Hallgatom a szavait majd figyelem ahogy neki veselkedik. És nagyon jó fejlődést mutat. Magától alakul át kölyökké ős a ruha alól elő bújik a picike kis jószág. Az én kölyköm. Csak figyelem fekete szemeimmel ahogy körbe járkál engem és elmosolyodva hajolok le hozzá és simogatom meg finoman majd lassan leveszem a felsőmet majd a nadrágomat és miközben lerúgom a ruháimat úgy kezd nyúlni a pofám és a szőröm heves növésnek kezd ahogy megyek négykézlábra és nem sokkal sokkal nagyobb szőrös dögként nézek vele farkas szemet. Lehajtva vele szembe a fejemet szaglászom meg kölykömet és finoman megnyalom a pofáját de ezzel sajnos felburítom szegényt mire bocsánatkérő morgás szakadt ki belőlem. A mentális kommunikációt akarom kipróbálni, hogy érzékeli-e az üzenetet amit küldök felé, és tud-e rá válaszolni is.~Hallod amit mondok neked?~Nézek a szemeibe ahogy lassan leteszem hatalmas hátsómat és ülök vele szemben. Nagyon pici még de kölyök és kislány is. Nem az erejéről lesz híres de még kitudja. Nem a méret a lényeg nálunk se.~Ha hallod akkor próbálj nekem válaszolni Hayde.~közlöm ahogy kicsit oldalra döntöm a fejemet és füleim végig rá irányul. Nagy ordasom nagyon óvatosan bánik vele hiszen a farkasainknak aligha számít az a feszültség ami apa-lánya között van. A farkasomnak ő a kölyke és ő itt van a kölykével. Vigyázni is fogja amíg nem éri el a megfelelő kort.
Megsimogat engem, mire boldogan vigyorognék, ha menne, de csak a nyelvem lóg kis a számból. Aztán ő is átváltozik. Milyen könnyen. Izgatottan figyelem, hegyezem a fülemet és végre meglátom őt. Az én apám. Csaholok egyet és egy helyben ugrálok örömömben, hogy végre találkozok a farkasával, azzal aki engem is farkassá tett. Olyan hatalmas, hogy könnyen elrejtőzhetek mögötte, főleg, hogy összeolvadna a bundánk. Megnyal, mire hanyatt vágódom, de fel is ugrok egyből és "Játszunk!" pózba vágom magam, majd neki is futok és a bundájába kapok, morranva, de úgy tűnik ő nem akar játszani velem. Próbálom rávenni a játékra, de ekkor a fejemben hallom a hangját, mire meghátrálok és félrebiccentett fejjel figyelem. Ezt most hogy csinálja? És megint hallom, mire nyüsszögve megyek vissza hozzá és megnyalogatom a pofáját. Hallom, persze, hogy hallom, apa, itt vagyok! Válaszoljak, hogyan válaszoljak? Megböködöm az orrommal, és nyüszítve próbálom neki mondani, amit akarok, de tudom, hogy nem ezt akarja. Leülök elé és felnézek a szemébe. Egy ideig csak nézem, aztán egyszer csak kibuknak belőlem a szavak, olyan ösztönösen. ~ Hallak... Ho... hogyan? ~ ő is hall engem? Nem bírok egy helyben ülni, egyszerűen nem megy. Muszáj felugranom és izgatottan toporzékolok. ~ Ez... nagy... nagyon király ~ akadozva műkszik csak a dolog, de ösztönösen tudom, hogyan csináljam, és ez tiszta jó!
Figyelem és játszani akar, de csak akkor jutalmazom játékkal ha ez is sikerül. Először értetlenül áll a dolgokhoz és fogalma sincsen, hogyan csinálja de aztán kis idő múltával rá jön. Hallgatom és lassan leteszem felső testemet így már vele szemben vagyok és nem kell lenéznem rá ültömben. Csak figyelem sárga szempárommal és ha tudnák halkan nevetnék boldog reakcióin.~Mentális kommunikáció. Farkasokkal tudsz így kommunikálni leginkább. Emberi alakban is működik de inkább farkas alakban használjuk.~Világosítom fel. Amikor halkan bébi hangjával csahol egyet mély mennydörgés szerű hangomon vissza csaholok rá majd figyelem ahogy megint felborul szegényem, de most fel kelek és az orrommal megböködve piszkálom fel négy lábra. Lassan emelem meg farkamat és csóválom ahogy finoman piszkálom kölykömet és vissza leteszem a testemet és úgy hagyom, hogy rám ugorjon és játsszon velem. én csak kinyitom a számat és olykor finoman számban van valamelyik lába vagy a feje de nem bántom csak piszkálom őt. Fáradjon csak le. Játékosan tanítom ahogy engem tanítottak régen. Elfekszem az oldalamra nagy dörmögő, morgó hanggal és halkan lihegek majd fújok egyet és figyelem, hogy hol fog megint megtámadni.
