Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics

by Adam Vincent Kane Kedd Nov. 06, 2018 2:48 pm

by Adam Vincent Kane Kedd Nov. 06, 2018 12:29 pm

by Enzo di Canio Hétf. Nov. 05, 2018 5:37 pm


by Enzo di Canio Hétf. Nov. 05, 2018 4:26 pm

by Kouji Asashima Hétf. Nov. 05, 2018 2:32 pm

by Rune Kristofer Eklund Hétf. Nov. 05, 2018 8:31 am

A hónap reagolói
Adam Vincent Kane
 
Rune Kristofer Eklund
 
Enzo di Canio
 
Kouji Asashima
 
Dorothea Coldstone
 
Minerva Cheney
 
Danielle Monge
 
Liona Bianca di Canio
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
35

TémanyitásTárgy: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Hétf. Május 28, 2018 8:28 pm

Egy ideje olyan boldog vagyok. Megtelt az életem állandósággal és derűvel. Találkozgatok a fiammal, Nichoval pedig egyre több a közös program. A múltkor pizzázni voltunk és Olaszországról mesélt nekem. Az új ruhámban mentem és megdicsért, hogy csinos vagyok. Annyira jól esett, és ahogy mesélt nekem elkapott a vágy, hogy elutazzak oda és magam járjam körbe a zegzugos utcákat és híres éttermeket. Persze nem mennék el egyedül, jó lenne ha ő is jönne és körbekalauzolna. Főleg, mert mostanában nem feszengek mellette, vagyis nem az, hogy nem feszengek, hanem valahogy máshogy. Camilla szerint kezdek belepistulni. Nem tudom ez mit jelent, azt hiszem nem is akarok még bele gondolni ebbe. Mindenesetre jól érzem magam mellette és el tudom engedni a görcseimet. Ez a munkában is segít, ahol végre leszerződtettek egy évre, vagyis a próbaidőt sikerült túlélnem. Hogy mennyi mindent köszönhetek a falkának, Camillának, de legfőképpen Nichonak az valami hihetetlen. Sokat gondolkoztam már, hogyan is hálálhatnám meg neki, de sosem árulta el. Volt, hogy már hoztam neki sütit a boltból, de az nem valami nagy ajándék.
Mint mostanában rendszerint, most is azon kapom magam, hogy minden gondolatom körülötte forog. Olyan ez mint a körhinta. Ő a váz, a gondolataim pedig forognak körülötte mint a hinták, de minél gyorsabban mennek, annál távolabbinak érzem magam tőle. Pedig mindjárt itt lesz és érezhetem az illatát. Nagyon hiányzik, nem is vagyok másra képes csak az ajtót bámulom és várom, hogy betoppanjon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Hétf. Május 28, 2018 9:56 pm

Jól sikerült a meccs. Jól sikerült és büszke voltam magamra. Minden jó mostanában. Minden a legjobb. Minden kezd oda menni ahova való. És persze hogy ünnepli meg néha ezt egy férfi. Hát barátokkal...A barátok meg mit mondanak? Kocsmát. A kocsma meg jó dolog. Jó nem vagyok az a fajta aki minden nap lejár, de egyszer kétszer megengedhetek magamnak egy kis piát. Pedig nem is bírom. Vagyis farkashoz mérve ha innom kéne apámmal vagy Enzoval tudom magamról, hogy max 2 pohárt szabad innom. Most... nem is tudom hányat ittam. Csak melegem van és fáj a fejem. Hagosan dübörög a zene és nem tudom leolvasni az órát. Talán mennem kéne. A pultnál vagyok azt hiszem. A kezemben van a táskám de nem vagyok biztos benne, hogy minden cuccom meg van. De már nem érdekel...Nagyon kavarog a gyomrom, fáj a fejem és iszonyatosan melegem van. Ráadásul Carolnak is megígértem, hogy vele alszok és elmesélem neki a meccset. Vele alszok...hmmm. Bazzeg olyan jó nő. Én meg olyan töketlen fasz vagyok. Leszállok a székről de ha nem kapaszkodom meg a pultban biztos felborulok így is a térdemre rogyok félig ahogy kicsit vissza jön a szájízem. Hát ma nem leszek egy illatos donhuan. Bocs...Felegyenesedek de kicsit ringatózok. Majd a levegő kitisztít. Azt hiszem az jót tesz a részegekkel vagy nem? Hehehe...részeg vagyok. Vicces. Lassan elindulok az ajtó felé és nagy nehezen a kettő közül rá jövök melyik az igazi és ki is megyek rajta. Ennyire bebaszni...De legalább az üveg a kezemben maradt. Haza fogok sétálni...érzem az erőt hozzá...Menni fog Nicho. Szépen beadod, hogy neked semmi bajod, tök jól vagy és majd lefújom magam valami légfrissítővel mielőtt bemegyek hozzá. Aztán oda nyögöd.."Nah dobd le a textilt!" Nem, nem, nem! Tutti megijedne tőlem. Vagy kiröhögne. De mondhatom azt is, hogy..."Mi lenne, ha megvillantanánk egymáséit." Ez milyen pofátlan bazzeg...Megemelem az üveget és ajkaimhoz nyomva iszok bele de érzem, hogy a fele mellé megy igazából...Megtörlöm a számat majd az arcomat és ahogy lehunyom a szemeim még jobban forog velem egyet a világ. Bazzeg ennyire megszeretni egy nőt....De nekem családom volt. Aidana mit mondana erre? Mit művelek megint? De annyira vágyom a társaságára. Hogy velem legyen....Hogy rám mosolyogjon. Elüldözi a múltamat...

