Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 Dance under the moonlight - Akasha & Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Paris Deveroux


Paris Deveroux


Hozzászólások száma :
32

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyHétf. Júl. 17, 2017 5:29 pm

Egész nap mászkáltam a városban, mármint éjjel de nekem nappalnak számít, mert akkor vagyok aktív igazán. Délutántól kezdve a föld alatti gyakorló teremben táncoltam, mert nem bírtam ki hogy ne legyen tökéletes a koreográfiám. Nem igazán jutottam sok mindenre, de ki kell találnom apró technikákat, amikkel fel dobhatom a táncomat. Muszáj hogy nagyon jó legyen, mert ezzel egy országos táncversenyre  nevezek majd. Nem hagyhatom veszni.
Viszont, hallottam egy pletykát nemrég a klánon belül, és utána akarok járni annak, hogy igaz-e. Az éjszaka további részében ugyanis a kedves bátyámat Akashát hajkurászom a klán területén, hogy megkérdezhessem. Tudni akarom, mennyi igaz ebből, mert ha Akasha tényleg táncolt és ha hastáncot, akkor talán nekem is taníthat egy két figurát, az ősi tánc elemi mások voltak, mint a mostaniak és egyes részeit ismerem csak, de ha tudnék egy teljes elemrendszert találni... Na, az maga lenne a mennyország számomra. Szóval olyan éjjel egy körül végül rá is akadok a bátyámra, hogy megkérdezhessem és lendületből vetődöm rá, reményeim szerint nem számít a megjelenésemre, így rácsimpaszkodhatok.
- Szia Bátyó - köszönök neki kedvesen, és figyelek a rezzenéseire, hogy mikor akar erőből ledobni, vagy bármi más aljasságot tenni velem.
- Akasha. Kérdezni szeretnék tőled valamit. Azt hallottam hogy te régen táncoltál, de nem tudják hogy mit. Mit táncoltál régen? - kérdezem tőle aranyos hangon.
Vissza az elejére Go down
Callum A. Dasan


Callum A. Dasan


Hozzászólások száma :
17

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyVas. Júl. 23, 2017 11:16 am



Paris & Akasha

Hála a magasságos vámpír atyámnak, Paris a kis mitugrász ma este nem tartózkodott a Hotelben, a végén még a hajamat téptem volna, így eltudtam jönni a saját holmijaimért, ugyanis. Amióta ő itt van, elkezdtem kiköltözködni a Hotelből. Volt pár értékes holmi amit nem hagytam volna itt úgy,  tudván, hogy van egy akadékoskodó gyerek a klánban, és minden holmimat megtapogatná, kotnyeleskedne, ki-be járkálna a lakhelyemen, mondván milyen jó felbosszantani, engem Akashát. Ezért megelőzendő a bajt, léptem, és most láttam elérkezettnek az időpontot. Csinos dobozokban kezdtek lassan sorakozni a holmijaim. Egyébként csak apám tudja, hogy mennyire hisztis vagyok, ha az emléktárgyaimat bárki is piszkálja. Sosem volt semmim, úgy igazán, ami az enyém lehetett volna, ezért őrülten vigyázok mindenemre, amit valakitől kaptam. Vagy valamilyen emlék fűződik hozzá. S ennyi idő alatt, igencsak sok emlékem fűződik egy-egy tárgyhoz. Akár múzeumok részére is odaajándékozhatnám, de azok gondolnának egyet és vissza sem adnám, szóval, nem- nem játszunk tiszteletbeli adományozót sem.
A hifiből régi egyiptomi zenék válogatása szólt, elmerültem az emlékek között, a fő feleségeim és az engem ábrázoló széles portré előtt álltam, karba font kézzel ácsorogtam, és félig huny pilláim alól bár a képet néztem, valahol a múltban jártam. Még halkan dúdoltam is egy dallamot, altató féle, az egyik feleségem énekelte a megszületett gyermekünknek. Ajkamon halovány fény játszik, ám minden kellemes emlék szertefoszlik! Azzal, hogy az öcsém rám vetődik. Megmerevedek álltomban, olyan leszek mint egy kőszobor, ahogy rajtam csimpaszkodik. A szemeim elkomorodnak, hűvös jeges fuvallat csapja meg a szobát, igen, az én hangulatom igen beszédes tud lenni, ha akarom. Semmi keresnivalója itt, amikor miatta pakolok innen kifelé. Lehetne azt mondani, hogy apám elleni lázadás jeleként, de tudhatja jól, hogy az értékeim jobban érdekelnek. Azért tényleg harapnék, és meg kell hagyni túl hosszú pórázra engedi Parist, nem tudja, hogy mi az a tisztelet, akkor ki fogja megtanítani neki?! Rosszul vagyok a hangjától. Hastepszüth legalább próbált tekintélyt csempészni a hangjába, de ő? Affektál és nyavalyog, feleslegesen! Megáll az eszem!
Igen, azért is irritál, mert az egykori megkeserítőmre hasonlít, hajszálpontosan, reinkarnálódott és ebben az életben is meg akarja keseríteni az életemet! Sőt! Ellehetetleníteni, előbb utóbb úgyis megpróbál zsarnokoskodni felettem! Érzem, hogy figyel, de hiába, mert gyorsabb vagyok, és erősebb vagyok nála, így könnyedén kapom le a hátamról, és dobom le a földre, talán van ideje megforudlni, hogy ne a hátán nyekenjen, és arrébb sétálok a méretre szabott öltönyömben, és az ingemben, miközben vigyázok arra, hogy nehogy megsérüljön a kézzel készített bőr cipőm , a vele való esetleges találkozástól.
Tettem pár lépést hátra és megszólaltam.
- Öcsém. – kevés ember tud úgy, és annyi megvetést sűríteni egy szóba, mint ahogyan azt én szoktam, de megtettem. Mert éreztetni akartam vele, hogy semmi szükségem a jelenlétére, ha eddig nem jött volna rá. Mellesleg, az ajtóm zárva volt.
- Apánk nem tanított meg az ajtó ésszerű használatára, vagy szerinted nem fontos, hogy használd az öklöd kopogásra? Bár te inkább az a fejelős típus vagy. –  ez esetben erősebb ajtók kellenek, mert befejelheti azokat, persze csak képletesen, de utaltam arra is, hogy üresfejűnek tartom, és talán megértem, hogy a lököttségéből adódóan képtelen tisztességesen viselkedni. De, akkor sem mentség arra, hogy itt van a szobámban, az engedélyem nélkül!
Félrebillentettem a fejem és végignéztem rajta.
- Rebesgetik, de miért pont neked árulnám el, hm? –  vontam fel a szemöldököm és elléptem mellette, hogy folytassam a pakolást, minél hamarabb végzek, annál hamarabb viszi el a dobozokat a ghoulom annál kevesebbszer kell attól tartani , hogy összefutok vele itt.
- Azt sem érdemled meg, hogy az időmet pazaroljam rád, ha képtelen vagy ismerni az etikett szabályait. – dohogtam. Teljesen jogosan, hiszen utáltam, ha megzavarnak valamiben.





