Lehet, neki tetszik a látvány, de érthető dolog, hogy ezt Leo nem mindenki előtt szeretné felfedni, így visszahúzza a kezét, mielőtt baj lenne, vagy bajt okozna.
-Azért, mert nem szokványos. Nincs ebben semmi csúnya, de tényleg. Híred van? Ajaj.
Elneveti magát, ő ugyan még nem hallott a férfiról, de ez nem jelent semmi. Ifjú, így nem csoda, ha sok dologról nem tud, vagy sosem szembesült.
-Szuper.
Az apró csókra elmosolyodik, a választ hallva viszont megállapítja, hogy Leonak igencsak jó memóriája lehet, bár lehet téved.
Egyre inkább az az érzése hogy tetszik neki a férfi, van benne valami nagyon édes és vonzó, amit még magának sem tud megmagyarázni, de így van.
-Ez biztosan így van, ha megtaláltad volna a társaságod, akkor nem bújnál el a világ elől.
Azt nem tudja és nem is tudhatja, milyen sérüléseket szerzett a férfi lelkileg, de biztos sokat, ha így reagál magára a világra, az emberekre is.
-Skorpió? Értem. Én meg halott vagyok, na bumm. Tudod mi jut eszembe erről A Man in black, de meg kell állapítanom, te sokkal szebb vagy az Edgar öltönyödben. Szóval ez összességében nem durva, és már értem, miért rejtegeted a kezedet.
Nevetni kezd, az egyik kedvenc filmje volt régen, és tessék, ez létező dolog. Azonban ha azt nézi, ő meg halott, tehát ez sem sokkal jobb.
-Azért rémíted meg magadat, mert nem akarod elfogadni.
Bólint, ebben egészen biztos. Nem így lenne, akkor Leo boldogan élne, nem bezárkózva és elrejtőzve. Na de, ha az édesapja skorpió volt, ő is talált társat, tehát hol itt a gond?

Pontosan tudja, milyen elzárnia magát a külvilágtól, megtette, átélte, és hiába próbáltak a lelkére beszélni, semmit nem értek el vele. Makacs volt, önfejű, ám amikor kiszakították a megszokott környezetéből erőszakkal, akkor jött rá igazán, mit jelent a magány.
Egyedül volt, senki nem segítette, a nemzője azért drukkolt, hogy valaki megölje. Hát akkor értette meg igazán, hogy még az a csoport is mekkora társaság volt, mennyit jelentett, mert nem volt egyedül. Hamar rájött, hogy vagy változtat, vagy lassan beleőrül, és akkor döbbent rá arra is, hogy azzal, ha elvonul, nem segít magán, hanem éppen ellenkezőleg. Ezért tudja, hogy amit mond, az úgy van, és a hosszú távú magány csak felemészti az embert.
Akkor pillant Leora, mikor megfogja a kezeit, de akkor el is mosolyodik.
-Nem mondanám ezt, ha nem tudnám, így van. Lehet nem nézed ki belőlem, de tudom, milyen érzés. Ne hagyd, hogy legyőzzön.
Igaz, hogy most találkoztak először, ám mégis mintha egy hullámhosszon lennének, és ez furcsa, nagyon is furcsa. Leo annyira jópofa, vétek lenne takargatnia magát.
-Szívesen leszek, sőt, örülnék neki.
Elmosolyodik, úgy pillant a férfi szemeibe. Egyszerűen nem lehet nem szeretni őket, olyan csodásak.
-A szépség relatív, más elrohanna, csak te vagy ilyen csodabogár, akinek még tetszik is.
Most már nevet, mert tényleg abszurdnak hat, még ha valahol meg is szokta már, hogy ténylegesen egy olyan szépséget kapott a halállal egyetemben, ami önmagában nézve is úgymond irreális. Ahogy Leot figyeli, végtelenül szerencsésnek érzi magát, hogy összefutott vele, és nem, nem fogja tudni lebeszélni arról, hogy ne találja helyesnek vagy édesnek, mert az.

Leo - Noel

Érdekes ez az elzárkózás, még mindig olyan hihetetlen, hogy Leo ennyire elvonultan él, ahogyan az is, hogy volt akkora szerencséje, hogy összetalálkozott vele. Bár nincsenek véletlenek, mindig is ezt tanulta, ezt hallotta, mégis örül annak, hogy pont erre sétált.
-Ó. Boncolsz? Érdekes lehet. Tudod mi érdekelne egyszer, hogy miben különbözik egyes fajok agya, de tényleg. Tényleg? Mit találtál? Azon kívül, hogy ugye halott test, de mégis mozog?
Ez felkelti az érdeklődését, mert az oké, ő nekromanta, de látott holtakat, tudja, hogy lehet felépíteni, mozgatni vagy beszédre bírni, de még sosem volt alkalma tüzetesen vizsgálni egyet sem.
-Ezt tudom, Leo. A holtak beszélnek, sokkal többet, mint az élők. A temetőket ezért is szeretem annyira.
Nekromanta, így ha kicsit más szemszögből is, de érti, hogy Leo miről beszél. Azt mondjuk nem mondta volna meg róla, hogy boncmester, de legalább nyugis munka... illetve neki egyfajta menekülési útvonal.
-Sose bánd, nem zavar, nem sért egyáltalán.
Elmosolyodik, nem veszi magára, még néha neki is szoknia kell, hogy nem él, hanem létezik. Sokszor fut bele, í klántársak pedig roppant jól szórakoznak rajta.

