Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Staff members
Oldalunk

Latest topics

Remy Barrington Emptyby Angoulêma Blanc
Pént. Ápr. 24, 2020 1:05 pm

Remy Barrington Emptyby Nadragulya
Pént. Ápr. 24, 2020 11:26 am

Remy Barrington Emptyby Kurosawa Haru
Csüt. Ápr. 09, 2020 4:58 pm

Remy Barrington Emptyby Zyra Rockwood
Csüt. Ápr. 09, 2020 12:48 am

Remy Barrington Emptyby Nova Nightingale
Csüt. Ápr. 09, 2020 12:26 am

Remy Barrington Emptyby Chantal O'Connor
Szer. Ápr. 08, 2020 11:37 pm

Remy Barrington Emptyby Sybil Cassie Kane
Szer. Ápr. 08, 2020 11:07 pm

A hónap reagolói
Gioia Selvaggio
Remy Barrington Bal11Remy Barrington Kyzyp11Remy Barrington Jobb11 
Kotetsu Madoka
Remy Barrington Bal11Remy Barrington Kyzyp11Remy Barrington Jobb11 
Mutsuki Kaede
Remy Barrington Bal11Remy Barrington Kyzyp11Remy Barrington Jobb11 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share
 

 Remy Barrington

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég
Anonymous



Remy Barrington Empty
TémanyitásTárgy: Remy Barrington   Remy Barrington EmptyPént. Márc. 30, 2018 10:27 pm

Remy Barrington

Név

Remy
Kor

17
Faj

Vérfarkas
Rang

Kölyök
Play by

Jimin
Foglalkozás

Magántanuló

"I don't go looking for trouble. Trouble usually finds me"
Kinézet

Nem nőttem valami nagyra, még a többi ázsiai közt is törpének érzem magam. A százhetven centis magasságomtól senki se ijed meg, és erre az is rátesz egy lapáttal, hogy az nem vagyok az a tipikus halálra gyúrt, felhő formájú gyerek. Az az egyetlen mázlim, hogy bármennyit is eszek szinte semmit se hízom.
A hajamat havonta, esetleg hetente festem újra. Volt már lila, piros, rózsaszín, zöld, barna és még fehér is. Mindenki azt mondja, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és ha idősebb leszek abbahagyom ezt a hülyeséget. Nem fogom. Imádok mindent, ami színes, és ez az öltözködésemen is meglátszik. Van egy csomó bolyhos pulóverem, amik két számmal nagyobbak annál amit hordanom kéne, de nekem így jó. A nadrágokkal már más a helyzet, utálnám ha lógnának a seggemen, mintha beszartam volna. Szoktam fülbevalót is hordani, de piercingem vagy tetkóim azok nincsenek.
Farkasként kicsi vagyok, legalábbis a felnőtt fajtársaimhoz viszonyítva. Nicoló hasa alatt szerintem simán átférnék, de nem akarom kipróbálni. A bundám színe eredetileg hófehér, de a sok botladozás és hempergés miatt ezt nevezzük inkább koszos fehérnek. A szemeim sötétbarnák, mint az emberi alakomban. A bundám színe miatt eléggé kitűnök a tömegből, és mivel ez nem az Antarktisz így a rejtőzködés se valami könnyű.
Személyiség

