Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

Hy, welcome in... where I am?!? Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 Hy, welcome in... where I am?!?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Harmonia Eir


Harmonia Eir


Hozzászólások száma :
19

Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? EmptySzer. Ápr. 11, 2018 9:42 pm



Camea & Harmonia

New York. A világ legnagyobb városegyüttese és egyben az egyik leghíresebb is. Ha meg kellene választani, a Föld ezen felének mi a koronaékköve, egyértelműen a Nagy Alma lenne a befutó. Mindenki erről beszél, mutogatja a képeket az utcákról, emlékművekről, terekről és persze a Central Park szépségéről. Én pedig igyekszem legalább részben kiélvezni a tényt, hogy ide hívtak. Egyszer mindenképp el akartam jönni és igazából, de eddig nem találtam rá megfelelő alkalmat és indokot. Meg elég merészséget. Európa nagy részét már bejártam, néhány helyen akár többször is megfordultam, évtizedeket élve le például Párizs bohém negyedeinek szomszédságában, ahol az ember minden sarkon talált egy tehetséges művészt, minden nagyobb kávéházban esélye volt találkozni tollal füzetbe jegyzetelő, elismert írókkal, akiknek egy kávé mellett semmi gondjuk nem volt vele, hogy kicsit beszélgessenek a korábban kiadott könyveikről a publikummal. Ez volt az első hely, ahol tényleg alkalmaztam a kritikai tehetségemet, ahol kihasználtam a lehetőséget és könnyedén rákérdezhettem részletekre, amelyek számomra nem voltak elég világosak, motivációkra, amelyek rejtettek maradtak és bvallom, néha még a véleményem is megvolt arról, mennyire nem sikerült árnyalnia az alkotónak a férfi vagy női szereplő valódi jellemét. Parázs viták kávéscsészék mellett a zsúfolt kis vendéglőben, könnyedén beszélgetések a folyóparti padok valamelyikén, meghitt társalgok a szalonokban. A visszahúzódó élet nálam soha nem jelentett bezárkózást, bár valójában még nem volt olyan nehéz dolgom soha korábban, mint most...
Az állapotom egyik legrosszabb része, hogy hosszú távon nem bírom a falak látványát, természetre van szükségem, zöld színre, friss levegőre és napfényre. A meleg nem feltétben alapszükséglet, van nekem vastag téli köpenyem, a lényeg, hogy kinn legyek a lehetőségek szerint érintetlen táj részeként. Bebarangolni parkokat nincs nagyon lehetőségem, de egy jó könyv társaságában valamelyik fatörzsnek dőlve leülni és olvasni ugyanolyan kielégítő tud lenni. Jó néhány regényt, főleg a kínaiakat csak így tudtam végig olvasni, hogy közben folyamatosan ott voltak az ingerek, amelyeket a szabadsággal lehet azonosítani. Tudtátok, hogy a tiltott városban szinte soha nem lehetett madár csicsergést hallani? Annyira sokan jártak fel és le a termekben, hogy mindig elijesztették a tollasokat. Mikorra pedig én oda kerültem minden vastagabb törzsű fát is eltávolítottak védelmi okokból a kertekből. Virágok, bokrok még maradhattak, de bármelyik, amely elég vastag volt, hogy a gyermek herceg felmászhasson rá és leeshessen, nos, annak mennie kellett és újat raktak a helyére. Szóval én bárhova költözöm, először felmérem a természetes környezetet a közelben, amelyek egy portálnyira vannak tőlem. Esetleg kísérővel harminc perc, de őket inkább arra kérem meg, hogy jöjjenek értem, mert hajlamos vagyok belefeledkezni az olvasnivalómba és nem akarok megfázni. Ma ez nagyjából három óra múlva esedékes, ennyit időt adok magamnak a tavaszi levegőn, amikor utoljára elküldöm a telefonomról a helyszínt neki, majd ellenőrizve a fekete köpenyemet és az alatta rejtőző fekete, gótikus hosszú ruhát átlépek a szabadba. Elvileg ez egy erdős rész Brooklyn peremén, amelyet parknak indítottak, utána elvadult és a tulajdonos nem adta el házhelyekhez. Bár innen nagyon jól látni a fák között a nem messze fekvő város felhőkarcolóit, már érezni, hogy más a levegő. Szerencsére, mert egyébként napokig fuldokolni tudtam volna tőle. Pedig én azért hozzá szoktam a füsthöz, amelyet a nagy városok házai eregetnek téli időben a levegőbe. Mégis, akkor mindig volt menedék, ma már csak kevés helyen lehet igazán tisztát találni. Mindegy, élvezem, ami van és pár lépéssel megközelítek egy hatalmas, kidőlt törzset, amelyet a természet már kissé lekoptatott és elég vastag, hogy kényelmesen, a lábaimat egyik oldalra lelógatva ráülhessek. Mint egy mozdulatlan lóra. A könyvemet kiveszem az apró hátizsákból, eligazgatom a köpenyemet a fenekem alatt mint egy párnát, majd nagyjából a szoknyát is. Teljesen ugyan éppen nem takarja a cipőimet, de eleget tesz ahhoz, hogy ne legyen feltűnő a lábfejem formája jobban, mint egyébként lenne a lábbelikben. Mágiával elrejthetném a szem elől, de ez nem működik az árnyvilág felével szemben, ráadásul a mozdulataim elárulnának. Akkor minek pocsékolni az erőmet?
Vissza az elejére Go down
Camea Namid


