Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Caleb Blackarmour Pént. Dec. 14, 2018 12:12 am

by Ruko Masashi Szomb. Dec. 08, 2018 2:02 pm

by Ruko Masashi Szomb. Dec. 08, 2018 12:18 am


by Chezz Princeton Kedd Dec. 04, 2018 7:51 pm


by Zane Nyrani Kedd Nov. 20, 2018 7:49 pm

by Camea Namid Vas. Nov. 18, 2018 11:57 pm

A hónap reagolói
Chezz Princeton
 
Ruko Masashi
 
Caleb Blackarmour
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Vas. Márc. 25, 2018 10:17 pm

Csend van. Hajnali három óra. Arra gondoltam, hogy elmegyek futni. Elmegyek futni egyet és közben dübörög a zene a fülemben. Gondolkodom azon amit eddig itt alkottam a falkában. Gondolkodom Carollal való kapcsolatomon. Gondolkodom azon, hogy engem mi nyomaszt és mi az amit el kellene mondanom. Gondolkodom miközben levegőért kapok miközben minden erőmmel küldöm magam a kijárt ösvényeken és ott a gondolataim hangosan üvölthetnek hozzám de én csak futok mintha hajszolnának és ez lenne az egyetlen megoldás. Szaladok a megoldások felé, hátha egyet elérek mielőtt ismét túl késő lesz. Aztán hazatérek és elfoglalva az edzőtermet addig ütöm a box zsákot míg nem kell újat vennem lassan. De most csak támaszkodok neki a konyhában a pultnak kezembe egy forró tea. A pulcsim ujjai könyökömig felhúzva. Az egyik kezemet már lassan égeti a forró tea a másik a zsebemben pihen annyira elbambulok a dolgokon. Talán annyira, hogy mikor belép apám akkor pislogok párat és nézek fel kék szemeimmel irányába.-Szép hajnalt.-mondom köszöntve ahogy lassan leteszem a bögrét a pultra magam mellé majd másik kezemet is zsebre teszem.-Ilyen korán? Mész valahova vagy csak felébredtél?-kérdezem ahogy figyelem ha esetleg mozog a konyhába vagy csak leül az asztalhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dante di Canio


avatar


Hozzászólások száma :
66
Age :
955

TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Csüt. Márc. 29, 2018 12:06 am

Mivel nem vagyok egy koránfekvő típus, így nem meglepő, hogy a hajnali órákban vagy az edzőteremben, vagy éppen a konyhában vagyok megtalálható. Ez most sincs másként, bár utóbbira esik a választásom, és nem csak egy kósza kávé miatt... éhes is vagyok.
Mivel nincs kedvem a hideg ételhez, összeütök egy ham and eggset, így döntöttem, tehát miután rábeszélem magam arra, hogy ideje felállnom a fotelemből, el is indulok, hogy birtokba vegyem a konyhát.
Az, hogy nem találom üresen, na bumm, többször előfordult már, azonban annak örülök, hogy pont Nichot találom itt.
-Jó reggelt, neked is.
Elmosolyodok, így lépek a hűtőhöz. A teát valahogy nem kedvelem, illetve ritkábban fogyasztom, de ez az én gondom. A kérdésére elnevetem magam, no nem rajta, hanem összességében.
-Á, még le sem feküdtem. Te? Ilyen korán itt? Kérsz kaját?
Nálam megszokott dolog, hogy ilyenkor jutok el a papírmelóig, és ez ma sincs másként, vagy tegnap, kinek hogy tetszik jobban.
Látom ám, hogy edzésből jön, talán ő sem veti meg a reggelit. Kikészítem a tojást és a sonkát, és kérdőn pillantok a fiamra. Ha kér, egyértelmű, hogy neki is sütök, de amíg eldönti, addig felteszek egy kávét is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Szomb. Márc. 31, 2018 8:47 pm

Ahogy a hűtőhöz lép leveszem róla a szemeimet és magam elé figyelek miközben hallom, hogy beszél hozzám. Igyekszem oda figyelni de mintha a hangja valami távoli vízhangzó szobában lenne. A kérdésre felnézek és pislogok párat de ahogy látom, hogy kaja készítésbe fog rá jövök, hogy azt kérdezi én is kérek-e.-Ja, hogy kaja!-állapítom meg kicsit tompán majd megrázom a fejemet.-Köszönöm nem kérek. Éppen rá akarom magam venni, hogy elmenjek futni...úgy meg nem lenne kellemes ha először ennék.-mondom csendesen ahogy ismét kezembe veszem a bögrét és felemelve iszom meg két kortyba a teámat majd a mosogatóban elmosom a poharat és vissza teszem a helyére.-Szoktál te egyáltalán pihenni, vagy néha leülni és csak lenni? Szerintem egy napot nyugodtan tölthetnél pihenéssel a falka is megértené...-mondom ahogy homlok ráncolva fordulok felé és figyelem kék szemeimmel.-Nem tudok aludni. Gondoltam a mozgás majd segít de valamiért nem visz rá a lélek, hogy kimenjek.-mondom vállat vonva ahogy megmozgatom kicsit az orrom majd apára nézek.-Segítsek valamit?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dante di Canio


avatar


Hozzászólások száma :
66
Age :
955

TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Hétf. Ápr. 16, 2018 11:36 am