Emberként szerettem új embereket megismerni, barátkozni bárkivel, legyen az fiú, lány, kicsi vagy nagy. Talán túl naiv voltam, mindenkiről a legjobbat feltételeztem. Nagyon ritkán kaptam csak fel a vizet, és ha mégis megtörtént utána általában hamar lenyugodtam. Nem voltam egy haragtartó típus, mert az tök értelmetlen. Kerültem az erőszakot, inkább a háttérből figyeltem az eseményeket. Imádtam kajálni, aludni és piálni. Anyámék válása után gyorsan megnőtt a napi véralkoholszintem, szerencsére az idősebb haverjaim mindig gondoskodtak plusz sörről és borról.
Vérfarkasként a naivságom megmaradt, ezzel párhuzamosan nőtt a gyomorkapacitásom és csökkent le az ingerküszöböm. Mindenre....ugrok. Nem, nem az átváltozásra értem, hanem egyszerűen a legkisebb dolgok is képesek kiborítani. Mintha a farkasság rám rakott volna még egy tinédzserkort. Hiába utáltam az anyámat, a hiánya mégis rosszul érintett, így gyorsan ahhoz kezdtem el kötődni, aki a szárnyai alá vett. Tudom, hogy elvileg Magnus véd engem, de ha bárki is bántani akarja azt.....megharapom. Vagy ráfekszem és agyon nyomom. Tisztában vagyok vele, hogy egy baromi erős boszorkánymester, de pánikba esek amikor nem tudom elérni, vagy nagyon későn ér haza. Utálom ezt az érzést. Ennél már csak a rosszabb, hogy a vérfarkasság nem mentett fel a suli alól. Pech. A magántanulóság szívás, de legalább a törivel nincs gondom, mivel akinél lakom megélte szinte az összes nagyobb eseményt. Lehet, hogy sokkal kíváncsibbá váltam a kelleténél, minden új dolgot ki akarok próbálni. A három hónap alatt több infóhoz jutottam, mint az egész életem alatt, és ez olyan...jó. Ezzel együtt félek is, parázom, hogy valaki egyszer csak megöl, vagy valami hasonló.
Történet

Fate whispered to the wolf, "You cannot withstand the storm," and the wolf said,

"I am the storm."