Camea Namid


Hozzászólások száma :
27

Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? EmptyKedd Május 01, 2018 9:18 pm

Harmi & Camea
Leave me alone…

Napok és hetek teltek el, sőt, hónapok, mióta ide sodort az élet. Eredetilegnem terveztem, hogy maradok, azt sem, hogy életben, nemhogy itt. Viszont azok a pajkos szemek... az a csintalan mosoly, az örökké hangos nevetése és kissé gyermeteg lelkesedése néhány dolog iránt... megindított bennem valamit. Sosem gondoltam volna azok után, hogy lesz még valami, ami miatt újra két lábon akarok élni. Miatta viszont... akarok. A puszta gondolat, hogy ha nem teszem meg, akkor majd egy másik nőstényt rajongana körül... az elevenembe mar. Annyira nem akartam, hogy minden emlékmorzsámat összeszedve újból rávezettem a felejteni akaró lelkem és testem, hogyan kell visszaváltozni. Hogyan kell embernek lenni a farkasok között. Újra megtanultam mindent, és, sosem hittem volna, de szerelmes vagyok. Miatta, csakis miatta maradtam itt, nem keltem újra útra, hogy meghaljak. Most az ő falkájába csatlakoztam, hogy vele lehessek, így kiveszem a részem az itteni dolgokból. Most éppen őrjáratozok a birtokon, mikor hirtelen a semmiből felbukkanva megérzek egy illatot, egy jelenlétet. Nem egészen értem, hogy ha ilyen közel van hozzám, eddig miért nem éreztem, de aztán valami átszambázik a gerincemen és rájövök, hogy kókuszpók. Izé, hókuszpók. Futásba kapcsolok, elvégre bárt mellettem van, azért párszáz métert jelent ez nekem. Végül fékezve csúszok be a jövevény elé s villannak átható szemeim.
- Ki vagy és mit keresel a területünkön?  
Kérdezem tőle szigorú, de lágy hangomon, miközben felegyenesedek. Izmaim megfeszülnek, elvégre, sose tudhatom, mikor kell rá vagy épp félre ugornom. Egyelőre csak gyanakodva vizslatom.
 
Outfit: Link » @ «Music: Link
Vissza az elejére Go down
Harmonia Eir


Harmonia Eir


Hozzászólások száma :
19

Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? EmptySzomb. Május 05, 2018 4:35 pm



