Személyiség/Kinézet

Mit is mondhatnék el a külsőmről? Lássuk csak… Hatalmas, mandulavágású, sötét csokoládé színű szemeim vannak, amelyek eléggé figyelem felkeltőek. Mindig szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember lelkébe látnék. Szemöldökeim szépen íveltek és természetes formájúak, ami arcom bájos, kissé kislányos vonásait még jobban kiemelik. Ajkaim közepesen teltek és formásak. Az alakommal és a magasságommal is igazán meg vagyok elégedve. A lábaim hosszúak, és formásak, amelyeket általában mégsem mutogatok túl sokat. Hajam csillogó, természetes színben pompázik és az esetek többségében szabadon engedve keretezi az arcomat. Bőröm makulátlan és bársonyos tapintású. Járásom könnyed, kecses a sok kocogásnak és testedzésnek köszönhetően. A ruhatáramban megtalálhatóak farmerok és pólók, csak úgy ahogy a nőiesebb ruhadarabok is, amelyek többet engednek felfedni női lényemből. Amikor sminkkelem magam akkor általában a természetes színeket szeretem használni, de persze akadnak néha kivételek is. A bőrömet sokfelé tarkítják a rúnáim, amelyeket sosem takarok el, egy kis ékszerrel sem.

Ami pedig a belsőmet illeti… Én inkább az a fajta lány vagyok aki szereti ha zajlanak a dolgok körülötte. Imádok az emberekkel játszadozni és minden lehetőséget és alkalmat kihasználni, hogy elérjem a céljaimat. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor komoly felnőtt; hol pedig igazi végzet asszonyává változok... és ami a legfontosabb, sohasem tudhatod, épp melyik énemmel állsz szemben. Mind ezek mellett nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Hűséges vagyok mind a kapcsolataiban, mind az ígéreteiben. Nem egyszerű tőlem megszabadulni, mert megdöbbentően makacs a természetem, és ha mindez még nem lenne elég akkor az illatok szerelmese is vagyok. Egyszerűen nem tudok létezni anélkül, hogy ne lengjenek körül a sárgadinnye, az alma, és a cukorkák émelyítően édes illatai valamint az ápolt férfiak illata és a frissen nyírt fű bódító aromája. A csokoládéhoz fűződő, már-már egészségtelen vonzalmamról meg már ne is beszéljünk...

- Myra!!!! - dörömböltem be hangosan a fürdőszoba ajtaján, ahol a testvérem már, legalább másfél órája cicomázta magát.
- A pokolba is, gyere már ki. El fogok miattad késni. – veszekedtem rá az ajtó túloldaláról, miközben a falnak dőltem.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt velem minden alkalommal. Tudja nagyon jól, hogy nem szeretek sehonnan elkésni, és szinte már mániám a pontosság. Ő mégis minden alkalmat kihasznál arra, hogy szívja a véremet. Holott pontosan tudja hová tartok. A családomból Ő az egyetlen aki tud Pierre létezéséről, no meg arról is, hogy Luca helyett Őt szeretem.
A testvérem és én hiába, hogy egypetéjű ikrekként jöttünk a világra, mégis olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Ennek ellenére mégsem tudnunk meglenni a másik nélkül, vagy talán pont ezért. Ki tudja… De az is tény, hogy egy-egy ilyen alkalommal meg tudnám fojtani.
- Parancsolj dráma királynő! – vetette oda flegmán, miközben kitipegett a lassan gőzkabinná alakult fürdőszobából.
Lemerném fogadni, hogy az összes forró vizet elhasználta és én megint tusolhatok hideggel. De nem baj, csak végre bevehetem a fürdőt és talán még időben el is készülök. Az viszont nem fér a fejembe, hogy a család „reménysége” aki anya szerint a tökéletes vadász, miként képes ennyit pepecselni. Tény, hogy én soha nem fordítottam annyi figyelmet és érdeklődést a vadászat iránt, mint a testvérem. Éppen ezért is találták ki annak idején anyáék ezt az abszurd és betarthatatlan eljegyzést a Lucával. Mondván két ilyen erőteljes vadászcsaládnak egyesülnie kell, és így legalább én is teszek valami hasznosat ezen a téren. Az persze ne zavarjon senkit, hogy egyetemre járok és próbálok lediplomázni, mint állatorvos. Na de térjünk vissza a tárgyhoz…
Luca van der Veen olyan a számomra, mint egy legjobb barát, mint egy fiútestvér. Szeretem és sokat jelent a számomra, de a mi kapcsolatunk mégsem az a mindenki számára vágyott szerelem. Éppen ezért is próbálunk mind a ketten kapálózni a dolog ellen. Mivel ez az egész már most több sebből vérzik, hiszen mind a kettőnknek megvan a saját magánélete, a saját szerelmi élete és ez így van jól. Úgyhogy gyanítom lesz még egy-két meccsem a saját szüleimmel és az övéivel is, vagy az is egy opció, hogy fogom Pierre-t és elszökök vele valahová ahová még a szüleim keze sem ér el.
- Ez most verd ki a fejedből Luna! Nem vagy te egy gyáva nyuszi. Ha képes vagy levadászni különböző lényeket, arra is képes vagy, hogy odaállj a szüleid elé és megmond nekik a tutit. – dorgáltam meg saját magam tükörképét.
Fél órával és egy sietős hideg zuhany után tudatosult csak bennem, hogy az eddigi énképem nem is áll olyan stabil lábakon, mint azt annak idején hittem. Úton az egyetem felé folyamatosan ezen kattogott az agyam. Végül semmire nem jutottam, csupán arra, hogy valószínűleg az agyamra ment a reggeli koffeinhiány. Erre pedig a legjobb gyógyír az egyetem bejáratában ácsorgott, kezében egy pohárnyi gőzölgő fekete csodával.
- Itt az én hősöm! – mosolyogtam rá Pierre, miközben felszaladtam a lépcsőn és egy csókkal összekötve elcsentem tőle a kávés poharat, amiből egy pillanattal később már hatalmasakat kortyoltam.