Elfekszik, így egy szintre kerülünk és megint hallom a hangját a fejemben. ~ Ha ezt e... előbb is tudtam volna... könnyebb lett volna a suliban ~ küldöm felé az üzenetet és az orrára teszem a mancsomat, mire vakkant egyet mennydörgés szerű hangján én meg hátrahőkölve burulok fel megint, de most felsegít és végre játszik velem. Elfekszik én meg rá vetem magam és ott kapok bele a vastag bundájába, ahol csak érek, de néha a hatalmas pofájában kötök ki. A nyelvébe harapok, hogy elengedjen és prüszkölök tőle, ahogy kijutok az állkapcsai közül és felmászok rajta, hogy a fülét húzzam meg. Elugrok előle és bukfencezek párat földet érve. Morogva elfekszik, szóval most bárhol meg tudom támadni. Odébb megyek és lelapulok hegyezve a fülemet és figyelem őt, majd neki iramodok és meglepő gyorsasággal tudok futni. Nyitott szájjal ütközök a torkának és tépem meg, de csak a szőre marad a számban, ahogy a lendülettől seggre huppanok. Próbálom kiköpni a bundája darabjait és a mancsommal törölgetem a nyelvemet, majd felugrok rá és végig megyek rajta, mint valami kifutón és a farkára vetem magam elkapva, mint valami macska és a lábaimmal is belekapaszkodok. ~ Megvagy apuuu!
Csak figyelem sárga szemeimmel és tép a kis semmit érő fogazatával engem én pedig figyelem ahogy mindenfele rángat, húz és harap. de olyan mint a bolha csípés. Halkan szusszanok egyet és néha felé kapok mikor a fülemet meg ilyeneket húzza. Néha a mancsomat rá dobom finoman és elfekszik alatta ahogy puffan egyet és csak figyelem magamban pedig jót nevetek rajta. Ahogy felmászik rám csak a kis pille súlyából tudom, hogy mászkál rajtam majd ahogy rá ugrik a farkamra vadul csóválni kezdem őt is rázva ezzel. Ahogy hátra pillantok kihasználom, hogy elszédül és finoman marjára harapok majd megemelve emelem két első lábam közé miközben újra hasamra fordulok és leteszem magam elé, majd finoman megnyalom a pofáját.~Próbálgasd még kicsit az átváltozást. Idővel nem fog fájni már,ha sokat gyakorolsz. Ha jól csinálod megint játszhatunk.~üzenem neki ahogy szemeibe pillantok és finoman megbököm az orrommal pici kis testét és lassan felülök, hogy megint jó magasan legyek felette.
Csóválni kezdi a farkát, és simán elbír még így is. Hiába szédülök bele, nem engedem. Amit megszereztem magamnak, azt már el nem engedem, nem tudsz lerázni, te böszme állat! Teljes erőmből kapaszkodok belé, amíg abba nem hagyja, és akkor elengedve őt nyúlok ki. Jajj de elszédültem. Nagyokat pislogok és forog velem a világ, alig érzékelem, hogy felvesz és lerak maga elé. Megint beszél a fejemben, mire megrázom magam és felkelek. Kapok egy pofán nyalást. Persze viszonzom, aztán odébb megyek, még mindig kicsit kótyagos fejjel, hogy akkor gyakoroljak, mert hát szót kell fogadni, és mert én is akarom. Be akarom bizonyítani, hogy van helyem köztük. Erősen koncentrálok és meg is lesz az eredménye. Tényleg kisebb a fájdalom és a folyamat is gyorsabb. Nem sokára ismét emberként terülök el, de lassan feltápászkodom ülő helyzetbe és rá pillantok. - Tudod, így sokkal elviselhetőbb vagy - nevetem el magam és kinyújtom a kezem, hogy megsimogassam. - Ne is mond, tudom, hogy én is - kuncogok újra és a bundájába túrok. Milyen vastag és puha. Olyan mint egy nagyra nőtt házi kedvenc... - Azért akadtam ki, mert sokszor szükségem lett volna rád és tudom, hogy most is elküldtél volna, ha nem látlak úgy. De végülis örülök, hogy így alakult - mosolyodom el fáradtan és visszahúzom a kezem. - Na jó, ez nagyon nyálas volt. Felejtsd el - pillantok rá elvigyorodva, aztán neki látok a visszaváltozásnak. Egy hatalmasat akarok aludni, összebújva ezzel az óriás szőrzsákkal. Újra négy lábon totyogok oda hozzá és összegömbölyödve fekszem be a mellső lábai közé és nagyot ásítok. Lefárasztott.
