Val & Dem

Az életem mostanság egészen megváltozott. Mindig is tanítottam és néha még hosszabb távra is összeszedek tanítványokat, de hogy ennyire közel kerüljön hozzám egy növendékem, az teljesen új, még számomra is. A Praetor Lupus kötelékében több fiatallal is foglalkozom néha, hogy mindegyiknek legyen tanára, de Valentine más. Korábban egyik sem lakott szinte a lakásomban és egyik sem volt ennyire nehéz eset a saját viselkedése miatt. Annyira tini, hogy akár középiskolai sitcom szereplőt is lehetne róla mintázni.
Mindig suli, edzés, táncórák és egyéb különórák után jön még hozzám is, ami aztán tényleg figyelemre méltó tekintve, hogy tényleg csak egy tinédzser, akinek ennyi minden szakadt a nyakába és akkor még szülei sincseknek, hogy támogassák. Egyedül én vagyok és a nővére, akivel ketten összedolgozva igyekszünk őt nevelni, több kevesebb sikerrel. Most is őt várom, hogy végre előkerüljön suli után, hogy kezdhessük a leckét. Hallom az ajtót nyílni és csukódni, valószínűleg ő lesz az. Felállok, hogy az ajtóban érjem utol.
-Szia, milyen volt ma az iskola? -kérdezem könnyed hangnemban, ma jó napom volt, szeretném, ha ő sem sértődne meg valamin.

Outfit@Music

Aki kitalálta az iskolát, biztos vagyok benne hogy sosem gondolt bele hogy mivé fog fajulni, és csodálom hogy a többiek nem ütötték azonnal agyon. Ez egy kész rémálom, és gyűlölöm az egészet, mint ahogy az előző iskolámat is gyűlöltem. A társaság peremén persze az ember nem lesz jókedvű és vidám, és most már direkte teszek még egy lapáttal a helyzetre, a vad megjelenésemmel, amit persze a táncóráimon értékelnek. Ott legalább, ha már itt nem és még a tanárok is folyton csak azt szajkózzák hogy milyen élet vár így rám. Ott szarom le. Az életemről úgyis én döntök, és tudom hogy mennyivel több vagyok náluk, és néha nehezemre esik visszafogni magam és kontrollálni a boszorkányerőmet. Pedig néhányan esküszöm megérdemelnék hogy valami rusnyasággá változtassam, és örökre úgy maradjanak, de hát nem lehet.
Itt is vannak szabályok, és a Preator Lupus sem épp kedves ha ilyesmiről van szó, ezt eléggé világossá tették amikor kinevezték mellém Demet, hogy majd ő megtanítja mit és hogyan kéne csinálnom hogy ne okozzak kárt senkiben. Nincs bajom vele mert alapvetően egy nyugis, alteros fazonnal tartom, de néha ki tud akasztani a túlzott apáskodásával.
Ahogy benyitok és leteszem a kulcsom meg a félvállas táskám már érkezik is a kérdése, és végignézek magamon a tükörben. Fekete szaggatott térdű nadrág, és zenekaros póló kiegészítőkkel.
- Mégis milyen lett volna? Szörnyű mint mindig, még a kérdés is irreleváns.. - morgolódom ahogy a kabátom levétele után, a táskámmal bevonszolom magam a nappalijába és máris befoglalom a kanapéját ami olyan jó puha és bőr.
- Az edzés meg túl hosszú volt, de mehetek a szintlépő vizsgára jövő héten - jegyzem meg mintha ez nem volna nagy dolog, pedig nagyon is az. Szeretek táncolni, és jó koreográfushoz járok, és jó esélyem van bekerülni egy színházi csapatba is.

Music
▲▼    

Val & Dem

Mióta csatlakoztam a Praetor Lupushoz, még annak idején fiatal boszorkánymesterként, nem gondoltam volna, hogy most itt leszek és milyen lesz a helyzetem. Sosem gondolkodtam igazán, hogy mit akarok elérni, csak a bennem élő gondoskodási vágy hajt előre, hogy megtegyem, amit csak tudok egy fiatalért. Nem akarok egy gyereket sem boldogtalannak vagy kilátástalannak látni, esélyt akarok nekik adni. Ne kelljen nekik is elszenvedni azt, amit nekem és a féltestvéreimnek kellett. Sokan a mai fiatalok közül, akiket tanítani kapok, nem értik ezt, de nem is kell nekik, elég, ha nem kell megtapasztalniuk én meg nem emlegetem fel nekik.
Valentine-t nem igazán én választottam, nem így működik sajnos a rendszer. Csak egymáshoz párosítják a szabad mentorokat és a nevelésre váró fiatalokat, és csak akkor választják őket külön, ha nagyon nem működik a dolog kettejük között. A fiú alapból problémás, ezért került gondolom hozzám, mert a türelmemről vagyok híres és a szigoromról. Eddig nem úgy tűnik, hogy különösebb gond lenne vele, csak nagyon tini és szereti ezt érzékeltetni a környezetével. És ez rendben is van.
-Azért érdeklődni szabad kedvességből -jegyzem meg szelíden, ahogy követem a nappaliba. Ilyenkor még szoktam hagyni egy kicsit pihenni és áthangolódni a kevésbé hétköznapi tanulni valójára, mielőtt még nekiállunk. Még nem elég tapasztalt, hogy odafigyelés nélkül csinálja az ilyesmit, ezért hagyom előbb kicsit.
-De hát ezért dolgoztál annyit, nem? Ez nagy dolog! -rökönyödök meg, hiszen ő és a nővére is mondta, hogy most ez a következő nagy megmérettetés, amin át akar menni, és ezzel sokkal jobb esélye lesz olyan helyre bekerülni, amire vágyik. Nem értem, miért nem lelkesedik jobban, amikor ezt akarta.

Outfit@Music