Magas vagyok a huszonöt évemhez képest. Amolyan kisportolt de nem agyonkondizott alakom van, és kifejezetten büszke vagyok rá hogy ennyire jól néz ki. A megjelenésemhez rövid szőkés barnás haj társul, mikor festetem mikor nem, most inkább masszívan barna és rövid, elől kicsit felzselézem. Kék szemeimben általában érdeklődés csillan, ha ránézek valakire, de igazából mélyen senki nem érdekel. A harcos alkatomra általában fekete farmert húzok, és erős edzőcipőt, vagy bakancsot, mikor mit, és szinte másban sem jelenek meg csak bőrdzsekiben. A harcokhoz ujjatlan motoros kesztyűt szoktam viselni és tapadós atlétát hogy ne akadályozzon a mozgásban.  Ékszert keveset hordok, fülbevalót, és gyűrűt, de acélból, hiszen az ezüsttel nem  vagyok jóban.

Talán ijesztőnek gondolnak, ha meglátnak, bőrben és feketében, de néha nincs rá okuk, úgy értem alapjáraton nem vagyok egy gonosz és rosszindulatú ember, csak néha nehéz természet de szerintem ez mindenkire igaz. Szeszélyes vagyok, és a szemem nem egy lélektükör, sosem tudhatod mi van ott, és mire gondolok. Nemrég valaki azt mondta olyan vagyok mint egy megvert kutya akibe a kelleténél többször rúgtak bele és most nem enged közel magához senkit. Talán van benne igazság. Nagyon nehezen nyílok meg bárkinek is, és inkább olyan sündisznó vagyok, kifelé álló tüskékkel, de aki átverekszik magát - sokszor szó szerint - rajta, az megismerheti azt a kesernyés énemet, amit nem mutogatok. Azt, aki kétségbeesetten vágyik valakire, aki megérti és nem csak a szép szemei miatt kell neki, és mert "jó pasi" valakinek. Megláthatja a sebezhető énem, a semmiből jött fiút, aki el tudott szakadni az életétől, és  mérhetetlen haragot most leginkább a harcokban vezeti le, ott talál megnyugvást. Szeretek harcolni, olyankor érzem igazán élek, de sosem azért küzdöttem hogy alfahím legyek, vagy falka vezér, nekem az nem kell. Én csak... ilyenkor érzem a legjobban hogy élek.
Nem minden a harc, vannak napok, amikor túlságosan migrénes fejfájásban szenvedek, és ilyenkor tökéletesen boldog vagyok a tévé előtt egy hatalmas bögre teával, vagy alkohollal, mikor milyen kedvem van. Végül is a hangszerboltot is szeretem, ismerem minden hangszer működését, és jó eladónak tartom magam, rá tudok dumálni sokakat hogy vigyenek ezt azt pedig nem is ezért jöttek be. Van humorom, és szeretek szarkasztikus vicceket elejteni, csak mély bánatomra elég kevesen vevők rá. Megválogatom kivel állok szóba, és én vagyok a legjobb barátom.  

Dübörög a nézőtér, és szinte megsüketítenek az ordítások aminek a fele éltet, a másik fele átkoz, nyilván ki kire tette fel a pénzét. Én biztosan magamra fogadnék. A küzdelemhez nem öltöztem túl, mezítláb vagyok, és csak egy fekete melegítő alsó takarja a testem, más semmi. Nem szeretem ha valami akadályoz a mozgásban, amikor küzdök. Amikor érzem hogy élek, és pezseg bennem az adrenalin, ahogy sok ember tekintetét érzem magamon és érzem a feszültséget hogy vajon jól döntöttek-e? Valószínűleg igen. A velem szemben álló farkasra pillantok, készek vagyunk egy újabb körre, de csak puszta kézzel, ez most ilyen harc, és nem kell sok idő, ismét kerülgetni kezdjük egymást. Az ellenfelem az egyik legjobb a klubban, és megizzaszt, alaposan.  Nem baj, nem is szeretem a könnyű győzelmeket, és megdolgozom azért, amiért nem keveset fizetnek, ha megnyerem a meccset.

Felmordulok, és nekimegyek a másiknak, először csak tusakodunk s állva csépeljük egymást, aztán birkózásba megyünk át, és megérzem a vérét ízét a számban ahogy felreped a szám széle, hát igen, nem vigyázunk egymásra túlságosan.  Vadul ütjük egymást, és hol én, hol ő kerül felülre. Kiszámíthatatlan helyzet, és mindkettőnkben forr a nyerni akarás, és az a vad energia ami a farkasok sajátja, de nem válthatunk alakot, ebben egyeztünk meg. Ha valaki vált, az veszít. Végül sikerül egy jól irányzott ütéssel elkábítanom, és felállok hogy jelezzem a győzelmem, de mire kifújnám magam, már ő is eszméletén van és feltartott hüvelykujjal jelzi hogy ezt most én nyertem. Rávigyorgok, tisztelem benne a küzdőszellemet, mert volt úgy hogy ő mosott fel velem, de elég alaposan, és ő is értékeli hogy fejlődtem, és ezúttal megizzasztottam. Totál izzadtan, büdösen és porosan megyek ki a ketrecből hogy átadjam a helyem a következő harcosnak, én pedig kicsit összeszedjem magam és begyűjtsem a pénzem, Akkor még nem is sejtettem hogy egy igen fontos szempár akadt meg rajtam. Pedig ha tudtam volna...