Akaratos kis véreb. Figyelem és lassan kimászik kis szédüléssel így mikor felém dőlne finoman megtámasztom a fejemmel majd figyelem ahogy eltávolodik és ismét emberré alakul. Ügyes lány, már nincs is vele gondja szóval Dante jöhet ellenőrizni Hayde mindent megtett az ügy érdekében és nagyon is jól meg van a farkasával. Figyelem majd hozzám jön és megsimogat. Hallgatom a szavait. Csak meg akartalak óvni attól amiben mi élünk farkasok. De már te is itt vagy Hayde...és vigyáznom kell rád amíg csak lehet és amíg a kölyköd nem lesz végre nagy. Hogy igazi Bret legyél. Lassan köré gömbölyödöm és nagy testemmel szinte körbe érem finom női alakját. Milyen lehetett kislány ként. Csak most gondolok bele, mennyi minden lehetőséget kihagytam vele. De akkor nem gondoltam erre és valóban úgy éreztem ez a legjobb lehetőség neki és nekem is. Ki tudja milyen veszélyek jöttek volna a nyakukba, ha én mellettük maradok. Azt pedig nem vállaltam el. Figyelem ahogy ismét kölyök formában jelenik meg és jön oda hozzám. Befekszik a lábaim közé majd finoman marjába harapok és megemelve kelek fel vele majd a matrachoz sétálva telepedek le majd leteszem magam mellé bele a meleg bundámba, nehogy fázzon még puhás bundájában. Össze gömbölyödök körülötte és mélyet szusszanok majd lehunyva a szemeim lassan engem is el nyom az álom kölyköm mellett.
Végül nem reggel mentem vissza, ennyire nem akartam köcsög lenni velük, hogy máris olyan magasra teszem a lécet a kölyök számára is, amiről tudom, hogy lehetetlen megugrani, mert újszülöttként nem tud ennyit fejlődni pár óra leforgása alatt. Kaptak pár napot, hogy bizonyítsanak, mindketten, és mire visszamegyek hozzájuk, a szobájuk már berendezve várja őket. Persze nem szenvedtek semmiben sem hiányt, azt leszámítva, hogy azért nem kellemes idelent "lakni" huzamosabb ideig. Nem kopogok, Bret tudja, hogy jövök, maximum a kölyöknek lehetek meglepetés, és nem, egyáltalán nem érdekel, ha esetleg meztelen, bár pokrócuk is volt, és még ruhákat is kaptak. -Jó reggelt. Reggeli vagy előbb a bemutató? Egy zacskó húst is ledobok magam mellé, az sem a véletlen műve. Ugyan tudom, hogy a kölyök rá fogja vetni magát majd rövid idő alatt, de ettől függetlenül érdekel, hogyan haladtak az önuralommal is. A reggelijüket az egyik tag hozza be, én pedig türelmesen dőlök a falnak, nem sietek sehová.Ami jó jel, hogy egyelőre úgy tűnik, a nőstény elfogadta a beharapója bestiáját, így nincs szükség a végzetes lépésre, hogy megszabadítsuk a szenvedéstől mindkettejüket. Sajnos előfordul néhányszor, még akkor is, ha nem magára hagyott kölyökről van szó, hanem tervezett beharapásról. Láttam már, és nem volt kellemes végignézni, hogy egy erős tagunk azért veszíti el a kölykét, mert az valami miatt képtelen szimbiózisba kerülni a farkassal.