Bastet Egyptian Music ⋮ szavak száma: 579⋮ valami: Azért, szeretlek, remélem tudod  Csapkod  ⋮


Vissza az elejére Go down
Paris Deveroux


Paris Deveroux


Hozzászólások száma :
32

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyKedd Szept. 05, 2017 2:14 pm



Akasha & Paris

Végig száguldottam már az egész hotelen, és az egész környéken is, mert tudtam hogy Akasha nem utazott el sehová, tehát valahol itt kell lennie, és már majdnem teljesen lemondtam róla, hogy megtaláljam, amikor megéreztem az illatát, a hotelben ahová éppen most tettem be a kis tappancsaimat. Viszonylag lezser öltözékemben robogok hát a szobája felé, de az ajtó zárva van, ami nekem nem akadály, mert akkor bemászom az ablakon keresztül, a lényeg az hogy pár perccel később már a hátán csimpaszkodva üdvözöltem az én szoborszerű, és jéghideg idősebb testvérem. Sosem volt testvérem az emberi életemben és most élvezem hogy kettő is van, de Akasha mintha csípőből utálna engem, vagy nem is tudom. Most is szinte totálisan megfagy, pedig bennem kivételesen semmi rossz szándék nincs, csak kérdezni akarok tőle dolgokat, és ahogy lehajít magáról fenéken landolok, mert tudok esni. Megtanultam, és onnan pislogok fel rá, nem kelek fel azonnal. Elemi elutasítása kissé azért leszegi a kedvem.
- Én kopogtam! Nem válaszoltál, de tudtam hogy itt vagy, így bejöttem az ablakon, mert felmásztam a hotel oldalán - mosolyodom el, hiszen nekem nem lehet ilyesmi akadály, és nem is hagyom hogy az utam állja, maximum a bátyus pokoli kedve, ami tombol. Szétnézek a dobozok között, hogy miért pakolászik. El nem költözik azt tudom.
- Miért pont nem nekem? Igazából abban bíztam hogy esetleg totálisan véletlenül hastáncoltál, mert akkoriban amikor te éltél az volt a bevett tánc típus, és ennek okán szerettem volna ha megmutatsz nekem pár mozdulatot, hogy még jobb lehessek, és felkészülhessek a következő versenyre is - sóhajtom lemondóan, ahogy a dobozai között üldögélek török ülésben és figyelem ahogy dolgokat mozgat át a szobán. Ehh, nem lesz nekem olyan szerencsém hogy pont hastáncos legyen, de egy próbát mindenképpen megért. Mondjuk szép lenne ha ketten táncolnánk, és valahol talán szeretném is, mert azonkívül hogy az agyára megyek, én szeretném ismerni is őt. Nemcsak a rigolyáit, hanem az életét, hogy mit gondol, és miért ennyire elutasító, mert tuti nem csak azért, mert én kicsi vagyok. Ő is volt kicsi valamikor, és állítólag Zerdellával szemben sosem volt ilyen.
- Egyébként hallottam hogy elviszed a cuccaidat és a gonosz nyelvek azt is mondták hogy azért, hogy ne tapogassam össze, meg ne tegyek benne kárt, mert féltékenyen őrzöd azt ami a tiéd. Tudod, sosem jöttem be ide, ha nem voltál itt, és most sem nyúltam semmihez, szóval miattam igazán nem kell. Nem nyúlok más holmijához, a tiédhez meg pláne nem. Tiszteletben tartom a magánszférát - teszem hozzá, ahogy felkelek, és kinyújtózom, mert bár nem esett jól mikor ezt hallottam, de sejtem hogy ez sem véletlen, valami áll emögött, amit még nem tudok. Nem fogom feladni, akkor is ki fogom húzni a bátyámból, hogy mi a baja velem.
- Az lehet hogy nem érdemlem meg, de meg akarom érdemelni. Ismerem az etikettet, és mondtam hogy kopogtam is, de nekem ez fontos. Hogy tudjam, mert én is táncos vagyok, és imádom ezt csinálni, enélkül nem is élnék igazán és csak lelkes voltam, hátha... De most hogy mondod, köszi tök jól letörted a kedvem a kaktusz modoroddal, amikor válaszolhattál volna egyenesen is - görbül lefelé a szám széle, de hátat fordítok neki, és az ablakhoz lépek, hogy ahogy jöttem, úgy ki is másszak ott, ha nem tart vissza. Bár szeretném.

