Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics





by Leo Wrímans Yesterday at 9:19 pm

by Adam Vincent Kane Yesterday at 8:39 pm


A hónap reagolói
Alan Bret
 
Caroline Wood
 
Hayde Carter
 
Nicholas Russo
 
Cheza Roah Sails
 
Nathan Hyde
 
Camilla Wander
 
Patricia Devlin
 
Dante di Canio
 
Harmonia Eir
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 5
Hellequin: 2
Tündér: 5
Mondén: 15
Vámpír: 17
Vérfarkas: 31
Music box

Share | 
 

 Across the country - China

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Harmonia Eir


avatar


Hozzászólások száma :
7

TémanyitásTárgy: Across the country - China   Szomb. Ápr. 14, 2018 11:38 pm

~Egy apró kolostor a Loess-fensík hegyei között, Si Cung (Csung Csen) második éve (1628 tavasza)~



Bret & Harmonia

A szél süvítve vág át a helyek közti szűk hágókon, a zenéje elég hangos, hogy ébren tartson a vadabb éjszakákon. Olyan, mintha egy rossz fuvolával próbálnának meg játszani ismeretlen dallamot, egyszerre ijesztő és elbűvölő. Nekem már órák óta aludnom kellene, de nem vagyok rá képes. Azt hihetnénk, hogy soha semmivel és senkivel nem akarok találkozni abból az életből, amelyet az elmúlt tíz évben éltem, de mégsem megy a teljes magam mögött hagyása. Még a legrosszabb pillanatok ellenére is benne volt a pompa, a nagyság és a gazdagság egy olyan merész fokozata, amelyet nehéz reprodukálni. Hiányzik a vastag paplan, amely megvédhetne a távozóban lévő tél hidegétől az új év beköszöntével, a puha derékalj a kemény fával szemben, amelyként az ágyam szolgál, és még a fűtött szenes edény is. Persze ezek mind olyasmik, amelyeket helyettesíteni lehet egy kis mágiával, ha egyedül van az ember. Egy apró zárdában azonban a privát élet nem olyasmi, amit meg lehet kapni. Nők vannak körülöttem a nap minden percében, a templomi énekesek, az étkezőterem látogatói, a hálókamra lakói. Itt ugyanúgy nincs magánélet, mint a palota tanulószobáiban, ráadásul a legtöbben szegény családból származnak, iszonyattal és megvetéssel tekintenek a sebeimre. Láttam őket, mikor megérkeztem az apró szekéren egyszerű, mégis jó minőségű ruhában, gyöngyökkel és ékkövekkel ékesített karpereccel. Azóta persze a ruhám lecserélődött, egyszerű fehér pamutra, az ékszereim egy dobozba zárva pihennek az ágy fejrészénél, a parókám pedig elégett. Az utóbbi nem is zavar, soha többé nem akarok hímzett selyemtunikát, virágmintát, illatos szelencét vagy fekete póthajat látni. Az egyszerű tisztaság, ami itt van, elég számomra. A lelkemet megnyugtatja, az éjszaka magányában nyitott szemmel fekve pedig gondolkodni is van időm, mielőtt elnyom az álom.
A nappal rosszabb, akkor érkeznek a falusiak a szekerekkel, hogy elvigyék a kegytárgyakat, tekercseket, gyógykenőcsöket, hozzák a híreket, ide látogató zarándokokat és persze a császári parancsokat. Én pedig minden alkalommal azon rettegek, hogy az egyikkel visszarendelnek a palotába. Ritka, de nem példa nélküli eset lenne, és az új császár szemében mindig is láttam a vágyat. Az éjszaka percei csak az enyémek, nincs az az őrült, aki ilyenkor próbálkozna feljutással, így csak fekszem és az apró ablakon át besütő holdfényben gyönyörködöm, amíg az álom el nem nyom. És persze imádkozom a lidércektől mentes éjszakáért, amelyet csak ritkán kapok meg...

//Harmonia eredeti neve Katarina, Kínában viszont Mei Hua-ként ismerik, mindegy te melyiket használod; a mai nevét csak évekkel később választja ki
No Outfit | @ | No Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
53
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   Vas. Ápr. 15, 2018 9:41 pm



A halottak nem beszélnek, hanem koporsóban utaznak.