Már rohadtul unom a bezártságot. Nem értem mit szívóznak. Mert fejlődni, így meg úgy. Mert egy kis lyuk pont megfelelő a tanuláshoz. Ki akarok szabadulni innen és mozogni. Kitombolni magam, legalább adnának valamit, amit büntetlenül szétverhetek. Aztán csodálkoznak ha az önuralmam a béka segge alatt van - 10-el. Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem. Egy jó dolog van ebben, hogy apámmal kicsit összecsiszolódtunk, és kiderült, hogy nem is akkora seggfej, mint amekkorának mutatja magát. Dumáltunk és azt hiszem jól jártam vele. Anyám nem is tudta ki a gyereke apja. De most is itt ül mellettem és együtt bámuljuk az ajtót, mert az olyan romcsi... És csodák csodája nyílik az ajtó, és nem csak egy tag tolja be a képét, hanem a vezér kos. - Na végre - morgom magam elé. Upsz, nem így kellett volna kezdeni? Remélem nem kell itt maradni tovább, mert ezt mondtam. Bár farkasként még egész jól elviselem, de azért már ez a kis bolhazsák is rohangálna egy jót. Most is felkapja a fejét az alfa érkezésére és a húsra, de ugyanúgy ülve maradok. Ha azt várja, hogy rá vessem magam, akkor sokáig itt leszünk még... Hiába, a makacsságom megint dominál, mint mindig. - Kaja - válaszolom a kérdésre - De ha a bemutatóhoz ki kell menni, akkor inkább az. Ha lehet - teszem hozzá. Ez így most jó, vagy gyűrűt is kell csókolni?
Egész élvezem ezt a bezártságot. Csak enni kell, inni, és tanítani Haydet meg aludni. Persze ő ki akar menni és folyton zaklatott, hogy mikor mehetünk már ki de mindig elmondtam neki, hogy majd ha a nagy főnök azt mondja mivel mi most bébik vagyunk. Vagyis főleg ő. A matracon fekszem és a telefonomon nyomkodok valami gagyi de mégis szórakoztató játékot miközben egy cigit szívok az ajkaim között. Mikor érzem, hogy közeledik Dante lassan nyögve felülök és ledobom a telefont a matracra majd felkelek és mikor nyílik az ajtó utolsót szívok a cigibe és elnyomva dobom a csikkes tálba amit erre neveztünk ki. Ahogy Dante belép figyelem a becsukódó ajtót mögötte majd hallgatom morgó lánykámat és a zacskó irányába nézek.-Kint megmutathatja mit tud? Figyelek rá, ha bármit csinál azt én vállalom.-mondom ahogy Dante felé nézek Hayderől. Szegény lányomat sajnálom kicsit. Hosszú volt ez a bezártság idő számára ide lent és megértem, hogy már levegőhöz akar jutni.-De bízom benne mivel sokkal ügyesebb mint ahogy azt sokan gondolják róla.-mondom és komolyan is gondolom. Hayde pár nap alatt sok mindent megmutatott. Igenis rá termett arra, hogy farkas legyen és én ezt tudom róla. Nem nem megyek ellen ennek a falkának de abban biztos vagyok, hogy nem köthetnek bele Haydebe. Minden várt feladatot teljesített velem ez alatt a pár nap alatt. Most már csak meg kell nézni akkor Danténak is.
A megjegyzésre a kis nőstényre emelem a tekintetemet, nem, nem szeretem az ilyesmit. Szó nélkül hagyom viszont, ennek az oka a tudatlansága, mert fogalma sincs arról, miért itt volt pár napot, miért nem mehetett azonnal arra amerre akart. Majd később megérti, majd később rájön, hogy ez a saját biztonsága érdekében történt, nem másért. -Nem szükséges kimenni hozzá, bár ha apád mindenáron azt szeretné, tessék. A kaja megvárja őket, senki nem fogja elvinni, sőt,a szobáik is készen vannak. Egyáltalán nem tartok attól, hogy a kölyök csalódást okozna, láttam amit láttam a múltkor és tudom amit tudok. Egyszerűen ezen a "teszten" át kell mennie, ahogyan minden kölyöknek, ennyi az egész. -Bret, honnan tudod, mit gondolok vagy mit gondolunk? Lehet meglepnélek, de majd elmondom, ha már vége van és kajáltok. Nyomás kifelé, ne húzzuk az időt. Kifelé intek a fejemmel és ki is nyitom az ajtót, hogy a kertbe menjünk. Tudom, hogy egy kölyök szinte feneketlen bendő, minél előbb megcsinálja amit kell, annál előbb ehet. Mert nekem nincs kétségem afelől, hogy Hayde mindent megold, hiába gondolja azt Bret vagy akár a kölyök is, hogy másképp vélekedek. A kertbe lépve utat engedik nekik, azaz csak intek a kezemmel, és nekitámasztom magam az egyik oszlopnak. A többi az övéké.
