Senki ne várjon csodát, egy kétszázhat centiméteres izomtömegtől. Még, akkor sem, ha a mosolyogva barátságosabb ábrázatom lesz.  Kék szemeim is elvileg mágikus erővel hatnának, ha nem tűnnének olyan hidegnek, vagy ha egy kicsivel sötétebb lenne.
A hajam körülbelül a hátam közepéig, hol kiengedve, hol összefogva hordom, milyen kedvem van, vagy milyen esemény. De az öltözködésemet, nem zavarja meg semmilyen esemény, ott marad a farmer, pólópárosítás, egy zakóval téve üzletiesebbé a megjelenésemet, vagy egy ing, elegáns nadrággal. Felejtsd el a nyakkendőt, ha fojtogatásra vágyom, keresek egy vámpírt a ketrecben, hogy megpróbálja kiszorítani belőlem a szuszt.

A pszichiáterem azt mondta, hogy le kellene foglalnom magamat, valamivel, ami megnyugtat és kellően szenvedélyes, és hogy járjak csoportterápiára, a dühkitöréseim ellen. A tanácsa egyik felét megfogadtam, a második javaslatát nem élte túl. Nem szeretem a rossz tanácsokat, szeretek én magam dönteni, szóval elmondhatja bárki a véleményét, meghallgatom, hogy mi lesz ennek az okozata, attól függ leginkább, hogy milyen kedvemben talál az illető. De egyébként nem vagyok ám, mindig rosszkedvű, néha szoktam nevetni is, meg viccelődni is. A poénokat is értem, csak nem feltétlenül szeretem őket. Oké, igaz, hogy előbb jár el a kezem, mint azt kellene, de az vesse rám az első követ… Nem, eszedbe ne jusson elhajítani, mert puszta kézzel tépem ki a karodat, csak a miheztartás végett, közlöm!
Ha üzleti ügyről van szó, akkor általában véve higgadtan állok a témához, és kellően megfontoltan döntök, azonban, ha valami balul sül el, nem kell feltétlenül neked okoznod a galibát, meg foglak ütni, és ez nem személyeskedés vagy hasonló, csupán nem vagy kivétel.  Természetesen meg tudom adni bárkinek a tiszteletet, ha az illető rászolgált, és ez a kulcsszó, csak azért mert létezel, és mert emberi lénynek gondolod magad, még neked nem jár alanyi jogon. Ha pedig nőből vagy, akkor dőlj szépen hátra, tárd szét a lábad, és csukd be a szád! És ne gondolj olyan ostobaságokra, hogy csak azért, mert körbeudvarollak, te más vagy, mert nem!
Azt mondják az első benyomás fontos, de szerintem annyira nem, kivéve, ha túlságosan száraz, mert az még nekem is fájhat, bár viszonylag elviselhetően, szóval annyira mégsem számít.
De komolyra fordítva a szót, - egyébként, nem, a fenti sem volt vicc, - nem vagyok bizalomgerjesztő alkat, még akkor sem, ha épp a cukormázas oldalamat mutatom be, biztos lehetsz benne, hogy csúnyán át leszel ba@va, mert a manipulatív személyiségemhez simán belefér, hogy azt gondolják rólam, hogy kedves vagyok. A szabályok meg azért vannak, hogy megszegjék őket.

Szép vagyont örököltem apám halála után, legalább erről gondoskodott, ekkor döntöttem úgy, hogy New Yorkba költözöm, mert úgy hallottam, hogy az ottani falka vezér pusztán egy nyápic, és még arra sem volt képes, hogy felügyelje a falkát, hogy megvédje vagy kordában tartsa őket, pedig elképzelhetetlen. Első lépésként felvásároltam egy épületet, és kaszinót nyitottam.
Pénz csilingelése, beszélgetés foszlánya, pohár koccanása, nevetés, villódzó fények ingerelik az érzékeimet, ahogy megérkezem a kaszinó szívébe. Az emberek élvezet, olykor düh és csalódottság érzésének szagát árasztják magukból felém. A lábam alatt puha süppedős vörös szőnyeg húzódik végig, megkímélve mindenkit a cipők koppanásának zajától.
