Enzo & Lio

Szép és jó, hogy költöztünk gyorsan és könnyen ment a terület foglalás is, az itteniek még örültek is nekünk, de az egész művelet annyi szervezéssel járt, hogy mindkét fülemen az folyik. Amúgy még egyszerű is lett volna, hogy felkapjuk a cuccaink, kocsikra rakjuk és megyünk is, de az üzleteimet is át kellett irányítanom, a fontos embereket értesíteni, hogy nem leszünk elérhetőek Nashville-ben többet, hova költözünk, áttelepülni, a szükséges felszereléseket megrendelni, a helyi ismerőseimet tájékoztatni és még napestig sorolhatnám. Jó pár napba, ha nem több hétbe telik majd, mire mindent elintézek és most is éppen egy kínai üzletpartnerrel tárgyalok skype-on az éjszaka közepén, mert náluk éppen akkor van nappal. Az a szerencsém, hogy a kamera a mögöttem lévő falat nézi, azért nem látják, hogy a Bátyám a takarójába csavarodva vonul át a szobán az ágyamba. Még csak az kellett volna, hogy mindezt végignézzék, soha többet nem vennének komolyan. Így viszont fapofával tudok tovább tárgyalni és hamarosan be is fejezem, majd lekapcsolom a nagyvillanyt, nekünk amúgy sem kell az, hogy lássunk a sötétben. Levetkőzöm sebtében a hivatalos ruháimat és felveszem a pizsamám, ami egy sportmelltartóból, a bátyám egyik atlétájából egy rövidnadrágból áll, majd bemászom mellé az ágyba. Elsődlegesen mert aludni akarok, de persze szeretném tudni, mi ez a hirtelen süni viselkedés a Bátyám részéről.
-Most akkor mit is csinálsz itt takaróstól? -húzom félre a takarót, hogy lássam az arcát. Nem szokása ilyen depis jelenetet rendezni, általában tele van energiával még ilyenkor is és nem szokott morogni, hogy itt sincs. Érzem, hogy valami gondja van, de magamtól nem fogom ennyiből kitalálni

Enzo & Lio

Imádom a Bátyámat, tényleg, ezért lepődök meg, ahogy bemasírozik egyenesen a az ágyamba. Sosem csinál ilyet, csak ha tényleg maga alatt van, és azt nem szoktam szeretni. Az én csodálatos Bátyám ne legyen maga alatt, legyen vidám és energia bomba, ahogy mindig is szokott lenni.
Hagyom, hadd másszon be, amíg én végzek a tárgyalással és hamarosan csatlakozom is hozzá pizsamában. Csak sóhajtok, ahogy visszaszerzi a takaró csücskét, tényleg nagyon nyomaszthatja valami. A farkasom kényelmesen elhelyezkedik mellette és néha megnyugtatóan megnyalogatja, hogy érezze a törődést.
-Ahha. És azt elmondod, miért? -böködöm az oldalát óvatosan, hátha sikerül valami információt kiszednem belőle. Érzem, hogy mennyire rossz a kedve, de nem tudok rájönni, miért.
-Értem. Akkor mozdulj szőrzsák, mert így kényelmetlen -lököm meg kicsit, hogy leszálljon rólam, amíg mocorgok a takaróm alatt, hogy nekem is kényelmes legyen, ne csak neki. Általában szorosan összegömbölyödve alszom szinte teljesen eltűnve a takaróm alatt, ezért próbálok találni valami pózt, ami hasonlít, de a Bátyám mégis tud fogni, mint egy plüsst.

Enzo & Lio

Sóhajtva öltözöm át, mikor befejeztem a tárgyalást, nem szeretem, amikor a Bátyámnak valami gondja van. Azt meg főleg nem, amikor elfoglalja az ágyamat a hatalmas testével, szóval valamit tennem kell az ügyben. Már pizsamában mászom be mellé és böködöm meg, hogy mozduljon, mert így nekem nagyon nem lesz kényelmes és végül mögöttem helyezkedik el. Jobban szeretek gömbölyögni álmomban, de együtt aludni úgy elég nehéz még a hatalmas ágyamon is így általában így összebújunk és úgy jó. A morgást nem különösebben értem, de úgy érzem, nem is igazán kell, mert nem az a baja, amit most produkál nekem, csak a gyermeteg természete mutatkozik meg. Végül hátranyúlok és elkezdem a haját birizgálni, azt szokta szeretni, amikor maga alatt van.
-A nőstényed miatt, akit otthagytál Nashville-ben? -Gondoltam, hogy még fogja azért siratni a dolgot, mert szerette azt a lányt, de a Bátyám hajlamos belefutni nem is kevésszer olyanba, hogy ő megszeret valakit, de az nem szereti viszont. Az a nagy medve szíve a gond, túl könnyen szeret és akkor nagyon, de ha nem viszonozzák, akkor végtelenül maga alá tud kerülni.
-Ha nem tud ennyi áldozatot hozni érted, hogy velünk jöjjön, akkor nem is szeretett téged eléggé -jegyzem meg, az ilyesmibe kínosan pontosan bele tudok trafálni, ha érzelmekről vagy üzletről van szó. Nem is szoktak szeretni érte, amikor valaki szemébe mondom túlzott őszinteséggel, hogy az a valami, amibe belekezdett nem fog működni. Nem egy ellenséget szereztem így.

