Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics



by Zakhar Zharkov Yesterday at 9:57 pm

by Tatyana Beherovsk Yesterday at 8:34 pm


by Noel Dessauge Vas. Május 20, 2018 9:45 pm

by Nathan Hyde Vas. Május 20, 2018 8:37 pm

A hónap reagolói
Dasha Voronin
 
Alan Bret
 
Patricia Devlin
 
Tatyana Beherovsk
 
Mikhal Zharkov
 
Caroline Wood
 
Hayde Carter
 
Nicholas Russo
 
Harmonia Eir
 
Takumi Shinzo
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 5
Hellequin: 2
Tündér: 5
Mondén: 15
Vámpír: 17
Vérfarkas: 31
Music box

Share | 
 

 Annyit hazudtak nekünk...fényem.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Szer. Május 09, 2018 10:20 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.


Lassan sötétedik én pedig élvezem a hideg szelet az arcomon ahogy a motorom egyre gyorsul alattam. Kezdődik a nyár, de az éjszakák még hűvösek de már rövidek. Ahogy hajtok lassan beérek a területre és a lenyugvó napot előbb elnyelik a hatalmas épületek mint a föld. Hayde van most a boltban. Teper nagyon azért a motorért és még egyenlőre élvezi a fegyverek közösségét. Már ügyesen dolgozik, szépen kezeli a kasszát és könnyedén megérteti magát a vevőkkel. Eléri a céljait ahogy én is. Pont ezért tudom, hogy ügyes lány ő. Megbízom benne minden rossz tulajdonsága ellenére. Mert tudom, hogy benne van az akarni vágyás. Lehet őt motiválni. Csak meg kell találni a motiváció kulcsát. És most egy motor az ami kell neki. Ahogy hajtok előre a motorom elvisz oda ahova kell. Egy egyszerű romkocsma. Itt még nem jártam de jó hely lesz ahhoz, hogy kicsit elengedjem magam. Hayde beharapása óta nem is basztam be igazán. Valami bokor aljában akarok ébredni, világomat alig tudva...Leparkolok és a bejárathoz sétálva nyitok be. Csend van és nyugalom. Még fiatal az éjszaka. Vagyis el se kezdődött igazából. De már itt vagyok, szóval indulhat aminek indulnia kell. A pulthoz sétálok és kérek egy vodkát, majd egy sört és egy Jack Danielst. A vodkát leküldöm a másik kettő érkezése előtt majd halkan morranva egyet lassan de megiszom a wiskhyt is. A sört felkarolva sétálok beljebb a kocsmában és találva egy bokszot beülök oda és felrakom a lábamat az asztalra és lehunyom a szemeim ahogy az ülés tetejére támasztom a fejemet. Halk zene szól a zenegépből, a gondoltaim így egyből lerohannak ahogy csak bírnak. Arra gondolok ami a napokban történt. A vörös farkassal az éjszakám, Haydevel a veszekedés majd ahogy össze raktuk a boltot. Az amit beszéltünk ott este. Tatyana...vajon él ő még? Vajon boldog? Lassan kinyitom a szemeim és a sötét plafont bámulom fekete szemeimmel majd a sörömbe iszok. Vajon, elfejetett már engem, vagy is gondol rám? Vagy csak én vagyok ilyen gyenge és juttatom eszembe olykor az arcát. 650 év alatt sok ember, farkas vagy más lény megmaradt de az arcuk elhomályosult egy idő után, de az övé....Mintha csak tegnap lett volna minden perce annak, hogy megismertem őt. Őt...azt hittem a szabadságom kulcsa lesz. Hogy ő majd megszabadít attól a rengetek súlytól ami rajtam áll, hogy ő meglátja az igazságot ami bennem van. De ő sem látott mást...csak a gyilkost. A zsoldost. Az őrült, szadista pszichopatát...Halkan elnevetem magam majd ismét a sörbe iszok. Csak rúgj be Bret, kúrj meg valami sarki kurvát és váltsd le a lányod a boltban...