Egyik kezem az öltönyöm zsebébe téve, haladok egyre beljebb, néha megállva, és köszöntéseket fogadva, vagy egy-egy mélyen dekoltált hölgyeményt lerázva. .
Szerencsére, eddig úgy tűnik, hogy a Dream igazán jövedelmező beruházásnak bizonyult, mert az emberek mindig több pénzre vágynak, ezért nem látják, hogy a kaszinó neve csak számomra jelenti az álmok megvalósulását, de számukra nem igazán. Egy emberi barátomon keresztül nyitottam meg ezt a kaszinót, és ő is vezette, így készítette elő nekem a terepet a megékezésemre. Kíváncsian várom, hogy mit fognak szólni hozzám a helyi farkasok, és az itt élő többi természetfeletti lény. Még nem volt hozzájuk szerencsém, vagy épp szerencsétlenségem, majd elválik.
Mosolyogva nézelődöm a különböző arcok között, de a mosoly nem nekik szól, hanem a puszta ténynek, hogy pénzt keresek, még úgy, hogy nem teszek semmit, csak a megfelelő embereket helyeztettem a megfelelő posztokra. Az osztók, a pincérek, a törleszkedő konzumlányok és fiúk, jeleket küldenek egymásnak észrevétlenül. De természetesen egyetlen hely sem lenne jövedelmező, ha a vendégek nem lennének elégedettek, és ezek mind-mind bele vannak kalkulálva a költségvetésbe.
Elhagyva a tömeg zsivaját, a VIP részlegbe érve, sokkal inkább családias a hangulat, hangszigetelés zárja el a nyerőgépek, félkarú rablók együttes dallamát. Itt komoly összegekben játszanak a vendégek, és csak leellenőrzött személyek léphetnek, és csak meghívásos alapon. Az itteni vendégek közül, minden arc ismerős számomra, még ha személyesen soha nem is beszéltem velük, a róluk összegyűjtött információkat, amit a megbízottam gyűjtött össze, egytől-egyig átnéztem. De bármennyi pénzt is kaszáljunk itt, a legnagyobb összeg mégsem innen folyik be. Ahhoz lifttel lehet lejutni a kaszinó alá, amit fegyveres őrök vigyáznak, és én is épp ide igyekszem, jobban szeretek a Vip részlegen keresztül lemenni, mint a garázsból vagy a szuvenír bolton keresztül, mert így legalább látom, hogy mi folyik itt is.
A föld alá érkezve, hosszú folyosón haladok végig, amit a mennyezetbe süllyesztett halogén lámpák világítanak meg. A végére érve dupla szárnyas ajtó előtt újabb biztonsági őrök vigyáznak. Ezen a szinten elég sok van belőlük, mert mindig elkél a segítség egy-egy megvadult váltó miatt. Még a csukott ajtón keresztül is hallani lehet, az őrjöngő emberek szurkolását, és érezni izgatott energiájuk vibrálást a paranormális térben.
Belépve, fülsiketítő hangzavar rohamozza meg a dobhártyámat, izzadtság és vér szaga keveredik a nagy teljesítményű szellőzőn beáramló friss levegővel. A terem közepén egy hatalmas ketrecben épp egy farkas és egy vámpír marcangolják egymást. Vicsorogva kapnak a másik felé, miközben a tömeg a rácsokat püföli, sokaknak kezében a fogadást érvényesítő szelvénnyel, és attól függően szurkolnak, hogy kire tették fel a pénzüket. A harcolók nem foglalkoznak a tömeggel, csak egymást cincálják, érdekli is őket ilyenkor, hogy mi folyik a rácsokon kívül, dehogy. És ezt első kézből tudom, mert sokszor én magam is megfordulok a ketrec másik oldalán, jó kis feszültség levezető szórakozást kínálva. Ide vagy a pénzért jönnek, vagy azért, mert szeretnek harcolni, én mindenkit szívesen fogadok.