Minden felnőtt azt mondja, hogy tiszta anyu vagyok, de szerintem ez butaság, mert anyu lány én meg fiú vagyok. Így inkább csak tiszta apu lehetek, de apu nem lakik velünk, nem is ismerem. De lehet, hogy anyura hasonlítok, nem tudom. Szőke hajam van és kék szemem, mint neki, de apunak is az van. Most még kicsi vagyok, de remélem, hogy ha felnövök majd nagy és erős leszek, hogy megvédhessem anyut, és harcolhassak a démonok ellen. Izzy néni azt szokta mondani, hogy mennyire cuki vagyok, de nem szeretem, mikor ezt mondják. A fiúk nem cukik, csak a kislányok azok. Anyu szokott öltöztetni, de mindig én mondhatom meg, hogy mit szeretnék aznap felvenni. Thea néni mindig mondogatja, hogy feketében kell járni, mert az az árnyvadászok színe, és a többi színnek jelentése van.

Van, aki szerint idegesítő vagyok, van, aki szerint cuki, anyu mindig azt mondja, hogy ne hallgassak azokra, akik szerint idegesítő vagyok. Ő mindig azt mondja, hogy a koromból adódóan kíváncsi vagyok, bár ezt nem értem teljesen. Én csak azt tudom, hogy nagyon szeretek tanulni, és játszani, mindig van valami kérdésem. Igyekszem nem túl sokat kérdezni, hogy ne zavarjam a felnőtteket, de mindig van valami, amivel le tudom foglalni magam. Van egy-két játék, amit nagyon szeretek, főleg a nagyobbakkal szeretek játszani, ha van kedvük hozzá. Nagyon igyekszem a tanulásban is, hogy anyu büszke lehessen rám, és hogy ha apu egyszer vissza jön, ő is azt mondhassa, hogy örül, hogy a fia vagyok. Apukám személye mindig is nagyon foglalkoztatott, sokszor kérem anyut, hogy meséljen róla, és nagyon szeretném, ha egyszer vissza jönne.

Azt hiszem, egy ilyen kisfiú életében minden nap ugyan olyan még, nincsenek nagy napok vagy történések. Nehéz bármi fontosat is kiragadni közülük, nem is tudom, mit írhatnék le. Az Intézetben minden nap egyforma, folyton csak a tanulás, az edzés, és végül az, hogy irigykedve nézem a nagyobbakat. Alec és Jace olyanok, mint két szuperhős, nekik biztosan minden sikerül elsőre, és sosem voltak ilyen kis bénák, mint én. Ha megnövök, olyan akarok lenni, mint ők. Bár azt mondják, főleg Robert bácsi mondta azt, hogy az lenne a helyes, hogy egy fiú olyan akarjon lenni, mint az apja, de én nem is ismerem az apukámat. És az sem igaz, amit mondott, mert Alec sem akar olyan lenni, mint ő.
Az edzések között mégis az a legjobb, mikor láthatom anyut. Nekem ő a legszebb és legjobb anyuka a világon, ő nekem a világ közepe. Minden, amiben bízhatok, amire támaszkodhatok, ami alapot ad apró kis életemnek az ő. A középpont, a biztos menedék, egy olyan világban, ami csupa veszély. Minden nap velem tölt annyi időt, amennyit teendői engednek, és nagyon igyekszik, hogy elrejtse előlem szomorúságát. Tudom, hogy mikor rám néz, apukámat látja bennem, mert egyszer véletlenül meghallottam, ahogy Thea néninek erről beszél, és mintha sírt volna közben. De én nem tudok tenni semmit, csak egy kisfiú vagyok, és nem tehetek róla, hogy hasonlítok apukámra.
Az a nap is úgy indult, mint a többi, és nem is gondoltam volna, hogy mekkora meglepetés fog érni. Mivel szép volt az idő, Thea néni úgy döntött kimegyünk a Central Parkba gyakorolni. Szeretek a parkban lenni, de a tanító nénim többször is rám szólt, hogy nem játszani megyünk. Mikor már ott voltunk nem is akartam játszani, mert akkor adott a kezembe szeráf pengét, és nagyon izgatott voltam. Nem is vettem észre a padon ülő szőke bácsit sokáig, aki minket figyelt.
Mikor megéreztem, hogy bámulnak felnéztem, és szembe találkoztam vele. Mintha csak egy fényképet néztem volna, amiket anyu mutogatott. Csak bámulni bírtam, végül úgy megijedtem, hogy karon ragadtam Thea nénit, és rohanni kezdtem a biztonságot jelentő Intézet felé. Annyira megijedtem, hogy anyu sem tudott megvigasztalni, azt hiszem ez volt életem első nagy traumája. Azóta is azt bizonygatom magamnak, hogy ő nem lehet az én apukám, ő nem lehet ilyen félelmetes és pláne nem bámulna minket egy parkban a padon, mint a rossz emberek, hanem oda jönne, megölelne és elmondaná, hogy mennyire büszke rá, hogy ilyen kisfia van, mint én. Remélem egy nap az igazi apukám tényleg eljön majd hozzánk, kibékülnek anyuval és minden rendben lesz.