#lovemybrother *-*
Vissza az elejére Go down
Callum A. Dasan


Callum A. Dasan


Hozzászólások száma :
17

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptySzomb. Szept. 09, 2017 7:12 pm



Paris & Akasha

Ha nem lennék ennyi idős, mint amennyi vagyok, bizony nem lenne annyi nyugalmam, amennyi van. Hallgatom a magyarázatát, tényleg nem fogja fel, hogy létezik magán szféra, és a többi és ehhez hasonlók? Kis zsarnoknak látom, olyasvalakinek, aki csak azért is véghez viszi az akaratát, legyen bármi és az sem érdekli, hogy kin kell átgázolnia emiatt. Pont mint Hastepszüt. Úgy közli velem a falon mászást, mintha ezért most meg kellene dicsérnem, hol érdekel ez engem? Maximum azt mutatja, hogy nincs tisztelet amit az idősebbek felé kimutathatna. Megráztam a fejem és sóhajtva csomagoltam be az egyik óegyiptomi vázát, sok-sok újságpapírga és kis hungarocell golyós dobozba. Több oka is van, hogy pakolok, többnyire az egyiptomi értékeimet, nem akarom ,hogy netán egy régi arcmás visszaütközzön az öcsém számára, és meglássa, hogy konkrétan miért is haragszom rá.
-Bevett tánctípus kurváknak, selyemfiúknak, és szajháknak, éjjeli pillangóknak, szolgáknak. –  vetem oda foghegyről. Nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, és ez a gyerek ezzel az arcával igen is azokra az időkre emlékeztet.
- Ha tiszteletben tartanád a magánszférát, akkor nem jöttél volna be az ablakon. –  morranok rá szenvtelenül. Mindenkit megleptem a viselkedésemmel, egyedül talán az apámat nem, de az ő irányában is egyfajta árulásnak érzem ezt, hogy befogadta, pont ezt a gyereket, a számtalan hasonlóság miatt. Így, jelenleg mindenkire haragszom, a húgomhoz menekülnék, de jelenleg nem tudom, hogy merre lelem. Így marad az, hogy megbirkózom egyedül a saját démonaimmal, meg ezzel a gyerekkel. Utáltam a gondolatát is, hogy újra egy gyerekkel kell megküzdenem, hogy túléljek, igen túlélésként fogtam fel. Hiába hittem,hogya múlt eltemette magát az egyiptomi sivatagban, mégis megjelent itt, a modern Amerikában.
- Ha ismernéd az etiketet, nem jöttél volna be hívatlanul, egyetlen szerencséd, hogy még a szabályokat is tanulod, s ráadásul az öcsém vagy, meg fiatal. Különben, az emeletről hajítottalak volna le törött lábakkal és karokkal, csakhogy tanulj a hibáidból.-  halkan beszélek, épp csak fenyegetőn, kezdem elveszíteni a türelmemet az üres fecsegése hallatán. Azt csinálok a holmijaimmal amit akarok és akkor amikor akarom, nem kell hozzá az ő engedélye.
Egy elegáns vállrándítás kíséretében fogom magam, és sarkon fordulok, a háló szobám felé tartok, ott maradt az öltőző szobámban egy nagyobb festmény, ütés és por álló üvegben, a fiatal Hastepszüt portréja. Nem tartom vissza, ahogyan azt ő várná, sőt a kis beszólásai sem hatnak rám, nem érdekel, hogy olyan vagyok amilyen. Nem miatta fogok megváltozni. Magára hagyom, felőlem aztán a saját bokájába esve is kieshet az ablakon, nem érdekel. Egyedül akartam lenni, minél hamarabb, minimum egy telefont megejteni apámnak, hogy baj van, nagyon erős fejgörcs környékez, és mint tudjuk, hogy a vámpíroknak nincsenek efféle problémáik, kivéve, ha az illetőt olykor látomások gyötörnek. Kiver a víz, és felborítom az egyik kommódot, ahogy megpróbálok megkapaszkodni benne, de az eldől, én pedig a folyosó másik oldalának vetődök, ahol kicsit zihálva de megállok pár pillanatra, az öltöző szobám hangszigetelt, az ehhez hasonló esetek miatt.  Oda tartok, botorkálok,  vér zubog fel az orromból, és térdre rogyok, zihálok, mint aki most futotta le a maratont, az orrom elé kapom a tenyeremet és tudom, hogy ez durva látomás lesz, olyan ami elkerülhetetlen, olyan amit már láttam néhányszor, de akkor még lehetett változtatni a végkimenetelen, de ez? Nem!
- Apáb! –  sziszegem egyre elszoruló torokkal, vágyódva, reménykedve, hogy megjelenik, hogy az ő tenyerébe hajthatom a tüzelő homlokomat. Már nem vérzek, hiszen ez amolyan kirobbanó pillanat volt, akár a tejszinhabos flakonból az első fújás, vagy a pezsgős pohár felnyitása. Csak jussak el a szobáig, eltámolygok az ágyamig, ott lerogyok rá, de végül lecsúszok. Kapaszkodnék, de lecsúsztam a földre, magammal rántva a fekete selyem takarót is. A múlt, a jelen a jövő összekeveredett bennem, ritkán van ilyen, legtöbbször ha heves érzelmi hatások érnek, amikor átváltoztam, annak kezdetén még éreztem ilyeneket. De ahogy megtanultam uralkodni az érzelmeimen egyre ügyesebbé váltam. Nálam a hűvösség álcája nem csak azért van, mert valóban bunkónak akarok látszani, így védem magam. Neki köszönhetem ezt is, Parisnak!
A fürdő! Abba az irányba kezdek kúszni, ott a padló hűvös, a fekete márvány hűsíteni fog, ott jó lesz, remélem eltakarodott már Paris, nem akartam, hogy ilyen gyengének és sebezhetőnek lásson. Az egyik öklömmel még mindig a paplanomat szorongattam, a másik kezemmel letéptem az ingemet, és végre! Deréktól felfelé a fürdőszobámban hasaltam.
- Ata! – sziszegtem, morogtam egyre inkább görcsbe feszülő testtel.  Ata, vagyis apám. Nincs itt, ma nincs a Hotelben, egy olyan napot kellett volna választanom, amikor ő is itt van a közelben!



