden érzéssel. Lassan feljön a nap és felkelek, megrázom magam, majd bele csipek a marjába és odébb ugorva kezdek szaladni és dobálom magam, ahogy szaladok a fák között. Ügetésre váltok és bevárom őt.
~ Olyan szép minden. Tényleg nagyon elszánt vagy, hogy kirángattál ide, de köszi ~ üzenem neki, ahogy mellém ér ~ És amúgy tényleg nagy és erős vagy, nem csak annak tűnsz és ezt most nem csak a külsődre értem ~ na tessék úgy tűnik ami a szívemen az számon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szer. Feb. 28, 2018 8:27 pm

Lefekszik mellém és arról kérdez miért nem akarok vissza menni. Talán elmesélhetném neki a feleségemet Aitanát. Elmesélhetném, Inezt és Dariot a két gyönyörű gyermekemet. Elmondhatnám...de ez nem az az alkalom. És nem azért mert fájó róla beszélni. Egyszerűen nem akarom a szomorúságot felébreszteni közöttünk. Talán majd egyszer elmondom neki... Aztán át tér másra én meg rá pillantok.~Idővel le fogod zárni azt ami mögötted van Carol. Hidd el az idő tényleg minden sebet begyógyít. És mindenki annyi időt kap amennyire szüksége van.~Nekem sem egyről a kettőre ment miután meghalt minden amit szerettem. Sőt...Akkor jött csak a mélye a dolgoknak. De át mentem rajta, itt vagyok és van egy családom. Egy apám és testvéreim. Egy új falkám. Kaptam egy újabb lehetőséget és én élni akarok vele. Felkel és megcsíp én meg azonnal utána szaladok ahogy megindul lefele a lejtőn. Könnyedén megyek utána majd ahogy lassítunk mellé érve finoman csípek vissza a bundájába.~Neked is kijárt ez már és a farkasodnak is. Ne tartsd vissza hidd el ez jó dolog. Néha enged, hogy kihozzon téged. Jót fog tenni ahogy ez is jót tett.~küldöm vissza a választ ahogy lassan lépkedek mellette már. A szavaira rá pillantok és ha ember lennék jót nevetnék ezen.~Köszönöm ez kedves tőled. De csak az évek tettek azzá aki vagyok.~nem sokkal fel bukkan a központ messziről és mélyet szusszanva megyek mellette előre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   Szomb. Márc. 03, 2018 11:31 am

Biztat, mintha erőt akarna adni nekem, vagy reményt. Csak szusszanok, nem tudom mit mondjak erre, de azt érzem, hogy nem a levegőbe beszél, mintha már ő is megtapasztalta volna ezt. Elszaladok, mert ki akarom használni az időt, amíg játszhatok. Persze ő is jön utánam és vissza is kapom a kis csínytevést, mire oda kapom a fejemet, de már nem csinálok semmit, mert érzem, hogy lassan visszaérünk. Lelassítom a lépteimet és elmosolyodnék a szavaira.
~ Az biztos, hogy jót tett. Nem is tudod, mennyire hálás vagyok neked ezért, és persze a tegnapiért is ~ válaszolok és sétálva haladunk egymás mellett a nagy épület felé, ami még most is lenyűgöz. Az évek...
~ Szerintem tettél is érte ~ közlöm tárgyilagosan, mert túl jó ahhoz, hogy csak így ilyen legyen véletlenségből. A gondolataim elcsitulnak és érzem az emberi énem egyre inkább kezd szorongni, ahogy közeledünk. Újra meztelennek kell lennem az ő jelenlétében, ráadásul világos van. Persze nem hiszem, hogy megnézne, de nem akarom, hogy akárcsak véletlenségből is lásson belőlem valamit. Visszasétálok a ruhakupacomhoz és gyorsan visszaváltozok. A félelmeim, mintha csak erre vártak volna újra elfoglalják a nekik fenntartott helyet a mellkasomban. Mint valami gonosz törpék, akik eddig itt üldögéltek a fűben. Sietve, szinte kapkodva öltözködök föl és az izmaim megfeszülnek, és egyszerre megbánok mindent, amit mondtam neki. Felé fordulok a pólóm szélét gyűrögetve és nem nézek fel az arcára.
- Köszönöm - mondom ki újra és rá veszem magam, hogy felnézzek rá. Azok az őszinte, kék szemek... Vajon tudja mit gondolok? Néha olyan érzésem van.
- Hát akkor én most megyek - mondom halkan és megfordulva, a cipőmmel a kezemben, sietek be az ajtón, mielőtt még maradásra bírhatna, és bezárkózok a szobámba.

Köszönöm a játékot! Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas   

Vissza az elejére Go down
 

Had segítsek kérlek.-Caroline és Nicholas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Caroline Forbes
» Szabad Játék (1)
» Caroline szobája
» Love Bites
» Bishamon szervezet bázisa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-