Yazawa Mamoru
Hozzászólások száma : 9
Age : 32
 | | Tárgy: Jougen no Tsuki Hétf. Okt. 14, 2019 1:55 pm | |
| Yazawa Mamoru "Owaranai ame no naka de dakishimete"  | Becenév VII Nakamura Akashi, Kotetsu Mamoru Kor 27 év Faj Mondén Rang - Play by Katou Kazuki Foglalkozás (kabuki) színész |
Mesélj magadról"Yazawa Mamoru tökéletes választás volt erre a szerepre. Alkata meglepően magas és sudár ahhoz képest, hogy származását tekintve japán, a kiállásában pedig van valami egészen megkapó; a keleti alázatosság és tisztelet érdekes ötvözete a nyugati büszkeséggel és vakmerőséggel. Akár egy modern szamuráj... Azokban a fekete szemeiben pedig van valami egészen megbabonázó. Aligha véletlen, hogy az ifjú hölgyek alkotják a gyorsan növekvő rajongótáborának jelentős részét. És ezzel nincs is semmi baj. Yazawa fiatal és tehetséges színész, szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy kiválóan fogja játszani ezt a szerepet is, és lám, igazam volt, mint mindig." - Emilia E. Bathory, rendező, drámaíró, a Flutterby Színház tulajdonosa
"Yazawa Mamoru nem több egy közepes karakterszínésznél, amit jól kezelve egy rendező komoly előnyére fordíthat. Ez sajnálatos módon egy, vagy talán két jelenetet leszámítva nem sikerült." - R. P., újságíró, New York Times
"Minden elfogultság nélkül ki merem jelenteni, hogy Mr. Yazawa alakítása volt az egyetlen, ami képes volt megmenteni ezt a különben nem túl ismert darabot a legteljesebb, siralmas és vállalhatatlan középszerűségtől." - Julian Lettenhove, költő, énekes
"Lehet, hogy amit ez az ember művel a vásznon, az egy koreai szappanoperában megállná a helyét színjátszás címszóval, de a nyugati közönség számára ez a ripacskodás vállalhatatlan. Talán nagyobb sikere lenne Yazawa úrnak a Csendes-óceán túloldalán." - Jeremy Wright, filmkritikus
"Mondjon bárki bármit, én ebbe az emberbe szerelmes vagyok. Az összes szerepébe. Ahogy Mamoru-san mosolyogni tud, akár a színpadon, akár a vásznon, hát az egy világmegváltással felér." - Joanne Jenkins, költő, műfordító
"Megintcsak tanúi lehetünk korunk egyik legmeghatározóbb rákfenéjének, történetesen annak, hogy már megint egy alapvetően fehér szerepre egy ázsiai színészt kérnek fel. Politikai korrektség és alkotói szabadság ide vagy oda, Hamlet dán királyfi sosem volt japán!" - Judith Smith, esztéta, kritikus
"Néhány kritikus elfeledkezik arról, hogy a színház, különösképpen a Shakespeare-i színház mindig is az illúziókeltésre épített, emiatt a vizuális elemek koránt sem olyan kőbevésettek és meghatározóak, mint a filmiparban, ahol ma már mindent digitális technológiával tesznek látványossá és monumentálissá. A színpadi műfaj továbbra is absztrakció, és különösen igaz ez az Avoni Hattyú és kortársainak műveire, hisz mint tudjuk, az Erzsébet-kori színházban szinte nem is volt díszlet, és minden női karaktert férfiak játszottak. (Ha manapság próbálkozna meg ezzel valaki, bizonyosan rásütnék a szexizmus bélyegét.) Ennek tudatában, kérdem tisztelettel, tényleg olyan lehetetlen elképzelni, hogy egy japán származású, magát amerikainak valló színész eljátssza Hamlet szerepét? Ma már aligha. Volt olyan kor, nem is olyan régen, amikor Othello-t, a velencei mórt, aki köztudomásúan fekete karakter, fehér színész játszott. Akkor miért nem háborodott fel ezen senki?" - Jason Okoafor, színész
Történet"[...]
Victoria Shawn: Mr. Yazawa, mi volt a véleménye Tsutsumi Harue darabjáról, a Kanadehon Hamletről, amikor először olvasta?
Yazawa Mamoru: Mivel Ms. Tsutsumi színdarabja egyidős velem, bevallom, még akkor olvastam, amikor elsős gimnazista voltam. Tizennégy évesen megcsókoltam volna a drámatanárnő mindkét kezét, ha a színjátszószakkörrel színpadra vittük volna, de mivel ez akkor éppen nem történt meg, így most, huszonhét éves fejjel a jelenlegi rendezőnk két szép kacsóját voltam kénytelen megcsókolni.