Camea & Harmonia

Kedvelem az írónőt. Ugyan a könyvnek még csak az elején tartok és elsőre kissé zavaros pár helyen a fogalmazása, de tetszik, amit olvasok. Egy család története, egy házaspáré, akik elég sok mindenen mentek keresztül. Fikció, természetesen, de mivel nekem sincs sokkal több tapasztalatom a boldog szerelmi házasság terén mint neki lehet ezekkel a problémákkal, örömmel olvasom. A modern párkapcsolatokat úgyis csak a regények lapjairól ismerem, ahogy az idilli elképzeléseket is arról, hogy régen is létezett szerelem. Persze, ha nagyon szerencsés voltál, akkor kaptál rá lehetőséget, de a legtöbben csak elvették azt, akik a szüleik kiválasztottak a számukra vagy megkérte a kezüket. Ha véletlenül szegény családból származó és húsz év feletti menyasszony volt soron, nos, akkor pedig hozzáadták az ördöghöz is, csak szabaduljanak tőle. És még csodálják, hogy nem igazán vagyok nagy rajongója a a romantikának. Az én életem leginkább ennek nevezhető pillanata is kimerül abban, hogy kifizették a megmentésemet és a megkérdezésem nélkül jegyesnek nyilvánítottak...
Kissé belefeledkezem a gondolataimba és végül az riaszt fel, hogy a könyv kipottyan a kezemből és az ölembe hullik. Rendben, vissza a regényhez. Nagy levegővel kinyitom ismét a korábban figyelt oldalt és a szemeim újra falni kezdik a szavakat. Igazából magamban elég gyorsan olvasok, hamar utolérem a korábbi sebességemet és fedezem fel az újabb és újabb apró részleteket, amelyek sokkal inkább jellemzik az írónőt mint a szereplőit. Kár érte, mert egyébként élvezem a sorait...
Az apró erdei neszekre nem riadok meg, kissé ugyan eligazgatom a köpenyemet, hogy a szelet kizárjam, de ezen kívül nem mozdulok, fel sem kapom a fejemet lépések zajára. A kósza állatok mindig is megtaláltak maguktól. Megközelítenek, szagmintát vesznek, majd távoznak. Ebben nincs semmi új. Annál inkább a hirtelen elsuhanó fehér foltban, amely jókora földfelcsapódás mellett végül mégis sikeresen megáll mellettem és farkasnak kezd kinézni. Nem sima, erdei fajta, hanem vérfarkas, ha pontosak akarunk lenni. Annak viszont nagyon aranyos, gyönyörű bundával és jókora agresszióval. Úgy emlékszem, Kou azt mondta ez a terület szabad, de most kezdek kételkedni benne. Fene az időzáras portálba...
- A nevem Harmonia és csak egy nyugodt helyet kerestem az olvasáshoz, nem tudtam, hogy ez az erdősáv valamelyik falkáé - szólalok meg, miközben a fejemről a csuklyát hátra hajtom, hogy látható legyen az arcom, a szép tincsekre elrendezett szőke haj és smink. A mellkasomhoz szorítva a kezemben pedig tényleg ott a könyv is. Elvileg holnap jelenik meg, nekem este kell róla kritikát küldenem a szerkesztőmnek emailben, hogy bekerülhessen az újságba. - Kinek tartozom bocsánatkéréssel? - valahogy a farkas nem zavar, mint állat. Megtanultam már, hogy ebben a formában sokkal kezelhetőbbek ők a számomra. Szóval, ha ő bundában akar maradni és figyelni, akkor legyen, már amennyiben nem zavarja, hogy én folytatni fogom az olvasást, ahogy eddig tettem.
Vissza az elejére Go down
Camea Namid


Camea Namid


Hozzászólások száma :
27

Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? EmptyVas. Május 27, 2018 12:26 pm

Harmi & Camea
Leave me alone…

Nem vagyok túlzottan ideges, mert olyan veszélyesnek nem érzem a jelenlétét, csupáncsak a helyzetemet féltem, a tényt, hogy maradhassak Enzo mellett és ehhez semmiféle hiba nem csúszhat be. Amúgy sem szeretem a hibákat. Azonban van itt valaki, akinek nem kéne itt lennie. Talán kém? Vagy bujkál valami elől? Mi az istenért éppen ide jött?
- Pedig valakié bizony. A brooklyn-i falka területén vagy jelenleg.  
Adom meg a választ a ki nem mondott kérdésre, de ezen felül alaposan átvizslatom. Nem tűnik veszélyesnek, de mint tudjuk, a látszat sokszor csal. Hegyezem a füleimet s nyakamat nyújtogatva igyekszem szagmintát venni róla. Nem érzek rajta hazugságot, azonban nem hagyhatom, hogy itt akárki kénye-kedvére lépje át a határokat.
- Sajnálom, de el kell hagynod a falka területét, ha itt maradsz, azt támadásnak vagy kémkedésnek kell vennem. Kétszáz méterrel odébb van a falkahatár, arra.  
Bökök fejemmel a megfelelő irányba, miközben hófehéres-ezüstös bundámon megcsillan a levelek közt beslisszoló napfény.
- Még sosem tapasztaltam, hogy valaki belógott volna egy területre... olvasni.  
Hangom kicsit kétkedő, bár a jelek tényleg azt mutatják, erről van szó. Egyelőre, nem tartom veszélyesnek, de ez nem azt jelenti, hogy ne állnék készen bármikor.
- Melyik mesterhez tartozol? 
 