Csendes az éjszaka. Csendes a világ. Túl mély és kegyelmes velünk az ég és a pokol. A kocsi lassan zötykölődik mellettem miközben Diadal lassú ügetésben követi és fülei radarként járnak előre hátra. Figyel. A kocsit húzó ló kissé nyugtalan a szagomtól de lovam nyugalma ugyan akkor jó hatással van rá, Egy öszvér jön a kocsi után amin majd utazni fog az illetékes. Most még a holmik pihennek rajta. A zárda ugyan csendes de minden perc számítani fog az éjszakából így nem lesz időm beszédre csak miután egy nap távolságra leszünk innen. Hideg az éjszaka a csukja a fejemen és köpeny lovam faráról is lelóg. A pisztoly az oldalamon és a rejtett pengéim szorosan simulnak testemhez. A fenevad éberen szagol a levegőbe keresve az áldozatot. A bejutásunk még könnyű ügy lesz de a kimenetel már érdekesebb lesz. Óvatosan kell közlekednem amúgy is kitudja ki fog észre venni és szúrja ki ki is vagyok valójában. Hardy a kocsi elején egy vén kecske. Félszemére vak de nagyon jól forog a nyelve hazugságok terén. Én vagyok a néma fia és ő beszél. Ami aranyat a fogához verhet majd ezzel a segítséggel nagyon is megéri neki. Amíg társalgásba fog a kapu őrökkel a nyitott ablak felé pillantok. Szag...A megbízom azt mondta egy édes, gyenge, finom hamar elhaló illat aromát kövessek. Bízik a jó szaglásomba de azért le is írta a szállítmány kinézetét. De a szag megegyezik a leírtakkal. A csukja csak az orromat és a számat hagyja szabadon a szemeim nem látszanak. Ahogy a kocsi behajt és Hardy utánam szól megindítom Diadalt aki átüget a kapun és megállva az öszvér mellett szállok le a lovamról. Kikötöm a kocsihoz Diadalt míg hallgatom amit az öreg beszél az őrökkel és egy apáca is megjelenik. Figyelem a nőt miközben becsatlakozik a tanácskozásba. Hardy elmondja, hogy mik is vagyunk és miért is jöttünk mi ide. Járkáló sírásók. A hullákról kérdez az apácánál mint jó uzsorás és felém mutogat, hogy a "Nagy és erős fiam megoldja félkézzel a dolgokat." Nehezen de megtöri a hölgyet, hiszen vannak itt olyanok akik éjszaka is meghalnak. Int nekem Hardy én pedig a kocsi hátulján takaró palástot elkötöm félre majd kihúzom a koporsót és a vállamra veszem. Követem az öreggel az apácát aki bevezet minket a kolostorba. Az alsó színt felé kísér miközben Hardynak magyaráz, hogy megszállhatnak itt éjszakára de az öreg okos módon hárít neki. Én pedig némán magasodok föléjük. Az illatot követem és tudom, hogy visszafelé merre kell haladnom. Amint megkapjuk a két öreg vén szatyor hulláját figyelem a testeket. Hát azt nem mondta, hogy szállítsam amit kell. Legalább nem lesz egyedül bezárva. Könnyedén bepakolom az üres lövészárkokat a koporsóba és a csukjám alól Hardyra villantom fekete szempáromat. Tudja, mire célzok. Fel kell tartania az apácát. Azonnal bele is vág éles nyelve én pedig a koporsót ismét felkapva vállamra indulok vissza felé. Persze nem oda ahova kellene. Ügyelve a tekintetekre és arra, senkinek ne tűnjön fel merre is járok, úgy közlekedek ahogy bestiám szokta megközelíteni a zsákmányt. Ahogy erősödik az illat a szinten és megtalálom a szobát körbe sandítok a folyosón de csak a fáklyák adják fényeiket segítségül. Nem mintha szükségem lenne rá. Lerakom a koporsót és közel simulva az ajtóhoz rejtett pengémet elő ugrasztva könnyedén nyomom a zárba majd pár percig feszegetve azt nyitom ki az ajtót. A koporsóval együtt lépek be és csukom be az ajtót magam mögött. Az ágy felé pillantok és mélyet szusszanok. Látom amit látnom kell és tudom, hogy jó úton haladok.-Nincs időm magyarázni. Nincs esélyed védekezni ezt most leszögezem. Jobb lesz, ha össze dobálod a holmidat és szépen befeküdsz ide vagy ha a nehezebb utat választod én raklak be de azért nem leszel hálás.-mondom ahogy leveszem a koporsó tetejét és kiveszem az egyik drága nővért.-Mindent időben elmondok neked de kevés az időnk szóval van 2 másodperc arra, hogy helyes döntést hozz.-mondom ahogy karomba veszem a hullát majd amint félre csúszik az ágyban vagy fel kell vagy máshova mászik én a helyére teszem a már kezdő oszló tetemet.-Öltözz fel melegen egy darabig nyirkos lesz a helyzeted.-mondom ahogy figyelem. Kész vagyok azonnal ugrani, ha kiabálni akar itt. Kész vagyok bármire, hogy elvégezzem a feladatom és ebben a szállítmányom sem akadályozhat.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harmonia Eir


