Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics
by Chloe Salzburg Kedd Aug. 14, 2018 6:58 pm

by Aedion Ancarth Kedd Aug. 14, 2018 1:27 pm

by Aedion Ancarth Szer. Aug. 08, 2018 2:56 pm

by Liona Bianca di Canio Kedd Aug. 07, 2018 12:28 pm

by Tatyana Beherovsk Hétf. Júl. 30, 2018 10:56 pm

by Zyra Rockwood Vas. Júl. 29, 2018 3:03 pm


by Noel Dessauge Pént. Júl. 27, 2018 9:37 pm

A hónap reagolói
Dorothea Coldstone
 
Aedion Ancarth
 
Liona Bianca di Canio
 
Chloe Salzburg
 
Kouji Asashima
 
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Share | 
 

 Manhattani találkozás - Richard & Nate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nathan Hyde


avatar


Hozzászólások száma :
27
Age :
20

TémanyitásTárgy: Manhattani találkozás - Richard & Nate   Hétf. Márc. 19, 2018 1:59 am



Richard & Nate
Sóhajtva vetettem le magam Manhattan parkjának egyik padjára, miközben magam mellé helyeztem a válltáskámat. Végre vége az utolsó órámnak is. Azt hittem már sosem lesz vége a napnak. Most valahogy ólom lábakon járt az idő és kész kínszenvedés volt végigülni az órákat. Szerencsére nem rég kaptam egy üzenetet, hogy valami baj van az áruval, ma nem fog jönni semmi, szóval nem lesz meló. Ez egyben jó és rossz hír is. Jó, mert legalább pihenhetek, viszont rossz, mert egy napi bevételem ilyenkor úszik el. Ez pedig ilyenkor nagyon nem tetszik. Hátradöntöm a fejem és felpillantok az égre, amin most csak pár kósza felhő úszkál. Még a hőmérséklet sem olyan vészes, talán tíz fok körül lehet. De ez csak tipp, annyira nem is fontos, hogy most ellenőrizni akarjam a mobilomon. Újra előre tekintve nézem az elhaladó embereket, nem érdekel, ha megbámulnak. Végül is mi lenne olyan figyelem felhívó bennem? A piercingjeim? A fülemben lévő fülbevalók vagy a ruha alól imitt-amott kikandikáló tetoválásaimnak egyes részei? Ne talán tán a vörös szín a hajamban? Vagy az öltözködési stílusom? Mindenki választhat magának. Néha megkapom néhány embertől, hogy hogyan nézhetek ki így, de ez van. Ha valami nem tetszik, akkor nem kell rám nézni. A nevelő szüleimet sosem érdekelte hogyan nézek ki, a szüleim pedig már nem tudtak beleszólni. Nálam ez a stílus alakult ki, és én így szeretem magam. A tetoválásaimmal és ékszereimmel együtt.
A táskám felé fordulva kutakodni kezdek benne a zenei magazin után, mely a hard rock és heavy metal műfajba tartozó előadókkal foglalkozik, híreket, interjúkat, lemezkritikákat és koncertbeszámolókat közöl. Néha megnézem van-e valami érdekes újdonság, vagy csupán elolvasom az interjúkat, meg ami még érdekel. Mivel jelenleg semmi kedvem nem volt innen elmozdulni és délutánig ráérek hazajutni, így nem gond, ha itt eltöltök pár órát. Végül is teljes mértékig ráérek, este is ráérek megcsinálni a beadandókat. Igaz, hogy egy hetet adtak az elkészítésükre, de az én életvitelemet tekintve jobb, ha minél hamarabb túlesek rajta.

Music

Note: Outfit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard D. Reeves


avatar


Hozzászólások száma :
34

TémanyitásTárgy: Re: Manhattani találkozás - Richard & Nate   Szer. Márc. 21, 2018 1:34 am