Nem tudom, hogyan és hány óra alatt de belököm a kaput és az üveget is kiittam, azt hiszem. Lenyomom a kilincset is majdnem beesek az ajtón de a lépcső felfogja az esésemet. Bár mindenkinek extra hallása van ebben a házban...nem mindegy akkor meg? Morogva fordulok át a hátamra nyomja azt a lépcső fok és csak nézem a ház tetejét. Megpróbálok felkelni és 3-dik próbálkozásra be is jön. Felsétálok az emeletre és elgondolkodom egy pillanatra...De hát megígérted te fasz. Kihúzom magam de a bója támasz miatt ahogy nyomom le a kilincset úgy fejelem le is az ajtót és esek be a szőnyegére. Carol illata van mindennek. Nah kelj már fől te! Azonnal feltérdelek de ott eszembe jut, hogy nincs túl jó egyensúlyom jelenleg így az ajtóba kapaszkodom ami persze kicsúszik elsőnek a kezem alól de megfogom és nagy nehezen de felállok.-Jól...jól...nézel ki...-mondom de a sötét miatt lassan fordulok az ágy felé ahol igazából van Carol...-Asszt...hisszem...kiccsiiiiit...sokat...ittam...-nevetek kínosan miközben az ajtónak dőlök de fogom nehogy elessek megint és a nevetésem közben egy böfögés is elhagyja a testem.-Mi dispiace...-mondom olaszul halkan morogva.-Jah...ez...az...anyanyelvemm volt....botcsi..-mondom ahogy nyammogok egy kicsit ott ácsorogva az ajtóban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
35

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Kedd Május 29, 2018 6:22 pm

Sosem voltam türelmetlen ember, de kezd hosszúra nyúlni az éjjel. Ilyenkorra már itthon szokott lenni. Talán csak elbeszélget valakivel, neki is jár a kimozdulás. Hiába nyugtatom magam észérvekkel, a szívem mégiscsak aggódik. Pedig tud magára vigyázni... egy 300 éves farkasról van szó, biztosan... Megvan! Talán nyert és megünnepli a győzelmét! Igen, csak így lehet. A gondolat lehiggaszt és kicsit hátrébb dőlök a párnákra, leteszem magam mellé a divatlapot, amit lapozgatnom kéne, hogy behozzam a lemaradásomat... és szépen el is bóbiskolok.
Egy tompa puffanás ébreszt fel, de nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Viszont egyre több közelgő puffanás követi, olyanok, mint a nehéz lépések és erre azért már felfigyelek és felülök kényelmes vackomból. Ő lenne az? De hát ennyire hangosan? A levegőbe szimatolok és mintha az ő illatát érezném, de nehéz kivenni, mert... nyílik az ajtó és gyakorlatilag beesik rajta. Megcsap a tömény alkoholszag, amit oly jól ismerek és egy másodpercre elfintorodom. Már mindent értek. De nem maradhatok tétlenül felkelek lassan és figyelem. Nagyon rosszul néz ki, de azért engem megdicsér. A bókját csak elengedem a fülem mellett.
- Szia! Azt látom - egészen közel megyek hozzá és a kezemet nyújtom neki, hogy eltámogassam legalább az ágyig. Sokszor csináltam ezt még emberként, akár nagydarab mogorva részegekkel is, így ha nem áll ellen akkor könnyedén elkísérem az ágyig, ahol leültetem.
- Semmi gond. Nincs hányingered? - kérdezem minden rosszallás nélkül és halványan elmosolyodom.
- Ezek szerint vagy nagyon jól sikerült a meccs, vagy kikaptál - állapítom meg kedves hangon, és kifűzöm a cipőjét, hogy aztán levegyem a lábáról mindkettőt és lerakom az éjjeliszekrény elé.
- Szeretnél átöltözni? - kérdezem, és ha igennel felel, lesegítem róla a ruhákat, de előbb feloltom az egyik kislámpát. Nem esik jól őt így látni, de képtelen vagyok rá haragudni.


