Hátamon ezúttal nem a katanám virít, hanem a basszus gitárom, fellépő ruhában vagyok, szűk fekete nadrág, rengetek kiegészítő , és igazán színes haj, narancssárga és fekete, és peresze tussal kihúztam a szemhéjamat is. A kiegészítőktől csörömpölök, a nadrágom itt – ott szakadt, ahogy a pólóm is követi ezt az összhatást, egy fekete farmerdzsekit húztam mind ezek fölé és egy orrkarikám is volt, nem igazi, csak oda csíptethetős, ami a fülemet kötötte össze a fülbevalóm által, mondjuk ha a fülbevalót kezdenéd rángatni, azért keményen odacsapnék. Szóval… csak ésszel.
A folyosón szemben velem egy rasztafari közeledik, lazának tűnik ,és halványan ismerősek vonásai is. A napszemüvegemet tisztogatom a pólóm aljában,erre az időre megálltam egy kicsit és meglepve kaptam fel a fejemet a megszólítás hallatán, el is vigyorodtam, és újra végig mértem a srácot.
- Épp oda tartok, bár nem tudom, hogy hogyan fekszik neked a j-pop? – veszem el tőle az almát, és bele is harapok, mert miért ne.
- Ha van kedved velem tarthatsz, pár utcával lejjebb vár a limó, hogy elvigyenek az  körülbelül fél óra múlva kezdődő koncertre. – miközben beszélek, azért nem rágok és tátott szájjal mondom a frankót, amikor befejeztem, ujjat haraptam az almából. Mit nekem példamutatás meg bla-bla. Egyszer élünk, ki kell próbálni a dolgokat, amit csak lehet.
- Ha pedig nincs jobb dolgod, jöhetsz , az azután következő after partira is. Állítólag lefoglaltak valami frankó bárt, lesz pár táncos csaj is. Bár… az afterekre nem szoktam maradni, inkább lemegyek a clubba, lazítani. – magyarázom teljes nyugalommal. Próbálok rá jönni, hogy hány éves a srác, ugye ezt a fajtánknál nehéz megmondani.
- A nevem egyébként Mamoru Haruo Raiden, de szólíts csak Haru-nak vagy Raidennek, mindkettőre hallgatok. – nyújtom a kezem kézfogásra, olyan amerikai fajtára, mert mi japánok egyébként nem igazán fogunk kezet, inkább csak meghajtjuk a fejünket, így azért a kézfogás mellé egy enyhe biccentést is sikerül megeresztenem. Amúgy meg, miért ne hívnám magammal? Láthatóan semmi dolga, annyira szabad szellemnek tűnik, hogy mindjárt megdöglik az unalomtól. Azt pedig nem akarnám, egyáltalán nem akarnám.
- Ha pedig még nem hallottál még j-pop bandát, azt garantálom, hogy sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint idebent várni, hogy mikor esz meg a penész. Vagy várni, hogy melyik tanár épp mivel fog megszívatni. – mellesleg… aki ismert az tudja,hogy én vagyok a Szakaszvezető Főparancsnok, így elvileg minden új arcról tudnom kellene, ezért is lep meg, hogy ezt a srácot még nem láttam sehol sem beosztva, mint harcos, akkor talán csak vendég. Így biztos nem lesz senkinek sem baj, ha magammal viszem.