Bastet Egyptian Music ⋮ szavak száma: 726⋮ valami:  ⋮


Vissza az elejére Go down
Paris Deveroux


Paris Deveroux


Hozzászólások száma :
32

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyHétf. Szept. 11, 2017 2:47 pm



Akasha & Paris

Türelmesen üldögélek a szőnyeg közepén, ahová volt olyan kedves ledobni. Bár szerencsére meg nem ütöttem magam, mert esni nagyon is tudok, tánc közben is sokszor kell mű esnem, vagy éppen ha béna vagyok akkor rendesen. Nem lehetek kék zöld foltokkal tarkítva. Mondjuk mióta vámpír lettem, nem is igen keletkeznek rajtam ilyesmik, és a fájdalom is hamar eltűnik ha mégis fájna valami. Most viszont próbálok megküzdeni Akasha merev ellenállásával, mert a nyilvánvalón túl hogy az agyára megyek, vágyom ismerni is őt. Még ha ő nem is érez egyenlőre ilyesmit felém. A szavai is azt bizonyítják hogy nem tart valami sokra, de majd fog. Bebizonyítom neki hogy, egyik sem vagyok.
- Jó, oké akkor sértődj meg nyugodtan, hogy ilyesmit mertem feltételezni rólad. Nem arra gondoltam hogy bármelyik is lennél, csak azt olvastam hogy sok helyen volt divatban és csak reménykedtem egy kicsit hogy talán ilyesmit táncoltál - legyintek, mert végül is talán kissé hiú ábránd volt, hogy segíthet nekem, de azért remélem nem gondolja hogy ennyitől még fel fogom adni, mert nagyon nem.
-Ha nem jöttem volna be az ablakon, jövő ilyenkor kopoghattam volna, mert még ennyire se álltál volna szóba velem! Tudod, baromi szépen hangzik, hogy az én hibám, de ha esetleg ajtót nyitsz, vagy felveszed a telefonod, akkor nem csinálok ilyeneket. Miért bűn az ha beszélgetni akarok veled? - emelem rá a pillantásom, de a hangom inkább kérdő, nem vádaskodó, de kissé keményebb is. Nem hagyom magam olyan könnyedén, és nem csak neki lehet igaza, mert háromezer évvel öregebb nálam. Az nem jelent semmit, csak azt hogy voltaképp két ujjmozdítással kitörheti a nyakam, de végül is, mit nekem az ilyen fenyegetés?
- Igazán nagylelkű vagy mint mindig - sóhajtok lemondóan és széles, izmos hátát figyelem ahogy a hálószobája felé tart, de nem megyek utána, inkább az ablakhoz ballagok, de még nem lendülök ki rajta, mert talán valahol reménykedem benne hogy lehet jobb a mi viszonyunk. Felfigyelek rá, hogy valami mintha eldőlne, és kérdőn billentem oldalra a fejem, de persze hogy nem bírok magammal hogy utánamenjek, és így beteszem a lábam olyan helyre, ahová talán nem kellene, és az első amit meglátok, az a festmény. Egyiptomi ruhás alak de... az arca. Egészen eldöbbenek. Olyan mint az enyém. Hogy lehetséges ez? Miért van Akashának festménye rólam, ilyen ruhákban ? Még fellépésen sem viseltem ilyesmit, mert nem volt ilyen tematikám. Ki lehet ez?
Észreveszem a nyöszörgést, és valami vörös riasztólámpa kezd el vijjogni bennem, és sietősen vetődök beljebb a nem zárt ajtón túlra és észreveszem a bátyám a földön.
- Akasha! - szaladok mellé, és próbálom valahogy megfogni, és a homlokára simítom nem túl nagy, de legalább hideg kezem. Nem lenne bajom azzal sem ha el kéne vinnem innen, az erőm megvan hozzá, de a fürdője felé kapálódzik és így arra felé segítem ha hagyja, és nem akar épp lendületből kivágni az ablakon. Aggodalmasan nézek rá, tudom mennyire a háta közepére kívánhat de rájövök ahogy a márványon hasal hogy hidegre van szüksége, ezért gyorsan vizezek be egy hatalmas törülközőt és a meztelen hátára terítem, hogy lehűlhessen.
- Akasha... mit tehetek még érted? - kérdezem tőle halkan, tudom hogy hallja, és azt is hogy valószínűleg mennyire fog nekem örülni, mégis... én nem akarom így látni őt, és a segítségére lennék ha hagyná. Mert azért fontos nekem, annak ellenére hogy cikizem olykor.