Nem kapok leszidást csak egy szúrós pillantást. Feltápászkodok én is és kiropogtatom a tagjaimat. Nagyon hiányzik már a mozgás, apa pedig kezeskedik értem, szóval kimehetünk. Na végre, legalább kicsit a kíváncsiságomat is kielégíthetem. Na nem néz teljesen reménytelennek, az már csak jó lehet. Sőt még el is fogja árulni mit gondol rólam. Mondjuk ezek a beszélgetések mindig azzal szoktak végződni, hogy mégis mit képzelek én magamról, és jobb ha ilyenkor nem vagyok őszinte... Elindulunk ki és mindent alaposan megfigyelek. Felkapom a fejem egy egy szagra, vagy hangra és bizsereg a fejbőröm a sok ingertől a több napi bezártság után. Kilépünk a szabadba és nagyon türtőztetnem kell magamat és a farkasomat, hogy ne kezdjek el ordítva rohangálni. Nyelek egyet és figyelem a környezetet. Jó nagy helyünk van, az már biztos. Kedvem lenne bejárni az egészet. Kicsit arrébb sétálok, majd visszafordulok feléjük. Oké, akkor most mutogatnom kell magam, hogy milyen ügyes vagyok. Gyorsan ledobálom a ruháimat és átváltozok. Egész gyorsan és ha nem is fájdalom nélkül, de sokkal jobban megy a dolog, mint eddig. A ruhakupacból kidugom a fejemet és a levegőbe szimatolok. Menjünk futni! Megindulok és körbe szaladok, majd levetem magam és meghempergek a friss hóban és nagyot prüszkölök utána. Na de nem lehet most annyit játszani. Apámhoz szaladok és leülök elé, csóválva a farkamat, mint egy jó kutya, hogy akkor most mit kell csinálni, hogy végre szabaduljunk?
A gyerekem már szorong itt bent szóval igen ki akarom vinni mert nem akarok egy klausztrofóbiás lelket pátyolgatni. Szóval ragaszkodom a kimenetelhez. Az pedig, hogy mért gondolom ezt az egyszerű. Vannak itt szigorú szabályok és soha nem tudhatod melyik megszegésével hatolunk bele itt az "íratlan" becsület kódexbe. Felelőtlennek lettem mondva mert be mertem harapni a saját gyerekemet szóval én nem fogok azon gondolkodni, hogy itt mi a helyes és helytelen. Valamiért fogok kapni valamiért nem. Ezért vagyok omega. vagy minek lettem itt kinevezve. Szépen kimegyek a gyerekem után és igazából magát a házat vizsgálgatom. Ahogy kint vagyunk a kertben nagyot szusszanok és zsebre teszem a kezeim. Figyelem Haydet ahogy neki áll a bemutatónak és ledobja a cuccait majd szépen elő jön a fekete kölyök farkas. Örül magának egy kicsit majd oda jön hozzám és leül ahogy felnéz rám én meg le rá. Amit kaptunk kaját szépen kibontom és kiburítóm neki majd finoman megsimogatom és megvakargatom a kis testét. Én nem vagyok éhes, és inkább neki adom az összes falatot. Neveld az utódod ez az ösztön farkasomban is mozog, így egyáltalán nem bánja, hogy én nem eszek. Lassan felegyenesedek és figyelem ahogy, Hayde nyammog majd Dante felé nézek.-Nos, akkor immár ő is falkatag?-kérdezem mert az oké, hogy én omega lettem de Hayde sorsa nem tisztázódott.