Türelmes vagyok, azaz türelmesen várok Nicho válaszára, ami csak nem akar megérkezni egy ideig, mint akit elvarázsoltak. Nekitámaszkodok a pultnak, összefonom a karjaimat magam előtt, úgy nézem a fiamat, hátha eljutnak hozzá a szavaim előbb vagy utóbb.
Jelenleg azonban inkább utóbb, és amikor rájön, hogy hozzá beszéltem, elnevetem magam.
-Jó reggelt. Nő van a dologban?
Nyugtázom, hogy csak magamnak ütök össze reggelit, addig is a kávét kitöltöm egy bögrébe, és pár perc alatt megsütöm ham and eggset is, amit nem éppen éttermi minőségben tálalok. Hol érdekel? Az íze a fontos, a többi nem. Utoljára akkor láttam farkast ilyen szétszórtan, mikor éppen teret engedett az érzelmi életének, így sejtem, hogy a fiamnál is valami hasonló lehet a dologban.
-Mi tart vissza? A lustaság vagy a korai időpont?
Sok farkas szeret futni emberi alakban is, bár van aki nem kultiválja ezt a formát, csak ha farkasként teheti. Én mindkettőt kedvelem, bár megértem azt is, aki nem.
-Szoktam. A szervezetem jelzi, ha szüksége van rá, ne aggódj. Szabadnapot is beiktatok néhanapján, bár tény, hogy ritkán.
Bólintok, mindig annyit alszom, amennyit kell, azaz amennyit a farkasom akar, többet nem. Szabadnap... ritkábban veszek ki, mint amennyi esetleg járna, lévén ugyanúgy felveszek szolgálatot, ahogy a testőrök is, erről nem mondtam le a váltás után sem.
Leülök Nichoval szemben, érdekel, mi van vele, és a válaszát hallva elmosolyodok. Nem viszi rá a lélek. Álmatlan éjszaka, ebben tényleg csak nő lehet, más nem igen.
-Ki a szerencsés? Nem kell, kösz. Nos? Ki okoz ekkora "problémát", hogy sem aludni, sem futni nem vagy képes elindulni?
Nagyot kortyolok a kávémból miközben őt figyelem. Ugyan nem régóta van itt, de ettől még igenis érdekel, hogy van, hogyan érzi magát és ha gondja van, segíteni tudjam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Hétf. Ápr. 16, 2018 9:02 pm

Figyelem apát miközben leülök és halkan elnevetem magam ahogy kezeimet kiveszem a zsebeimből és az asztalra teszem majd rá nézek és szusszanok egyet.-Ennyire látszik? Vagy már annyiszor találkoztál ilyesmivel, hogy felismered ennyiből?-kérdezem ahogy féloldalas a mosolyom és megdörgölöm a szemeimet majd ahogy ő is leül a kávéjával és a reggelijével szusszanok egyet a kérdéseire.-A gondolataim tartanak vissza. Kezdek túl sokat agyalni és egyre bizonytalanabb lenni...-vallom be neki ahogy megvakarom a homlokomat és kezemet figyelem az asztalon ahogy lassan eltűnik a mosolyom és gondolkodom, hogyan is fogalmazhatnám meg neki ezt az egészet. Ahogy rá kérdez kiről van szó lehunyom a szemeim majd rá pillantok és úgy szólalok meg.-Caroline az...ne kérdezd, hogyan csak...igazából én sem tudom...-nevetek halkan és leveszem róla kék szemeimet.-Csak hát...nagyon nehéz ez az egész dolog. Igyekszem megértő lenni, meg olyan határokon belül maradni amit elvisel...de néha már a határok mennek össze körülöttem és megfolyt a saját gátlásaival engem. De nem mondhatom, hogy csak úgy lépje át ezeket mert nem képes rá még...És ez az egész egyszer fent egyszer lent dolog a legidegesítőbb. Egyik pillanatban még azt hiszed, hogy ennél már csak jobb lesz a másik pillanatban pedig arcon csapnak egy vizes ronggyal és még te vagy érte a hibás mert nem ordítasz elég hangosan.-mondom ahogy szusszanok egy nagyot és rá tekintek.-Igyekszem tényleg de...most megint mintha azt se tudná ki vagyok...Törjem rá az ajtót? Vagy hagyjam a francba? Majd jön ő? De ha jön is utána, nekem kell megint itt futkozni, ami már biztos nem jó. Soha nem tudom behatárolni, hogy mi a jó mellette és mi a rossz. Annyit tudok, hogy több a rossz mint a jó. Eddig sikeresen eljutottam de néha már abban sem vagyok biztos.-elmondtam a nagyját neki. most hallgatom a csendet ami ide telepedett és apára nézek. Hirtelen elszégyellem magam előtte, hogy így kitörtem neki és ennyit beszéltem. Van neki elég baja és akkor még én ilyenekkel nyüstölöm szegényt.-Bocsánat lehet kicsit sokat beszéltem...-mondom halkan ahogy leveszem róla a tekintetem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dante di Canio