#lovemybrother *-*
Vissza az elejére Go down
Callum A. Dasan


Callum A. Dasan


Hozzászólások száma :
17

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyPént. Szept. 22, 2017 1:14 am



Paris & Akasha

Nem hiszem el, hogy minden szavával képes felbosszantani ez a kis…gyerek! Bosszantó, ahogy próbál hatni a bűntudatomra, de tudom ,hogy képtelen rá, már régóta nincs bűntudatom, amióta hátrahagytam a korábbi életemet, amit lerendezhettem ott, Egyiptomban. Most? Az élet furcsa fintoraként mégis visszajött. Egész biztos, hogy Anubisz az én bosszantásomra küldte vissza a fiút ebbe az életbe, ezzel az arccal; véletlenek márpedig nincsenek. Fáraszt, minden egyes kiejtett szavával lefáraszt.
- Egyszer talán képes leszel felfogni a türelem fogalmát, a magam fajta öregek igazán nagyra értékelik, ezt az erényt, én még apánknál is jobban. – jegyzem meg mintegy mellesleg, arra célozva, hogy jövő ilyenkor is ott állhatna felőlem az ajtómon, akkor sem engedném be, mert nem akarom látni.
- Oh, és arra gondoltál-e már, hogy azért van zárva az ajtóm előtted, meg nem veszem fel neked a telefont, mert nem vagyok rád kíváncsi?!-suttogtam, de jól tudtam, hogy mindent ért, sőt érzi a lappangó figyelmeztetést, hogy nem kellene tovább ugrálnia az idegeimen.
Halványan hallom, ahogy valaki közeledik, a fejemre simul egy apróbb kéz, ez nem apáé! Nem az övé, így minden érintésre összerezzenek. Sebezhetőnek érzem magam, mert igazából, az is vagyok. Azért a máz, hogy ne találjam magam ilyen helyzetbe. A fogaim összekoccannak a megkönnyebbüléstől, ahogy a hátamra kerül a hideg törölköző, kicsit talán el is ernyed a testem, de ugyan úgy kapkodom a levegőt, mintha szükségem lenne rá. Igen, hiába váltam vámpírra, bizonyos testi reakcióim, hála a látomásaimnak megmaradtak.
A szemeim, elvesztették a kékségüket, s azt is tudom, hogy az éjszaka sötétsége vette át a helyet, fehér, ezüstös pöttyökkel tarkítva, akár a csillagos égé. Igen, ha valamit közölni akarnak velem az égiek, vagy a csillagok, azt előbb utóbb megteszik. Amikor meghallom Paris hangját összeszűkül a szemem, és felvicsorgok, a hátamra fordulok, de ahogy harcolok a látomások ellen, úgy újabb vér adag fröcsög fel az orromból, a görcs összehúzza a testem, hirtelen ülök fel és görnyedek előre, a smaragd vércseppek pedig a padlót és a nadrágomat tarkítják.
- Víz…hideg. – suttogom halkan. – senkit…senkit sem..be, ide! nem… senkit! – ragadom meg a fiú karját és nem is eresztem, talán így könnyebben tud behúzni a zuhanyzó alá.
A szemeim a korábbi ürességet tükrözik, ahogy keresem az arcának a vonásit, de nem látom.
- Tűnj innen Hastepszüt! Egyszer már meghaltál, a holtak holtak maradnak, Anubisz téged elnyelt! – vicsorgom a képébe, miközben talán már a hideg vízsugár alatt ülve rázom meg a fejem, talán elkaptam a nyakát, vagy a ruháját, de azzal a mozdulattal lököm is el, ahogy befejeztem a mondandómat.

Számkivetett, ki élsz. Az idő eljő,
Testvéred lészen ő!
Esélyt ad a sors, hogy a múlt
a jelen és a jövő
Tisztuljék, s lelked megbékéljék.


Miért kellenek ezek a rohadt mondókák?! Miért?! Nem elég ha látom, amit látok?! Tothmesz amint meghal, az ifjú, pedig újra itt van, és az idegeimre megy, és még oktatom is, sőt! Büszke vagyok rá, akárha a fiam volna, de Tothmesz sosem lesz a fiam.
- Te zsarnok, sosem voltál a fiam! Sosem! Szemét - válogatott szavakat köpködtem egyiptomiul, és az oly sokat gyakorolt angol akcentusom is levetkőztem, ha épp angolul káromkodtam, az összes felmenőjét elsoroltam a kis szemétnek.
- A bátyád voltam, lenéztél…lenéztél, mert…szajha…. – újra elkaptam Paris torkát ha a közelembe merészkedett és rávicsorogtam. – Pont olyan vagy mint ő! Ha megkorbácsolsz sem fogok lefeküdni veled soha többet! Azok az idők elmúltak, s táncolni sem fogok! Neked főleg! – ha nem kaptam el , akkor csak próbáltam felé kapni, és a földön a hideg márványon, a rám eső vízcseppek sugara alatt feküdtem, kezdett enyhülni a forróság, kevésbé ziháltam, és az orrvérzésem is lassacskán múlóban volt, ha felkelek, baromi szomjas leszek.



Bastet Egyptian Music ⋮ szavak száma: 726⋮ valami:  ⋮


Vissza az elejére Go down
Paris Deveroux


Paris Deveroux


Hozzászólások száma :
32

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyPént. Okt. 27, 2017 10:45 pm