Rezzenéstelen arccal támasztom az oszlopot, úgy figyelem a lányt. Ha tudná, mekkora szerencséje van azzal, hogy mindene ép volt már akkor... fogalma nincs arról, milyen egy kölyökkel azért végezni, mert nincs meg mindene, holott igencsak életképes, erős farkas válhatott volna belőle, vagy azért, mert minden előjel összeroppant mentálisan. Szótlanul várom a bemutató végét, hogy mit figyelek közben, az az én dolgom, még ha úgy is tűnik, hogy tulajdonképpen a kölyök semmit nem csinál az átváltozáson és a rohangáláson kívül. Ó, dehogynem. Hagyom enni, inkább Bretre pillantok, hogy a kérdésére is választ adjak. -Azt hiszitek, hogy ami most lezajlott, puszta hóbort, erőfitogtatás, holott nem az. Kurvára nem akartam úgy járni, hogy egy biztató jeleket mutató kölyökkel végezni kelljen, mert hiába minden odaadása, mégis kiderül, hogy selejtes. Bármennyire is hiszitek, pont leszartam az átalakulás részét, ott csak az érdekelt, mentálisan mennyire viseli el a terhet. Az amit figyeltem, hogy nincs-e mozgáskoordinációs vagy reflexbeli problémája, vagy hibádzik-e bármely ösztön belőle, ami lehet, nem túl látványos, de az előjelei ott vannak. Kurva nagy szerencséd Bret, mert egészséges minden szempontból. Egyelőre... és igen, falkatag. Bólintok, nincs mást mondanom, erre voltak kíváncsiak, nem egyébre. Most már leülök, reggelink van, aki csatlakozik, csatlakozik, én biztos, hogy enni fogok.
Úgy tűnik semmit sem kell csinálnom, pedig már kezdtem beleélni magam, hogy mutogathatom mit tudok. De a kaját sem utasítom vissza. Enni kezdek és mintha nem is nyelnék le semmit, alig érzem, hogy telik meg a gyomrom, pedig nem is olyan rég volt a vacsi. Szerencsére mire a végére érek, nagyon is érzem a gyomromat és elégedetten megnyalogatom a pofámat, majd elfekszem és meghempergek. Ahogy megrázom a fejem megcsapja az orromat a sok szag és illat és mivel nincs itt több dolgom, hát felfedező útra indulok. Szaladok, aztán lelassítok, majd megszaglászok valamit és újra. Vagy százszor megismétlem ugyanezt, amíg már nem is tudom hol vagyok. Na ilyenkor mi van? Körbe nézek és nyüsszentek egyet. Megfordul a fejemben, hogy összegpmbölyödhetnék és megvárhatnám, hogy megkeressen valaki, de inkább elindulok visszafele a nyomomon. Sokszor elvisz az orrom más felé, de nem sokára meghallom, aztán meg is látom őket. Nem is mentem olyan messze, mint gondoltam. Még most is beszélgetnek. A ruháimhoz megyek és visszaváltozom. Mert most, hogy a farkasomat már megjárattam egy kicsit én is nagyon ki akarok szabadulni. Annyi bezártság után tombolni akarok, és valami idegen helyen felébredni. De ugye jól sejtem, hogy ezt nem szabad? És gondolom itt egy kicsit több jár a "rosszalkodásért" egy ejnye bejnyénél. Felöltözöm és közelebb lépek hozzájuk. - Akkor átmentem? - nézek a főnökre aztán az apámra, mert nem tudom, mit beszéltek eddig, de lehet, hogy már nem élnék, ha nem így lenne.
Hallgatom Dante szavait. Teljesen tudatlannak vagyunk tituálva. De mit csodálkozom? Én is meg Hayde is a helyi suttyók leszünk ebben biztos vagyok. Minek álljak én itt le vitatkozni amúgy is a falka alján vagyok. Valszeg csak megmorognak vagy megvernek azért amit mondanék. Kitudja ezeknél mi a tiszteletlenség és mi a tisztelet. Mindenesetre az egyetlen dolog ami most ide láncolt engem, hogy Hayde velem van. Talán egyedül is helyt állnék a nevelésében. De ha elveszteném akkor magam robbantanám ki a 3-dik világháborút szóval...az a legjobb ha most itt maradunk mindketten. Az ő élete most sokkal fontosabb nekem mint itt bármi más. Mégis csak a lányom. Az egyetlen akinek még talán jelentek valamit és egy lány akihez nem a szex köt hanem egy rokoni kapcsolat. Szusszanok egyet és figyelem ahogy leül Dante enni én pedig kölykömre nézek aki elszalad enni majd én is veszek pár falatot és enni kezdek miközben végig rajta tartom a szemeimet.-Köszönöm.-mondom azért alfámnak ahogy lassan le nézek a reggelimre majd betolom és mikorra vissza ér Hayde rá emelem fekete szemeimet.-Úgy tűnik nincs semmi bajod, és nagyon jól meg vagy az új társaddal és Dante azt mondja most már te is tag vagy.-mondom ahogy féloldalasan rá mosolygok.