Élek azzal a képességemmel, hogy nappal, azaz kora délután vegyem nyakamba a várost, és elvegyüljek a forgatagban. Kedvelem ezt a nyüzsgést, a halandók társaságát, megannyi préda, ha úgy szottyanna kedvem, és nem, nem szégyellem. Ragadozó vagyok, kíméletlen gyilkos, ha szükséges, aki már nem foglakozik az emberek érzéseivel, még ha birtokol is belőle csekélykét, mert megőrizte némi csíráját.
Holott ez nem lenne törvényszerű, hiszen a fajtánk többsége elveszíti ezt, és nem marad más, mint két lábon járó gyilkológép, aki eszik, és sosem áll meg.
Magam is áldozatául eshettem volna ennek, ám valamilyen csoda folytán mégis maradt bennem emberi, s talán ez a gyermekeimnek köszönhető, és ezt igyekeztem nekik is tovább adni. Tiszteld a természetet! Ehhez pedig hozzátartozik, hogy a prédánkat sem csak tárgyként használjuk, mert ha így alakul, akkor a saját utódainkkal sem leszünk képesek normális kapcsolatot kialakítani a kötődésen kívül.
Ráérősen sétálok, minden nesz eljut hozzám, azok is, amit halandó füle már nem érzékel, így hallom, hogy távolabb egy fiatal pár veszekszik, egy kisgyermek sír, valaki éppen kitép egy papírlapot... nem foglalkozom velük, ezek nem azok a neszek, amik érdekelnek. Szépen lassan a parkba érek, és feltűnik egy fiatal, extravagáns külsővel rendelkező ifjú. Milyen könnyű préda lenne... figyelmetlen, bár annyira ifjú, hogy ha éhes lennék, akkor még arra sem lenne elég, hogy egy kicsit jól lakjak. Maximum desszertnek, az íze kedvéért, annyira híg a vére számomra.
Lázadó tinédzser... mint Paris volt nem is olyan régen, bár még mindig az, csak a stílusa más. Elmosolyodom a gondolatra, így érek oda a fiatal fiúhoz.
-Szép napot! Jó időtöltés, ha az ember elunta a napját.
Az újságra pillantok, legkisebbemnek köszönhetően képben vagyok a legújabb trendek és zenei ízlések terén is. Sőt, magam is képes vagyok bármit meghallgatni, amiben csak egy kis muzikalitást találok,legyen akár Death metal, vagy egyéb. Bár lehet, sőt biztos, hogy első pillantásra ezt rólam senki nem mondaná meg, de így van, mindig is haladtam a korral.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathan Hyde


avatar


Hozzászólások száma :
27
Age :
20

TémanyitásTárgy: Re: Manhattani találkozás - Richard & Nate   Pént. Márc. 23, 2018 7:03 pm



Richard & Nate
Igazából azonnal haza is mehettem volna, de mivel a fél napomat nagyrészt a négy fal társaságában töltöttem különböző termekben, így most valahogy nem sietek a hazamenetellel. A parkba lépve végigmegyek az emberek között, figyelem, ahogy egy anya sétál el a gyerekével kézen fogva és arról beszélgetnek, hogy mit főzzön neki. Egy pillanatra felvillan előttem, ahogy ezt anyám is eljátszotta velem párszor, amikor suliból kísért haza. Szép emlék. Szeretek néha elrévedni és feleleveníteni ezeket a boldog napokat. Apám halála, majd anyám depressziója és öngyilkossága az az időszaka az életemnek, amit senkinek sem kívánnék. Nem kellemes árvává válni, főleg, ha utána egy olyan családhoz kerül az ember, akik csak a pénzért csinálják az egészet, és csak akkor van egy kedves szavuk a másikhoz, ha tanú is van rá. De ez már rég nem érdekel. A legjobb dolog, ami történhetett az az volt, hogy megörököltem a régi házunk és elköltözhettem, hogy önállóan élhetek. Bár, ez szinte nem is változott. Éveken át magamat kellett eltartanom, csak nem éltem egyedül. Viszont nem sajnáltatom magam, nekem ezt osztották és ezzel élek együtt. Ez vagyok én. Ez az én életem, és ezen nem fog változtatni a kesergés. Ha bármit is meg lehet oldani, azt csak úgy lehet, ha az ember tesz is érte. A picsogás nem fog megoldani semmit. Az élet megy tovább, és nem fog azért megállni, mert egyes embereknek éppen rosszabb napjuk van.
Egy padra telepedek le, majd egy kis ideig eltűnődöm a mai napon és eldöntöm, hogy onnan egy ideig fel nem állok. Végül is ráérek, időm, mint a tenger. Jó, lehet, hogy ez egy kicsit túlzás, de a lényeg, hogy ráérek és mivel nem akar semmilyen áldás esni az égből, így maradok. Előkotrom a táskámból azt a magazint, amit nem rég vettem, hogy olvasgassam. Jó időre lefoglalhat, és addig sem azon jár majd az agyam, hogy kit zsebelhetnék ki. Igazából legálisan megszerezhetném a szükséges pénzt a megélhetésemhez, de az olyan uncsi. Eléggé megszerettem az életvitelemet, már túl unalmasnak tartok egy normális munkát. Ha ezt Lio hallaná... Inkább ne. Lehet kiselőadás lenne a vége, én meg elég előadást hallgatok az egyetemen.
Felpillantok a cikkből, amiben éppen egy új fajta gitárról találtam egy promót. Nekem túl drága, de egyelőre tökéletesen megvagyok az akusztikusommal, ami otthon vár az ágyamon heverve.
– Szép napot, magának is! – mondom mosolyra húzva ajkaim. – Valóban, és éppenséggel lusta felkelni a padról. Esetleg szeretne helyet foglalni? – teszem fel a kérdésem érdeklődve. Nem foglaltam be az egész padot, szóval, ha szeretne helyet foglalhat mellettem. Hacsak nem állva óhajt beszélgetni, mert gondolom nem véletlenül szólított meg.

Music

Note: Outfit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Manhattani találkozás - Richard & Nate   

Vissza az elejére Go down
 

Manhattani találkozás - Richard & Nate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Manhattan :: Central Park-