Akasha & Paris

Olyan ellenséges, de valahol nem akarom hogy az legyen velem, és nem csak azért, mert apa azt mondta neki, hanem el akarom érni hogy ne utáljon. Jó, persze, rohadtul nem könnyítem meg neki az állandó beszólásokkal, és azzal hogy nagy szám van és egy energikus, pörgős jelenség vagyok, amikor ő meg inkább olyan mint valami tó. Nyugodt, öreg és... öreg. Eléggé öreg ami azt illeti.
- Én értem hogy öreg vagy és türelmes, és nagyon más mint én, de ettől még lehetnél kevésbé ellenséges velem - mosolyodok el kissé szomorkásan ugyan, mert nem nyit egy hangyányit sem, de leülök oda, ahová hajított. Nem estem olyan nagyot, bár nem rajta múlott, hanem az én képességeimen.
- De gondoltam, csak tudod ez nem nagyon kivitelezhető, mivel a bátyám vagy, és mint olyan kíváncsi vagyok rád. És ha egy kcisit is hagynád magad, kevésbé mennék az agyadra is, de te olyan öreg makacs fej vagy csak na. Szóval egyezzünk meg, hogyha felveszed a telefont, vagy válaszolsz messengeren akkor nem török rád a szobában meg sehol és még látnod se kell, na? - kérdezem ahogy a hátát nézem, mivel elindul beljebb a lakosztályában és egyszer csak egy tompa puffanásra leszek figyelmes, mire persze feléled bennem az aggodalom és kíváncsiság egyvelege.
Beljebb lépve szabályosan lesokkol hogy a saját arcom néz vissza rám a falról, csak éppen egyiptomiasabb kiadásban. Sokat azonban nem bámészkodok, mert a bátyám nyögését követem, és a fürdő felé félúton találok rá, és kezem a homlokára simítom. Segítek neki a fürdőbe jutni, és egy hatalmas fehér törülközőt is bevizezek, ha hideget akar és a hátára terítem hogy minél nagyobb felületen érintkezzen. Úgy viselkedik mint aki lázas, és azt így szokás csillapítani emberek között.
- Akasha... rendben leszel, oké? Segítek - próbálok kommunikálni vele és behúzom a fürdőjébe, hogy a hide márványon végigfeküdhessen, és ahogy hanyatt fordul, hátrahőkölök a szemét látva. Csillagos égbolt tükröződik benne semmi más. Hátbozongatóan néz ki.
- A szemeid... - suttogom, ahogy próbálok a mellkasára is hideg törülközőt teríteni, ami még a vért is felfogná ami az orrából folyik ki. Nem sok, de a szaga előhozza belőlem is a vámpírt és érzem is hogy a szemfogaim előugranak, de nem harapok rá a bátyámra. Megijeszt ahogy hirtelen összerándul, és felül. Próbálok elhúzódni, de elkapja a karim és belém vájja az ujjait.
- Oké senkit nem engedek ide - tolom beljebb és megnyitom rá a hideg vizet, ha már ezt akarja, és nem hagyom itt. Odahúzom és ahogy megszólal kissé összeráncolom a szemöldököm. Ki a csuda az a Hastepszüt?! És mit akarna tőle az én bátyám? Aligha nem az a kép a falon, akire hasonlítok, ő lehetett és ezek szerint régen halott is.
- Ő meghalt Akasha, én Paris vagyok - próbálok eljutni hozzá gondolatban, hogy nem valami régi egyiptomi szellemeként térdelek mellette és elképedek a mondókára. Ezek szerint én reinkarnálódtam volna? Vagy mi más értelme lehet ennek? Mindenesetre megjegyzem alaposan, és próbálom kibogozni mégis mi a csudáról beszél, mert sosem voltam a fia, és... lehet hogy a múltjáról?! Azért utál, mert emlékeztetem valakire, aki zsarnok volt vele, és ezt látja bennem is?
- Az öcséd vagyok Akasha, nem a fiad. Paris vagyok, Paris! - hajtogatom neki, ahogy megpróbálok közelebb férni, és a homlokára simítani, de elkapja a torkom. Oké hogy nincs szükségem levegőre, de ez azért nem esik jól éppenséggel, és felnyögök erős markában vergődve. Szajha? Akasha nem lehetett az. Bár... amit mondott nekem, a hastánc... ha az volt, akkor azt táncolt, de... nem. Ő nem lehetett. Az én erős bátyám!
- Csak... engedj el kérlek. Akasha. Callum! - próbálkozok vele, még mielőtt összeroppantja a torkomat. Végül sikerül kissé meglazítanod a szorítását, mert önkívületben van és eszembe jut hogy talán vér kellene. Kotorászni kezdek a zsebemben egy kis laposüveget tartok ott, hogy ne maradjak innivaló nélkül, hiszen nem keresem a feltűnést, és így maximum sznobnak néznek. Letekerem a kis kupakját és az orra alá tartom, hátha akkor magához tér. Vagy rontok a helyzeten, de valamerre akkor is moccanni kell.

#lovemybrother *-*
Vissza az elejére Go down
Callum A. Dasan


Callum A. Dasan


Hozzászólások száma :
17

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyPént. Nov. 24, 2017 3:24 pm