Leo - Noel

Érdeklődve fordul Leo felé, ez egy érdekes téma, legalábbis neki. Frissen elhalálozott természetfelettieket nem nagyon talált még, főleg nem vámpírt, így persze, hogy rögtön rákérdez.
-Az komoly. Sötétebb... gondolom azért, mert nem keringett benne vér, ugye? A szív... na azt nem tudom miért, viszont érdekes lehet, de azért magamat nem vagdosom fel.
Elneveti magát, szép is lenne, ha azzal foglalatoskodna, hogy néhanapján vágást ejtene csak azért, megnézze, milyen belülről. Pedig őrülten kíváncsi, mégis mit jelenthet ez. Már ha nem nevezik etikátlannak azt, hogy saját fajtársat bámul, ha nem hamvadt el. Bár ha emberek teszik, akkor ez sem az. Vagy mégis?
-Az agyat is megnézted? Az különbözött? Vagy nem?
Mint egy lelkes kisgyerek, úgy kérdez, míg lehet, más sírva menekülne. Persze egyelőre neki még az is felfoghatatlan, hogy elméletileg örök élete van, a többi meg pláne. Semmivel nézne szembe... ez furcsán hangzik, és hirtelen nem is tudja hová tenni. Igaz, eleve holtak és így mozognak, léteznek, gondolkodnak... összességében ez sem megszokott.
-Ki szoktam látogatni. Szeretem őket. Tudod... én nekromanta vagyok.
Nem titok, csak sokan nem értik. Kis korától kezdve ott nőtt fel szinte, második otthona mondhatni. Persze ezzel nem szokott dicsekedni, van aki tudja, van aki nem.

Kíváncsian nézi Leot, lehet, hogy másnak ez morbid, de őt tényleg érdekli, hogy milyen lehet belülről egy fajtárs? Egyáltalán hogy marad egészben, hogyan nem porlad el? Ha hozzányúl egy ilyen testhez, hogyan teszi? Annyi de annyi kérdés merül fel benne, hogy a végére egy széles vigyor ül az arcára.
-Komolyan? Egyszer... egyszer majd megnézhetem? Sima hullát már láttam, de vámpírt... na azt nem. Holt test... mégis létezik, mozog, gondolkodik, működik. Zseniális.
Ez már beteg, de elgondolkodik ezen, és ez tény, valóban rejtély, még az apja előtt is. Mégis hogy marad meg egy ilyen faj mágia nélkül? Nekromanta varázslatok nélkül. Persze, hogy zseniálisnak találja, mégis ki nem?
-Nyálka? Az miből jöhet létre? Mi hozza létre? A halott vér? Beburkolja mint valami pajzs, ez... ez csodálatos.
Úgy örül az információnak, mint egy kisgyerek. Még egy halott természetfeletti test is képes formálódni a maga javára. Te jó ég, aki ezt megfejti, az tuti egy zseni. Lehet, még Kaname se tudja erre a választ, vagy Richard. Azért lehet, tesz egy próbát és megkérdezi.
-Azt nem tudhatod, hogy nem vagyok-e őrült, de negatív biztos nem.
Nevetni kezd, mert még saját maga sem tudja, hogy milyen tábort fog erősíteni idővel. Bármi lehet, de csak nem. Egy őrült vámpír, na még az kellene... bár egyet tud. Gerardot.

Leo - Noel

-Semmi? Semmi de semmi? Ez tényleg furcsa. Titokzatos? Csodás.
remélte, hogy több dolog kiderül majd, ám nem így van, mégis örül annak az elemzésnek, amit Leo mond. A titokzatosságra elmosolyodik, ebben van valami. Minden tekintetben. Valamelyikőjükről azt sem tudni, hány éves, mert senki nem tudja, szóval az is lehet, évezredek óta létezik, csak jól titkolja.
-Azt elhiszem. Ahhoz majdhogynem csoda kell, szerencsés vagy. Különbség van, már maga a létezés is ellentmond minden észérvnek. A többi faj él, valóban él, még ha ilyen-olyan képességeket is birtokol. Na de egy vámpír? Mi a motor? Az olaj a vér.
Elgondolkodik, mert lényegében kell lennie valaminek, amitől ugyanúgy mozognak és léteznek, mint minden más faj. Persze valószínűleg nem ő fogja megfejteni ennek a titkát, de jó feladat.
-Még az is? Nem akarják, hogy illetéktelen tudja, miként vagyunk. Ez jó. Átégette. Tetszik.
"Idegen" anyag, ami ott érzi jól magát, ahol van. Onnan eltávolítva azonnal elpusztul. Csak tudná, az mi.
-Látod? A végén csak kiderül a hasonlóság.
Nevetni kezd, elvégre két hülye egy pár, ezt szokták mondani. Szimpatikusnak találja a férfit, és még mindig úgy véli, hogy egyáltalán nem kellene bujkálnia a világ elől. Nincs miért.

