Egyre élvezem a dolgot és teljesen bele felet kezem a játékba mikor megérzem magamon Tat érintését és morogva merevedek meg majd egyszerűen félre taszít mire vicsorogva figyelem, hogy elveszi a játékomat. De vissza fogom magam. Nem érinthetem meg és hiába nő ő egy szuka és vérfarkas. Szóval lehet olyan erős, hogy komolyabb sérülést okozzon nekem. Csak lassan lenyugtatom belső vadállatomat és zsebre csúsztatom a kezeim miközben figyelem, hogy faggatja a férfit. Mikor abba hagyja homlok ráncolva figyelem.-Ne hogy már bedőlj neki, biztosan tud mást is...ennyivel nem engedheted el...-morgom és ha most farkasom is jelen lenne biztosan idegesen borzolná a szőrét amiért ennyivel befejezzük a játékot. Érzem a rettegést, a félelmet és ez hajt engem. Itt van egy méterre tőlem a játék és Tat csak úgy elveszi tőlem...ilyet nem játszunk. Érzem magamon a férfi tekintetét és rá pillantva villantom meg gyilkos vigyoromat mire jobban mászna el de Tat megakadályozza. Gyűlölöm a kegyelmet. Ezek utca patkányok kitudja hány nőt, gyermeket erőszakoltak meg raboltak ki meg hány embert fojtottak kukába...ők kegyelmet kaptak...én nem kaptam. Akkor én mért engedjem el őket...Patkányok, gusztustalan férgek akiket taposni kell és én megteszem mert ez...éltet engem. Közelebb lépek Tathoz és figyelem fekete szemeimmel az ő kék íriszeit.-Orosz férfi sárga szemekkel sokra jutottunk...-mondom miközben figyelem az arcát.-Ennyiből ez én is lehetek ha besárgulnak a szemeim, sötétben én is orosznak látszódhatok.-mondom és egyre bosszant a dolog. A férfi felé nézek és figyelem és ha ellenkezést is ad ki magából Tat én nem állok meg ennyinél. Soha sem állok meg, mert nem is akarok. Szenvedést akarok. Fájdalmat, félelmet és kínt. Vért...Sötétséget ami belőlem érkezik.
Bret felé fordulva ráncolom kissé a homlokomat és tudom, érzem, hogy mennyire nehezére esik visszafognia magát. A másik lábammal hirtelen lépek a lábára és ránehezedek. Egy reccsenés hallatszik amit egy üvöltés követ szinte azonnal. Nyílt törés. Felhúzom a felső ajkam a vér szagára és nem szállok le róla. Mutatnom kell valamit Bretnek mielőtt úgy dönt a saját kezébe veszi mégis az ügyet. Figyelem az eltorzult arcot és egy homályos arc ugrik be. A sárga szemű orosz férfi. Az archoz fenyő illat társul és sötét haj. - Még. Nevet, kontaktot. -mondom határozottan és megmozgatom a seben a lábamat. Egy újabb ordítás és a szemem sarkából Bretre pillantok.- Beszélsz vagy odadoblak a barátom elé. -mondom higgadtan és figyelem ahogy a férfi remegni kezd és dadogva szólal meg- Evens Avenue...raktár..ott van az elosztó központ..-nyögi ki nagy nehezen én pedig elmosolyodva lépek le róla és lehajolva emelem meg a pólójánál fogva és könnyedén dobom oda Bret lába elé- Innentől a tiéd. - pontosan köztünk van a földön a préda. Két erős farkas közt a bárány. Régen kerültem már ilyen helyzetbe. Bret szemeibe pillantva érzem hogy valami régi, ismerős érzés kerít hatalmába. A bestiám izgatott és akármennyire is nem érdekelt az elején a dolog...Oldalra billentem a fejem és leengedem a vállaimat. Hosszú évek óta nem volt senki akivel játszhattam volna. Egyedül ölni más. Ha nem törtem volna el a lábát, most elszaladhatna és mi utána mehetnénk. Kifújom a levegőt. - Megtartod magadnak Bret? -kérdem őszintén elvigyorodva és nem lépek még közelebb. Finoman az alsó ajkamba harapok és hallom ahogy a férfi nyöszörögök a földön, a vére pedig a padlóra folyik. Ha nem sietünk még elvérzik.
