A vámpírok úgy is ismertek, mint az Éjszaka Gyermekei, és nevük illik hozzájuk. A vérfarkasokhoz hasonlóan, ők is démonenergiával fertőzött emberek, de ők "halottnak" számítanak abban az értelemben, hogy a testük már nem funkcionál úgy, mint egy élőé. Ezek alapján nincs szívverésük, és nem is lélegeznek, ha nem muszáj, de a látszat fenntartása érdekében, vagy puszta megszokásból mégis utánozhatják a halandókat. Vért könnyeznek.

A temető földje különleges a számukra, különösen az, amelyik temetőbe temették őket halálukkor. Bármikor képesek megmondani, hogy az a föld a sajátjuk-e és annak a szagára reagálnak. Végszükség esetén a klánvezér ezzel a módszerrel is magához hívhatja a klántagokat, hogy a földet tartalmazó fiolákat összetöri.

Nem lehet őket követő mágiával lenyomozni, csakis az emberi szolgájukat. A boszorkánymesterekhez hasonlóan ők is sterilek és halhatatlanok, de továbbvihetik a vérvonalukat beöleléssel.

Sokkal erősebbek, gyorsabbak és hamarabb is gyógyulnak, mint az emberek, így tudják levadászni áldozataikat. Minél idősebb a vámpír, annál erősebb. Képesek patkány, denevér és por alakot ölteni.
Legjobb eszközük a mondénokkal szemben az encanto, amivel képesek a halandókat, vagy akár az árnyvadászokat is rávenni bármire, amit csak akarnak. Gyakorlást igényel az elsajátítása, így főleg az idősebbek használják. Szemkontaktus elég a kiviteléhez.

Vámpírrá válni csakis úgy lehet, hogy először még emberként elegendő mennyiségű vámpírvér jut az illető szervezetébe. Ha a vámpírvér idővel eltűnik a halandó testéből, nem lesz belőle élőhalott. Viszont ha meghal, akkor el kell temetni, hogy az átváltozás teljes legyen. Ezután egy átmeneti állapotba kerül a test, amiben reanimálódik, majd saját magát kell kiásnia a sírjából, hogy igazán újjá szülessen. Ezután embervért kell innia 24 órán belül, különben meghal.

A vámpírok túléléséhez vér szükséges, hogy emberi vagy állati, azt maguk döntik el. Emberi ételt nem képesek fogyasztani, ahogy az alkoholnak és a drogoknak sincsen rájuk közvetlen hatása. Csakis akkor érezhetik, ha egy már bódult emberből isznak vért.

Ghoulok a vámpírok szolgái, akiket a vérükkel képesek irányítás alatt tartani. Többször kis adagokban itatják a vámpírok a kiszemeltjüket, azok pedig szinte szerelemmel kezdik szeretni a mesterüket, bármit megtennének értük.

Gyengeségeik közül a legnagyobb a tűz. Sokkal lobbanékonyabbak, mint az emberek, akár egy egyszerű fáklyával is sakkban lehet őket tartani. Bármiféle szent tárgy fájdalmat képes nekik okozni, de csak akkor, ha még ember korukban ahhoz a valláshoz tartoztak, amelyikből a tárgy származik. A szent neveket sem képesek kimondani, mint például Isten vagy Jézus, ha korábban keresztény vallásúak voltak. Ha ateista volt az illető, akkor ilyen problémája nincs. Ezen a gyengeségen idővel felül lehet kerekedni, idősebbek képesek minden gond nélkül kimondani a neveket és hozzáérni a szent tárgyakhoz. A napfény, a boszorkány fény vagy az angyalok által kibocsátott fény égési sebeket okoz a vámpíroknak, teljes napfénytől pedig egyszerűen elégnek egy nagy lángcsóvában. Csak a falak képesek megvédeni egy vérszívót az elégéstől, semmi más. Van viszont egy ritka kivétel, amit nem bánt a közvetlen napfény, és ez a fényjáró. Nem tudni, mitől lesznek ilyenné bizonyos egyedek, ez a tudás elveszett az idők folyamán. (Az oldalon maximum három darab létezhet, többet csakis admin engedélyezhet.) További régi vámpírvadász módszerek is hatásosak, mint a fej levágása, a kivéreztetés és a karó a szívbe.

A törvény nem tiltja a közvetlen emberből ivást, amíg az áldozat életben marad, viszont a szabály miatt néhányan inkább tartózkodnak az élőből táplálkozástól. A vámpírok gyakran klánokba tömörülnek, de megeshet, hogy magányosan töltik hosszú életüket. Ritka az ilyen, és általában a klánok nem tűrik meg a területükön, ha bejelentés nélkül telepszik vagy utazik át a klánterületen.

Az Éjszaka Gyermekei különösen hagyománytisztelő faj, nem szegnek meg semmilyen fogadalmat vagy szerződést, ha egyszer megkötötték. A klánvezér szerep úgy adódhat tovább, ha az előző vezért megölik, aki pedig megtette, veszi át a helyét.