VS: (kuncog) Szóval mondhatjuk, hogy nagyon szerette már akkor is. És tizenhárom év elteltével, felnőtt fejjel mennyiben változott a hozzáállása a szöveghez és a történethez?
YM: A hozzáállásom nem sokban, a szövegről és a történetről alkotott értelmezésem és véleményem már kicsit több mindenben. Az alatt a tizenhárom év alatt, ami eltelt a két olvasás között, sokat tapasztaltam, sokat tanultam, rengeteget küzdöttem és számtalanszor csalódtam. De legalább ugyanennyit voltam boldog is. Inspiráló emberekkel találkoztam, izgalmas történeteket olvastam és játszottam el, megismertem tengernyi újdonságot, és önmagamat is. A Kanadehon Hamlet volt az a mű, ami arra sarkallt, hogy ne hátráljak ki a döntésemből, és a végsőkig küzdjek azért, hogy elérjem a céljaimat, hogy színész lehessek. Sok mindent köszönhetek ennek a darabnak.
VS: Tehát végső soron emiatt a dráma miatt akart színész lenni?
YM: Részben.
VS: Hát még mi miatt?
YM: Hogy is mondjam... A szüleim elkövették azt a hibát, hogy egy alkalommal, amikor a nyári szünetet Japánban töltöttük, elvittek egy kabuki-előadásra. Kilenc éves voltam ekkor. Nem tudom, találkozott-e mostanában kilencéves gyerekekkel, de abban egyet fogunk érteni, hogy nem ennek a korosztálynak találták ki a kabuki műfaját. ...Engem viszont teljesen magával ragadt. A Musume Doujouji-t néztük meg, és mondhatom, hogy ez volt a gyújtópontja a színház iránti érdeklődésemnek.
VS: Akkor valóban hiba volt a szülei részéről elvinni önt erre az előadásra?
YM: ...Sose hibáztatnám a szüleimet emiatt. Abban viszont biztos vagyok, hogy akadnak olyan szakmabeliek, akik a pokolba kívánják őket azért, amiért én most itt vagyok. De ez csak mellékes, az ember sehol nem tudja kikerülni a rivalizálást, ha karriert épít.
VS: Ez tény. Ahogyan az is, hogy az édesanyja születési nevét viseli családnévként. Keringenek pletykák arról, hogy mi okból mondott le az apai családnevéről, és vette fel az édesanyjáét...
YM: Valóban? És milyen pletykák? Ne haragudjon, tudom, hogy elsősorban nem én vagyok a kérdező fél, de kíváncsivá tett.
VS: Ó, akkor ezeken remekül fog szórakozni. Vannak, akik szerint rettenetes a viszonya az édesapjával, és így kívánja kifejezni, hogy semmi köze hozzá; vannak, akik szerint fiatalon elvesztette az apját, és azért vette fel az édesanyja nevét, hogy képes legyen feldolgozni a traumát; mások azt mondják, hogy így szeretné megkímélni az apja családjának nevét attól, hogy hírbe hozzák; de akadnak olyanok is, akik szerint az édesanyjának viszonya volt egy színésszel, aki a botrány elkerülése miatt nem akarja önt a nevére venni, de a színfalak mögül egyengeti az ön pályáját...
YM: (nevet) Ez az utóbbi különösen mulatságos!
VS: Feltételezem, egyik sem igaz ezek szerint...
YM: A világért sem akarnám lerombolni ezeket az illúziókat. Megdöbbentően kreatívak és drámaiak, látszik, hogy sok energiát fektetett beléjük a kitalálójuk. A valódi indok ennél sokkalta prózaibb, de ezek után nincs szívem eloszlatni a kételyeket. Maradjunk annyiban, hogy minden légből kapott pletykának megvan a maga valóságalapja az esetemben, de nem akarom túl egyszerűvé tenni egy majdani oknyomozó újságíró munkáját azzal, hogy most elmondom, mi igaz és mi nem.
VS: Nagyon taktikus, és jellemző önre, hogy álarcok mögé bújik.
YM: Ez a szakmám.
VS: Akkor térjünk is át a szakmaibb kérdésekre! Azt mondta, hogy a kabuki színház ragadta magával elsősorban, az eddigi pályafutása azonban ennél sokkal szerteágazóbb, és saját állítása szerint soha nem szerepelt kabuki-előadásban. Ez csakugyan így van?
