Rég volt már, amikor utoljára felkerestem a fiamat, akit most készülök meglátogatni. Nem igen kér a társaságomtól, és őszintén szólva nekem sem hiányoznak a nyavalygó utódok, szóval ez a tíz vagy több évente egyszeri találkozás, tökéletesen lefedi azt amennyire szükségem sincs belőle. Most mégis, oda tartok, és még csak azt sem mondhatja hogy rátörök, mert mondén módon kopgtatok nála, mert kedvem lelem ebben a hamis életben, ebben a hamis testben amit kialakítottam magamnak. Magas, fekete hajú kék szemű férfi testét öltöttem fel, olyasmit amiért mostanában odavannak a nők mert hát az emberi örömöket sem vetem meg. Ha már egyszer itt vagyok, miért fognám vissza magam, a világnak szüksége van néha újabb warlockok felbukkanására is. Ahogy ajtót nyit, elmosolyodom, és az invitálást meg sem várva sétálok beljebb, mert ő is tudja. Ha hagyja hogy előadjam magam, hamarabb megszabadul tőlem. - Kouji. Mondanám hogy örülök, de igazából nem, és mivel tudtam hogy élsz, nem is lepődöm ezen meg - mosolyodom el, a magam kedves stílusában, de hát nem az év apja címre hajtok, csúnya bukta lenne. - Van egy kis probléma, gondolom te magad is érzed hogy a mozgolódást, és ezt most nem mi csináljuk. Szeretném tudni, mennyit tudsz erről - teszem le magam a kanapéra ami... farkasszagú?! - Te jó ég, mostanában kutyát tartassz? - sóhajtok fel ahogy felemelek egy hosszú ezüszszürke szőrszálat. Még hogy kutyát, vérfarkast.
Az utóbbi időben sejtettem már, hogy valamikor fel fog bukkanni a közeljövőben az apám, hiszen lassan tíz éve volt már az utolsó látogatásának. Inkább pár évszázadot is el tudnák lenni a társasága nélkül, de nincs ilyen szerencsém. Az vigasztal egyedül, hogy ő sem szeret különösebben engem, ha hagyom, hogy elmondja a magáét, akkor hamar le is lép és megint nem látom tíz évig. A fiút elküldtem egy ügyfélhez, hogy véletlenül se legyen itt. Nem akarom, hogy találkozzon az apámmal, nekem is jobb és neki is. Így csak a jelenlétének nyomait kell csak kimagyaráznom. A kopogására halkan sóhajtva nyitok ajtót és engedem beljebb. Legyünk túl rajta hamar. -Apa. A számból vetted ki a szót -teszem karba a kezem tisztes távolban tőle. Meg sem lepődöm már a rém kedves stílusán, így inkább csak ráhagyom. -Igen, éreztem és igen, van sejtésem, de semmi konkrét. Ha jól vettem ki a pletykákból és a támadásokból, akkor a béke miatt elnyomott tündérek mozgolódnak. De ebben semmi biztos nincs, a Klávé semmit nem tud, vagy csak sejt, a Királynő tagad. Szóval csak spekulációk vannak -vonok vállat. Már én is próbáltam utána járni a dolgoknak, de semmi sehol és mindenki tagad, akit megkérdeztem. Mindenki fél még egy háborútól, nem akarnak belekeveredni. -Ja, farkast. Új protezsáltam, én foglalkoztatom. Csak szeretek vigyázni a tulajdonomra -szögezem le ennyivel, neki aztán tényleg nincs köze ahhoz, hogy miért lakik Zane a lakásomban. Inkább ne legyen támadási felülete rajtam.
Nem mondom hogy bármelyik fiam a szívem csücske lenne, de van egy kettő aki elég talpra esett hogy életben maradjon. Az ilyenekkel úgy foglalkozok is, hellyel közzel. Tízévente egyszer meglátogatom Koujit is. Most van itt éppen ez a pillanat hogy beállítsak hozzá, és mindketten tudjuk hogy igazából miért vagyok itt. Információ kell, és adok is cserébe valamit. Befáradok a lakásba, és letudok az udvariasnak aligha nevezhető kört és leteszem magam a farkasszőrös kanapéra. Legalább néha takaríthatna, ha már állatot tart. Felháborító hogy szőr menjen a fekete cuccaimra. - Jó, legalább nem kell ismételni magunkat - hagyom rá, ahogy elhelyezkedek és már elő is adom hogy miért vagyok itt. Őt ismerve, már kíváncsiskodott a téma után, de neki jobban megnyílnak mert félig ember. Én semennyire nem vagyok ember, és még annyira sem kedves. - A tündérek mozgolódnak ez igaz, de még egyik udvar sem tett lépések a másik felé, sem a mondén világ ellen. A királynő intha várna valamire, a Király meg a másik udvarra utazik. Én valami nagyobbra gondoltam, de ezek szerint még te sem tudsz sokat. Ez, mit mondjak, meglep - mosolyodom el, ahogy tekintetemmel követem a mozgását. Még férfi szemmel nézve sem ronda, és biztos sok nőnek bejön az ázsiai vonzereje. - Persze, te mindig. Protezsált? Mióta vagy te őrangyal más fajok felett? Új hobbid van? - pillantok rá, az ezüst színű szőrszálat forgatva.
Szinte már vártam, mikor kerül elő apám legközelebb és tudhatom le a látogatását megint a következő tíz évre. Nem szeretjük különösebben egymást, az egyetlen formája az atyai szeretetének, hogy ha éppen olyanja van és kell neki valami tőlem, meglátogat és nagyjából húsz perc után el is tűnik. Micsoda nagylelkűség. Még jó, hogy nem vár el többet tőlem, különben nagyon gyorsan megutáltatnám magam vele valahogy. Hagyom, hadd menjen, amerre akar és foglalja el a kanapémat. legalább annyival gyorsabban végzünk és nem kell őt néznem. Bár nagyon jól néz ki, csak mégis az apám és nem vagyok oda és vissza érte. Megállok előtte és onnan magyarázok. -Van egy olyan érzésem, hogy a Királynő fog előbb lépni, a gőgje majd tettre kényszeríti egyszer csak. A Király meg majd kihasználja, hogy nincs ott vagy nem figyel és utána nem sokkal fog cselekedni ő is. De ez csak megérzés, ennél többet senki sem tud még. Nagyon hallgatag minden tündér, mintha félelemből nem mernének beszélni. Ilyenkor örülök, hogy messze van ide a Central Park. Hogy a tündérek fölött áll-e valaki, aki hergeli őket, azt nem tudom, a magasabb rangú fey népség, akik tudhatnak ilyesmiről, nem jönnek ki az udvarból és nem is nagyon fogadnak látogatót, pedig próbálkoztam -Engem is irritál, hogy nem tuudok ennél többet, de azt nem tudhatom, amit senki más sem tud, vagy nem mer elmondani. Próbálkozom még, de amíg be nem indul a gépezet, nem fog semmi sem kiderülni. -Ha hobbinak hívod, hogy a stricije vagyok, akkor igen, új hobbim van. A nevelőszülei nálam hagyták, akkor már legyen haszna is -Nem nagyon megyek bele a részletekbe ennél jobban, minél kevesebbet tud, annál jobb. Nem akarom, hogy túl sokat tudjon Zane-ről, talán annyira nem rosszakaratú, hogy a saját fia tulajdonát elrabolja vagy tönkre tegye valamilyen módon, de jobb a biztonság. Zane-t nem adom, neki sem, senki másnak sem.
Kezdőlap