A hozzászólást Caroline Wood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 31, 2018 11:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Csüt. Május 31, 2018 9:06 pm

Ide jön hozzám és megérint mire feláll a szőr a hátamon. Csak nyelek egyet majd engedelmesen követem az ágyhoz majd lehuppanok és két kezemmel kitámasztom magam.-Nincs, csak kicsit nyom a...fejem.-mondom ahogy pislogok párat. Leveszi a cipőmet majd megkérdezi szeretnék-e átöltözni mire csak nyögök egyet és ezt igennek veszi. Felnyomja a villanyt én meg lehunyom a szemeim a hirtelen fényre és halkan morgok. Leveszi a ruháimat és váltó ruhát hoz nekem de én csak eldőlök az ágyon. forog az agyam és most ő is itt van és minden felfordul ami részeg agyammal ez előtt reálisnak tűnt. Most semmi sem az. Már nem érzem magam biztos talajon. Nem érzem magam semerre. Lassan kinyitom a szemeim és a plafont figyelem egy száll alsó nadrágban ahogy lassan szuszogok.-Tudod...nem sokszor iszok...nem akartam ám így...haza jönni...meg el is gondolkoztam...hogy bejöjjek hozzád így...csak szóval...-mondom de az agyam nem találja a megfelelő szavakat.-Mond...te szeretsz engem...Carol?-kérdezem lassan, és egyre halkul el a kérdésem majd lassan felülök és akármennyire is szédülök szemeimet rá szegezem és lassan pislogva párat elvigyorodom.-Mert...én szeretlek téged...-mondom és halkan nevetek majd le pillantok magam elé de nagyon rossz ötlet a gyors fejmozgatás mert csak vissza szédülök tőle...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
35

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Csüt. Május 31, 2018 11:43 pm

- Az könnyen előfordulhat, főleg mert nem iszol túl gyakran - mosolyodom el és felkapcsolom a villanyt. Legalább hagyja magát, bár nem egyszerű lehámozni egy izomkolosszusról a ruhát, úgy hogy nem tud segíteni. De a szeme csukva van és én megnézem, többször is. Ég a pofám miatta, és felszínessé válik a légzésem, de nem tudok ellenállni. Annyira... A szép nem a megfelelő szó... Megrázom a fejem és sóhajtok egyet. Elég ebből, nagyon gyerekes vagyok. Inkább a ruháit is lerakom, és keresek legalább egy pólót rá, akkor is ha meleg éjszaka lesz. Nem válaszol szinte semmire és megállok az ágya mellett.
- Hozzak vizet? - kérdezem, de nem hallja meg, valami máson gondolkozik.
Az állam leesik és majdnem a pólót is leejtem, ahogy ezt kérdezi. Hogy mi? Pislogás nélkül nézek rá.
- Nicho... - próbálnék reagálni valamit de folytatja és beharapom a számat.
Itt fekszik előttem az akinek mindent köszönhetek, a legtiltottabb vágyamra ad választ, csak... csak részegen. Ehhez le kell ülnöm. Az ágy szélére ülök és az arcát figyelem.
- Nicho... Én még nem tudom... Ne most beszéljünk erről... Te fontosabb vagy mint amennyire bevallom magamnak - vallom be és zöld szemeim fürkészőn kutatják az ő zavaros tengerkékjét. Lehetséges ez? Szerethet engem, egy ilyes valaki, mint ő? Túl valódiak a szavak... álmodtam már erről, de most túl igaziak... szinte ijesztően új és mégis ismerős...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Vas. Jún. 03, 2018 8:27 pm