Paris & Akasha

Egyezzünk meg ebben, egyezzük meg abban, mi lenne ha inkább nem is keresne, és elfogadná, hogy nem vagyok rá kíváncsi? Túl egyszerű kérés volna? Ezek szerint igen. Ezután felpörögnek az események, valamelyest. Összefolyik számomra a valóság és a képzelet is. Nem tudom, hogy mi az igaz és mi nem, félig meddig hallom az öcsém hangját, de ő nem az öcsém, a bátyám! A bátyám volt aki ellenem tört, ő molesztált, nem… nem akarom ezt! Küszködöm azért, hogy józan maradjak, ám végül a vér szaga az ami helyre ránt valamelyest. Egy csepp sem megy félre, kiiszom az egész flaskát, haragos kék és csillagkép színei keverednek a szemeimben, ahogy Parisra emelem a pillantásom, lassan lefejtem a kezem a torkáról, és vizslatva nézem az orcáját, a szorításom nyomát, vámpír fogaim élesen mutatkoznak meg, ahogy kissé vicsorítok, s közben lenyalom a maradék vért a fogaimról is. A víz beborít, jólesik, elmossa a rossz érzéseket, a negatív energiákat, az ide nem illő gondolatokat, tisztít.
- Háló…vitrin…- suttogom rekedten, és rámordulok, hogy siessen. Elvileg mindegyik szobában a hálóban van a falba rejtett vitrin, ahol a vért tároljuk, legalábbis tudtommal. Nekem mindig is ott volt. Az AB-s és a 0-s a kedvencem, jobban jár a fiú, ha idehozza nekem az egész készletet.
Úgy ziháltam, mintha lefutottam volna a maratont, pedig ugye nálunk képtelenség efféle fizikai megnyilvánulás, mégis… mindegy. Mindig is furcsák voltak ezek a jóslási képességek.
- Apa, még mindig nincs itt és Zerge se? – kérdezem rekedt hangon tőle, amint visszatér, én ott ülök a földön szétcsúszva, a fejemre folyik a víz, ami jólesik és megnyugtat. A szemeim továbbra is váltakoznak, örvénylenek, a hátamat a hideg márványnak vetem, de még így is lecsúszok mind úttalan, ahogy próbálok egy helyben ülni. Ám végül feladom, teljesen lecsúszok a földre, a tarkóm támasztom a falnak és sóhajtva nézek fel a rám hulló vízcseppek irányába. Az egész plafonból folyik a víz, szeretem ezt a zuhatagszerű érzést.
Elmarom az első zacskót és arra is alig van erőm kinyitni, nem, hogy felüljek, így szenvedek egy sort. Nem akarom bevallani, hogy azért ilyen szörnyen rossz a koordinációm, mert még nem látok teljesen mindent tisztán. A szemeim előtt régi korok képe vonul el folyamatosan, szép lassan. Látom, amint Paris már itt térdel mellettem. Nem akarok gyengének mutatkozni előtte, de be kell, valljam, hogy jól esik a közelsége, érzem rajta atyánk illatát, hiszen az ő véréből van, ezért tudom, hogy nem akarna bántani, mondjuk, ez korábban is eszembe juthatott volna. Kényelmetlen így feküdnöm, így megpróbálok oldalra dőlni, sikerült. Oldalt fekszem, Paris lábain. Pislogok és magam elé pillantok, a vértasakért nyúlok azt akarom, add ide! De csak felmorgok. Utálom ezt! Ha megkaptam amit akartam, egyből ráfontam magam a tasakra, fél kézzel Paris ruháját markoltam a háta és a dereka magasságában, a másik kezemmel pedig a számhoz húztam a tasakot. Alapjában véve, ennyi idősen kevesebb vérre is lenne szükségem ,azzal is bőven elvagyok, de ez a helyzet most más.



Bastet Egyptian Music ⋮ szavak száma: 483⋮ valami:  ⋮


Vissza az elejére Go down
Paris Deveroux


Paris Deveroux


Hozzászólások száma :
32

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyKedd Dec. 25, 2018 11:01 pm



Akasha & Paris

Fogalmam sincs miért ilyen ellenséges velem mindig, de ahogy megpillantom azt a festményt ami akár én is lehetnék... kicsit mellbevág az élmény. El ne felejtsem megjérdezni apát hogy ki a fene volt az a gyerek hogy ennyire vehemensen gyűlöli és miatta engem is, pedig... hát fogalmam sincs mit tehetett ellene, de én semmit nem tettem. Semmi olyat, ami okot adhatott volna a gyűlöletre.
szólongatom és próbálom életre pofozni és a véres flaskám tolom az orra alá, arra egy kicsit mintha tisztulna a kép és rá is mar. Elengedem és ahogy lassan elenged elhátrálok azaz húzódom. Rendben van hogy nem kell torok hogy levegőt vegyek de ennek meg fog látszani a nyoma és nekem is innom kell majd hogy ne legyek rekedt fazék.
- Akasha.... nyögöm ki egy kis köhögéssel, ahogy hátra esek, de igyekszem a hálóba ahogy mondja. Vért kell találnom, és fel is tépem a vitring és két csomaggal is hozok. Aztán visszamegyek egyért magamnak is, nekem mindegy milyen a vér de most... Egy két korty jól esik.
- Még nem, de már hívtam apát - válaszolok egy korty után miután újra van hangom, de nem ülök hozzá közel. Valahogy nem esik jól ennyire szétcsúszva látni és gyengének. Tudom hogy ő is utálja ezt, és igyekszem nem is szóvá tenni csak megmasszírozom a torkom egy kicsit, azért ez eléggé fájt. Figyelem ahogy feltépi a zacskót és beleiszik, és kicsit visszatér a szín az arcába de ahogy kicsit kisimul az arca mégis közelebb merészkedek hogy elterülhessen oldalfekvésbe. Hozzá érek, és sután ölelem át hiszen nem tudom hogy mivel teszek most jobbat neki ha megyek, vagy ha maradok de próbálok maradni.
- Jó, mindjárt.... tessék - adom a kezébe a tasakot ahogy nyújtózik utána és szinte megtépi a ruhámat de mit érdekel engem most az öltözékem amikor.... aggódom a bátyuskámért. Pár perc eltelik ahogy az üres tasakot szorongatja.
- Jobban... jobban vagy egy kicsit? - kérdezem.
 

#lovemybrother *-*
Vissza az elejére Go down
Callum A. Dasan


Callum A. Dasan


Hozzászólások száma :
17

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyPént. Jan. 04, 2019 9:11 pm



