You're under my spell ©

Kora délelőtt óta szervezkedek és rendezkedek hiszen a bordélyomat rendben kell tartanom, és mindenről tudnom is kell, hogy ha esetleg valami gond adódna, a megfelelő időben tegyem meg a megfelelő lépéseket. Nem tagadom, nem bánnék néha egy kis szabadidőt, de nem panaszkodom, mert így is épp elég keményen dolgoztam azon, hogy ez a létesítmény itt működhessen, és minden fiam/lányom tisztességesen kezelve legyen. Orvosi papírok, szabad éjszakák, mindent igyekszem nekik megadni, még ha nem is éppen egy hivatalos intézmény, de vannak kapcsolataim. Néha annak is van haszna ha a város polgármesterének fia rendszeres vendég itt, vagy a kórházban dolgozó főorvos is gyakran jár erre. A teljes diszkrécióért cserébe el tud intézni nekem egy két dolgot, és már évek óta ápoljuk ezt az egészséges kapcsolatot.
A saját szalonomban vagyok ami gyakorlatilag az intézmény tetején található legnagyobb lakrész. Innen irányítok mindent és mindenkit és most is ahogy magam vagyok, egy halom kimutatás felett merengek hogy hogy jönnék ki belőle a legjobban. Nem is számítok vendégre, így az öltözködésem sem vittem túlzásba, hiszen én már nem megyek el akárkivel, megtehetem hogy csak a vip vendégeknek vagyok elérhető közelségben. Egy hosszú szoknyát viselek egy bőrhatású kényelmes fűzőt, bár nézőpont kérdése, én már megszoktam és nekem kényelmes, kiemeli az amúgy sem éppen apró melleim, és a vendégek szokták szeretni a látványt. A kopogásra leszek figyelmes.
- Tessék, gyere be - szólok ki, és ahogy felpillantok az érkezőre ritka mosolyaim egyike jelenik meg az ajkaimon. Örülök Kounak, a legrégebbi és talán egyetlen embernek, akit barátomnak nevezhetek.  Ha hinnék még a tündérmesékben és szerelemben, akkor talán neki adnám a szívem, de én már rég kinőttem ezekből a hiú álmokból, így csak megbecsülöm a társaságát, és néha a lepedőre csábítom.
- Régen láttalak kedvesem, mi hozott ide? - állok fel, és elé sétálok, hogy üdvözlésképp megcsókoljam. Ez csak neki jár ki, más kedvéért nem mozdultam volna meg, még ennyire sem.

Oh, Nelia, drágasáom... Az én életemben igencsak ritka jelenség a barát, mármint az igazi, ai tényleg ismer és nem csak érdekből van mellettem. Az utóbbiból sokkal több is van, mint kell, de ki tudja, mikor jöhetnek jól szorult helyzetben, de Nelia más. Ismerem a múltját és ő is az enyémet, amit más nem mondhat el magáról. De most van egy kis dolgom vele, azon kívül, hogy meglátogatom őt és ellenőrzöm a bordély működését. Van valami, amit meg a akarok beszélni és talán még egyébre is sor kerül.
Nem öltöztem túl magam ahhoz képest, hogy hogyan szoktam kinézni, a hajam belőve, vörös öltönyöm a helyén, kismillió ékszere az ujjaimon, a nyakamban, fülemben és csuklóimon, csak a szokásos mennyiség, ami így is sok az átlagos embernek, de én nem vagyok az. A lányok és a biztonsági őrök mind ismernek, hiszen az én alkalmazottaim, zavartalanul engednek fel egyenesen Nelia lakosztályához, ahol bekopogok. Neki megadom ezt a tiszteletet. A feleletre belépek és széles mosolyt villantok rá. Becsukom az ajtót magam után és a közelebb lépek, hogy egy csókkal üdvözöljem. Ebben pedig én vagyok a kiváltságos, tudom, hogy nem sokakat enged közel magához, főleg ennyire.
-Jöttelek meglátogatni szépségem. És van egy kis megbeszélni valóm veled, hátha te hallottál valami pletykát az ügyben -ülök le elegánsan keresztbe tett lábakkal az egyik fotelba. Rossz sejtéseim vannak az alvilágban keringő pletykák miatt és valakivel meg kell beszélnem.