Alaszkáról mindenkinek a sok hó, a hegyek, a farkasok, a szánhúzó kutyák, még több hó és a mogyoró fagyasztó hideg jut eszébe. Ezzel én is így vagyok. Szerencsére Anchorage-ben láttam meg a világot, az állam délközép részén, ergo annyira azért nem heregyilkos helyen. Gyönyörű, latyakos és unalmas délután volt, amikor tizenhét évvel ezelőtt előbújtam anyámék második fiaként. Sokan utálják a másodszülött szerepét, de én már kiskoromban is kiélveztem az előnyeit. Az a négy év Ethan és én köztem nem tűnik soknak, de akkor is én voltam a cuki, esetlen gyerek a szüleink szemében. Valószínűleg neki ez annyira nem tetszett, de a példamutatásban jó volt.
Nem voltunk valami gazdagok, inkább amolyan átlagosak. Ezalatt azt értem, hogy az iPhone 7 plust nem engedhettük meg magunkat, de a kettővel korábbi verziót igen. Bryan és Kelly, vagyis apa és anya mindketten tanárként dolgoztak ugyanabban az általános iskolában, talán ez is lehet az oka annak, hogy nem lettünk multimilliárdosok. Nem mintha bánnám, mert általában akinek sok pénze van az egy beképzelt pöcs.
Tíz évesen hallottam legelőször anyámék veszekedését, és akkor nem is sejthettem még, hogy az volt a kezdete a családunk szétesésének. Engem lekötött a suli, azon belül is a barátaimmal való lógás, és nem a tanulás, mert az nem számított menőnek. Ha ők tudtak velem lógni akkor meg Ethant nyúztam, hogy videojátékozzunk. Mindig hagytam őt nyerni....vagy ő engem..ki tudja. Tizennégy évesen jöttem rá, hogy nekem van a világon a legszarabb és leghaszontalanabb különleges képességem. Úgy vonom a mágnest, mintha az lenne a hátamra tetoválva, hogy "Vesd rám magad és tépj szép". Vannak emberek, akik valamilyen módon kiérdemlik ezt, esetleg a karma üldözi őket, de én sose tettem semmi rosszat, mégis egyfolytában vagy elestem, megharapott egy kóbor kutya, kipécéztek maguknak a részegek, majdnem áthajtott a lábamon egy autó és még sorolhatnám. Gondoltam arra is, hogy megátkoztak, esetleg előző életemben sorozatgyilkos voltam, ezért most így kell fizetnem a bűneimért. Vagy a fordítottja, túl könnyű és kényelmes életet éltem, s a jelenlegiben kell vezekelnem érte. Egy idő után persze megnyugodtam, és örültem annak, hogy ezeknél az apró dolgoknál úgyse történhet velem rosszabb.
Így visszagondolva szívesen megkéselném a fiatalabbik énemet, hogy hogy lehetett egy ekkora naiv, elmebeteg állat. Mindig van rosszabb. Ethan velem ellentétben csodásan vette az élet akadályait, és még jól is tanult. Én voltam az elátkozott, a bátyó pedig az...öhm...áldott?
Tizenhat éves koromban minden a feje tetejére állt. Az addig kitűnő tanuló, kedves és jó fej Ethan teljesen megváltozott, anyáék még többet veszekedtek, és én nem tudtam rájönni, hogy mi történt, miről maradtam le. A szüleim Ethant hibáztatták, hogy miatta romlott meg a házasságuk, Ethan szerint ők tehettek arról, hogy elkezdett drogozni. Két tűz közé kerülni szar dolog, próbáltam jó messzire elkerülni a lassan hidegháborússá váló zónát. Igyekeztem Svájc szerepét betölteni, de minél jobban elszigetelődtem tőlük annál jobban veszítettem el a fonalat. Amikor otthon voltam a takaróm és fülhallgatóm jelentették az egyetlen menedéket a folyamatos kiabálástól. Nem értettem, nem is akartam érteni. De csak arra vágytam, hogy vége legyen, mindenki kibéküljön és normálisan élhessük tovább az uncsi életünket. Ez a kívánságom sose teljesült.
A szüleink elváltak. Ethan lelépett a barátnőjével ki tudja hová. Reménykedtem, hogy a városban fogunk maradni anyával, vagy legalább az államban. Túl nagy volt a nyomás, szóval lehetetlen lett volna, hogy apámnál maradhassak. Nem csak a fél családomat veszítettem el egyetlen pillanat alatt, hanem az összes barátomat is. New York. Mert hát miért is ne költöztünk volna az ország másik felébe. A nagybátyámmal éltünk hárman egy albérletben, nem is ismertem a csávót, ő meg úgy viselkedett, mintha ezeréves barátok lennénk. Hamar megnyílok másoknak, de ez azért teljesen más.
Idegennek éreztem magam a városban, a suliban, az emberek is teljesen mások voltak. Egy év alatt kicsit jobbra fordult a helyzet, szereztem pár havert, de a ugyanúgy képes voltam eltévedni, főleg este.
Aznap éjszaka zuhogott az eső, tizenegyig dekkoltam az egyik queens-i haveromnál. A metró fél tizenegykor zár, amiről természetesen teljesen megfeledkeztem, ahogy az egy idiótához illik. Túl későn ugrott be, de már amúgy se tudtam volna eljutni a metróig. Ezért kell olyanokkal barátkozni, akiknek a szüleinek legalább egy kocsija van.
Egy kihaltabb környéken sétáltam, le akartam vágni az utat, miután Jamest felhívtam, hogy ott aludhassak nála. Nem emlékszem sokra abból ami azután történt, hogy befordultam a sarkon. Valami nagy és rohadt büdös nekem ugrott, és hiába a lámpafény, csak a hatalmas szénfekete szőrtömeget és a fogakat láttam, amik a vállamba martak. Eleinte ellenkeztem, de pár másodperc múlva a fájdalom olyan szinten elhomályosított mindent körülöttem, hogy alig fogtam fel valamit a eseményekből. Éreztem ahogy a fogaival tépi a húsom, hallottam a morgását, láttam ahogyan a saját vérem áztatja a beont, egyre nagyobb és nagyobb tócsát formázva. Aztán egyszer csak minden elsötétült. Nem hallottam a hangját, nem éreztem a fájdalmat, csak a csönd maradt.
A halál lett volna az egyetlen megváltás, de én mégis túléltem. Egy kórházi ágyon ébredtem, tele sebekkel és egy jókora kötéssel a vállamon. Ott volt anya és James is, akik úgy néztek rám mintha szellemet látnának. Nem haltam meg. Ez legalább akkora sokkot okozott, mint maga a támadás. Annyi vérveszteséggel...az a dög úgy ropogtatta a csontjaim, mintha ropi lett volna...és én mégis itt vagyok. Hiába meséltem el nekik az egészet, nem hitték el, hogy az nem csak egy kóbor kutya volt. Egy eb nem nő ekkorára, maximum  abban az esetben, ha szabadidejében szteroidozza magát. Azt meg pláne nem értettem, hogy az a valami miért hagyott ott. A kérdéseimet meghagytam magamnak, mivel a többiek leragadtak a kóbor kutya teóriánál.
A történtek miatt napokig nem mozdultam ki a szobámból, hála az égnek a sulit is hanyagolhattam egy ideig. Monotonul telt el az az egy hét, aludtam, ettem, tévéztem és megint aludtam. Féltem kimenni az utcára, de egyik nap addig nyaggattak a barátaim, hogy végül kivánszorogtam a házból. Szerintük jó ötlet volt a városnézés, szerintem meg dögunalmas és legszívesebben visszamásztam volna a takaróm alá. Még este se juthattam haza, a tábortüzes terveik miatt. Egy erdősebb részre mentünk, kempingféleségbe, és ott szenvedtem tovább. Az sem nyugtatott meg, hogy most sikerült szerezniük egy kocsit. Haza akartam menni, éreztem, hogy valami rossz fog történni, ez az érzés a csontjaimig hatolt.
Négyen voltunk, három fiú és egy lány. Amíg ők leléptek fát keresni én kicsit körbenéztem, féltem, de a lábaim vittek előre. Nem tudom milyen messze lehettem a táborhelytől és Robéktól, velük kellett volna mennem. Egyedül a telihold fényének köszönhettem, hogy láttam egyáltalán valamit. Fájt...fájt mindenem. Mintha összezúzták volna a csontjaimat. A földre zuhantam, a füvet téptem, de semmi se tudott enyhíteni a kínjaimon. Nem lehetett több tíz percnél, nekem mégis óráknak tűnt a folyamat...aminek a végén már négy lábon álltam. Kétségbeesetten elkezdtem rohanni előre, a talpaim helyett négy fehér manccsal alattam. Nem a barátaimat kerestem...már nem is a félelem hajtott, hanem az éhség. Nem arra koncentráltam, hogy mi vagyok, hanem a farkaséhségre.
Nem igazán emlékszem már pontosan a történtekre. Megettem két mókust, szerencsére másnak nem esett baja. Az erdő szélén tértem magamhoz, itt talált rám Magnus Bane. Nem tudtam, hogy ki ő, de az összes létező lehetőséget lefuttattam magamban. Sorozatgyilkos, szervkereskedő, kannibál, vagy esetleg valami szektatag. Végül is a szektatag nem is állt olyan messze az igazságtól. Nem ölt meg, nem darabolt fel és az összes belső szervem a helyén maradt. Nem hagyott ott az erdőben, a sokktól remegve. Nem, épp ellenkezőleg. Már három hónapja nála élek. Beletelt jó pár napba, mire lefutottuk a szokásos "sokk, harag - miért pont én - " és a beletörődés köröket. Megértettem, hogy ezen már nem változtathatok, és hogy léteznek a vérfarkasoknál sokkal rondább és veszélyesebb lények is a világon. A dél-queensi falkába tartozom, de Magnusnak sikerült elintéznie, hogy nála lakhassak, és hogy ő vigyázzon rám. A falkám még ijesztőbb...főleg az alfa...inkább maradok a vénséggel.
Vissza az elejére Go down
Jace Herondale