Outfit: Link » @ «Music: Link
Vissza az elejére Go down
Harmonia Eir


Harmonia Eir


Hozzászólások száma :
19

Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? EmptyHétf. Május 28, 2018 9:48 am

Valaki jól megtréfált. Vagy legalábbis annyira ignoráns volt, hogy amikor egy nyugodt olvasóhelyet ajánlott nekem, nem vette észre, mennyire benne van ez az egyik falka területében. Kegyetlen, főleg a farkasok állandó ragaszkodása mellett a területükhöz és a határaikhoz. Ahogy beszél a farkas, számomra egyértelművé válik, hogy ő is egyike az őröknek és nem veszi jó néven a behatolást. Még ha nem szándékosan tettem is, azzal, hogy itt vagyok, fenyegetést jelentek minden lakóra és még inkább fogok a közel jövőben, mert a többi fajjal ellentétben nekünk nincs rá szükségünk, hogy fizikai módon utazzunk egyik helyről a másikra, portált nyitni pedig oda, ahol már voltál, nagyon könnyű. És bármennyire is hiszem jelenleg, hogy nem tudnék ártani a farkasoknak, vagy akármilyen élőlénynek, amely nagyobb egy szúnyognál, attól még vannak azok a körülmények, amelyek rá tudnának kényszeríteni. Már réges-rég megtanultam, hogy az emberi kreativitás határtalan tud lenni, amikor kín okozásáról van szó és én éppen eleget szenvedek a saját soha nem gyógyuló sebesüléseimtől ahhoz, hogy ne kérjek még. Ha nem az lennék, aki, már meghaltam volna régen, de előtte életem minden egyes percét fájdalomban és magányban töltöm. Nem túl szép kilátások, ugye?
- Rendben, azonnal indulok, de van még valami. Két és fél óra múlva itt fog keresni egy barátom, időzáras a portál, amin át jöttem. Kérlek ne támadjátok meg, csak küldjétek utánam - szólalok meg és közben elkezdem megmozgatni a tagjaimat. Nem olyan kényelmetlen ez a fatörzs, de azért kicsikét megmacskásodtam itt ülve és kell pár pillanat, hogy az egészséges vérkeringés visszatérjen a még meglévő porcikáimba. Óvatosan nyújtom ki a kezeimet, körözök a vállammal, majd térdből a lábaimmal is, végül kicsit megmozdítom a lábfejemet, ahol még képes ténylegesen hajolni. Igen, máris jobb, érzem az enyhe, szúró fájdalmat.
- Mindenhol olvasok, az a munkám, hogy kritikákat írjak. Ez a kőnyv holnap jelenik meg, a címe Amerikai házasság. Egy fiatal párról szól, az esküvő után nem sokkal a férfit letartóztatják és hamis vádakkal börtönbe küldik, de a felesége tudja, hogy nem bűnös. Igazán érdekes, lélektani szempontból az egész. Te szeretsz olvasni? - teszem fel a kérdést zavartalanul és fel sem tűnik pillanatokig, hogy ő a távozásomra vár. Egyszerűen imádok mindent, ami művészet és alkotás, főleg a zenét és a jó regényeket. Ezekről órákig tudnék beszélgetni valakivel, akit érdekel a téma. Az összes bohém alkat imádott, mert tudtam értékelni a szépséget a műveikben. Az egy más világ, ahol mindent a képzelet alakított ki, de éppen ezért olyan jó elveszni benne. És mindig magával is ragad, ha elég biztonságban érzem magamat hozzá és a farkas... számomra ő nem ijesztő. Kellett hozzá pár hét, de egy fajtársa megtanította, hogy az állat és az ember egy, az ágyamba pedig ő volt az a hím, akit a legkevesebb ellenállás után engedtem be. Amíg bundában volt...
- Mesterhez? Kou, vagyis Kouji, azt hiszem. Bronx az övé, ha jól emlékszem... még új vagyok - teszem hozzá bocsánat kérően, miközben a hátamon lévő zsákot magam elé húzom és gondos könyjelzés után belepakolom az olvasmányomat, majd behúzom a cipzárt és újra eltüntetem a vásznat szem elől. Elsőrendű háttámasz üresen, ezért is kedvelem, segít egyenesen ülni. Ha nem használnék ilyesmit, évek óta szenvednék görbe hátgerinc miatt. - Használnom kell egy kis mágiát, kérlek ne vedd támadásnak - figyelmeztetem, miközben a fatörzs szélére csúszom és lassan le a földre, amit azonban nem érek el. Nagyjából két-három centivel felette a levegőben állok meg, ahol nem kell súlyt helyeznem a lábaimra a mozgáshoz, de a magasságom és a szoknyám pontosan cipőig érő hossza miatt nem feltűnő annak, aki nem figyeli éppen. Persze az emberek magasabbak nálam, így még kevesebb a belátható terület számukra. Egy farkasnak, még akkor is, ha nem sokkal alacsonyabb nálam ülve, azért nyilván más a perspektívája. Ideje kilebegni...