avatar


Hozzászólások száma :
7

TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   Kedd Ápr. 17, 2018 1:12 am



Bret & Harmonia

Fogalmam sincs, mikor nyom el az álom, de megteszi. És ismét visszazuhanok a múltba, amelyet igyekszem magam mögött hagyni és melynek nyomait egy életem át a testemen és a lelkemen fogom viselni. Vagy tovább, ha tényleg örök életűek a warlockok, ahogy azt a jó doktor állítja. Számomra, aki alig lett húsz és már az özvegyek zárdai életére van kárhoztatva ez elképzelhetetlenül sok idő, melyet itt kell töltenem, ezen ódon falak és sivár lelkű apácák hálójában. Mert magamtól innen nem szabadulhatok, a törvények szerint egyedül a császárnak van joga elengedni vagy visszarendelni, egyébként kötelezően itt kell töltenem az életemet a férjem lelki üdvéért imádkozva. És nem fognak elengedni, annál többre tartják a dinasztiát annak vezetői. A visszatérés pedig még rosszabb, annál az is jobb, ha megölöm magamat. Egyszer elég volt átélni ezt a fajta elveszettséget, mellé pedig minden éjjel álmaimban újra a Tiltott város folyosóit járom, menekülök az üldözőim elől. Nem, nem bántani akarnak a szó hagyományos értelmében, de ha elkapnak, akkor selyemkötelekkel kötöznek le, hogy mozdulni sem tudjak, majd ott hagynak az uralkodó család kedvért. Általában ez az a pont, ahol felriadok a takaróba gabalyodva, torkomban a visszanyelt sikoly kavargó érzésével. Ma mégsem ez történik, még korábban kezdek magamhoz térni, mikor motozást hallok az ajtónál, majd fekve, mozdulatlanul, résnyire nyitott szemmel is érzékelem a belépő férfi hatalmas alakját és a tényt, hogy egy dobozt hoz magával. Nem tipikus utazó láda alakú, de hallom a fa karcos hangját, ahogy a padlóra rakja és felriaszt. Most már felesleges tettetnem az alvást, így továbbra is az ágyon, de már ülve figyelem a ténykedését és érzékelem a szavait. És azonnal elkap a pánik. Nem a doboz miatt, bár azt sem fogom szeretni, hanem mert semmit nem mond arról, ki ő, hova akar vinni és kinek a parancsára. Ezer és egy kérdés tolul az agyamba, ahogy siettetni próbál.
- Van rosszabb sors a halálnál számomra. Megmondod, kinek a kérését teljesíted, vagy tényleg egy holttestet szállíthatsz le neki. A koporsó úgyis megvan hozzá - a hangom halk, de nem reszket, mert már régen tudom, hogy előbb vagy utóbb meg kell majd ölnöm magamat, ha szabadulni akarok ebből a Kína nevű börtönből, ahova gyermekként hoztak. Felkészültem rá, elfogadtam a sorsomat és a buddhizmus elsajátításával a lélekvándorlásban is megtanultam hinni annyira, hogy képes legyek megtenni, amit kell. Még az eszközöm is megvan hozzá, egy élesre csiszolt peremű hajtű az ékszeres ládikám mélyén. Már egyszer kipróbáltam, nagyon hegyes, simán elvágta az ujjamat. Ahogy felkelek és kiveszem a váltóruhát, a dobozt és némi kötöző szalagot az ágytámla tartójából, tisztában vagyok vele, hogy pillanatokon múlik a sorson. És az ő válaszán. Cipők az ágy mellett, kabát egy tartón az ajtónál. Ez mindenem, amit itt megtarthattam magamnak. Itt senki nem rendezkedik be hosszútávra. Én ennyire vagyok képes elviselni a létet. Nem tagadom, hogy a férfi képes lenne kényszeríteni, ha nagyon akar, mert soha nem voltam túl magas vagy erős fizikailag, felállva is láthatóan sok fejjel magasabb nálam, de megvan még a túlélési vágyam. Márpedig ami a palotában várna rám, az nem élet, hanem kínzás...
Rajta múlik, hogy jó nevet mond és én befekszem a koporsóba, magam köré húzom a kabátot és az sem érdekel, ha holnap estig nem vesznek ki, vagy elfordulok és mielőtt reagálhatna elmetszem az ereket a nyakamon...
No Outfit | @ | No Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
53
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   Kedd Ápr. 17, 2018 9:48 pm



