Rohadt hosszú napom volt, és nincs vége, de jelenleg tele a tököm a tárgyalásokkal, telefonokkal, videóhívásokkal, egyebekkel. A konyhában kötök ki, hol máshol, amikor itt van az éltető kávé és valamiféle ehető is a hűtőben... vagy nincs.
Jelenleg olyan jó a hangulatom, hogy az sem érdekel, ha lekvárba forgatom át a húst és úgy szórok rá borsot, hogy megsüssem az összeset tojással meglegyintve, én ezt akkor is megeszem... és még csak délután van. Késői reggeli és ebéd egyben, ha nem számítom azt a nyomorult proteinszeletet, ami keményebb volt, mint az utolsó korhadt fa, amit kettéharaptam, mert az utamban volt, én meg marha lusta voltam átugrani és kikerülni is.
Számba veszem, mi minden van még hátra, de annyira belehúztam, hogy már csak Madoxot kell felhívnom, aztán meg jöhet az éjszakai járőrözés kétszer is. Épp a kávét töltöm ki egy bögrébe, azaz hagyok másnak is, a kiöntő az enyém, nyakon öntve egy liter tejjel, ami csodásan fest, de a gyomrom bírja az ilyesmit, rá se rántok. Enzot nem csak érzem, hallom is, az elefánt a porcelánboltban csendesebben közlekedik, mint ő.
-Szevasz fiam. Kint is így csörtetsz, beállhatsz a vaddisznók közé, fel sem tűnne senkinek sem, nem közülük való vagy.
Megütögetem a kezét köszönésképpen, aztán végignézek rajta. Az öltözéke alapján tévedtem... a vaddisznókon nincsen csörgő cucc, de még lehet.
-Az, van még, csak két kilót vágtam be, mindjárt készen van. Csak nem éhes az a kis farkasbendőd?
Nem vagyunk nagyétkűek, bármilyen rémesen hangozhat ez a mennyiség másnak, na de ha a farkas fia kihagyja a főétkezéseket, akkor azt sürgősen be kell pótolnia. Azt inkább nem ecsetelem, hogy mustár helyett lekvár van, majd megérzi az ízén. Az illata jó, és nem, nem vagyok terhes, sem vemhes, csak kurva éhes. Amint kész a hús, kivágom a tűzhelyre, és olyan kecses finomsággal vágom bele a villát, hogy magától is felsikít és darabokra hullik. Le van a gond a szeleteléssel.
Annyira vagyok úriember, hogy tányéron szolgáljam fel, ne tepsistől, azt pakolom le magunk elé.
-Megszaporodtak a kóborok Enzo. Elejét kell vennünk a szervezkedésüknek. Ma éjjel kimegyünk, felmérjük a terepet, amelyik ellenáll, az halott, a többi esélyt kap arra, hogy csatlakozzon vagy ide, vagy oda, vagy amoda. Madoxot felhívom, lehet, ők is jönnének, vele már beszéltünk erről tegnap.
Röviden ez a helyzet, hosszabban is. A lényeget pedig a fiam érti. Nincs kiruccanás, ma éjjel hajtóvadászat lesz, mindenkit leszedünk.

Enzo érkezése az, ami kicsit feldob, főleg az a része, hogy nem verte fel az egész épületet, csak félig. Fejlődőképes. No nem mintha haragudnék érte, a többiekkel meccseli le az ilyesmit, nem velem.
-Helyes. Tartottam tőle, hogy mást is megörvendeztetsz, pláne, hogy azt mondod, ninja. Életem legnagyobb csalódása lett volna. Megkíméltél.
Büszkén vállon veregetem, komolyan, már csak egy zsebkendő hiányzik a kezemből, de ott éppen a húsvilla van.
-Értsem úgy, hogy kedved támadt vaddisznót hajtani? megbeszéltük.
Ennyi munkát mi is belefektethetünk, akár tetszik, akár nem, vaddisznót fogunk hajtani. Nem hiszem, hogy egy elég lesz a falkára, de tény, hogy régen ettünk már amolyan közös főzőcskézés keretein belül. Ideje.
-Nem mondod? Azért főztem kávét így, de javaslom, te se nagyon keresd a tükrök társaságát.
Elnevetem magamat, és megemelem a kiöntőt. Rendes voltam, egy kis bögrényit hagytam másnak is, de ez az enyém. Enzo ha azt hiszi, jobban fest nálam, hát óriásit téved. A hús végül elkészül, kicsit merészen, kicsit egyedien, de ez van, ezt fogom enni.
-Van gyenge pontja, vagy tökéletes?
Ez érdekel... túl sokat melóztunk vele anyázások közepette, főleg mikor kisütöttünk mindent de úgy, hogy a környéken sem volt áram. Azt azóta sem tudjuk, hogyan csináltuk, mikor külön rendszerről dolgozunk, ami csak a sajátunk, ráadásul az is több szektorból áll. A kaját elé teszem, a véleményét már most sejtem.
-Lekváros hús tükörtojással és fűszerezve. Ne nézz így rám, valaki felzabálta a mustárt, ez volt.
Fanyar íze van, és akkor finoman fogalmaztam, de nem olyan pocsék, hogy ott hagyjam. Sőt, második kóstolásra egész jó, csak szokatlan. Éhes vagyok, a többi most nem számít.
Menet közben beszámolok a helyzetről, amire muszáj megoldást találnunk, és ha lehet, minél előbb.
-Madox érti, mi a dörgés, látszik, hogy ő sem ma jött le a falvédőről. Ha együttműködünk, hamar letudjuk majd. A Praetor egyedül nem bír el velük.
A kialakult helyzet kezd emlékeztetni Nashville-re, ott addig húzták az időt, míg késő volt, és jöttek a mindennapos harcok, amibe becsatlakoztak a vérszívók. Imádtam.
-Őszintén akarod hallani? Te tudod, mi az a vérfürdő, ahogy Lio is. Ebben nőttetek fel, ahogyan én is. Tudjátok, mi az egység, mit jelent a Falka, és mit jelent az összetartás. El tudod képzelni, hogy elmenekülünk egy harc elől, hátra hagyva a mieinket, majd letelepszünk valahol és kinevezzük magunkat falkának? Nos, én nem. Innentől kezdve tudod, mi a véleményem.
Jobban nem akarok ebbe belemélyedni, és azt sem szeretném feszegetni, hogy egy nőstényekből álló falka önmagában meddig tartható fent. Nem véletlen, hogy mindenhol vegyes az ivararány alapból. Az, hogy menet közben néhány hím betalált oda, az más kérdés. Enzo jól érzi, nem óhajtok velük kooperálni.