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatyana Beherovsk


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Szer. Május 09, 2018 10:48 pm

Mélyen lélegzem be a nehéz levegőjét a nap végének. Olyan nehéz mint a testem. Valamiért azt érzem, hogy minden lépésemmel egyre inkább a betonnak feszülök utamon. Elfáradtam és nem vagyok hajlandó racionális dolgokon gondolkozni legalább egy kicsit.. Hátra simítom a hajam mielőtt a szél az arcomba csapja az egészet és felemelem a tekintetem a kocsma elé érve lassan. Van nekem ehhez kedvem most egyáltalán? Piára van szükségem és muszáj emberek közt tartanom magam mert meg fogok bolondulni a lakásban. Szusszanok egyet és átmozgatom a nyakam mielőtt belépnék. Ma egész nap olyan furcsa nyomasztó érzés telepedett a vállamra és remélem pár pohár után kevésbé fog bosszantani a saját hülyeségem. Mókás, hogy én magam elég vagyok a saját nyomoromhoz. Belépve laza és gyors léptekkel haladok egyenesen a pulthoz, mondhatni otthonosan, habár eddig csak kétszer jártam itt. Mindig kellemes kikapcsolódás itt megfigyelni az alkoholista tahókat és a degenerált lényeket. Valahogy olyan egyszerűek. Néha irigylem őket. Milyen könnyű lehet gondolatok nélkül élni. Kissé a számba harapok ahogy gondolkozok mit igyak. Végül egy sör mellett döntök. Nincs most szükségem erősebbre. Kedves mosolyom viszonzásra talál a pultos csajtól és rendes, hideg sört kapok üvegben. Fizetek és szinte szét se nézve ülök az egyik éppen felszabadult boxba és lehuppanva dobom le magam mellé a fekete kis hátizsákomat. A sörbe kortyolva dőlök kissé hátra. Megnyugvás. Lehunyom a szemeim és megnyugszok. Kellemes illat járja át a tüdőm de nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Csak a pihenés eufóriája. Olyan megnyugtató. Utoljára otthon voltam ilyen nyugodt. Utoljára Brettel voltam nyugodt. De már annyi éve... A felső ajkam akaratlanul is rándul egy kicsit. Vajon a szemem elé kerül még valaha? Vagy már valaki megölte a kis merényletei miatt. Haragszok rá. Vagyis inkább magamra, mert nem gyűlöltem meg eléggé Viktor halála miatt. Lassan fújom ki a levegőt. Biztosan éli a kis világát valahol az isten háta mögött és szarik a világra. És rám. Biztosan elfelejtett már. Csibész képű.. bomlanak utána a nők. Talán igaz se volt ami volt. Talán csak játszott. Kit érdekel. Jobban teszi ha távolt tartja magát tőlem. Kortyolok még egyet és lassan kinyitom a szemem. Az üveget nézegetem és próbálom teljesen kiüríteni a fejem. A boxból csak a vörös hajam látszódik ki. Ez az este az enyém és senki másé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Csüt. Május 10, 2018 10:47 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.


Ahogy nyílik az ajtó nagy levegőt veszek és azonnal megérzem a mély illatot ami eljut hozzám. Azonnal kinyílnak a szemeim ismét és lassan felnézek. Látom. Máris megütött a pia? Nem az nem lehet. Még a bestiám is megismeri azt a rég látott szukát. Aki azonnal megbűvölte akkor. Látlak Tat. Az érzések hirtelen jönnek és nem tudom hirtelen örüljek vagy dühös legyek. Nem tudom mit keres itt...pont itt. Furcsa, hogy ő nem érez meg engem. Észre se vesz, vagy úgy csinál mintha nem is léteznék. És ez a bosszúja. Úgy tesz mintha nem is léteznék. Hiszen amit hisznek rólam...hisz gyűlöl ő is kint mindenki más. Akkor általában legalább egy pofon erejéig ide jönne. De...kitudja. Lehet már annyira elfelejtett...Csak figyelem fekete szemeimmel amíg el nem tűnik az egyik boksz rejtekében én pedig lenézek a sörömre. Csak figyelem a buborékokat az üvegben és nem tudom mit tegyek. talán az lenne a legjobb ha elmennék. lehunyom a szemeimet és mélyet szusszanok majd megiszom a sört és felkelve indulok a pulthoz. Leteszem az üveget a pultra majd az ajtóhoz sétálok de valamit nem tudok megállni. Vissza nézek még mielőtt kinyitom az ajtót és most látom az arcát. Ő is lát engem. Látjuk egymást. De nem maradhatok...hisz el kell felejtenie engem. Csak figyelem fekete szemeimmel majd elfordulok és kinyitva az ajtót lépek ki rajta és fordulok el jobbra. Az első sarkon lefordulva a zsákutcába nyomom magam a falnak és azonnal elő veszek egy cigit és ajkaim közé véve gyújtok rá azonnal. Kifújom a füstöt és szabad kezemet arcom elé teszem.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatyana Beherovsk