A halottak nem beszélnek, hanem koporsóban utaznak.



Csak figyelem csukjám rejtekében a lányt és megforgatom a szemeim majd bestiám hegyezve fülét jelez nekem, hogy nem szórakozhatok itt még percekig. Azt hiszi, tudja kivel játszik. Azt hiszi, hogy annyira be tud szaratni azzal, hogy a saját ereit fogja itt nekem vagdosni. Varázslény de nem sokat érzékelhet az én hatalmamból. Főleg bestiám mélységes sötét vadságából. Halk morranás szalad ki a torkomon és nem szórakozok. Minden gyorsaságommal leszek mellette és ragadom meg mind a két csuklóját és ha fájdalmat okozok is de kicsavarom a kezéből azt a semmit érő kis játékszert. Közelebb rántom és bele mélyesztem fekete szemeimet az övéibe.-Ide hallgass. Te csak egy leadandó dolog vagy. Nem közölték, hogy élve vagy holtan vigyelek csak élve mégis jobb árat kapok érted de ha meg is ölöd magad nekem oly mindegy a pénz az pénz. Most pedig viselkedj és szívj ebből egy nagyot...-morranok és mielőtt bármit reagálhatna a zsebemből elő húzva a fiolát pattintom fel a tetejét és nyomom az orra alá, hogy minél többet szívjon be az anyagból ami azonnal a fejébe szál és bódító hatása azonnal sötétbe taszítja elméjét és világát. Ahogy ájul úgy fogom meg és sietve teszem be a koporsóba majd a lepedőt rá és a holmikat. Leszögelem a koporsót és finom lukakat nyomok rá, hogy az út során ne fulladjon meg. Mindent elrendezek, hogy nyomok ne maradjanak utánam majd felemelve a koporsót sietve surranok ki a szobából. Le az alsó szintre és sikeresen előbb jutok ki a kocsihoz mint Hardy és az apáca. Betolom a kocsira a koporsót majd kikötöm a lovamat és felülök rá. Ahogy megjelenik az öreg sikeresen kinyitják nekünk a kapukat és tovább indulunk a sötétben. És a szobából a nyitott ablakon keresztül érzem az öreg apáca oszló hullájának szagát ahogy lassan eltávolodunk a kolostor árnyékából és már csak a hold tudja titkainkat igazán...

