Gyerek vagyok, mások szerint, magam szerint pedig már nem. Fejlődésben lévő szervezet eszik, eszik, eszik és eszik, alszik, olvas, eszik, eszik, eszik, játszik, alszik. Ebben a sorrendben.
Fogalmam sincs, hogy nézek ki mások szemében, a lányok szerint eszméletlenül jóképű vagyok, helyes meg minden, imádják a barna szememet, és a félhosszú barna hajamat.

A fiúk szerint is jóképű vagyok, aki mindig lenyúlja az aktuális kiszemeltet valaki elől. Erről nem tehetek, nincs rájuk írva, hogy foglaltak.
Sportos vagyok, hosszútávfutó, valamiért kiskorom óta imádom ezt, és bírom is, vagyis nem fulladok ki, de szeretem a konditermek világát is, bár ott spéci edzéstervem van, mert ha nagyon belendülök, károsodhatnak a csontjaim.

Az öltözetem többnyire egyedi, mindig teleaggatom magam mindenfélével, és még véletlenül sem úgy festek, mint a többiek.  
Mint egyszer már mondtam, a füleim érdekesek, mintha elfnek készültem volna, és farkincám is van, kicsi. A szemem néha átvált borostyán sárgába, de azt már megtanultam, hogy ha nagyon akarom, akkor barnává csinálom... azt nem tudom, hogyan, de megy.

Kamasz vagyok, érthető, nem? A nevelő szüleim más véleményen vannak, szerintük én az ördögtől származok, azaz égetnivaló és kezelhetetlen vagyok a szemükben, aki valamiféle álomvilágban él.
Szerintem pedig ők a begyepesedettek, akik nem értenek meg engem, mert miért baj az, hogy rajongok a fantasy történetekért, és elhiszem azt, hogy az nem csak egy mese?

Szóval, milyen vagyok én? Mint mondtam, kamaszkorba léptem, és már mindent tudok, azaz mindent jobban tudok, mint bárki más.
Ami fura, hogy imádok tanulni, de nem azt, amit tanítanak, hanem ami engem érdekel. A tanáraim szerint éles eszű gyerek vagyok, jólelkű, segítőkész, vidám, életre való, és semmi baj nincs azzal, hogy élénk a fantáziám.

Azt hiszem le kell ültetnem őket beszélgetni a mostoháimmal, mert valaki hazudik, de mivel én is a tanároknak adok igazat, egyértelmű, hogy kik azok, akik nem is ismernek.
Igen, tényleg imádom a fantasy-t, éjjeleken át olvasok ilyen történeteket, és hiszem, hogy vannak sárkányok, csak rejtik magukat.

Beilleszkedési gondjaim is akadnak, mert nem értem a többieket, mintha egészen más nyelvet beszélnénk. Én nem tudok a számítógép előtt ülni és mindenféle háborús játékot játszani órákon át. Illetve ez így nem igaz, mert ülök én a gép előtt, csak más elfoglaltságom van.
Például imádok kísérletezni mindenféle löttye, ezeknek is utána olvasok.
Aztán kutatok. A szüleim után, ugyanis nem tudom, kicsodák, és rá akarok jönni. Semmiféle adatom nincs róluk, pedig anyámat meg akarom kérdezni ezekről a kutyára hajazó jelekről. Ő volt aberrált, vagy van valami abban, amiben én hiszek? Még nem tudom.

Kezdhetem azzal, hogy ekkor és ekkor meg itt és itt születtem, de ez baromság, mert nem emlékszem semmire. Kórházban és kész... asszem. Azt tudom, hogy 2003. január 22-én, mert ez van odaírva a papírra.
Kik a szüleim, na azt nem tudom, én csak a nevelő szüleimet ismerem, akik nagyon korán örökbe fogadtak, és sosem titkolták, hogy nem az igazi őseim.