Elmondom amit muszáj, és ezt sem azért, mert rohadtul kedvem van hozzá, vagy bárkit is ki akarnék oktatni, egyszerűen muszáj. Vannak kötelező körök, amiket akkor is le kell tudni, ha nem akarjuk. No, ez itt pont ilyen. Mivel láttam mindent amit kellett, és kimondtam a végső szót, nem marad más hátra, mint a reggeli. Az, hogy Bret miként fogja tovább tanítani Haydet, az ő dolga, nem fogok beleszólni, ha elakad, vagy bármiféle kérdése van, akkor tudni fogja, hol talál, vagy kit keressen. Persze a közös oktatásokból a kölyök sem maradhat ki, de nem szakítunk el senkit a beharapójától. Az ő felelősségük, éjék csak ki szülői ösztöneiket, ha már eddig nem tették, vagy nem volt rá lehetőségük. -Át. Felelem tömören a lánynak. Teljesen felesleges lenne barokk körmondatokban elmondani azt, ami nyilvánvaló. -Nincs mit. Vigyázz rá. Bret boldogulni fog, tudom, ahogyan azt is, hogy nem sokáig lesz omega, bár ezt nem közlöm vele. Harcos típus, aki nem elégszik meg a jóval, ezért is számítok arra, hamarosan előrukkol valamivel, ami kiszakítja az omegaságból. Mi lesz az? Olyan mindegy, de tudom, hogy képes rá, nem elveszett hím, csak előadja a marhát. Vannak ilyen tagjaink, nem újdonság, de amikor kell, mindig odateszik magukat. Belőle is ezt nézem ki.
Meg is kapom a választ, mire elvigyorodom. Hello világ, reszkess, mert jövök! - Szuper. Akkor tömd a fejed, fater, aztán csináljunk már valamit, mert kezdek begolyózni. Jah és köszönöm - pillantok az alfára, hogy azért ne legyek egy kőbunkó. "Türelmesen" várakozom, és ha végre mehetünk akkor elvonszolom apámat és kérdésekkel bombázom, mert az jó muri. Meg mert semmit nem tudok. Jah, és élvezem, ha játszhatok az idegein...
Figyelem Dantét és miközben azt a pár mondatot mondja felismerem azt a nézést. Az a tele elvárásokkal nézés. Hogy felelj meg itt a többségnek mert akkor nem maradsz életben mert ők úgy döntenek megölnek. Hogy tudjon nekem majd valami buksi simít adni mert ő úgy gondolja, hogy én ennél többre vagyok hívatott. Lenézek magam elé majd a lányomra félmosoly kíséretében. Elfogadom oké legyenek szabályok. Oké elfogadom most nem vandálkodhatok úgy ahogy szeretnék oké ezt is lenyelem. Omega leszek mert a saját kölykömet magam mellett akarom tudni és mert rám nézett az alfa és azt mondta az leszek és még jól meg is ver hozzá. Oké ezt is lenyelem. De azt, hogy még én itt pitizzek dolgokért, hogy majd mi itt szeressük egymást és kapok piros pontokat a szép magaviseletért hát erre csak egyet tudok mondani. Leszophatják a faszomat. Nem mondom már semmit csak elindítom magam előtt Haydet legfeljebb az arcomról olvashat Dante ahogy én is olvastam az övéről. Meg van az első konfliktusom de nem dobom ki azonnal. Nem fogok változni és nem az vagyok amit hisznek rólam szóval ezt mind megszívták. Csak férjünk meg egymás mellett míg Hayde nagylány lesz és kész. Úgy is eldönti maradni akar vagy nem...De az biztos, hogy én nem itt fogok megdögleni....
Kezdőlap
)