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Csüt. Május 10, 2018 11:16 pm

Ki vagy Te?


Ahogy a gondolataimba mélyedek, hirtelen kezd bennem tudatosulni. Lassan nyitom ki a szemem és kezdem felismerni mi is olyan ismerős nekem. Hülyeség. De mégis.. Bennakad a levegőm és lassan elkerekednek a szemeim. Lassan kifújom a levegőt és nyelek egyet. Miért pont itt? Miért most? Nem hiszem el. Alig merem elhinni. Kissé erősebben fogok az üvegre és muszáj innom egy kortyot. Feszülten figyelem és a szívem gyorsabban ver. Vegyesek az érzéseim. Egyrészről örülök, hogy él és jól van, másrészről..  Az egyik kezem magam mellett akaratlanul is ökölbe szorul. Nem tudom melyik érzés dominál. Látom hogy a pulthoz sétál majd elindul az ajtó felé. De akkor. Megáll és vissza fordul. A szemembe néz én pedig elfelejtek levegőt venni. A szemeim nem árulnak el engem eléggé. Feszülten figyelem a szemeit. Azokat az éjfekete szemeket. Aztán kilép az ajtón és elsiet. Vajon mit gondol? Hogy csak úgy elszalasztom? Hogy elengedem? Lehunyom egy pillanatra a szemeimet. Talán hagynom kéne elmenni. De nem tudok itt maradni. Felkapom a táskám a hátamra és az üveget félig tele az asztalon hagyva sietek ki az utcára. Össze vagyok zavarodva. Az utcára érve csap meg a fülledt levegő és nem segít. Egy pillanatra torpanok csak meg de érzem merre ment. Utána sietve pillantom meg futásnak eredek. Pár másodperc múlva érek közvetlen elé és látom ahogy az arcát takarja. Nem tudok megszólalni csak hirtelen lököm neki erősebben a falnak a mellkasára tenyerelve. Lehajtom a fejem és halkan pihegek. A pólójába markolok kifújom lassan a levegőt. Felemelve a fejemet figyelem az arcát és azon az oldalon, ahol nem takarja, megpofozom. A kezem piros nyomot hagy az arcán de nem tudok megszólalni. Csak figyelem a pólóját markolva és várom. Várom hogy megszólaljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Hétf. Május 14, 2018 8:33 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.


Csak lehunyom a szemeim de a lépéseket meghallom mire néznék oldalra de megragad és puffanva nyomódok a falhoz. Azért mert nő az itt most nem jelent semmit. A farkasa van olyan erős, hogy megtépje a bestiámat. Szorít én pedig a lendülettől még a cigimet is eldobom. Piheg én pedig figyelem vörös tincseit majd váratlanul ér a pofozó hadművelet de a második csapás előtt elkapom a kezét és a másikat is miközben jobban magam felé rántom és kék szemeibe nézek mélyen. Nem tudom mit érzek és mi zajlik bennem. És ezt adják vissza a szemeim is. Olyan régen láttam...egyszerre vagyok feldúlt, és boldog, hogy él még. Csak figyelem kék szemeimet és azonnal fordítok a helyzeten és én nyomom őt a falnak erősen miközben a kezeit és neki nyomom és csak nézem őt fekete szemeimmel.-Neked....nem kéne itt lenned.-mondom ahogy figyelem és nyelek egyet majd elengedve lépek el tőle és csak figyelem de fel vagyok készülve már, ha ismét megakar támadni vagy le akar rohanni.-Bajod eshet..vissza kell menned.-mondom ahogy az utca felé nézek majd vissza rá.-Miért jöttél ide?-kérdezem ahogy pislogok párat majd lehunyom a szemeim és egy pillanatra végig gondolom az egészet és magamra kényszerítem a szokásos viselkedésemet.-Valami elfogadhatót mondj, vagy postán küldelek vissza egy dobozban.-mondom ahogy ismét kinyitva a szemeim nézek rá és várom, hogy válaszoljon nekem.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatyana Beherovsk


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Hétf. Május 14, 2018 8:54 pm

Ki vagy Te?