Figyelem és a reccsenéskor hatalmas sóhaj távozik belőlem. Össze fonom magam előtt a karjaim és figyelem Tatot majd ahogy vallatja a férfit. Aztán elém dobja én pedig le nézek a prédára majd vissza rá. Kérdez és ott áll a túloldalt és engem figyel.-Most legszívesebben egy haldokló felett tennélek magamévá. De ha megérintenélek fájdalmat éreznék a a kellemes melegség mellé. A fájdalom pedig sokkal erősebb.-mondom ahogy figyelem és lassan egy lábbal át lépek a férfi felett majd leereszkedem és bele fogva a hajába tépem fel akkora erővel hogy a feje is lejön a helyéről. Kész ennyi volt. A kezemben egy fej leülök egy hulla hátára ami recsegve adja meg magát alattam és a vérszagába temetkezem. Vér és vér. Magam felé fordítom a fejet és végig nézek rajta majd Tatra felnézek a fejjel.-Melyiknek adnál csókot?-kérdezem széles vigyorral az arcomon majd véres ujjaimat megpillantva lassan lenyalom ujjaimról és eldobom a francba a fejet miközben a nyakból folyó vér egy nagyobb tócsává válik elérve a cipőimet.-Akkor oda akarsz menni ahová mondta?-kérdezem ahogy a tócsában megjelenő alakomat figyelem.
Látom az izgalmat az ő szemében is. Kifújom a levegőt és ahogy hallgatom nem veszem le róla a szemem. Nyelek egyet és kihúzva magam harapok újra az alsó ajkamba. Idióta. Bret egy idióta. Nem gondoltam volna hogy pont most futunk bele egy ilyen helyzetbe. Akárhogy is taglaljuk, ez a helyzet csábító. Fájdalmas. A fájdalom erősebb. Bret kiadod magad. Nyílt lapokkal akarsz játszani? Mi történt? Nem válaszolok neki egyenlőre csak nézem ahogy szórakozottan letépi a fejet és a vér beteríti a helységet. Az arcomra fröccsen és a számra. Lassan lenyalom és elvigyorodok ahogy maga mellé emeli a fejet és kérdez. Elnevetem magam és közelebb lépve lépek bele szándékosan a tócsába. Tönkre megy a cipőm. De megéri. - Bret, te hülye vagy. Komolyan -mondom nevetve és elé érve lógok bele az ő tükörképébe a vérben.- Holnap akarok oda menni. Fel akarok készülni és összeszedni magam.Haza viszel? -kérdem és letörlöm a vért az arcomról. Jobb lesz ha mindketten haza megyünk. Kissé a tócsába rúgok és ezzel össze mocskolom az ő cipőjét is. Ne maradjon ki a jóból.
Figyelem és hallgatom ahogy nevet én pedig vigyorgok. Elém sétál bele a tócsába azzal a kis ingerlően szexi lábacskáival. Lassan végig nézek rajta fekete szemeimmel és fent a szemeinél áll meg tekintetem.-Tudom. Pont ezért szeretsz engem...mindig is ezért szerettél. A határaidon túl vagyok és mégis utánam akarsz jönni mindig. Én pedig pont ezért rántalak magammal.-mondom ahogy lassan felállok a hulláról pontosan vele szembe. Nem várom meg míg válaszol telefonért nyúlok és felhívok valakit, hogy takarítson el utánunk. Amint lerendezem ezt Leteszem majd rá nézek.-Gyere, haza viszlek te vörös ördög.-mondom egy széles mosollyal majd lassan zsebre teszem a kezeimet és leindulok kifelé. A motoromhoz érve megvárom majd a fejébe nyomom ismét a bukósisakot és felülök majd megvárom míg ő is aztán elindulok vele a lakásához. Mert már rég tudom hol lakik ez a nőstény. Mert ő az én nőstényem.
Kezdőlap
)