Enzo & Lio

A Bátyám mindig szívesen látott vendég nálam, még ha éppen szerelmi depressziózik is és nem hajlandó rendesen kommunikálni velem. Szerencse, hogy még fél szavakból, morgásokból és még arckifejezésekből is értem őt, nem kell több nekünk. Bemászik mellém és elfoglalja a háromnegyed ágyamat, mire sikerül olyan módot találni az együtt alvásra, ami mindkettőnknek megfelel. Hátranyúlva birizgálom a haját, mert tudom, hogy azt szereti és talán attól kicsit jobban fogja magát érezni. Meg is állapítom, hogy túl jól ismerem a Bátyámat, amikor még közelebb fészkelődik a simiért. Valahogy nem csodálkozom azon sem, hogy megint elhagyta egy nőstényt, hozzá nem való akárki, de mindig belezúg minden nőtény, amikor megjelenik, mert izmos, jó a humora és jól áll neki a vagányság. A legtöbb valamire való nőstény erre bukik, de hogy aztán ki is tartsanak mellette, az luxus. Pedig az én Bátyám mellé hűséges és kiváló nőstény kell.
-A francokat vagy egyedül, éppen ölelgetsz -böködöm meg a tarkóját, hogy utána folytassam a simogatást. Ezt olyan hangsúllyal mondom, mintha nehezményezném, hogy engem nem tekint társaságnak. Nehezményezem is! Én sokkal jobb vagyok, mint bármilyen nő, főleg egy olyannál, aki még el is hagyta. Nem vagyok én elég társaság, na szép.
-Meg amúgy is, biztosan lesz itt is hamarosan csajod, csak egy-két nap, figyeld meg -bíztatom, immár el is felejtve a korábbi sértődésem. Leginkább szeretném, ha a testvérem boldog lenne és nem kerülne megint ilyen helyzetbe, mint most.

Enzo & Lio

Nem újdonság a hím az ágyamban és az sem, hogy a Bátyám az. Nem egyszer jött hozzám szívfájdalmában és mindig szívesen látom, mégha az agyamra is tud menni a fájdalmas arca. Nem szeretem, ha a Bátyám szenved, meg is mondanám a magamét Kathrine-nek, ha látnám még egyszer, de nem fogom szerencsére, mert kitépném a csini kis haját, az biztos.
-Értem, nyugi, értem. De nem kell neked pár, itt vagyunk neked mi -simizem a bátyámat, mert tudom, hogy azt szereti és annak örül. Majd holnap leültetem gitározni, azt szokta még nagyon szeretni és elmegyek vele motorozni. Igen, a motorozás rám is rám fér, ki kéne mennem egy-két versenyre, ellenőrizni a felhozatalt, hogy lássam, kikre érdemes fogadni.
-Tudooooooom, de az is lesz hamarosan. Hozzád vonzódnak az erős nők, én már csak tudom -kuncogok és böködöm meg a takaró alatt. Majd eszembe jut valami és felpattanok ülésbe az ágyban.
-Gyere velem futni! Sok bennem az energia, le akarom mozogni,  naaaaa légysziiiiiii -kérlelem, ahogy annak idején mindig tettem. Kölyök koromban nagyon sokszor nem tudtam aludni a hangoktól, de ha Enzoval vagy valakivel kifutottam magam, akkor már könnyebben ment, akármilyen hangosnak is hallottam valamit. Nyilván az agyára mentem egy idő után, de imádom a Bátyámat.

Enzo & Lio

Még nagyon pörgök és még mindig lenne mit megcsinálnom, de már mindenki alszik a falkaházban és nem akarok morcos vendégeket, akármilyen halk is szoktam lenni, szóval nekem is ideje lenne lefeküdni, de kapok egy nyűgös Enzo az ágyamba. Nehéz vele ilyenkor, de mégsem teszem ki, hiszen annál jobban szeretem a Bátyámat.
-Tudom, de azért mégiscsak jobb velük, mint a semmi. Ők a családod -Valahogy mindig is többre tartottam a családot, mint az alkalmi ágypartnereket. A szenvedély elmúlik, a szerelem kihűl és akkor mi marad? Az a mélyebb kapcsolat, ami a családtagok között van. Legalábbis nekem ez a filozófiám.
-Az elköteleződés senkinek sem könnyű. Nálunk az főleg nagy idő -próbálok valami vígasztalót is kitalálni, amivel legalább a hangulatán tudnék javítani -De ha megtalálod a megfelelőt, az biztos nem fog elhagyni semmiért -Ennél jobbat nem tudok mondani, azért én is fáradt vagyok most már.
-Pedig rádférne valami figyelemelterelés -böködöm meg, de inkább visszafekszem mellé. Van egy olyan érzésem, hiába próbálkoznék most kimozdítani innen, még a hatökör és a traktor sem lenne elég hozzá. Pedig nagyon régen voltunk úgy együtt utoljára, hogy semmi mással nem kellett foglalkozni. Hiányzik az ilyen, de akkor nem most.
-Van valami máshoz kedved? Vagy csak aludjunk? -ajánlgatom, hátha lesz valami végül, de most már az alvásnak is örülnék. Holnap korán lesz a folytatás.