Paris & Akasha

Még most se látom őt teljesen, csak elmosódott foltokat. Utálom ezt. De ez is egy figyelmeztetés volt, hogy ne kűzdjek az elkerülhetetlen ellen.
Hallom, hogy visszatér, most már jó volna ha elállna a víz, kezd zavarni, mégis közelebb kúszom hozzá, nem engedem el, nem akarok egyedül lenni. Érzem róla Apánk illatát és ez megnyugtat. Ő az egyetlen kapaszkodóm jelenleg és nem hagyom ,hogy elmenjen a közelemből.
Ironikus, hogy menekülök egyébként előle, most pedig szükségem van rá, jobban mint bármikor.
Mohó kortyolásom hangja hallatszik, általában figyelek ,hogy ne vesszen kárba egy csepp se, de most ez nem arról szól.
Hívta Richardot, ez jó, ennek örülök, remélem talán hazajön, bárhol is van. Lassan bólintok.
Jobb…- feltérdelek, lassan és a szuszogásából, a ruhájának a hangjából, és abból, hogy hogyan esik rá a víz, kikövetkeztetem, hogy épp merrefelé ül, nagyjából oda pillantok. – Át…átakarok öltözni, és… nem látok semmit, elkísérnél az öltözőig? Ha nagyon vizes lettél, te is átöltözhetsz.
- Egyébként nincs bajom, csak ki kell pihennem, te a tükörből jósolsz, én… látom őket, a legváratlanabb pillanatban, mint most. Időnként pedig ha nem veszek tudomást az üzenetekről, eléggé alattomosan akarják a tudtomra hozni a jelenlétüket. – tapogatva kelek fel a fürdőben, a tenyeremet felcsúsztatom a zuhanyzó falán, aztán a tusolóhoz lépek, hogy elzárjam. Ott matatok egy darabig, lehet, hogy Paris segítségére lesz szükségem, de befogom, ez nem az a pillanat, amikor azon kellene aggodalmaskodnom, hogy rászorulok más segítségére.
A fürdőben a törölközők után tapogattam, kívülről ismertem a helyet, de azért vakon mégis más, ilyen esetekre nem készültem fel. Morgolódok és bosszúsan ráncolom a szemöldököm, mégse esik olyan jól, hogy nem találok el a türülközőkig. Próbálok nem pánikba esni és összeszedetten viselkedni, történt már ilyen máskor is.
- Köszönöm. – dünnyögtem az orrom alatt, mert feltehetően Paris jött segíteni, törölközőt találni és elkormányozott az öltöző szobáig is, hiszen megkértem rá. Ott megint ácsorogtam egy darabig, próbáltam behatárolni az pizsama nadrágos szekrényt, és azt amelyikben a pólókat tartom. miközben a hajamat igyekeztem megszárítani a törölközőmmel. Ha megvoltak a ruhák, akkor felöltöztem, nem törődtem azzal ,hogy a földre dobom őket, és vártam, vártam arra, hogy Paris segítsen, visszamenni az ágyhoz. Ott leültem a szélére és tűnődve pillantottam magam elé.
- Itt maradnál, amíg apa haza nem ér?- Persze pittyegett a telefonom, de nem tudtam elolvasni az üzenetet. Nem ér rá, nem tud eljönni, és reméli, hogy megoldjuk Parissal a problémát, tudja,hogy a távollétében nem bántanám.






Bastet Egyptian Music ⋮ szavak száma: 483⋮ valami:  ⋮


Vissza az elejére Go down
Paris Deveroux


Paris Deveroux


Hozzászólások száma :
32

Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris EmptyVas. Jan. 27, 2019 4:32 pm



Noel & Paris

Fogalmam sincs mit tehetnék, de az egész helyzet a szívinfartust hozza rám, még ha nincs is hivatalos szívverésem, vagyis nem lehetne ilyesmi. Mert attól még a gyomromig ható rémületet érzem hogy valami baja lehet a bátyámnak, és nem tudok neki segíteni . Annyira szeretném ha nem utálna ennyire, és most mégis tehetetlennek érzem magam egy kicsit.
Visszatérek és hagyom hadd kússzon közelebb és elzárom a vizet, mert már minden porcikámról csöpög, de nem érdekel ez sem, és a kezébe nyomom a vértasakot hogy hadd igyon.
Ijesztő látni a szemeit, ahogy feketét, fehér nélkül és a csillagos égbolt tükröződik vissza belőle. Gyönyörű de mégis a szőr feláll a tarkómon. Mellé lépek. Vámpír vagyok én is könnyedén elbírom.
- Persze. Gyere, segítek - húzom fel ahogy közben magyaráz, és a szavaira egy egészen kicsit megnyugszom.
- A...a szívbajt hoztad rám - nyögöm ki, ahogy a vizet is elzárom, és a törülközők utáni kutatásban is segítek.
- Várj, várj. Ne mozdulj, adok törülközőt és elmegyünk a szobádig, csak ne kalimpálj - keresek egy hatalmas törülközőt, és lehámozom róla a vizes cuccait. Aztán körbetekerem a bolyhos anyaggal, hogy felszívja a vizet róla.
- Ijesztő. Mindig így... mindig ez történik ha látomásod van? - kérdezem ahogy végül mellé lépek, átkarolom hogy átvezessem a szobájába, ahonnan az öltözőjébe megyünk. Olyan tanácstalan. Próbálok rájönni mit akar és sietek segíteni neki ha szüksége van rá, de nem csinálok meg mindent helyette tudom hogy mekkora a büszkesége, és az ágyhoz kísérem amikor le akar ülni és hozok a hajára egy tiszta törülközőt. Bár megfázni nem tudunk, mégis jó ez a kis pótcselekvés. Letelepszem mellé, és már mennék amikor megszólal. Ha lenne szívverésem, most meglendülne.
- Persze. Ha szeretnéd, bár azt hittem... inkább azt szeretnéd h minél távolabb lennék - sóhajtok fel, és leülök mellé.
- Ki az a fiú Akasha? Miért néz ki úgy mint én? Miatta vagy ennyire... elutasító velem? - kérdezek rá végül halkan, és nem is igazán vagyok biztos benne hogy kimondom ezeket a kérdéseket. Lehet hogy csak gondolom ezt, fogalmam sincs. Mindenesetre a hajamba túrok, ahogy tanácstalanul próbálom kibogozni a hangulatváltozásait.

 

#lovemybrother *-*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dance under the moonlight - Akasha & Paris   Dance under the moonlight - Akasha & Paris Empty

Vissza az elejére Go down
 

Dance under the moonlight - Akasha & Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Akasha & Richard
» Callum Akasha Dasan
» You wanted me? - Akasha & Zerdella
» Hey, Brother - Dem & Paris
» Paris Deveroux

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Manhattan :: Dumort Hotel-