Tárgy: Questions - R 'n' D Szomb. Nov. 11, 2017 9:31 pm
Raiden & Derek
I used to rule the world.
Itt vagyok, mert itt akartam lenni, de a nagy igazság az, hogy retek módra unom magam. Az egy dolog, hogy a nővérem megismerése a fő célom, melyet kitűztem magam elé, de neki se lehetek állandóan a nyakán. Pláne azért nem, mert a nyáladzása nem érdekel a vőlegényével. Az se érdekel, hogy egyáltalán nyáladzanak-e. Ellenben a pasi? Na az érdekelne, de mintha lepkehálóval kéne összevadászni róla az infókat Theából. És unom a kirakózást, ha nem halad. Nem véletlenül vágtam hozzá az 1000 darabos puzzlet Malcolmhoz, amikor meglepett vele. Hülye ötlet volt még akkor is, ha egyébként nagyon kúl módon összegyűjtötte rá és megszerkesztette az összes tetoválásomat. Szegény ördögnek fogalma nem volt arról, hogy miféle minták ezek. (Emlékeim szerint Cassie kirakta később, s az intézet falait díszíti odahaza. De az mindegy. A lényeg, hogy én nem szeretem a kirakóst.) - Hé! - szólítok meg egy arcot a folyosón, lenyelve a fél falat almát, amin épp rágódom. - Hol a nyálban van itt valami szórakozási lehetőség? Tudom-tudom, köszönnöm kellene. Rendesen. Meg bemutatkozni. Meg udvariasan lefutni egy fél maratont és utána az informális kérdésemet feltenni. De nem érdekel. Megesz a penész, ha nem eresztem ki valahogyan a gőzt. - Kérsz almát?? - nyújtom Raiden felé a kérdéssel együtt az almát. No nem azt, amibe már beleharaptam, hanem amit a másik kezembe spejzoltam azzal a céllal, hogy beburkolom mindkét granny smitht. De ugye nem barlangban nevelkedtem. Ha már ilyen pofátlanul leszólítottam, legalább kínáljam meg valamivel. Mire nem jó, hogy már első nap megjegyeztem hol is a konyha. Bár inkább jegyeztem volna meg valami mást. Talán akkor nem téblábolnék itt, mint egy rakás szerencsétlenség.
Tárgy: Re: Questions - R 'n' D Pént. Dec. 01, 2017 2:29 am
Derek & Raiden
Hátamon ezúttal nem a katanám virít, hanem a basszus gitárom, fellépő ruhában vagyok, szűk fekete nadrág, rengetek kiegészítő , és igazán színes haj, narancssárga és fekete, és peresze tussal kihúztam a szemhéjamat is. A kiegészítőktől csörömpölök, a nadrágom itt – ott szakadt, ahogy a pólóm is követi ezt az összhatást, egy fekete farmerdzsekit húztam mind ezek fölé és egy orrkarikám is volt, nem igazi, csak oda csíptethetős, ami a fülemet kötötte össze a fülbevalóm által, mondjuk ha a fülbevalót kezdenéd rángatni, azért keményen odacsapnék. Szóval… csak ésszel. A folyosón szemben velem egy rasztafari közeledik, lazának tűnik ,és halványan ismerősek vonásai is. A napszemüvegemet tisztogatom a pólóm aljában,erre az időre megálltam egy kicsit és meglepve kaptam fel a fejemet a megszólítás hallatán, el is vigyorodtam, és újra végig mértem a srácot. - Épp oda tartok, bár nem tudom, hogy hogyan fekszik neked a j-pop? – veszem el tőle az almát, és bele is harapok, mert miért ne. - Ha van kedved velem tarthatsz, pár utcával lejjebb vár a limó, hogy elvigyenek az körülbelül fél óra múlva kezdődő koncertre. – miközben beszélek, azért nem rágok és tátott szájjal mondom a frankót, amikor befejeztem, ujjat haraptam az almából. Mit nekem példamutatás meg bla-bla. Egyszer élünk, ki kell próbálni a dolgokat, amit csak lehet. - Ha pedig nincs jobb dolgod, jöhetsz , az azután következő after partira is. Állítólag lefoglaltak valami frankó bárt, lesz pár táncos csaj is. Bár… az afterekre nem szoktam maradni, inkább lemegyek a clubba, lazítani. – magyarázom teljes nyugalommal. Próbálok rá jönni, hogy hány éves a srác, ugye ezt a fajtánknál nehéz megmondani. - A nevem egyébként Mamoru Haruo Raiden, de szólíts csak Haru-nak vagy Raidennek, mindkettőre hallgatok. – nyújtom a kezem kézfogásra, olyan amerikai fajtára, mert mi japánok egyébként nem igazán fogunk kezet, inkább csak meghajtjuk a fejünket, így azért a kézfogás mellé egy enyhe biccentést is sikerül megeresztenem. Amúgy meg, miért ne hívnám magammal? Láthatóan semmi dolga, annyira szabad szellemnek tűnik, hogy mindjárt megdöglik az unalomtól. Azt pedig nem akarnám, egyáltalán nem akarnám. - Ha pedig még nem hallottál még j-pop bandát, azt garantálom, hogy sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint idebent várni, hogy mikor esz meg a penész. Vagy várni, hogy melyik tanár épp mivel fog megszívatni. – mellesleg… aki ismert az tudja,hogy én vagyok a Szakaszvezető Főparancsnok, így elvileg minden új arcról tudnom kellene, ezért is lep meg, hogy ezt a srácot még nem láttam sehol sem beosztva, mint harcos, akkor talán csak vendég. Így biztos nem lesz senkinek sem baj, ha magammal viszem.