Sokan mondják két különböző személy uralkodik bennem. De nem vagyok skizofrén vagy ilyesmi egyszerűen csak szeretek változatos jellemmel rendelkezni. Általában szeretem ha körül vesz az elegancia. Szeretem ha valami előkelő és hozzám való. Mosolyt csal az arcomra és szeretem azt is ha csak egy léhűtő suhanc lehetek mint egy utca kölyök akit csak visz az okos esze merre is haladjon igazából. Sokakat át verek bizonyos dolgokkal, beférkőzöm a bőrük alá és könnyedén játszom el azt a szerepet amire éppen vágynak ők maguk. Nem hazudok inkább olyan vágyakat keltek bennük amiknek irányításával könnyedén hatalmam alá vonhatom őket. Szeretek csalóka gondolatokat ébreszteni másokban, elmondani a legtitkosabb vágyaikat és ha még úgy van teljesítem is. Persze nem ingyen. Ingyen soha nem csinálunk semmit. Talán ezzel is tornáztam fel magam oda ahova. Egyszerűen szeretek játékokat játszani, színtereket, piti ügyeket kavarni és mások belső világába belépni. Az ott az én terepem. Az elme amit olyan szívesen veszek birtokba és uralom ha csak tehetem. Nem vagyok egy uralkodó fajta és egy erő ember egyszerűen gondolkodom és arra forgatom a dolgokat amerre nekem jó. Persze a róka is így működik. Amíg teheti addig a kedvező eredményeket elfogadja azonban ha rosszra fordul a szénája  menekülőre fogja. Néha úgy érzem, hogy fajomból kifolyólag nem igazán tartozunk a törvények alá és nem is véd minket semmi féle jog. Gyakori és könnyen kilőhetők vagyunk. De nem is gond talán. A kiszóródás természetes folyamat, szokták mondani. Én igyekszem ezt elkerülni. Nem nevezném magam egy rendes warlocknak de ha valaki megfelelő árat ad érte képes vagyok csillagokat lehozni az égről, démonok körébe befolyni, angyalokkal teázgatni. Szóval nem vagyok egy burokba zárt személy. Csak álcázom magamat a jófiús külsőmmel. Általában ez az első amivel le is legyintenek és alábecsülik a képességeim. De nem is zavar. Nem is akarom,hogy lássák a valóságomat. Mert én láthatom őket de ők engem nem…

Mesélhetnék az életemről. Arról, hol születtem, hogyan nevelkedtem miből jöttem rá az igazságra és arra mivé is lettem én. Sok terhet cipelek a vállamon és sok mindent elárulhatnék ebben a pár mondatban. De miért is? Miért is kéne nekem ecsetelnem az életemből bármit is? Hiszen a valóságot soha senki nem látja igazából. Mindig olyan képpel jelenek meg a világ előtt amilyet látni akarnak bennem. A vágyakat megtestesítjük és ezzel is befordítjuk őket abba a világba amit soha nem kaphatnak meg. Piócát ragasztunk rájuk amint teljesen elvesznek bennünk. Ez a dolgunk. Hiszen nem vagyok egyedül. Igen egy eléggé népes kis család vagyunk egyetlen egy apánkat szolgálva míg a világ a világ. Sokan vagyunk talán magunk se tudjuk hányan és nem is beszélünk igazán egymással. Soha nincs okunk rá csak megérezzük egymás közös vérét fejet hajtunk és tovább is állunk. Semmi beszéd semmi kontaktus. Nincs szükségünk rá. Voltak nálam idősebbek vannak is, vannak nálam fiatalabbak meg persze még meg nem születettek minden évben legalább egy új testvér világra jön és abban az évben el is hullik egy. Soha sem tudjuk éppen melyikünk hol és mikor. Szóval egy vagyok a sok közül igazából. Mégis…talán én vagyok az egyetlen aki valaha látta az apánkat…Aki beszélgetett vele, elhitte a meséket és a saját mester játékának csapdájába esett. Sok piócát hordok magammal és adom át leginkább az embereknek, hogy boldogan falhassa fel őket egy mély szörnyeteg én pedig csak végig nézem, hogy elégedett legyen és ne hulljak ki a pixisből. Egy időben ez valóban így is volt…de mindenkiben ott van a lázadó fél. A szabadság utáni vágy. Én vagyok az a kedvenc gyermek aki szembe fordult az apjával és leadta valódi feladatának terhét. Nem voltam hajlandó tovább játszani azt a feladatott amit kiosztott rám. Azóta nem is találkoztam rejtett testvérekkel talán, hogy ne kövessék a példámat…Persze tudom, hogy bármikor megtalálja a vér a vérét, még sem tölt el félelemmel Manipuláció hatalma és ereje. Nem menekülök hiszen mindig tervező fajta család voltunk így mindig is a része leszek az ötleteinek és megpróbálhatok ezekből kijutni vagy előnyt kovácsolni de sajnos pechemre megnyertem a „kedvenc” jelzőt. Sokszor elgondolkodom, hogy mi más lehetnék amitől különcnek neveznének de azt hiszem azzal, hogy felhagytam apám szolgálatával én lettem a különc gyerek is. De ez zavart a legkevésbé. Megterveztem a saját kis világomat. Mondhatnám azt is hogy publikussá tettem warock-i üzletember képességeimet. Becses dolgokért teljesítek vágyakat amikre annyira szükségük van a világon az embereknek vagy éppen információkért az árnyvadászoknak, fülesekért a vámpíroknak és vérfarkasoknak, démonoknak lelkeket adok ha éhesnek látszanak, az angyalok pedig nem igazán szeretik a fajtám szóval ritkán akadok össze a madár lényükkel. De azért ha ők is jó árat adnak szívesen dolgozok velük. Szóval mindenkivel könnyedén kijövök ha megfelelő árat kapok. Akkor bármire képes vagyok, ha a dolgomat teszem. Mert ez a lényem…azt hiszem ha valamibe bele születsz abból nem igazán tudsz kilépni. Mindig is a része leszel.  Legalábbis sokáig ezt hittem. De vannak dolgok amik megváltoztatnak. Személyek, tettek, lények… Soha nem gondoltam, hogy ez velem is megeshet hiszen a démoni vér mindig is dominálja az emberit…De ez nem így van. Nekem is van gyenge pontom. Talán azért is hagytam magára…Soha nem féltettem semmit, könnyedén léptem át dolgok és érző lények felett…De ez nekem is fájt. Életemben először éreztem fájdalmat… De nem tudhatják meg soha, hogy vagy nekem…