Micah & Vel

Most csend van és hó és halál

Katt. Katt. Katt. Az utolsó képek is elkattannak rólam, és végre lekapcsolják azokat a kurva reflektorokat. Nem vakítanak meg, csak éppen pont látásképtelenné tesznek, és így hunyorgok egy kicsit hogy szemem hozzászokjon a rendes fényviszonyokhoz és mehessek a dolgomra. A fényképész elégedett, és megnézve a képeket én is az vagyok, jó sorozat lett, igazán vámpíros és még csak sok extra sincs rajtam, egyedül az a velúros csizma ami combig ér, és kölcsönbe kaptam csak. Látható élvezettel hámozom le magamról, mindig is inkább bakancs párti voltam, az védte már meg az életem, a divat még soha. Negyed órával később már a megszokott steel-ek vannak a lábaimon és a velúrcsodát visszaadom a kellékesnek. Valahogy nem az én stílusom, és kőkeményen goth vagyok, nem valami divatbuzi. Bár Micah megvádolt azzal hogy az vagyok, mert sminkelek, de ő nem érti ezt a szubkultúrát azt hiszem. Neki a rocker, a punk és a goth is teljesen egyforma lenne.
Kilépek a stúdióból, és rágyújtok egy szál cigire. Még van fél órám mire Micah értem jön és felszed kocsival, és még nem szoktam le ilyen halandó szokásokról. Segít hogy elvegyüljek, hiszen aki cigizik annak élnie kell, nem? Mindenesetre az utcai lámpa megcsillan a karomgyűrűmön ahogy az ajkaimhoz emelem a szálat és kicsit belemélyedek a gondolataimba. Van bárki is ebben a városban, akinek számítana az életem vagy halálom? Annak a furcsa lánynak vajon számítana? Ő ismert már azelőtt is hogy vámpír lettem, de most vajon érzi a változást rajtam? Ki tudja...
Kifújom a füstöt, és a felém száguldó reflektor felé nézek. Megjött a taxim, remek. Eldobom a csikket és megvárom amíg megáll, hogy beszállhassak az anyós ülésre, és kényelembe dobhassam magam.
- Szia Micah. Hazamegyünk, vagy el akarsz vinni valahová vadászni esetleg és tanítani pár fergeteges technikát? - kérdezem tőle teljesen közömbösen. Nincs vele semmi különösebb bajom, csak néha kissé egymás agyára megyünk és olyankor én húzom a rövidebbet, mert a gyermeke vagyok, a fiókája vagy minek nevezik ezt még. Sarja. A kapcsolatunk egy örökös se veled - se nélküled macska egér játék. És élvezzük? Kurvára.
- Egyébként köszi a kérdést, a fotózás remekül sikerült, és nem ettem meg senkit - teszem hozzá, mert nem bírom ki hogy be ne szóljak az érzéketlenségére. Értem én hogy ezt nem élvezi, de nem fogom neki megkönnyíteni.

note | music |

Micah & Vel

Most csend van és hó és halál

A fotózás után a csendes utcán várakozok Micahra, aki megígérte hogy felszed, ha már fenn kell tartanunk a látszatot hogy minden rendben van közöttünk, pedig mindketten jobban boldogulunk egymás nélkül, ezt meg is beszéltük egyszer egy üvöltözős, csapkodós este folyamán. És mégis szükségünk van egymásra.
A cigi lassan izzik, nem fúj a szél ami gyorsítaná, és van időm elgondolkodni azon is, hogy vámpírként milyen kilátások elé nézek, azon kívül, hogy örökké élhetek, hacsak meg nem ölnek addig, vagy nem adok okot a klánnak hogy száműzzenek. Még tanulom a rendszert, de már elég sok mindent látok tisztán, és kezdem megismerni a hagyományokat is, igaz nem feltétlenül Micah érdeme. Vannak olyanok a hotelben, akik szívesen válaszolnak a kérdéseimre, még ha furák is, és szinte biztos vagyok benne hogy Richard is tudja, hogy nem éppen felhőtlen a kapcsolatunk.
Mikor megáll mellettem, eldobom a csikket és beszállok a méregdrága kocsijába. A viper szerintem túl feltűnő és sznob kocsi, de ha neki ez tetszik és ez kell... Furcsa látványt nyújthatunk ketten együtt, mi a végleteket képviseljük. Amilyen normális Micah, annyira elütök tőle én, a fekete mániámmal és a sminkemmel.
- A vacsi jól hangzik, de már egy tucat alkalommal nézetted végig velem hogy hogyan kell rendesen vadászni, és szoktam nélküled is enni - sóhajtok fel, de ha ezt akarja, nem ellenkezem, csak passzívan bámészkodok az ablakon, és ráhagyom hogy hová visz enni. A következő kérdésére elvigyorodom.
- Nézz rám. Így nézek ki normálisan, ha máshogy néznék ki, na az a nem normális. Majd egyszer kapj el ébredés után és meglátod, bár a hajam színe akkor is vörös marad. Eredetileg sötétbarna vagy fekete ennyit elárulok - válaszolok neki, ahogy félig meddig rá is pillantok. Vannak jó pillanataink is el kell ismerni, amikor tudunk viszonylag kulturált vámpírok módján is beszélgetni. Ritkán, de tudunk.
- Neked mivel telt a napod? - kérdezek vissza, ha már hajlandó szóba állni velem, kihasználom és fenntartom a beszélgetést amíg ő is akarja.

note | music |