Hajnalban álltunk meg addig csak mentünk előre. Akkor megállítottam az öreget és olyan lépéseket tettem amit muszáj volt. Egyszerűen megettem. Minden felém mutató bizonyítékot el kellett tüntetnem így Hardy volt a reggelim...Amikor a lányt kiszedem a koporsóból pokrócokra fektetem a tűz mellé és a biztonság kedvéért láncot teszek a bokájára mert ha felébred kitudja mi lesz az első lépése. Ételt készítettem neki a lovat és az öszvért megetettem és most egy szál medve bundában ülök és táplálom a tüzet ami a kocsi maradványain él. Most már van időnk beszélni de nem fogunk sokat tárgyalni. Mivel a lovam a lány alá kell én farkas alakban fogok közlekedni így előbb is érzékelem, ha esetleg nem kívánt vendégek akadnak a nyomunkra. Hideg van így az éjszakát sajnos képtelen lesz meleg bundámban tölteni ezek után. Esélyesebben éli túl az éjszakát.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harmonia Eir


avatar


Hozzászólások száma :
7

TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   Szer. Ápr. 18, 2018 8:27 pm



Bret & Harmonia

A férfi haragját vágni lehetne. Érzem, ahogy növekszik, egyre csak erősödik, miközben beszélek és végül az egész kifakad egy újabb szó áradatban, de megint csak nem lesz több értelme mint korábban volt. Számomra biztosan. Elrángat, akár akarom, akár nem és eszébe sincs közölni velem, hová. Utálom a titkokat és soha nem jártam még jól azzal, hogy bezártak egy fadobozba és átvittek máshova. Sem a szekér, ami az országba hozott, sem a hordszékek, amelyek újabb és szebb lakrészekbe szállítottak, sőt, még igazán ezt a zárdát sem tudtam megkedvelni, mert nem arra teremtették. Ez egy újabb tétel lesz a nem akarom listámon, és ettől félek a legjobban. Az élet egy elfeledett kegyenc számára is kegyetlen tud lenni ebben a világban, nem még egy olyannak, aki után évekig vágyakoztak. Ha nem lennék rosszul a gondolatától is a tiltott városnak, akkor sem akarnék visszatérni abba a kígyóverembe. Inkább legyen itt vége!
A férfi gyorsabb nálam, érzem, ahogy elkapja és nagyon erősen megcsavarja a karomat, és már venném a levegőt, hogy felsikítsak a fájdalomtól, mikor a szer a számhoz ér. Akaratlanul is belélegzem és a lábaim azonnal elgyengülnek, majd a fejem is lebukik. Érzem, ahogy felemel, betesz a koporsóba, mellém is kerülnek dolgok, majd betakar és a világ megszűnik számomra, csak egy mély, álomtalan állapot marad, fogalmam sincs, mennyi időn át...
Az első, amit érzékelek a hideg föld és a vékony takaró, amin fekszek. Alatta viszont nincs semmi puha, a csontjaim már azelőtt sikoltanak a fájdalomtól, hogy megmozdulnék, vagy kinyitnám a szemeimet. Biztos, hogy sokáig zötykölődtem a koporsóban is, érzem a fa nyomait a tagjaimba beszivárgó fájdalom mellett. A fejem nehéz, a gondolataim ködösek és csak azért nem egy szénaboglyát kell elhúznom a szemem elől a látáshoz, mert nincs hajam. A fény éles, égető, de a tűz melege vonz, miközben mozogni kezdek közelebb helyezkedem hozzá és végül lassan kezd átmelegedni a testem a kabát alatt. Csörgést hallok és a szemeim keresve az okát felfedezik a láncokat a bokáimon. Ez egyszerre zavarba ejtő és elgondolkodtató. A palotába biztos, hogy kocsin vinnének és tisztában vannak vele, hogy ez felesleges hajcihő. Viszont, ha nem oda akar vinni, akkor hova mégis? És miért? Mit érhet egy gyenge warlock-kal?
- Mennyi időre voltam elkábítva? - teszem fel a kérdést körülnézve a felszakadozó sötétben, keresve bármilyen ismerős tereptárgyat. Amit nem lelek, csak egy apró ösvényt, rengetek kisebb hegyet és erdős domboldalakat. Ez bárhol lehet. Lassan ülök fel közben, a lábaimat azonnal magam alá húzom és elrejtem a kabát alatt, bár a bilincs csengés elég jól elárulja, merre is bujkálnak. A csuklóm is fáj, amint próbálok ránehezedni, ezek szerint nem fogta vissza magát. A kezemet végig húzva a bőrön még a duzzanatot is érzem, de persze ebből sem látszik más, mint az a viaszos fehérség, amely én lennék. Ami nem vérzik, annak nincs nyoma, soha...
No Outfit | @ | No Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
53
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   Yesterday at 10:09 pm



A halottak nem beszélnek, hanem koporsóban utaznak.