Jelenleg két klán létezik New Yorkban: a Manhattan-i Klán, Dumort Hotel székhellyel, a Staten Island-i Klán, Cerberos Luxury Hotel központtal.


A fajleírásokon túl, ahol kiderülnek az alapvető információk a vámpírokról, adott egy másik is, ami egy fajta klánon belüli házirend, vagy törvények, ezeket minden, MINDEN vámpírnak ismernie kell. Az öregebbek sok időt fektetnek arra, hogy megtanítsák a fiataloknak ezeket, de a pontok összetétele klánonként változhat.
Egységesen szerepelnek minden vámpírszabályzatban az alábbiak:

• A klántagok mindenben kötelesek a klánt vezető személynek engedelmeskedni, parancsait végrehajtani. A vezetőnek pedig kötelessége a klánt megvédeni, és szervezetten vezetni, a vezetés minden felelősségével egyetemben.
  
• A klánvezérrel ellenkezni, dacolni nem lehet, mert ha a vétség, amit ellene elkövetnek elég súlyos, minden további nélkül kivégezheti az engedetlen vámpírt.
  
• Egy vámpír, soha nem fedheti fel magát egy mondén előtt és hagyhatja elmenni emlékeinek birtokában.
  
• Minden vámpír köteles új helyre érkezve az adott hely vámpírklánját felkeresni, és helyzetét ismertetni velük. Ennek általánosan három napon belül meg kell történnie, mert különben a klán vezetője potenciális ellenséget láthat benne és kérdés nélkül levadásztathatja.
  
• A vámpírok híresen diplomatikusak, és igyekeznek mindent beleszorítani ezen keretek közé, elkerülve a nyílt sértéseket, és vitákat. Nem szívesen veszekednek nyilvánosság előtt, rontaná a renomét.
  
• Minden vámpír felelősséget vállal a ghouljai iránt, akiből korlátlan számút állíthat maga mellé, ésszerű kereteken belül. Ha a ghoul rosszat tesz, a gazdáján kérhetik számon. Minden ghoulnak csak egyetlen vámpír lehet a gazdája.
  
• Százéves kor felett minden vámpírnak joga van saját gyermeket beölelni, ám ez nagyon alapos, gondos megfontolás után javasolt. A gyermekvámpír jóléte, tanítása, gondoskodása a beölelő feladata és felelőssége. Meg kell ismertetnie a vámpír világgal, a klán törvényeivel, és a túlélés technikáira, képességeinek használatára, és önuralma fejlesztésére. Erre átlagosan 5-6 év áll rendelkezésre, de kivételes esetekben ez nyilván változtatható, a klán vezetőjétől függően.  
  
• A gyermekvámpírok rendelkeznek a vámpírok minden képességével, de még nem tudják őket rendesen irányítani, ezt tanulniuk és gyakorolniuk kell. (Például, vér szagra akkor is előugorhat a szemfoguk, ha nem akarják.)
  
• A beölelés folyamán a teremtő vámpír a kiszemeltje vérét veszi, és a halál mezsgyéjére kíséri. Eközben érezhet érzéseket, amiket a kiszemelt érez, de ezek nem összefüggőek, és az elméjébe sem lehet belátni, nem pereg le az a képzeletbeli kisfilm. Azután az ivadékot el kell ásni, és hagyni, hogy kiássa magát. Az ifjú ilyenkor éhes, és vért akar, szinte kontrollálhatatlan, a teremtő dolga gondoskodni róla és megakadályozni hogy bárkit is bántson.
  
• A teremtő vámpírnak nincsen korlátlan hatalma gyermeke felett, hiszen egy saját akarattal bíró, érző lény, de mivel erősebb és idősebb, képes lehet meggyőzni az igazáról és puszta erővel visszatartani a vérszomjas ifjút.
  
• A beölelő és beölelt között minden esetben kialakul egyfajta kapocs, ennek megtörése nem lehetetlen. Az egyik fél halála esetén megszűnik, vagy ha a beölelő alkalmatlan a szülői szerepre, úgy egy idősebb, tapasztaltabb vámpírnak lehetősége van hogy átharapja, és onnantól kezdve az ő gyermeke lesz. Ez esetben újra el kell temetni a félholt ifjút, és megvárni, amíg kiássa magát, viszont nem kell mindent az elejéről megtanulnia, hiszen itt a kapocs kialakulása a cél.
  
• Egy vámpír, nem tudja megmondani egy másikról, hogy annak ki a teremtője, de minél idősebb, annál nagyobb az esélye, hogy ismerik őt, vagy a beölelőt. Az idősek kevesen vannak, így általában névről ismerik egymást, és többen akár barátok, szövetségesek is lehetnek.
  
• Egyetlen gyermek vámpír sem utazhat egyedül a nagyvilágban, szüksége van kísérőre, aki biztosítja az ifjú vérszomjának elkerülését.
  
• A vámpírok vére NEM gyógyító erejű.