Ez az a test, amit a legelsőnek hasznába vettem ami már olyan régen volt, hogy már számon tartani sem lehetséges. Amint megláttam azokat a fagyos zöldes szemeket tudtam, hogy ő kell nekem. Végigsimítottam a Pokolban a felsőtestén egy-két kínzás szünetében és éreztem a megmunkált izmokat és azt a szikárságot. Magasságban is pont tökéletes arra amire kell. S szerintem itt le is zárhatjuk ezt az unalmas részt.
A Pokolban, hogy nézek ki? A hiedelemmel ellentétben nem áll az egész testem pusztán csak csontvázból. Csak a két karom és az arcom. Nincs rajta semmilyen bőr. Fejem tetején korona, a testem pedig zömök és legtöbbször páncélba burkolózik, amin a hátán van két darab kivágás. Ez régen azt a célt szolgálta, hogy szabadon tudtam kiengedni a szárnyaimat.
Lovam, kinek neve Heid egy óriási sárga ló kinek nyomán csak a halálsikolyok hallhatóak. Vele másodpercek alatt teszek meg Lent olyan távokat, amik másnak több órába telne. Emberi világban egy sárga versenyautó.    

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék magamról, hiszen egy külső szemlélőnek könnyebb lenne ezt a dolgot megítélni, de hát megpróbálkozom vele hátha sikerül összehozni. Sok ideje létezem már így szerény véleményem szerint megfontolom a lépéseimet, nem vagyok az a lobbanékony fajta. Igyekszem kimaradni a nagy világ történéseiből, jobban szeretek a háttérből vizsgálódni, cselekedni. Nekem nincsen bajom a rajtunk kívül élő élőlényekkel, ha azt mondaná Lucifer, hogy éljünk békében és ne háborgassuk az embereket hát én biztos, hogy nem lennék a lázadók soraiban akik nem értenek ezzel egyet. Nem mondom azt, hogy távol áll tőlem a gyilkolás és minden démonsággal járó dolgok hiszen én vagyok a Halál, az a feladatom, hogy öljek. Viszont a kötelező körön kívül csak akkor teszem meg, amikor már nagy szükség van rá. Nehéz kihozni a sodromból viszont a tiszteletlenséget nem bírom. Ha én meg tudom adni egy olyan alantas lénynek is a nekijáró tisztelet, mint az ember akkor elvárom, hogy én is kapjam meg. Nem rajongok a kínzásokért, viszont ha kell akkor megteszem és akkor teljesen átszellemülök, olykor talán kegyetlennek mondhatnak. Így röviden csak ennyit szerettem volna közölni, hisz minek lőjem le előre a poént?  

A halál az, ami minden ember és alvilági életében szerepet foglal. Lehet, hogy valaki örökéletű, viszont a vég mindig ott ármánykodik körülötte. S sokak rosszul értelmezik, mert azt hiszik, hogy a halál az egy rossz dolog, az Ördög fegyvere. Itt az ideje, hogy tisztázzunk mindent. A Halál én vagyok, s én nem vagyok rossz. Nem állok senki pártján, teljesen hidegen hagynak a háborúk és az angyalok s démonok civakodása. Lucifer fegyvere? Ugyan, kérem. Nem fogadók szót senkinek, hiszen a Halált nagyon nehéz pórázra kötni. A Lovasok feladata nem az, hogy csatázzanak s háborúkat vívjanak, hanem az örök körforgás fenntartása. Rengetegen értik félre a munkám és a testvéreim foglalkozását, úgy angyalok, úgy démonok. Csak kevés és igazán öreg pokolfajzat tudja az igaz állításokat s ugyanígy kevés hárfás. Az árnyvadászok pedig egyenesen ránk is támadnak, ha meglátnak. Persze nem tudok rájuk haragudni, hisz ezeknek a nephilimeknek mindegy, csak fekete szeme legyen. Sok olyan alkalom volt már, hogy idézőjelesen harcolnom kellett egyel vagy többel. Lehetett ott nekik magyarázni, de a szavaim csak süket fülekre találtak. Lehetett nekik magyarázni, hogy én is angyal voltam egykor. Ohó, azok a szép idők. Isten első gyermekei voltunk, s már az első perctől munkába álltunk. Nem volt olyan, hogy gyerekkor és felcseperedés, mint a halandóknál. Gyerekekre túl veszélyes lett volna bízni ilyen erőt, ami bennünk megvan. Lehet, hogy én képviselem a legnagyobb hatalmat a testvéreink közül, viszont szerény véleményem szerint én vagyok az, aki szinte soha sem fitogtatja. Én képes vagyok évezredeket leélni úgy az emberek között, hogy nem használom a képességeimet. Sőt, az életem nagy részével ezzel foglalkozom. Húszévenként költözöm, hogy ne vegyék azt észre, hogy nem öregszem. Bevallom, bujkálok a történések elől. Nem akarok beleavatkozni, de tudom, hogy egyszer úgyis eljön azaz idő, amikor be kell lépnem a csatába és állást kell foglalnom, hiszen én ott vagyok ahol a többi három. Mi mindig egyben vagyunk és nem harcolunk egymás ellen. Én kimaradok abból a döntésből, hogy ha netán háború lenne akkor melyik oldalt pártoljuk, így biztos, hogy nem is lesz szavazategyenlőség. S még az lenne a kérdés, hogy nekem miért jó a rejtőzködés? Miért nem engedem szabadjára a bennem felgyülemlő stresszt és energiákat? Mert furcsamód, olyan elfajzott lény vagyok, hogy szeretem ezt a bolygót és kár lenne lerombolni. Talán még van egy ok, amiért nem fedem fel magam. Ha csak véletlenül is elkapna az indulat, akkor nem bírnám magam visszafogni és cafatokra szaggatnám azt, aki kihúzta nálam a gyufát és sajnos az illető magával rántaná a várost amiben megtörtént az incidens. Így hát futok, rohanok mindenféle természetfeletti elől és igyekszem beolvadni az emberek közé. De hogyan tudom lefedni az energiámat mások előtt? Ez egy nagyon jó kérdés. Boszorkánymágiával. Az adott település boszorkánymesterét mindig megkeresem és kérem, hogy teljesen tüntessenek el az érdeklődő démonok vagy angyalok elől. Természetesen ez csak akkor működik ha a birtokomon vagyok, mert egyedül az van így levédve. Így az időm nagy részét ott is töltöm, kertészkedek és különféle háziállatokkal foglalkozom. Furcsálljátok? El is hiszem, én is ezt tenném ha magáról a Halálról hallanék ilyeneket. Nekem így gyönyörű az élet. Imádom, ha nyugodt körülöttem minden. Csak el ne rontsa senki ezt a légkört, mert akkor harapok.