Az adrenalintól fűtve remeg a kezem ahogy a pólóját szorítom és figyelem a szemei mikor hirtelen elkapja a kezeimet és átfordulva szorít a falnak. Meg se próbálom feszegetni, mert el fog engedni. Figyelem a fekete szemeit és pontosan tudom, hogy ő is olyan bizonytalan. Olyan mint én. De nem fogom magam egy gyilkoshoz hasonlítani. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet mielőtt még a hatása alá kerülök. Elenged és hallgatom. Lassan újra rá nézek. Nem kéne itt lenned. Bajod eshet. Miért vagy itt? Oldalra billentem és immár önként támasztom a falat. A kezeimet lassan engedem le és a piros tenyérnyomot figyelem a homályban az arcán. Aztán előveszi az arrogáns stílusát.- Nekem nem kéne itt lennem? Te mit keresel itt? Miért ide jöttél? -kérdem ingerülten- Nem megyek vissza. És köszönöm, tudok magamra vigyázni. -mondom és a mondat végére kicsit megenyhül a hangom. Semmit sem változott. Ugyanaz a hang ugyanaz a pimasz modor. - Nincs miért vissza mennem oda. -mondom és a szemeimben feltűnik újra a harag és a keserűség. Viktor. Összeszorítom a fogaimat kissé- Nem fogok magyarázkodni. -mondom dacosan és nem lépek közelebb hozzám. Érzem ahogy a két energia súrolja egymást. Bizsereg tőle egy kicsit a karom. - Inkább azt mondd meg, mi bajom eshetne? Egy 650 éves farkasnak itt? -kérdem őszintén és akaratlanul is túl kíváncsian. A szél újra felélénkül egy kicsit és hátrasimítom a hajam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Hétf. Május 14, 2018 10:56 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.


Elnevetem magam keserűen a szavai után majd az utca felé fordulok és kezeimet a zsebembe csúsztatom. Figyelem az utat fekete szemeimmel- Gyűlöl engem. Gyűlöl mint mindenki. És ez fáj. Soha nem szokott érdekelni mit gondolnak rólam, vagy mit éreznek éppen irántam. Soha nem érdekelt mások véleménye és gondolta. De mélyen legbelül képtelen vagyok beismerni magamnak, hogy Tatyana véleménye és érzései felém soha sem hagytak hidegen. Soha nem tudtam elfordulni úgy, hogy ne érdekelt volna. Nyelek egyet és lassan ismét rá nézek.-Ide jöttem mert itt volt tovább dolgom. És így voltam a legtávolabb tőled.-mondom ahogy kék szemeibe nézek mélyen sötét szakadék íriszeim világából.-Előbb voltam már itt mint te szóval ezt a részét én nyertem meg.-mondom ahogy felvonom az egyik szemöldökömet. Figyelem és a homlokomon össze futnak a ráncok, miközben közelebb lépek hozzá.-Mondjuk, ha nem jelentkezel le a körzeti falkavezérnél, vagy nem csatlakozol valamelyik falkához ők keresnek meg téged és nem biztos, hogy megtűrnek majd. Sőt szépen leszedik a csinos pofidról az arcodat vagy magát a fejedet tépik le aztán volt nincs Tatyana.-mondom végig a szemeibe nézve.-Szóval ne csak számon kérjél...-morgok ahogy figyelem majd vissza lépek pár lépést és új cigit veszek elő a dzsekimből, ha már az előzőt nem tudtam elszívni.-Szóval...-fújom ki a füstöt ahogy felnézek rá ismét.-Mi a f@szt keresel itt?-kérdezem nyomatékosítva, hogy most már ideje lenne válaszolnia neki is nem csak nekem. Adok kapok játék tudod kedvesem...