//amint hazaérek, rakom szövegdobozba, kis türelmet
Vissza az elejére Go down
Camea Namid


Camea Namid


Hozzászólások száma :
27

Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? EmptyKedd Jan. 01, 2019 6:14 pm

Harmi & Camea
Leave me alone…

Egyelőre csak szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, de minden jel arra utal, hogy tényleg az igazat mondja, és csak szimplán van rosszkor, rossz helyen. Főleg az utóbbi. Az a szerencséje, hogy én előbb kérdezek és utána harapok, ha kell. Úgy fest, megérti a helyzetét, és nem kezd el itt nekem hepciáskodni, ami valljuk be, elég sokat segít. Azért a biztonság kedvéért beüzenek az éterben a többieknek, mint hírt elújságolom, mi történik, ahogy azt is, hogy már zavarom ki az eltévedőt a kukutyinba. Persze ettől még készültségbe állnak, hiszen sosem lehet tudni ezeknél a népeknél. az időzáras portál hallatán kukán döntöm oldalra a fejem, miközben őt nézem. Ez probléma.
- Ennek nem igazán örülök...  
Jegyzem meg elmélázva s közben veszem sorba a lehetőségeket, mit is lehetne ezzel kezdeni. Leülve megvakarom a fülem tövét a hátsó lábammal, majd megrázva magam döntésre jutok.
- Rendben, addig veled maradok, és két és fél óra múlva visszajövünk ide és elmentek innen mindketten és nem is jöttök vissza.  
Emelem fel a fejem jelentőségteljesen, majd némiképp kíváncsian, csálén álló fülekkel nézem, mit csinál. Kicsit lejjebb is eresztem a fejem, de nem képzelődöm, ellátok a lába alatt. A kérdése zavar csak meg, felkapva a fejem pillogok rá kicsit.
- Nem..nem tudom. Nagyon rég olvastam utoljára és azok is gyógynövényes jegyzetek voltak. Na, siess, nem akarom, hogy itt találjanak. 
Sürgetem egy kicsit toporzékolva és ugrálva, majd ha menetkész, a szoknyája szélénél fogva húzom, hogy haladjunk már. Én is új vagyok ám itt és nem akarom hogy bajba keveredjek miatta. A hallott infót továbbítom a többieknek, amúgy pedig igyekszem kivonszolni a határon túlra. Mondjuk egy valami nem hagy nyugodni... de csak akkor kérdezem meg, amikor a határon kívülre tettem, én pedig a határon belül ülök le a popómra.
- Mondd csak... van valami a lábaddal? Vagy csak felvágós vagy?
 
Outfit: Link » @ «Music: Link
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Hy, welcome in... where I am?!? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hy, welcome in... where I am?!?   Hy, welcome in... where I am?!? Empty

Vissza az elejére Go down
 

Hy, welcome in... where I am?!?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-