Jace Herondale


Hozzászólások száma :
134

Remy Barrington Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remy Barrington   Remy Barrington EmptyPént. Márc. 30, 2018 11:25 pm



Elfogadva!

Kedves Remy!

Vagy mondhatnám úgy is, kedvenc szőrehulló kisbolyhosom. Örülök hogy végül mégis ideérték, és szerintem Magnus is magán kívül van a boldogságtól hogy vigyázhat még egy problémás gyerekre. (Az ember azt hinné elég volt neki Raphaelt felnevelnie de nem...) Igazán kellemes kis olvasmányt hoztál nekem így estére, de jól is esett, kis levezetésként.

Szeretem ahogy írsz, egyszerűen, mégis érzékletesen és vissza tudod adni azt, amit elképzelsz, szinte filmszerű volt ez a kis szösszenet tőled.

Helyes kölyköt választottál avinak, és megnyugtatásul mondom, akadnak még itt csíkszeműek bőven, én magm is szeretem őket, ha már itt tartunk. Very Happy

Nem is tartanálak fel, azt mondtad már vannak terveid Magnussal, hát ne várasd meg őfőboszorkánymesterségét.

Jó játékot és érezd jól magad itt Smile
Vissza az elejére Go down
 

Remy Barrington

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Karakterlapok-