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatyana Beherovsk


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Hétf. Május 14, 2018 11:25 pm

Ki vagy Te?






Hallom a nevetését és figyelem ahogy elfordul. Ha nem akarom akkor is automatikusan elemzem őt. Mint régen. Nem volt nyitott könyv számomra, most sem az. De látom és érzem őt. Nem kell megfogalmaznom, talán nem is lehet ezt most. Legtávolabb tőlem. Nyelek egyet. Nem hiszem, hogy azért tartotta távol magát tőle, mert félt, hogy megtámadom. Hát akkor? Igen. Csalódást okozott, de nem olyannak ismerem aki csak ezért szeli át az egész világot. Vagy rosszul ismerem. Mindent összezavart mielőtt eljött. - Tudtad, hogy nem foglak üldözni, mégis is ilyen messze eljöttél. -jegyzem meg halkan és ahogy egyre sötétebb lesz, az arca úgy változik előttem. Még a lámpákat nem kapcsolták fel. Csak a szemei csillannak meg néha egy-egy elhaladó fénytől. Közelebb lép és mély levegőt veszek. Aztán vissza. Lassan lecsúszok a fal mentén a betonra és onnan nézek rá fel. Nem megadásképp, egyszerűen úgy érzem le kell ülnöm. - Nem érdekel, hogy te voltál itt előbb, semmin nem változtat. Nekem is itt van dolgom és még egy darabig úgy tűnik maradnom kell miatta. A falka miatt pedig ne aggódj. Fel fogom keresni az illetékest, csak még nem jutottam el odáig. -mondom és kis fáradtság hallatszik a hangomon.- Azt keresem akit eddig is, hosszú évek óta Bret. -mondom ki a nevét most először és jól esik.- És most van egy nyomom. Itt New Yorkban. Amit nem fogok elszalasztani, most nem. -mondom én is nyomatékosítva és lassan hátradöntöm a fejem a hideg falnak de továbbra is őt nézem. Mit akar tenni? Haza megy és ennyi? Csendben gondolkozok és érzem az arcomon ahogy hül a levegő, de kellemes. Én nem akarok még haza menni. Maradj egy kicsit. Nézem és a tekintetem kérlelő. Akármi is van.. ha már itt van akkor nem akarom azonnal elengedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Kedd Május 15, 2018 9:08 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.


Hallgatom a szavait majd figyelem ahogy lecsúszik a fal mentén és engem figyel. Fáradt az látszik rajta. Olyan mint aki teljesen elveszett. Olyan mint egy kislány aki most nem tudja hova is tartozik igazából. Viktor volt az ő biztonsága. És én tudom ki vette el ezt tőle...de amíg nem tudom bizonyítani semmi értelme magyarázkodnom bármiről is. És nem is az én stílusom a magyarázkodás...-Hajtóvadászatot rendeltek el ellenem egész Oroszországban...szerinted hova kellett volna mennem?-kérdezem ahogy figyelem az arcát.-Mindenki a fejemet akarja ott.-Hála annak a kis boszorkánymesternek. Egyszer kapjam a kezeim közé...csak egyszer...abban hála nem lesz. Ha valamit a rossz akaróimat felismerem és megjegyzem. és olyasmit vettek el tőlem ott Szibériában amit talán már soha nem fogok érezni. Soha nem lesz rá lehetőségem és ezt nem bocsátom meg senkinek. Lassan leereszkedek vele szembe gugolásba. Kezeimet a térdeimre támasztom és úgy figyelem fekete szemeimmel majd szusszanok egyet.-Legalább forró a nyomod vagy, minden homályos előtted mint eddig?-kérdezem ahogy figyelem. Akár milyen hihetetlen érdekel, hogy halad az ügyével. Felajánlanám azonnal a segítségem...de nem teszem. csak figyelem és várok. Várom, hogy mit fog nekem mondani.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatyana Beherovsk


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Kedd Május 15, 2018 9:28 pm

Ki vagy Te?