Outfit@Music

You're under my spell

Eseménytelenség aztán nem jellemzi a napjaim, még akkor sem tudnék unatkozni ha annyira akarnék, mert mindig történik valaki, és óránként egyszer legalább mindenki Mama-t kiált, ami engem jelent. Bár már már meg merem kockáztatni hogy most nyugalom van, mert hagynak a papírokkal szöszmötölni, és hogy megírjam a tervezett beosztást, és esedékes szűrővizsgálatokat is. Számon tartom hogy ki mikor volt, és kinek kell mennie.
Ebbe a kellemes monotonitásba kopognak be, és elmosolyodva hívom be, hiszen csak egy valaki kopog ennyire erősen, mégis türelmesen. Mintha az lenne minden vágya, hogy rám törje az ajtót, és mégis kivárja amíg beengedem. Kouji az, a hely tulajdonosa, de gyakorlatilag nem sok mindenbe szól bele, rám bízza az egész helyet, amit gyönyörűen virágoztatok is neki.
Elhúzódom az üdvözlő csókra, és az ágyhoz húzom hogy kényelembe helyezze magát, neki szabad. Mellé telepedek én magam is, most a figyelmem csak az övé.
- Mindig örülök a látogatásaidnak Kou, már már azt gondoltam elhanyagolsz - kuncogok, hiszen eszembe se jut ilyesmi, de nem tarthattam magamban a megjegyzésem. Úgyis tudja, hogy hogyan értem, neki nem kell magyaráznom.
- Sok mindent hallok a lányoktól, talán ez is közte lesz amit keresel. Miről lenne szó? - kérdezem, hiszen a földi örömök nyújtásán túl, ez a hely az információ áramlás központja, sok sok ember és faj megfordul a házban, akik tudják hogy itt nem nézik ki őket. Kényelmesen eldőlök a férfi mellé és enyhén felé fordulva birizgálom meg a haját, amire tudom hogy kényes.

Ismét a kedvenc és elsőszámú madame-omhoz jöttem és nem éppen egy kis témát akarok vele megtárgyalni. Nem kis része volt abban a nőnek, hogy végül sikeres alvilági üzletember lettem és most már Bronxon kívülre és terjeszkedni kezdtem. Az, hogy megbízhatóan és hűen vezeti a bordélyomat, ahonnan az információim nagyját kapom, a sikerem nagy alapja. Benne úgy bízhatok meg, ahogyan nagyon kevesekben. Ez sosem fog változni, amíg meg nem hal.
Belépek hozzá, amikor engedélyt ad rá és az üdvözlő csók után letelepszem mellé az ágyra, ahová magával húz. A kis megrovására elkuncogom magam, neki ezt még megbocsátom, senki másnak nem hagynám, hogy így beszéljen velem.
-Dehogy Kedvesem, olyan nincs. Az ügyeim sajnos megakadályoztak abban, hogy korábban meglátogassalak, nincs túl sok időm. De most itt vagyok, hogy megörvendeztesselek felemelő társaságommal - ugratom egy kicsit, mi már csak így kommunikálunk. Egymás között ezt megtehetjük és meg is tesszük általában.
-Tündérekről. Egyre több jár át a világukból és egyre inkább zúgolódnak. Van egy olyan érzésem, hogy nem tetszett nekik annyira a háború utáni egyezmény rájuk eső része és meg akarják valamilyen módon bosszulni. És érdekelne, hogyan áll a trónharc az Unseelie udvarban. Még nem időszerű az uralkodó váltás, de sosem lehet tudni, hogy mikor fognak össze ketten-hárman, hogy puccsot hajtsanak végre. Persze csak ha hallani valamit, mert tudjuk, milyen maguknak valók a tündérek. Nem csodálkoznék, ha nem lenne semmilyen pletyka róluk. -mesélem el a látogatásom okát kicsit elmeredve a  gondolataimon, amiből Nelia birizgálása ránt vissza. Pontosan tudja, mennyire nem szeretem, de mégis csinálja, hogy tesztelje a határait. Elveszem a kezét a hajamból és apró csókot lehelek rá, mielőtt elereszteném.

Outfit@Music