Rajta tartom a szemeimet és követem a mozgását. Megint belé fagyasztottam a szót, de most baromira nem érdekel. Nem érdekel már, hogy hova lépek és milyen óvatos legyek. Az istenit már neki Carol én szeretlek! Mi ebben olyan hihetetlen? Vágyom rá, hogy viszont szeress és mellettem legyél. Hogy megérints, hogy megérinthesselek....Hogy ne félj tőlem. Leül az ágyra mellém és beszél de én csak az arcát figyelem. Nem akarok innen elmenni. Nem akarok, folyton gondolkodni..Nem akarok veszíteni. Ahogy ő beszél én addig közelebb araszolok már amennyire részegen lehet ezt. Mire rám néz már ott vagyok pont mellette és közel hajolva figyelem. Érzem a levegőt amit kifúj a testéből, érzem az illatát és látom az ajkait és zöld szemeit.-Hát...mikor...ha nem most?-suttogom de azt se tudom mire válaszoltam csak oda hajolva nyomom a számat az övére és megemelve egyik kezemet finoman arcához érintem, és ha hagyja nekem elmélyítem a csókot és ajkait finoman nyitják szét a nyelvem. Érezni akarom az ízét. Érezni akarom a melegségét. A lelkét. Vágyom, hogy megérintsen, hogy itt legyen. Itt legyen nekem. Mert belül önzőn vágyok arra, hogy belé kapaszkodhassak. Meggyógyítson engem...szeressen engem. Másik kezemet is megemelem és másik oldalról teszem az arcára majd finoman hajába futnak ujjaim és közelebb húzom már reflex szerűen ahogy kicsit hevesebb lesz a szám finom ízétől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
35

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Vas. Jún. 03, 2018 9:07 pm

Nem tudom, hogy mit gondoljak, hogy mit és hogyan mondjak neki. Nem tudom, hogy mit is érzek pontosan. Csak azt tudom, hogy nagyon fontos nekem, hogy most sem akarok elmenni, annak ellenére, hogy ilyeneket mondott, s talán éppen emiatt maradok még. Halkan beszélek az ujjaimmal matatva és azokat nézem. Ha megengedném magamnak, hogy elsodorjanak az érzéseim, vajon nem hullanék-e vissza a hibáim mély tengerébe. Ha engedném, hogy még közelebb jöjjön, talán nem használna-e ki? És ha hallgatnék a szívemre, végre boldog lennék..(?) Igen, mellette boldog vagyok most is, amikor nagy nehezen kipréselem magamból a szavakat. De hihetek én ennek az érzésnek, ezeknek a szavaknak? Lehetséges, hogy ő belém szeressen? Mintha sejtettem volna, hogy így lesz... Talán sokan a falkából tudták is. S most, amikor felnézek rá meghökkent a közelsége és nagyra nyílt szemekkel figyelem. Mire észbe kapnék már a számra tapasztja az ajkait és kihagy a légzésem. Egyszerre leszek rémült és izgatott. A szívem zakatol, de nem tudok megmozdulni, egyszerűen csak hagyom magam. Engedem, hogy szétnyissa az ajkaimat, de a vészcsengő egyre hangosabban szól, míg nem közelebb nem húz, mire éktelen kolompolássá válik és ijedten ugrok ki a kezei közül.
Állok és nézem őt remegő tagokkal. Menekülj!! - ordítja az ösztön, de a szívem azt súgja, engedd, hogy szeressen. A hangosabb és lehengerlő énemre hallgatok. Képtelen lennék tovább itt maradni. Az ajtóhoz hátrálok és tapogatózva nyúlok a kilincsért.
- Jó éjt - ennyi csupán, amit mondani tudok, mielőtt eltűnnék a szeme elől.
A szobámban sötét és sírni sem tudok, csak könnyezek, de néha mosolygok. Az agyam kavarog a szívem zakatol, a gyomrom összerándul. Mi ez mi történik velünk? Miért pont így? Hát nincs bennünk egy csepp bátorság sem? Neki inni kell hozzá, én pedig elfutok? Micsoda egy tragikomédia ez, amiben szerepet adtam magamnak? Ideje lenne elhagyni a színpadot, vagy játszani, mindhalálig? Valóban ez csak egy szerep? Nem, nem az...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Vas. Jún. 03, 2018 9:24 pm

Már úgy érzem minden rendben lesz. hogy megérti ami most kitör belőlem. Hogy ő is érzi amit én. Hogy nem hagy el. Megnyugszom és ez a legnagyobb bűnöm. A naivitásom, és az ostoba agyam. Hirtelen elszakad tőlem én pedig követem a szemeimmel ahogy az ajtó felé indul. -Carol!-szólok utána de már csukja is be az ajtót és veszik el a tekintetem elől minden boldog reményem amit az előbb magamhoz ölelhettem. Mit tettem? Lassan leengedem az ölembe a kezeim és nyelek egyet mire lehunyom a szemeimet és lassan eldőlök az ágyon. Mit tettél Nicholas...?