Hallgatom és lehunyom a szemem ahogy a hajtó vadászatról beszél. Miért is? Miért is Bret? Azért, mert megöltél egy kibaszott alfát. Azért. Az én alfámat. Szusszanok mikor erről beszél és nem nézek rá. Tudja a véleményem. Nem akarom újra kifejteni.- Meglepő. -mondom ezt mindössze és inkább nem reagálok többet erre. Kinyitom a szemeimet mikor érzékelem, hogy leguggol hozzám közel. Érdekli az ügyem és egy kicsit csak pislogok. Nyelek egyet és nem tudom jó ötlet-e bárkinek is erről beszélnem. De végül úgy ítélem meg, hogy nem fog gondot okozni. Úgy se látom többet. Biztos vagyok benne. - Egy olyan infót kaptam, hogy itt New Yorkban él egy farkas aki látta az öcsém beharapását. Nem közelről e látott valamit. Elmenekült. Ami nem jelent túl sok jót, hogy megijedt az illetőtől. Most ezt a szemtanút keresem egy ideje itt de csak kevés információm van róla. -sóhajtok halkan és jól esik elmesélni valakinek. Senkinek se mondtam itt, hogy miért jöttem ide. Ő legalább tudja miről van szó.- De mellette most dolgozok itt mint kutató. -mondom egyszerűen és hallatszik egy kicsit, hogy tényleg szeretem a a munkám. Őt is mindig elemeztem. Most is. Megemelem az állam kicsit felé és úgy nézem- Nem félsz, hogy elmondom nekik, hogy itt vagy? -kérdem halkan és halványan elmosolyodok. Felhúzom a térdeimet és én is ráteszem a kezemet. Az ujjaink nincsenek nagyon közel, de akkor is.. Eszembe jutott az arca ahogy elköszönt tőlem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Szer. Május 16, 2018 10:08 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.



Figyelem amit mond és közben végig mérem fekete szemeimmel. Látom a tekintetét tudom, hogy neki is a múlton jár az agya. Még az előtt mielőtt mindent rám kentek volna. Mielőtt minden felfordult volna. mielőtt azt hittük, hogy lehet máshogyan is élni, hogy mi lehetünk ketten valakik. De ez elszállt és többet nem jön vissza. A múlt az a múlt. Nekem már itt van dolgom, és itt van Hayde is akit fel kell nevelnem az élethez. Ő pedig azt üldözi ami közénk vezette...A kérdésre felvonom a szemöldököm.-Akkor már megtetted volna...meg aztán...legalább nem unatkozok, ha rám küldöd a vadászokat. Vicces...Bérgyilkos bárgyilkost üldöz...-nevetek csendesen. Meg aztán...úgy félnek tőlem és a híremtől mint az ördögtől. "A zsoldos aki csak A12. A farkas aki alfa ölő. A bárgyilkosok gyilkosa..." Bírom amúgy ezt a sok becenevet amit kaptam. Néha elgondolkodom, hogy vajon Dante tudott erről és mégis mind ezek ellenére beengedett a falkájába. Nem, nem hiszem azt, hogy ő félne tőlem. nem hiszem azt, hogy a falkája félne tőlem...egyszerűen egy olyan farkas vagyok akit már rég ki kellett volna dobnia az élők sorából a többinek. Mégis még itt vagyok. Lassan felegyenesedek és ismét zsebeimbe teszem a kezeim. Nem...Túl közel vagy hozzám Tat. Nem érhetsz hozzám és én sem hozzád. Soha többet. Soha. Megértetted büdös korcs? Lehunyom egy pillanatra a szemeimet majd ismét kinyitva nézek le rá.-Remélem sikerrel jársz...ennyi jár neked.-mondom csendesen. Az, hogy amit mond mélyen belül égeti a lelkemet. hiszen ő se hisz nekem. Senki nem hisz nekem. Soha sem hittek nekem...bár mit csodálkozom, én se hinnék magamnak.

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatyana Beherovsk


avatar


Hozzászólások száma :
10
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Szer. Május 16, 2018 10:30 pm

Ki vagy Te?