Lassú mocorgásra leszek figyelmes és arra, ahogy kezd magához térni az életbe. Figyelem fekete szemeimmel majd ahogy kérdezi, hogy mióta alszik a tűzre tekintek.-Majdnem egy napja. Jól az orrod alá dugtam az anyagot, szóval nem csoda, hogy így beszívtál belőle.-mondom ahogy eltűröm fekete tincseimet amik a homlokomba hullanak.-Doktor warlocknak viszlek.-közlöm most már vele.Szibériába megyünk. Elhagyjuk ezt a vidéket.-mondom ahogy nagyot szusszanok és lassan az ételt ami még fortyog leveszem miközben fel kelek és teszek egy fatálba aztán lassan oda lépve teszem le mellé.-Egyél, hosszú az út és erősnek kell lennie a testednek, hogy kibírd. Hidegek az éjszakák így éjszaka együtt alszunk, hogy melegítselek. Hoztam neked gyógyszereket amiket a megbízottam küldött neked.-Előszedve a kenőcsöt és a bogyókat azt is oda teszem neki, az étel mellé.-Nappal megyünk míg be nem sötétedik aztán letáborozunk. A lovammal mész én pedig vezetlek. Én farkas alakban leszek, de azért készíts magad, hogy olykor szükség lehet arra a kevés tudásra is amit fel tudsz használni.-mondom ahogy szedek magamnak is a főztömből majd magamhoz véve kezdek lassan enni.-Ha sietünk 4 nap alatt eljutunk Szibéria határára. Ha nem akkor 1 hét.-mondom ahogy lenyelem a falatot és szusszanok egyet.-Leveszem a láncaidat, de figyelmeztetlek ha futni kezdesz átharapom a torkodat és könnyebb dolgom lesz mert csak a fejedet kell bemutatnom.-mondom ahogy lassan rá emelem fekete szemeimet majd a bunda alól el szedve a kulcsot lassan oda lépve hajolok le és oldom le a bokájáról a bilincset.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harmonia Eir