A reggel fájdalmas. Iszonyatosan nyoma fejem és szét vagyok zihlálva. Nagyon nehezen is megy a felkelés. De megcsinálom és a mosdóba megyek be először. Mintha 200 évet öregedtem volna hirtelen...Oh basszus. Alig emlékszem valamire de a vége...a vége az maradt meg a legjobban. A hajamba túrok ahogy a csapra támaszkodom és próbálok valami értelmeset kitalálni...nem megy. Csak nem akarok a szeme elé kerülni...Megmosom a fogamat és letusolok. Hideg vizet engedek magamra az valamennyire ki tisztítja az agyamat ami fájdalmasan lüktet a fejemben. Ahogy kész vagyok felöltözök de a hajamat meghagyom vizesen, miközben felöltözök egy melegítőbe és egy pólóba. Kávét akarok inni...Lassan kimegyek a szobámba és lemegyek a konyhába ahol teszek fel kávét. nem szoktam kávézni de most szükségem van rá különben megöl a fejfájás...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
35

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Hétf. Jún. 04, 2018 5:09 pm

Nehéz volt az éjjel. Gyötört a remény és még álmomban sem leltem nyugalmat. Őt láttam és megérintett. Nem fájt, hajnalban sem fájt, de nem vagyok még erre készen. Szeretném érezni és ha szeretne, de ne kelljen... Ne kelljen az ölelésnél több. Az még nem megy.
Félek a találkozástól, biztosan megint csalódott bennem, de ez most az a rész, ahol határozottnak kell lennem. Így hát összeszedem minden erőmet és amint rendbe szedtem magam elindulok a konyha felé. Az illata belengi a folyosókat és nő bennem az idegesség, de megyek tovább, majd belépek a konyhába. Kellemeset a muszájjal... kávé és megbeszélés.
- Szia - köszönök, de elég félszegre sikeredik. Beljebb sétálok, előveszek egy bögrét és nagyot sóhajtok.
- Sajnálom, ami az éjjel történt - kezdem a bögrét nézve kezeim között - Hirtelen volt és...és én... Nem igazán tudtam uralkodni a pánikon... - motyogom és felnézek rá. Nem figyel... rám sem néz. Mintha zavarban lenne.
- Szóval... akkor megbeszélhetnénk? - kérdezem kicsit nyökögve, és kezdem azt hinni, hogy talán ő lemondott erről az egészről a történtek miatt.
- Nicho, fontos vagy nekem... Azt hiszem én is úgy érzek... - óvatosan nézek fel rá, de mintha nem is hallaná. Kezdek emiatt nagyon feszültté válni és kicsit mérges is vagyok, vagyis egyre inkább.
- Nicho, figyelsz te rám egyáltalán? - fakadok ki, de nem kiabálok - Ami az éjjel történt az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Bízom benned, mégis szeretnék időt kérni. Meglepett amit mondtál, főleg amit tettél. Szóval megbeszélhetnénk? - darálom le egy szuszra és nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Meglepett. Ennyire határozott tudok lenni? Nyelek egyet és lehajtom a fejem. Ezek szerint tényleg nagyon ragaszkodok hozzá...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Hétf. Jún. 04, 2018 9:11 pm

