Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics





by Leo Wrímans Yesterday at 9:19 pm

by Adam Vincent Kane Yesterday at 8:39 pm


A hónap reagolói
Alan Bret
 
Caroline Wood
 
Hayde Carter
 
Nicholas Russo
 
Cheza Roah Sails
 
Nathan Hyde
 
Camilla Wander
 
Patricia Devlin
 
Dante di Canio
 
Harmonia Eir
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 5
Hellequin: 2
Tündér: 5
Mondén: 15
Vámpír: 17
Vérfarkas: 31
Music box

Share | 
 

 Hy, welcome in... where I am?!?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Harmonia Eir


avatar


Hozzászólások száma :
7

TémanyitásTárgy: Hy, welcome in... where I am?!?   Szer. Ápr. 11, 2018 9:42 pm



Camea & Harmonia

New York. A világ legnagyobb városegyüttese és egyben az egyik leghíresebb is. Ha meg kellene választani, a Föld ezen felének mi a koronaékköve, egyértelműen a Nagy Alma lenne a befutó. Mindenki erről beszél, mutogatja a képeket az utcákról, emlékművekről, terekről és persze a Central Park szépségéről. Én pedig igyekszem legalább részben kiélvezni a tényt, hogy ide hívtak. Egyszer mindenképp el akartam jönni és igazából, de eddig nem találtam rá megfelelő alkalmat és indokot. Meg elég merészséget. Európa nagy részét már bejártam, néhány helyen akár többször is megfordultam, évtizedeket élve le például Párizs bohém negyedeinek szomszédságában, ahol az ember minden sarkon talált egy tehetséges művészt, minden nagyobb kávéházban esélye volt találkozni tollal füzetbe jegyzetelő, elismert írókkal, akiknek egy kávé mellett semmi gondjuk nem volt vele, hogy kicsit beszélgessenek a korábban kiadott könyveikről a publikummal. Ez volt az első hely, ahol tényleg alkalmaztam a kritikai tehetségemet, ahol kihasználtam a lehetőséget és könnyedén rákérdezhettem részletekre, amelyek számomra nem voltak elég világosak, motivációkra, amelyek rejtettek maradtak és bvallom, néha még a véleményem is megvolt arról, mennyire nem sikerült árnyalnia az alkotónak a férfi vagy női szereplő valódi jellemét. Parázs viták kávéscsészék mellett a zsúfolt kis vendéglőben, könnyedén beszélgetések a folyóparti padok valamelyikén, meghitt társalgok a szalonokban. A visszahúzódó élet nálam soha nem jelentett bezárkózást, bár valójában még nem volt olyan nehéz dolgom soha korábban, mint most...
Az állapotom egyik legrosszabb része, hogy hosszú távon nem bírom a falak látványát, természetre van szükségem, zöld színre, friss levegőre és napfényre. A meleg nem feltétben alapszükséglet, van nekem vastag téli köpenyem, a lényeg, hogy kinn legyek a lehetőségek szerint érintetlen táj részeként. Bebarangolni parkokat nincs nagyon lehetőségem, de egy jó könyv társaságában valamelyik fatörzsnek dőlve leülni és olvasni ugyanolyan kielégítő tud lenni. Jó néhány regényt, főleg a kínaiakat csak így tudtam végig olvasni, hogy közben folyamatosan ott voltak az ingerek, amelyeket a szabadsággal lehet azonosítani. Tudtátok, hogy a tiltott városban szinte soha nem lehetett madár csicsergést hallani? Annyira sokan jártak fel és le a termekben, hogy mindig elijesztették a tollasokat. Mikorra pedig én oda kerültem minden vastagabb törzsű fát is eltávolítottak védelmi okokból a kertekből. Virágok, bokrok még maradhattak, de bármelyik, amely elég vastag volt, hogy a gyermek herceg felmászhasson rá és leeshessen, nos, annak mennie kellett és újat raktak a helyére. Szóval én bárhova költözöm, először felmérem a természetes környezetet a közelben, amelyek egy portálnyira vannak tőlem. Esetleg kísérővel harminc perc, de őket inkább arra kérem meg, hogy jöjjenek értem, mert hajlamos vagyok belefeledkezni az olvasnivalómba és nem akarok megfázni. Ma ez nagyjából három óra múlva esedékes, ennyit időt adok magamnak a tavaszi levegőn, amikor utoljára elküldöm a telefonomról a helyszínt neki, majd ellenőrizve a fekete köpenyemet és az alatta rejtőző fekete, gótikus hosszú ruhát átlépek a szabadba. Elvileg ez egy erdős rész Brooklyn peremén, amelyet parknak indítottak, utána elvadult és a tulajdonos nem adta el házhelyekhez. Bár innen nagyon jól látni a fák között a nem messze fekvő város felhőkarcolóit, már érezni, hogy más a levegő. Szerencsére, mert egyébként napokig fuldokolni tudtam volna tőle. Pedig én azért hozzá szoktam a füsthöz, amelyet a nagy városok házai eregetnek téli időben a levegőbe. Mégis, akkor mindig volt menedék, ma már csak kevés helyen lehet igazán tisztát találni. Mindegy, élvezem, ami van és pár lépéssel megközelítek egy hatalmas, kidőlt törzset, amelyet a természet már kissé lekoptatott és elég vastag, hogy kényelmesen, a lábaimat egyik oldalra lelógatva ráülhessek. Mint egy mozdulatlan lóra. A könyvemet kiveszem az apró hátizsákból, eligazgatom a köpenyemet a fenekem alatt mint egy párnát, majd nagyjából a szoknyát is. Teljesen ugyan éppen nem takarja a cipőimet, de eleget tesz ahhoz, hogy ne legyen feltűnő a lábfejem formája jobban, mint egyébként lenne a lábbelikben. Mágiával elrejthetném a szem elől, de ez nem működik az árnyvilág felével szemben, ráadásul a mozdulataim elárulnának. Akkor minek pocsékolni az erőmet?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Hy, welcome in... where I am?!?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Brooklyn-