Csendesen hallgatom és a szemeim a szemeiről az ujjaira siklanak. Emlékszek mikor először a kezemhez érte véletlen. Talán véletlen, talán nem. De jól esett a meleg ujjak érintése. Óvatos volt még így is. Komolyan vette amit mondtam. Szomorúan elnevetem magam. Tudja, hogy nem köpném be nekik. Túl különleges ahhoz, hogy én ölessem meg. Az ajkamba harapok észrevétlenül ahogy feláll inkább. Vagy zavarja a közelségem, vagy csak ő is nehezen fogja vissza magát. Látom rajta, hogy keserű. Elég nevetséges és nyomorult egy helyzet. Jár nekem. Ismétlem magamban és inkább én is felállok. Egy esőcsepp hullik az arcomra, majd még egy. Az eső hirtelen kezd el esni.- Tudod Bret... elcseszett egy helyzet ez. -mondom ki őszintén amit gondolok és itt állunk mint két szerencsétlen. Vagy én indulok el vagy ő. Nyelek egyet és hátrasimítom a pillanatok alatt átázott hajam.- Tudod azért.. örülök hogy jól vagy. -mondom halkan és lépek arrébb párat a faltól, távolabb tőle. Nem akarom, hogy rossz legyen neki a közelségem. De még nem tudok elindulni. Valamire várok. Valamire, valami apró mondatrészre, hogy ő is. Csak egy megerősítésre. Csend van és csak az esőt hallani. Ha meg kapom elindulok. Muszáj lesz. Szégyenlem egy kicsit magam, Viktor miatt. De nem mozdulnak a lábaim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alan Bret


avatar


Hozzászólások száma :
76
Age :
650

TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   Szer. Május 16, 2018 10:57 pm



Akik egyszer össze fonták útjaikat azok mindig vissza találnak a másikhoz.



Lassan ő is feláll. Menni kell. El kell mennünk. El kell mennünk és elfelejteni mindent. Búcsú...újra búcsút veszünk egymástól. De nem akarom. És tudom, hogy ő se akarja. Akkor nem állna még mindig itt. Nem várnánk meg az esőt. Nem várnánk meg míg nem kezd el szakadni és nem áztatna el minket. Ennek nem így kéne véget érnie újra meg újra. ezt mindketten tudjuk mégis csak nézzük az eső erős cseppjeit ahogy a másik arcára érkeznek. Elcseszett helyzet? Mindketten elcseszettek vagyunk nem a helyzet elcseszett. Ahogy ellép a látó körömből csak a falat bámulom majd lenézek magam elé és érzem ahogy vizes hajamból csöpögnek a cseppek. Ahogy végig folyik az arcomon a nyakamon be a ruhám alá a forró bőrömön végig. Érzem ahogy át ázik a dzsekim és a pólóm és a testemhez tapadnak a ruháim. Érzem, hogy minden vissza tart Tatyanatól. Minden elkerget mellőle. Mélyet szusszanok és hallom ahogy ismét megszólal. Halovány mosoly csúszik az arcomra a szavaitól és lassan rá pillantok fekete szemeimmel ahogy felé fordítom a fejemet.-Nem kellett volna ide jönnöd...Soha...nem kellett volna újra találkoznunk...-mondom csendesen ahogy figyelem majd ismét leveszem róla a tekintetemet.-De képtelen vagyok azt mondani, hogy nem örülök annak, hogy élsz.-mondom csendesen majd hallgatom a lépteit ahogy elmegy én pedig ismét lehunyom a szemeimet. Nem tudom meddig állok ott a zsákutcában. Egy darabig biztosan. Lassúak a lépteim és mire vissza érek a motoromhoz a zivatarból vihar lesz. Ahogy felülök rá már teljesen vizes vagyok, de beindítva indulok haza. Elment és én nem akadályoztam, hogy elmenjen. nem akadályozhatom meg. Soha.Elérhetetlen nekem és ezt képtelen voltam elfogadni. És most is el kell fogadnom. Nem maradt más nekünk csak a közös emlékeink. Nem maradt más ebben az egész nagy rakat szarban, csak én meg ő. De mi is már elveszünk egymástól.

köszönöm a játékot Smile! )

[url=Nincs most ruha]Nincs most ruha[/url] | @ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Annyit hazudtak nekünk...fényem.   

Vissza az elejére Go down
 

Annyit hazudtak nekünk...fényem.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Brooklyn-