Dögös és tudja magáról – ki az? Természetesen Elliot, akire azt mondhatnánk, hogy már-már nőiesen hiú a külsejére, ha nem duzzadna minden mozdulata a tesztoszterontól. Képes hajsza közben is lefékezni a kirakat előtt, hogy elborzadjon összekócolódott haján, cipőjének tisztaságára pedig kifejezetten finnyás - ennek ellenére ő az első, aki térdig belemászik a trágyába, ha a helyzet komolysága úgy kívánja. Férfias megjelenése gyakran kisfiús elemekkel társul, mosolyát profi pantomimesként váltogatja: hol bugyiszaggatóan lefegyverző, hol kisfiúsan komisz, és az is előfordul, hogy kérlelően ártatlan, mellyel garantáltan megolvasztja mindenki szívét. Remekül játszik a mimikájával, kedvére szelektálhat, mennyit mutat meg valódi érzéseiből és mennyit nem, épp ezért kitűnően leplezi haragját, félelmét, szomorúságát vagy örömét is akár. Egyedül kék szeme árulkodó; bármilyen képet is vág, a szeme mindig őszintén csillog, és gyakran ellágyul akkor, ha egy bizonyos fickóra néz.
Az átlagnál egy fél fejjel magasabb, sportos alkat, kellően izmos és erős, de nem vitte túlzásba a testépítést. Szereti az egyszerre elegáns és laza ruhadarabokat és a különböző kiegészítőket. Frizurája és arcszőrzete gyakran változik, de általában a rövidre nyírt haj és a másnapos borosta híve. Járása macskás, mint egy áldozatát cserkésző puma, viselkedésében mindig ott lappang a gyanakvás, az inger, hogy állandóan a háta mögé nézzen, ennek ellenére kiállása meglepően magabiztos, már-már önteltségről vall.

Nem tudod, mi az, hogy ellentmondás, ha még nem találkoztál Elivel. A nyitottság és a zárkózottság szimbiózisának tökéletes mintapéldánya. Vidám kisugárzásával, optimista, figyelmes, extrovertált személyiségével hamar belopja magát mások szívébe. Remek kommunikációs készségekkel rendelkezik, így aztán könnyen szót ért másokkal, nem okoz nehézséget számára megtalálni a közös hangot az emberekkel. A munkahelyén és közvetlen környezetében mindenki szereti alázatossága, becsületessége, odaadása miatt, felettesei szorgalmas, lelkiismeretes emberként tartják számon, akire bármilyen feladatot rá lehet bízni, és akire bármekkora nyomást rá lehet helyezni. Senki sem látta még összetörni vagy beleroppanni a munka súlyába - senki, legjobb barátját kivéve. Ő, és talán a családja néhány tagja ismerik a másik oldalát is, amely bárkivel elbeszélget bármiről, kivéve saját magáról. Amely állandóan kérdez, de sosem felel. Amely nehezen bízik meg másokban annyira, hogy megnyíljon előttük, mégis annyira vágyik a figyelmükre és a szeretetükre. Amely olyan sok rosszat kapott az élettől, hogy inkább nem is reménykedik már semmi jóban. Ezeket a bizonytalan, gyenge érzéseket általában elzárja mások elől és a szebbik felét mutatja mindenkinek, akik emiatt okkal kedvelik és bíznak benne, barátjuknak tartják, a kérdést azonban kevesen teszik fel maguknak: ismerem őt egyáltalán?
Magánéletében igazi dög, szeszélyes és féktelen, olykor meglepően gyerekes. Bár elveti az erőszakot és nem szívesen emel kezet másokra, ha eldurran az agya, előszeretettel tör-zúz-borogat maga körül. Jellemében meglepően összetett, a személyisége és a megítélése attól is függ, milyen kapcsolatban áll vele az adott személy és mennyire engedi közel magához. Talán jobb, ha nem tárja fel előtted lelke legsötétebb mélységeit - újra kéne értelmezned ugyanis a sötétség fogalmát...

"Volt egy felettesünk az Akadémián, akit mindenki tisztelt ugyan hatalma és tudása miatt, viszont senki sem szerette őt brutalitása és szadizmusa lévén. Kegyetlen volt és szigorú, még velünk, újoncokkal is. Szentül hitte, hogy mindenki hibázhat egyszer, aki azonban megismétli ugyanazt a baklövést, az már nem hibázik, hanem meghoz egy döntést. Akkoriban fogalmam sem volt, miről beszél, a legkevésbé sem érdekelt a kiosztott fekvőtámaszok és szívatós kitörések közt, amikor minden apróságért büntetéseket sózott a nyakunkba. Nos, ma már kezdem érteni..."