YM: Így. Játszom színházakban, a Flutterby-nál vagyok szerződtetve, de vendégelőadóként is szereplek. Tévésorozozatok, reklámok és művészfilmek producereinek felkéréseit sem szoktam visszautasítani. De kabukit nem játszom, ennek oka pedig egész egyszerűen az, hogy New Yorkban nincs kabuki-színház.
VS: És mi a helyzet a Shin Kabukimono társulattal?
YM: Bármennyire is hasonlít a tevékenységünk azzal a társulattal a kabuki világára, a szó hagyományos értelmében nem tekinthető kabukinak. Sajnos.
VS: Miért nem?
YM: Sok oka van... Legelsőként az, hogy a társulat nem japán.
VS: Ez ilyen komoly kizáró ok?
YM: Igen. A kabuki egy több évszázados tradíción alapuló műfaj, amit napjainkban is többé-kevésbé ugyanúgy játszanak, ahogyan háromszáz évvel ezelőtt tették. Generációkon át szállt a tudás apáról fiúra, kialakult a saját hierarchiája és rendszere, amitől lehetetlen eltérni. Ha valaki mégis megtenné, például azzal, hogy New Yorkban alapít társulatot amerikai színészekkel, egész egyszerűen nem minősítik kabukinak a ténykedésüket. Amit mi csinálunk, az csak imitáció.
VS: Értem. Nem túl rugalmas rendszer, nem úgy, mint a színművészet többi ága. Van esetleg kedvenc típusa, műfaja, esetleg szereptípusa?
YM: Bevallom, sokkal jobban szeretek színpadon játszani, mint filmen, és leginkább a musical-szerepeket élvezem... Kedvenc szereptípust viszont attól tartok, nem tudnék mondani.
VS: Hát akkor milyen szerepben érzi magát a legkényelmesebben?
YM: ...A színészet nem kényelmes. Soha nem is szólt arról, hogy kényelmesnek kell lennie.
VS: (nevet) Elnézést. De csak van olyan szerep, ami könnyebben megy önnek, és olyan, ami nem annyira, nem?
YM: Igen, azt hiszem, a feddhetetlen erkölcsű, archetipikusan jó karakterek nem szoktak annyira jól sikerülni. De őszintén szólva, ezek a figurák nem is annyira életszerűek.
VS: Így van, minden embernek vannak hibái. Szóval ön inkább az antihősök felé húz?
YM: Az emberi karakterek felé húzok.
VS: Ez az ars poeticája? Az egyszeri emberek esendőségének eljátszása? Jól sejtem, hogy sok példát tud rá hozni a saját életéből?
YM: Jól. Én is csak ember vagyok, és elismerem, tele vagyok hibákkal. Például most is azon töprengek, hogy ki volt az a kedves kolleginája, akinek megígértem, hogy elviszem vacsorázni az interjú után.
VS: Ejnye na! (nevet)
YM: Ne nevessen ki, kérem. Rettenetesen sajnálom, hogy nem jut az eszembe a neve. Nem akarja felfrissíteni a memóriámat?
VS: Lehet róla szó az interjú után.
YM: Köszönöm, Ms. Shawn.
[...]"
- Részlet a Kanadehon Hamlet new york-i premierjét követően az előadó Shin Kabukimono társulat tagjaival készült interjúból
|
|
Dorothea Coldstone
Hozzászólások száma : 379
Age : 33
| | Tárgy: Re: Jougen no Tsuki Szer. Okt. 16, 2019 7:16 pm | |
| Elfogadva!  Kedves Mamoru! Színészünk azt hiszem még nincs sok, pláne nem igazi színházi fellépőnk! Újdonságot hoztál közénk, még hozzá nem is akármilyet. Meglehetősen kellemes embert hoztál közénk, aki pontosan olyan, mint amilyen szerepeket is szeret eljátszani: emberi. Szinte látom magam előtt, ahogy felkel reggel, összekészül és elmegy dolgozni, amit nem minden esetben tudok ilyen elevenen elképzelni. A kritikák részleteit különösen azért szerettem, mert így nem csak egy rólad kialakult képet láthattam mások szemén keresztül, hanem szinte a kritikusokat is el tudtam képzelni, ahogy a soraikat gépelik. Már láttam valahol, de még mindig elég sok kiaknázni való lehetőség van benne. A történeted is olvastatta magát, volt benne az a pici misztikum és szívesen hallgatnék még tőle pár interjút, pedig nem szoktam interjúkat nézni. Azt hiszem ez mindent elmond. Van egy olyan érzésem, valaki már vár rád, szóval foglalózz és már mehetsz is játszani, hódítsd meg a világ színpadát. |
|