avatar


Hozzászólások száma :
7

TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   Today at 1:46 am



Bret & Harmonia

Nem igazán számítok tőle válaszra. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a kérdésért cserébe ő csak le fog szúrni, hogy jobb dolga is van, mint velem foglalkozni, szóval maradjak csendben és tüntetőleg hallgatni fog percekig. Majd odaveti a választ, ha rájön, hogy engedelmeskedem neki. Ezt ismerem, ezt a módszert alkalmazzák a nagy hatalmú férfiak, hogy még inkább az uralmuk alá hajtsanak minket, nőket. Ezer és egy alkalommal végig nézhettem az egészet, még tucatszor megtapasztalhattam, ha a legkisebb engedményt is akartam kapni a palotában. A nők legnagyobb feladata a gyermek szülés, lehetőleg fiú gyermeké, de engem már régen meddőnek kiáltottak ki, így maradt a képességem a zenére. Ezért a kottákkal kezdtem, majd kértem a zenészek életéről szóló könyveket, hogy jobban megérthessek minden hangot. Utána a filozófiát, amely alapja az ő gondolkodásuknak. A mindennapi életről és az eszközök működéséről szóló könyvek, az általuk kedvelt romantikus regények, tájleírások. Mindegyik egy apró szelet szabadság az aranykalitkában. Most vasra cserélték, megnövelték, de még mindig kalitka. Másik börtönőrrel... eddig jutok a gondolkodásban, mikor beszélni kezd. És én figyelek. Figyelnem kell rá, hogy értsem, amit mond, az akcentusát, a pergő szavait. A szófordulatokat, amelyek idegenek számomra, egy sokkal durvább köznyelvben használtak. De hat, a jó doktor neve elég, hogy engedelmeskedjek és kövessem szó nélkül. A megkönnyebbülés szétterül az arcomon, és még közelebb húzódom a tűzhöz, hogy láthassam a férfit. Az étel illatától döbbenek rá, hogy valóban nem ettem egy napja és egy csepp vizet sem ittam. Lassan emelem a számhoz a mellettem lévő kulacsot, majd kézbe veszem a tálat és a kanalat is. Ennem kell, ebben nem kételkedem és nem is olyan rossz a főztje. Egyszerű ragu, tápláló. És vannak gyógyszereim. Hónapok óta először. Fél kézzel megvizsgálom őket, miközben a tálat az ölembe engedem és most már biztos, hogy igazat mondott. Ezek különleges keverékek, csak ő tudta elkészíteni a császári orvosi hivatalban. Mágia kell hozzá.
- Ha híre megy az eltűnésemnek, a hivatalos tartományi határokra eljuttatják a leírásomat és várni fognak, remélem ismered a hegyi csapásokat. És meg tudsz tanítani lovagolni, mert én még soha nem ültem rajta - teszem hozzá két falat étel között, amelyeket a számba veszek. A tál hamar kiürül és nem akarok többet kérni, félek, hogy nem tenne jót a gyomromnak a gyógyszer után. Inkább a vizet választom, abból iszok újabb apró kortyokat, miközben megvizsgálom az apró, gyógyszeres fiolákat és a nagyobb kenőcsöt. Az utóbbi az érdekes, érzéstelenítő van benne, a jó doktor pontosan tudta, hogy szükségem lesz rá a meneküléshez. Van egy fiola a zúzódásokra is, a hűvös, kékes árnyalatú krémből azonnal kenek a csuklóimra és gondosan belemasszírozom a bőrömbe, amíg fel nem szívja. Ez egyelőre megteszi, hogy használhassam a kezeimet...
- Ne! Add ide a kulcsokat, leveszem én! - próbálkozom meg az odébb húzódással, hogy elkerüljem a kezét és ami fontosabb, a lábaimat a kabát alatt tarthassam, biztonságban. Kicsi az esélye, hogy engem nekem, de ennyit talán megtehet. Egyszer is éppen elég volt, hogy a közelébe került, amikor eszméletlen voltam, ha nem muszáj, nem akarom, hogy újra szembesüljön vele, eszébe jusson megnézni. Nyilván a doktor nem világosította fel, a szavaiból rájöttem, hogy nem is igazán találkozott nőkkel ebben az országban. - Nehezen bírom az érintést - próbálkozom egy magyarázattal és elfordulok, mint aki éppen az arcát rejtené a haja mögé. Csak nekem nincs hajam, így a mozdulat olyan, mintha a tűz fényétől menekülnék, pedig csak a gondolatától is reszketni kezdek, hogy OTT érjenek hozzám. Nem, amíg eszméletemnél vagyok...
- Nem a tapasztalatlanságom vagy a női mivoltom az oka, hogy egyedül nem tudtam megszökni. Tönkre tették a lábaimat. Ha nincs a kenőcs, kettőt nem tudok lépni fájdalom nélkül. Tíz éve nem szaladtam... - mutatok a korábban megvizsgált nagy tégely krémre, majd még egyszer ellenőrzöm, hogy a ruha és a kabát is teljesen takarja az említett részt. Nem a természet adott nekem ennyire rendellenesen apró lábfejeket, ahogy azt egy warlocknál várnák, hanem rengeteg kötözőszalag és erő. Meg vágások. Nem tudom ezt titkolni a farkas elől, rá fog jönni, amint sétálni lát, szóval akár kaphat egy magyarázatot. Ami mellett nem lesz kíváncsi arra, mi maradt számtalan csonttörés és két amputáció után. Magamtól csak az orvosnak hagytam, hogy lássa és ezen nem akarok változtatni...
- Hogy szólíthatlak?
No Outfit | @ | No Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Across the country - China   

Vissza az elejére Go down
 

Across the country - China

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Mi lett volna ha... :: Múlt elfeledte-