Leo - Noel

-Inkább rejtélyes, nem? Bár a titokzatos is jó. Tényleg? Köszönöm.
Titokzatos vagy rejtélyes, ez sem mindegy, de lehet, egyszer tényleg utána fog járni ezeknek a dolgoknak. A dicséretre zavarba jön és elpirul, nem sűrűn szoktak ilyet mondani neki, és hirtelen nem is tudja, hogyan reagáljon rá.
-Ez igaz, de talán én kutathatok ebben a témában egy kicsit, nem? Ha már magam is ezt a fajt képviselem.
Mosolyogva pillant Leora, aztán a kezére és végül vissza a férfire. Valóban ennyire zavarja, hogy reflexből rejtegeti? Szerinte nincs miért.
-Ebben egyetértünk. Magamat sem értem, hát még a többieket.
Elneveti magát és önkéntelenül fogja meg Leo kezét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Azt hiszem, én sem.
Van a férfiben valami ami megfogta és érdekli, sokkal jobban, mint mezei beszélgetőpartner, vagy társaság. Még maga előtt sem tiszta, hogy ez micsoda, csak azt tudja, hogy örül annak, ma éjjel sétára indult, és pont arra, amerre.
-Igaz. Nem akarom, hogy megfázz, és örülök, hogy találkoztunk. Vajon fogunk még? A kuka sem zavar.
Ismét a kék szemekbe pillant, azokkal nem tud betelni, annyira gyönyörűek, és nem mondana nemet, ha másodszorra is emiatt állna meg, akár egy kuka mellett is. A csókot sem tudja kiverni a fejéből, magának hazudna, ha azt mondaná, nem tetszett neki, nem esett jól és nem élvezte. Mert így volt, még ha élete első csókja is volt az.

Leo - Noel

Hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel, még saját magát is meglepi és saját magától is zavarba jön.
Már ott a szórakozóhelyen is elgondolkodott a reakcióin, és így Leo mellett ülve, vagy visszagondolva az este történtekre... lehet, azért érzi jól magát vele, mert tényleg a saját neméhez vonzódik? Vagy csak keresi önmagát és próbálkozik? Egyelőre nem tudja eldönteni, mi az igazság, csak azt, hogy igenis vonzónak találja a férfit, és igenis tetszett neki a csók, amit vele váltott.
-Akkor... akkor ketten vagyunk.
Halványan elmosolyodik, szeretné még látni Leot, biztos benne, hogy találkozni akar vele, és nem csak azért, hogy tisztázza magában, hogy amit érez, vagy amit kiváltott belőle, az micsoda. Érdekli a férfi, és ő is mondta, szeretné, ha barátja lenne. Az újabb csókra jól eső érzés önti el, furcsa melegséget érez, és ugyanúgy élvezi, ahogyan az előzőt is.
-Nem... egyáltalán... nem...
Dehogy volt az kellemetlen, csak fogalma sincs, hogy most mi lenne a normális reakció, így marad az ösztönös és irányíthatatlan pirulása, de mellette mégis csillog a szeme.
-Remélem, Leo. Tényleg.
Lassan ő is feláll, és igen, most már ezer százalék, hogy látni akarja őt, és sokkal hosszabb találkozást, mint a mostani.
-Ez egy jó ötlet. Á, előbb engem üldöznének, hogy miért akarom ennyire megismerni a fajomat. Ne is fázz, mert akkor nem jársz erre.
Nevetni kezd, bár az is lehet, hogy már más is kutat a témában, csak nem tudnak róla. Bármi lehet. Leo nem fázhat meg, olyan nincs, akkor lehet, napokig nem jönne a környékre, azt pedig nem teheti meg. Tilos. Magában megtiltja, még jó, hogy ez vele nem beszéli meg.
-Én is, Leo. Szerintem is. Akkor... akkor jó éjt!
Jelenti ki lelkesen, és nem egészen érti, hogy miért hallja a kísérője halk nevetését. Ebben most mi volt annyira vicces? Elköszön, bár az elindulással gondjai vannak, mert beletelik vagy két percbe, mire befejezi az álmodozást, pontosabban a saját kísérője zökkenti ki belőle azzal, hogy megfogja a vállát.
Jókedvűen indul visszafelé, de az öregből képtelen kiszedni, min mulat ilyet jól. Most mi baja van? Talált egy barátot, aki még annyira édes is, nem? Mi ebben a poénos?

//Köszönöm a játékot! //