Az más kérdés, hogy azóta azt hallgatom, hogy ezt a lépésüket mennyire megbánták... én is, mert más világot képviselünk.
Amit tudok, az az, hogy volt műtétem, már nagyon picinek. Állítólag farkam volt, amit levágtak, és viccesen emlegetik, tuti valami kutya van a felmenőim között. Én ezt nem tartom annyira viccesnek, mert most úgy festek, mint egy megnyírt roti, és rejtem. De tudom csóválni.
A fülemre azt mondták, az a szexepilem. Jó duma, nem nekik van, nekem.

Tök normális életet élek, mint minden kamasz errefelé. Suliba járok, sportolok, idegesítem a mostoháimat, akik hallgatnak, és semmit nem árulnak el az őseimről, csak viccesen megjegyzik, hogy az ördögtől származom. Ezt nekem kell kinyomozni, és rajta is vagyok, mert valami zavar. Miért kell titkolózni?
Mindegy, nem érdekes, úgy is rá fogok jönni.
Ami biztos, szeretek tanulni, és a kedvencem a kémia. A laborban órákat tudok eltölteni, a tanáraim szerint vegyész leszek, vagy valami hasonló, de nem, annyira azért nem vagyok elvetemült.

Inkább a fantasy regényeket bújom, és tudom, hogy nekem van igazam, amikor azt merem mondani, hogy különféle lények léteznek, csak rejtőznek. A sárkányok a fixa ideám, róluk tudom, hogy igenis vannak, még ugyan nem láttam egyet sem, de tudom, hogy élnek.
A nevelő szüleim szerint túl sok mesét nézek, és már azon gondolkodnak, hogy orvoshoz cipelnek, mert egyébként sem normális, hogy mellettem néha megmagyarázhatatlan tűzesetek történnek.

Pedig nincs ebben semmi különös. Ha odateszed az olajat és ott hagyod, mert éppen akkor akarnak leszidni,  tehát veszekedés a vége, akkor az kigyullad, nem?
Vagy ha ott a gyertya és azt hülyén állítod fel, tuti el fog dőlni, nem igaz? Szerintük nem, mert az a viasztömb biztosan állt a lábán, és én csináltam valamit, és lángra lobbantottam a függönyt. Mégis hogyan, ha tőlem az a bigyó több méterre volt, és a nevelőapám hadonászott előtte, mert épp azon volt, hogy leverjen, mint a taxiórát? Más is ideges lett volna, nem? Nem számít, a lényeg, hogy szerintük én nem vagyok normális, és egyszer rájuk fogom gyújtani a házat.

A tűzoltók már hazajárnak hozzánk, de mindig kiderül, hogy valami veszélyforrás okozta a tüzet. Na ugye? Semmi közöm hozzá, csak én vagyok a gyerek, és rám lehet kenni.
Persze ez a nevelő szüleimet nem győzi meg, én az ördöggel cimborálok, és ott tartanak, hogy papot hívnak, tisztítsa meg a házat és engem is.

Oké, de kik a szüleim? Engem ez érdekel, semmi más, a többin még ráérek rágódni, hiszen azt se tudom, mivel akarok foglalkozni, csak azt, hogy egyre többször gyújtok fel mindent, a parkot már nem tudtam kimagyarázni. Azóta is arra próbálnak rájönni, hogyan csináltam.
Nem tudom, nem értik meg, hogy nem tudom, mert nem tudok csak úgy tüzet csinálni a semmiből... és mégis.

Kaptam egy "levelet", miszerint semmi baj nincsen velem, csak boszorkány vagyok, annak születtem, és ne aggódjak, majd begyűjtenek. Aha, mint valami háziállatot, és ha ez nem lenne elég, még megmutatni sem tudom azt a nyamvadt írást senkinek, mert amint a végére értem, egyszerűen felgyulladt és elégett... hamu nélkül. Még a nevet sem jegyeztem meg. Valaki szórakozik velem?