Nyugalom van, és csak figyelem a kávém gőzőlgését és az illatára koncentrálok ami mélyen az orromba mászik és belül csapkodja az agyam, hogy észhez térjek. De alig akarok gondolkodni. Elbasztam az egészet mert nem bírtam magamba tartani az érzelmeimet. Hogy viselkedhettem így most komolyan? Szusszanok egyet és mikor hallok lépteket közeledni úgy kelek fel mintha katonaságban rám üvöltenének és hirtelen minden munka ami a konyhában van azt csinálni kezdem. Persze érzem az illatát Carolnak és tudom, hogy ő jön. Nem merek felé fordulni mikor hallom, hogy köszön rá nézni sem merek és beszélni sem. Csak úgy csinálok mintha nagyon csinálnék valamit. Forgok és matatok minden fele miközben ő beszél hozzám. Most én menekülök az ő tekintete elől. Hallom a szavait nem tudom kizárni és ha akarnám se nem tudnék rá figyelni de mindent megteszek ez ügyben. Azonban most ő kap el engem és hirtelen megemeli a hangját mitől megrettenve nézek rá és látom, hogy ő is meglepődött saját magától. Hát még én. Rá fordítom a tekintetem ahogy a pultnak döntöm a csípőmet és figyelem kék szemeimmel és egy hosszabb csend beáll közénk miközben próbálok megfelelő szavakat találni arra amit mondott.-Sajnálom...nem így kellett volna...csak...olyan régen éreztem valakit ilyen közel magamhoz. ÉS persze megértem...nem akarok sietni csak...a pia adott egy lökést és nem tudtam vissza tartani...csak jött magától és muszáj volt kimondanom és...azt tenni amit tettem.-mondom csendesen ahogy lenézek magam elé majd szusszanva teszem a pultra a kezeimet hátam mögé.-Sajnálom, ha megijesztettelek vagy ilyesmi...nem akartam ezt tenni veled..mármint nem így és nem ilyen állapotban kellett volna...-mondom és lassan felnézek rá kék szemeimmel és figyelem zöld szemeit és az arcát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
107
Age :
35

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Hétf. Jún. 04, 2018 10:06 pm

Tudomást sem vesz rólam, ami nagyon frusztráló és furcsa, hogy most nekem kell megragadnom őt és beszélni a fejével. Jajj de csúnyán hangzik ez, de hát teljesen kizár, mintha itt se lennék ezért muszáj felemelnem a hangomat, mert nem hagyhatom elsikkadni ezt a dolgot. Ezen aztán ő is és én is meglepődünk, de legalább magamra vontam a figyelmét. Nézem az arcát és várom, hogy reagál, mert nem szeretném, ha rosszul esnének neki a szavaim, vagy az, ahogy mondom őket. A válaszára aztán beharapom az ajkamat és nyelek egyet. Hát meg akarta tenni, csak más körülmények között... Lányos zavaromban csak pislogni és halványan mosolyogni tudok, de muszáj lesz válaszolnom valamit.
- Én is sajnálom... Csak meglepett és olyan régóta nem... emiatt ijedtem meg... De talán... talán ha elmennénk valahova ketten és megpróbálnánk - pedzegetem óvatosan a dolgot és kíváncsi aggódással kutatom a pillantását, hogy vajon ő mit szólna ehhez. Lehet, hogy túlságosan előreszaladtam, de elragadott valami, hogy ez jó lenne így... Kérlek Nicho, igyekezni fogok... Néha elfelejtem, hogy másoknak normálisan működik a szíve és az agya. Nekem a második abszolút domináns ezért bármiről meggyőzöm magam. De ő már sokkal előbb tudhatta ezt, vagy érezte én kicsit lemaradtam. Elhessegettem mindig a kinyílni készülő érzést. Haragudni viszont nem tudok rá, remélem ezt látja rajtam, nem szeretném, ha azt hinni haragszom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
79
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   Kedd Jún. 05, 2018 9:29 pm

Figyelem és kicsi csönd áll közénk majd ő megtöri és pislogok párat magam elé ahogy a végét mondja. Ketten elutazhatnánk és megpróbálhatnánk. És azt is tudom, hova szeretne elmenni.-Elutazhatunk olaszba...persze ha az jó lesz neked.-mosolygok kedvesen miközben felnézek rá és lassan elnyeli a zavartságomat a tegnap a szégyennel együtt és a félelemmel az miatt, hogy esetleg haragudni fog rám. Lassan kihúzom magam és csak a csípőmet döntöm a pultnak miközben mosolyogva figyelem kék szemeimmel az ő zöld íriszeit.-Semmi baj, nem a te hibád, elkapkodtam a dolgot...elutazunk, ott kikapcsolunk és...ott minden kiderül majd Carol.-mondom ahogy figyelem és kedvesen mosolygok irányába és már nem érzek mást csak hogy végtelenül szeretem és magamhoz akarom ölelni szorosan. De egyenlőre csak a látványától teljes vagyok és, hogy nem haragszik rám, hogy nem fél tőlem és ő is szeretné ezt letisztázni végleg. És olasz erre tökéletes helyszín lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol   

Vissza az elejére Go down
 

Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Carol Danvers - Captain Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Brooklyn :: Angel Guardian Home-