A tárgyalás két percen belül kezdődik, pontban 11 órakor lépek be a terembe, érzem a bent ülök feszélyezettségét, idegességét, valaki izgatottságát, reményét, és van az a fajta ösztönös félelem, ami egy-két emberből árad. De ez engem cseppet sem zavar. Le ülök, a tolmácsot csak a látszat kedvéért vettem fel, ennyi idő alatt, nincs olyan nyelv, amit ne tudnék. Késik. Az asszisztensem késik, és nála lennének a diák. De én sem most jöttem le a falvédőről. Szürke szemeim a helyiségben ülöket pásztázzák, az ellenfelem, elégedetten pillant az órájára , én pedig lustán pillantok végig rajta. Ne higgye, hogy nem tudom, mit tett. Talán ezért kéne vérfarkasokat alkalmaznom az asszisztensi feladatoknak is, de kevésnek van meg a megfelelő önuralma, hogy újra olyan munkát vállaljanak, ami sok emberrel jár.
Elkezdem a tárgyalást, az elégedett szemétláda pedig a teljes vagyona nélkül távozik.
Újabb biztonságtechnikai céget kebeleztem be, a hozzá nem értésük miatt elbuktak. Tudom, hogy még most is csak körül írok, ehhez jól értek, a megtévesztéshez, a mellé beszéléshez.
Régi bankár családból származom, és régen nem is bankároknak hívtak minket, inkább uzsorás, kincstáros, mikor hol sikerül elhelyezkednünk. Ebből kifolyólag kiválóan értek a pénzhez, és nem szűkölködik a falka, nem koszos odúban élünk, egy kúriában, amit felújítottam, hogy alkalmas legyen mindenki számára.
Modoros seggfej vagyok, aki nem lesz szívbajos attól, hogy meghúzzon egy bigét feszültség levezetés céljából a cég liftjében, vagy ott ahol épp kedvem tartja. Furcsa hobbim is van, melyet a klubjaim egyikében élek ki. Filantróp is vagyok, nem áll tőlem ilyen-olyan szervezetek támogatása sem, nem azért, mert nem tudok mit kezdeni a pénzemmel, csak…nem lenne jó kitűnni az emberek közül. Ha már vittem valamire.
Egyesek már-már majdnem azt mondanák,hogy inkább vagyok vámpír, mint farkas, de épp ez a jó benne, hogy néhányan rosszul mérik fel az erejüket. Számos kihívást kaptam már , és lásd, még mindig itt vagyok, stabilan vezetek egy falkát, és nem azért, mert a hátsó kertben rózsákat locsolok, és csontokkal trágyázom azokat. Nem. Megteszem amit meg kell tennem a magam, és a falka érdekében. Nem akartam, mert nem vágytam rá, de született vezetőként rá kellett jöjjek, előbb utóbb körém gyűltek azok, akiknek útmutatásra van szükségük.

Régóta koptatom a földet, de nem fásultam bele, mert élek, és megharcolok a magam igazáért. Így van ez most is. Régi falkából származom, bele születtem, szinte mindent a seggem alá tettek, de manapság már ritkák a született farkasok, mert sokkal jobban vigyázunk a modern képmegörökítő eszközök végett arra, hogy ki-merre hol láthat meg minket.
Jó is ez a modern kor, és nem is. De kit érdekel? Arzent. Az tobzódik benne, időnként ha rohadtul elegem van belőle, rá gyújtanám a nyári fesztiváljait is. Megérdemelné. Franc se tudja, hogy hogy a fenébe tapadt rám, a piócát elég lehugyozni, és lepottyant, de őt? Csak rá kell nézni. A külsejével remekül be illik a mai kor punkjai közé, igazából az összes korszak punk csoportosulását megtalálta valahogy. Pedig igyekeztem, rettenetesen elvertem, de megölni sosem akartam, csak azt akartam ,hogy ne kövessen. Nem akartam újabb falkát magam köré, de tudtam jól ,ha egy el kezdi, akkor csapódik a másik, mígnem már az egynél több az mindig csapatnak számít. Főleg ha farkasokról van szó.
Egy vámpírral kezdődött minden, Spanyolországban, minden tök jó volt, persze kissé furcsa a mai szemmel nézve. A húgom lett volna a párom, csak a vérvonal miatt, meg a begyöpösödött felfogás is közre játszott, de ki vagyok én ,hogy ítélkezzek? A faterom, bele fáradt a falka irányíátába, és én, a harmadik fiú, aki végül életben is maradt a szülés után, és megkűzdöttem azért, hogy elismerjenek, ott álltam apám oldalán. Egy harc sokszor nem akkor dől el, ha bőrt váltunk, hanem fejben dől el, mindegy,hogy ki mekkora testi adottásgokkal bír, ha nem rendelkezik vezetői adottságokkal. Voltak peresze véres harcaim és csendes vissza vonulások is, de én mentem előre, és előre.
Egy hajszál volt a gépezetben, mégpedig a vámpír, aki végül az avatásom utáni évben kezdett a falka nyakára járni, szisztematikusan, módszeresen végzett ki mindenkit, és az utolsó tortúra volt a legrosszabb, a bétám és a húgom halála, egyszerre. Mindkettőt szerettem, olyasfajta érzéseket tápláltam irántuk, amelyek a mai napig nem törtek felszínre, azóta sem. Nem bánom. Nem gyengítenek el.
Megvadulva kergettem a vámpírt, hol a szagára akadtam, hol elvesztettem, de végül a nappali búvóhelyén támadtam rá, ekkor lezártam egy korszakot az életemben, és az akkori jelenemre koncentrálhattam. Királyok tanácsosa voltam, kincstárnok, uzsorás, bankár. A háborúk látszólag két ember közt zajlottak, de több volt ott, mint az emberek, királyok tusái. Ha valakinek vámpír tanácsadója volt, úgy ott voltam én is, mint az ellenfél tanácsadója.
Kemény, harcokkal teli időszakok voltak ezek, de elérkezett a lenyugvás ideje is, miután Arzennal be fejeztem a harcokat, azt néztem, hogy hol találhatom meg a helyemet, vándoroltunk, de mindig csapódott hozzánk egy-két alak.
Jelenleg Queensben vagyok az itteni falka vezére, a vagyonom… számít? A falkám nem nélkülözik, mindenki megkapja a megfelelő támogatást, és a fejlődéséhez szükséges eszközöket, ezért csak annyit kérek, hogy tartsák be a szabályaimat.
- Senki ne keressen. – lépek ki a szobámból, öltönyt viselek, fekete rajtam minden, Arzen tudja jól, hogy ha ilyen stílusú öltönyt veszek fel, szükségem van másfajta szórakozásra is, amit nem a falkám tagjaitól fogok megkapni. Nem az ittenieken fogom ki ereszteni a gőzt. Csak a fel morgó motor hangja jelzi, hogy már el is tűntem. Csak ő kereshet, és csak akkor ha rohadtul fontos. Egyébként is, a hetekig tartó epizódjai után nekem is szükségem van a kikapcsolódásra.