A csókja forró volt és izgató, az a fajta csók, amit az ember akár egész éjszaka képes lenne gondtalanul folytatni. Hallott már pletykákat róla, hogy a tündérek csókja különleges, de eddig még sosem volt szerencséje testközelből megtapasztalni bűvölésük csábító negédességét. Úgy érezte, nem akar szabadulni az övére tapadó ajkaktól, és nem azért, mert különösebb vonzalmat érzett volna az illető irányába, vagy talált volna - származásán kívül - bármi különlegeset benne, amely megfogta volna... Épp ellenkezőleg, így azonban nem kellett a saját életén agyalnia, és ha őt képzelte a partnere helyébe, máris jobban kívánta a dolgot, a felejtést, az ábrándokat, a szédítő tudatlanságot.
Aztán megszólalt a mobiltelefonja, az ismerős, idétlen dallam jelezte, hogy üzenete érkezett, és Elliot egyből feltörte a csókot, mohón kapva az asztalon rázkódó kütyü után. Kimászott a partnere öléből, hogy tenyere takarásában, egymaga olvashassa el a tőle kapott üzenetet, olyan lelkesen ragyogó szemekkel, mint az ajándékukat bontogató gyerekek. Újra és újra átfutotta azt a két egyszerű sort, melyben kollégája és egyben lakótársa arról érdeklődött, mikor ér haza és minden rendben van-e. Egyszerű, baráti érdeklődés, mely mégis felpezsdítette a lelkét, és a férfi jellegzetes baritonján tovább duruzsolt a fülében. Egyetlen szívdobbanás alatt törölte el örömittas vonásait, szobormerev arcát mutatva válla felett a tündérnek.
- Vigyél haza!
Általában nem szokta engedni, hogy futó kalandjai megközelíthessék magánszférája mohón védett falait, de annyira boldog volt, hogy Kris gondolt rá... Minél előbb haza akart érni hozzá, a buszra várakozni pedig ideje, taxit hívni meg pénze nem maradt már. A tündér kelletlennek látszott ugyan, de legalább zokszó nélkül belement, hogy elfuvarozza egy darabon.
Amint maguk mögött hagyták a szórakozóhely neonfényeit, Brooklyn utcái elcsendesedtek körülöttük. Egész úton az ablaküvegben tükröződő tükörképét bámulta, egyáltalán nem kesergett az elmulasztott éjszaka lehetőségei miatt. Majd lesz másik... Mindig van. Hiába ígéri meg magának újra és újra, hogy nem jár el többet, nem süllyed ennél is mélyebbre, elfojtott vágyai és az a hideg, sötéten tátongó örvény a mellkasában újból elsodorják a Pandemoniumba. Vagy ez, vagy kitálal... S mivel ahhoz az elmúlt tíz év alatt egyszer sem gyűlt össze elég bátorsága, marad a figyelemelterelés és a pótlás. Nem mintha őt olyan könnyű lenne pótolni. Hiába ismerte meg az alvilágot legszűkebb és legtágabb értelmében is, eddig még soha nem talált senkit, aki csak megközelítette volna akár egyetlen szikrával is azt az erdőtüzet, amit nap mint nap mellette érez.
Két évet töltött a terrorelhárításnál. Élete legszebb és legmocskosabb két éve volt, mely után sikeresen rátalált önmagára és tönkre is zúzta azt. Akkoriban a felgyülemlett stresszt, az állandó kételyeket és önmaga keresését szórakozásba fojtotta, az ital, a kábítószer és a testi örömök édes hármasába. Játéknak indult, egyszerű kísérletezésnek, a lejtőn lefékezni azonban nem olyan egyszerű, ha már lendületbe jött az ember. Az egységet maga mögött hagyta ugyan, de az emlékek rátelepedtek, éles kis karmukat durván a húsába vájták és jöttek vele, bárhova is ment. Olykor elgondolkodott rajta, vajon ennyiből áll-e az élet, dolgozni és szórakozni, míg bele nem halunk valamelyikbe - aztán vált két sort vele olyan általános témákról, mint a megbundázott focimeccs vagy egy újabb elcseszett rendőrségi jelentés, és a dolgok valahogy helyükre kattannak, értelmet nyernek, és akár élete végéig képes lenne elviselni ezt a körforgást.
Mire feleszmélt a gondolataiból, már a lakótömb előtt parkoltak, a motor lágy búgása monoton alapzajt festett a tündér várakozó pillantása köré. Eliott kikereste szemével a megfelelő ablakot, melyből narancsos fények szűrődtek ki, és mosollyal az arcán nyugtázta, hogy lakótársa otthon van. Kiszállt volna az autóból, magára hagyva csalódott partnerét, valami azonban visszatartotta. Sosem szokott a klubbon kívül érintkezni más fiúkkal, ez lett a legtöbbször aláhúzott aranyszabálya a legelső balhéja után. Utcán soha. Most azonban az autó bepárásodott ablaküvege és a csábítóan duruzsoló motor ellazították éberségét; jókedve volt és kárpótolni akarta a másikat. Csak akkor jött rá, amikor kiszállt az autóból, mekkorát hibázott.
Csak akkor jött rá, amikor a kapualjban várakozó Kris szemébe nézett, hogy nem hiba volt.