avatar


Hozzászólások száma :
66
Age :
955

TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Kedd Ápr. 17, 2018 7:24 pm

Mosolyogva bólintok a kérdésre, nem, nem látszik, csak úgy mondtam. Persze, hogy lerí róla, egyszerűen le sem tudja tagadni.
-Is-is.
Kávéval a kezemben ülök le vele szemben, látom, hogy nem tudja, mihez kezdjen, össze van zavarodva, és még azt sem tudja, hogyan is kezdjen bele. Türelmesen várok. A gondolatai... hát persze... azok a gondolatok, amik egy nő körül forognak folyamatosan. Elmosolyodok.
-Caroline, oké. Nos, közhelynek tűnik, de vagy elfogad olyannak amilyen vagy, vagy sem. Megerőszakolni magadat azért, mert ez tűnik járható útnak, nem érdemes. Az, hogy ő bizonyos okok miatt ennyire félénk, az egy dolog, viszont ha folyamatosan ugyanolyan félénken közelítesz felé, abból később baj lehet. Nem kell rátörni az ajtót, nem kell vele kiabálni, de hagyd egy kicsit ülepedni benne is a dolgokat. Ha hiányzol neki, és rájön arra, hogy rád van szüksége, ő maga is jönni fog. Ez nem azt jelenti, hogy kerüld el, nem azt jelenti, hogy ne keresd a társaságát, csak próbáld elérni, hogy ő maga is nyisson, kezdeményezzen kicsit. Akár egy séta, akár egy közös edzés.
Ez nehéz ügy, mert pont Caroline... nincsen semmi baj a személyével, és azt sem mondanám, hogy esetleg nem illenek össze, de Nichonak olyan türelemre lesz szüksége, ami nem mindennapos.
Abban sem kételkedek, hogy Nicho tudja, hogyan kell gyengéden közeledni, ettől függetlenül hiszem, hogy nem árt, ha a lány is tesz néha egy-egy lépést, nem lesz az egész egyoldalú.
-Több a rossz... miket sorolnál ide, és miket a jóhoz?
Érdekel, mit sikerült összeszednie, mert nem biztos, hogy higgadt, hideg fejjel tudta végiggondolni ezeket. Amennyiben tényleg több a rossz, akkor lehet, felesleges energiabefektetés az egész, de ha csak ő látja másként, akkor nem reménytelen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   Szer. Ápr. 18, 2018 9:25 pm

Hallgatom apámat és közben a kezeimet figyelem ahogy gondolataim igyekszenek minden információt feldolgozni a dologban. Igyekszem végig gondolni a tanácsait és a válaszokat és, hogy hagyjak időt. Tényleg türelmes vagyok esküszöm én igyekszem minden türelmemet Carolnak adni...csak nehéz...A kérdésre fújok egyet majd rá nézek és keresve a szavakat kezdek beszélni.-Soha nem tudom, hogy amit mondjuk amit még tegnap kedvesnek talált, vagy elfogadta részemről, azt holnap is így elfogja fogadni. Mindig igyekszem olyan dolgokat mondani amik nem fájdalmasak neki vagy nem gondolja túl és nem hiszi azt, hogy valami rosszra gondolok vele kapcsolatban. De mindig túlgondolja és utána nagyon nehéz ezt elmagyaráznom, hogy egyáltalán nem úgy értettem. Néha olyan érzésem van, hogy napokig el tudtunk beszélni és egyre jobban megy aztán mintha ezt a folyamatot így elvágnák és minden megszakad. Mintha kezdhetnéd előröl a kártyavár építését. Aztán...hogy is mondjam...mivel bántották ezért...nem bírja ha finoman érintik meg. De néha olyan nehezemre esik, hogy ne adjak csak egy biztató ölelést. Sokszor tartok tőle, hogy megijed tőlem és akkor végleg nem akar velem szóba állni....-mondom ahogy lenézek a kezeimre és nyelek egyet miközben lehunyom a szemeimet és eszembe jut mikor megérintette az arcomat.-De...viszont...vannak olyan helyzetek mikor...úgy érzem megérte eddig szenvedni. Mikor csak egy kicsit is de egy pillanatra rám mosolyog és minden démona ellenére hagyja, hogy legalább a kezét megérintsem. Olyankor úgy érzem...valami olyasmit látok amit senki más. Mint amikor annyi gyötrelem után...mégis érzed, hogy élsz valaki miatt.-mondom csendesen a szavakat ahogy lassan ismét apámra nézek és figyelem. Remélem nem találja túl nyálasnak a szavaimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho   

Vissza az elejére Go down
 

Azt hiszem nekem is néha beszélnem kell.-Dante és Nicho

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hyuuga Aikan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Brooklyn :: Angel Guardian Home-