Annyira de annyira morcos, dühös, kétségbeesett és holtravált voltam, hogy csoda, ha nem látszott. Márpedig nem látszott, szemöldökömet szigorúan ráncolva össze, ajkaim pengevékonyra összehúzva, miközben vezettem. Követtem azt a perverz vigyorú nyurgát, aki egy eléggé lerobbant épülethez vezetett. Bíztam benne, hogy ez csak a külcsín, de bemasírozva valahogy belülről sem lett egy palota. Na nem mintha nagy elvárásaim lettek volna. Azonban hosszú utazásból, aztán meg csatából érkezve nem éreztem magamban az erőt bármiféle dologhoz is kezdeni, úgyhogy az első nap további részében Siri-nek sírtam el minden bajomat. Mindez tegnap volt, én meg mélyeket sóhajtva fekszem Ambrose ágyában. Vagyis immáron az enyém, de úgyis le fogom cserélni. Mindent, le fogok cserélni. Sóhajtva egyet szólok be az éterbe, essünk túl rajta. Asszem az a hely elég nagy lesz mindenkinek.
~Tíz perc múlva gyűlés a nappaliban. Legyetek ott.~
Nem eresztettem bő lére, elvégre nekem is fel kell tápászkodni és élhető fejet varázsolnom magamra. Egy fekete bőrnadrágot veszek fel, derekába gyűrve a vérvörös atlétaszabású toppomat egy ugyanilyen színű körömcipővel egészítem ki. A telefont a jobb zsebembe csúsztatom, mialatt az ujjaimmal kifésülöm úgy nagyjából a hajamat és a tarkómnál lazán összetűzöm. Hét perc telt el. Elkezdtem izgulni. Mi lesz ha rám rontanak? Vérfürdő... bár ezt nagyon nem szeretném. A három gráciának biztos nem tetszik az ittlétem, hiszen nálam nem lesznek olyan pozícióban, hogy kis kedvencek. Mert fhűűű, de irritálnak. Nyolc perc. Vajon ott lesz mindenki? Kell majd valakit nekem kihúzni a barlangjából? Kilenc. Ideje indulnom. Hosszú léptekkel hagyom el a szobát és a tizedik percben megérkezem a nappaliként szolgáló helyiségbe. Vannak itt páran, de dunsztom sincs, hogy ez most a teljes létszám-e vagy sem. Ambrose nem volt túl jó a jelenléti ívekben. Szusszanok egyet, és besétálva nagyjából elébük a falnak vetem a hátam.
- Tegnap kissé sűrű napunk lett a végére, így áttettem mára ezt a bemutatkozósdit. A nevem Cheza Roah Sails, az új alfátok. Aki nem hiszi, megtalálja Ambrose hulláját a terület északi határán elásva. Nem fog egyszer csak felkelni.
Pillantok itt a három jómadárra, köztük arra, akinek jussa lett az elásás és rá is bökök a fejemmel.
- Tőle lehet kérdezni, hol van a kutya elásva.
Erre kicsit vicsorog de én meg rávillantom a szemem, és morogva nyugton marad. A farkasom ott ül mellettem, kihúzva magát, pásztázza az egybegyűlteket. Ezüstös fekete bundája tömött, ápolt, és bolyhos. Azt mondhatnánk cuki, egészen addig, amíg el nem roppantja a torkod.
- Van valakinek problémája azzal, hogy itt vagyunk, illetve hogy alfaváltás történt? Az most jelezze és lerendezzük.
Jelentőség teljesen pillantok végig sorba egyesével mindenkin, keresem a jeleket, melyek arra utalhatnak, hogy mindig nézzek a hátam mögé.

Messzire jöttünk, sokat kellett szenvednünk, de végre megérkeztünk és biztonságban vagyunk. Nekem teljesen mindegy, hogy hol is van az a hol, csak lehetőleg ott, ahol Chero is van és talán ne legyen egy szeméttelep. Na jó, ennél azért vannak specifikusabb igényeim, mert ki tud idegelni a világból, ha nem csöndes a szobám és nincs bent elég fény, de ez tényleg nem olyan sok. Meg az ágy nem mindegy, de kinek nincsenek rigolyái az ágyára. Éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy egy szedett-vedett rajzot csinálok az kijelölt új szobámról, hogy milyet akarok majd kihozni belőle, amikor jön Chero üzenete. Újra belefeledkezem a rajzolásba, azért egy fél perc késéssel esek be, mert elfeledkeztem a külvilágról, már megint. De legalább itt vagyok és megállok Cherotól nem messze, hogy lássák, nincs egyedül. Figyelmesen hallgatva veszem szemügyre az egybegyűlt tagokat, és valamiért olyan érzésem van, hogy ez nem az összes, gyanúsan kevesen vannak ahhoz képest. És a három palival is kell majd valamit kezdeni, mert nem fognak a seggükön megmaradni, és akkor a szállás állapotáról nem is beszéltünk.

Nem vagyok túlzottan boldog, de ezt nem szabad, hogy lássák rajtam. Meg úgy... semmit se mindazon kétségekből, amik most gyötörnek. Erős vagyok, ez nem vitás, vezettem egy kis hatfős csapatot, ez sem az. Otthon az eredeti falkámban is magas pozíciót töltöttem be... de túlzott étvágyamra hivatkozva soha nem túl magasat. Erre most? Nesze neked főmufti. Megérkeztünk, a hívásomra azért páran előkerültek. Nekem így is jó, úgyis a pletyka terjed a leggyorsabban. Azonban az igazán meglep, hogy a három grácia nem nyikkan meg és nem hív ki. Azt hittem vannak olyan ostobák, mint a volt főnökük. Konkrétan arra számítottam, hogy egyszerre rontanak majd nekem, de üsse kő, akkor lerendezzük másként. Nyilván érzik a nyomást, mert farkasom őket vizslatja áthatóan, kitartóan. Meglepetten pillantok le Sirire, mert szerintem mindketten valami hasonlót vártunk és..nem történt semmi. Kezemet ráteszem Siri vállára és magam mellé húzom.
- Ő itt Siri Nathanael. Utánam a legerősebb és legidősebb. Ő lesz a béta.
Huhúúúú, de nem tetszik ez a megalomán girnyóknak. szinte élvezem azt a felháborodást, amit a szemükben létok, de farkasom immáron felemelkedik és négy lábon áll. Nem mernek mozdulni. Aztán megint csend... míg végül valaki mégis megszólal. Rá emelem smaragd tükreimet és halvány mosollyal biccentek neki.
- Köszönöm kérdésed, nagyon örülök, hogy feltetted.
Végigjáratom a tekintetem jelentőség teljesen a társaságon.
- Egy összetartó közösséget, erős köteléket. Egy családot.
Talán mintha felhorkant volna az egyik, de mire odakapom a tekintetem mindegyik fapofát vág. Lesz ezzel még gond.. de majd kertészkedem egy kicsit.
- Lesznek változások. Ahogy eddig láttam... elég sok. Kezdem azzal, hogy nem vagytok rabok. Oda mentek ahova akartok és azzal barátkoztok akivel akartok, amíg nem sodorjátok veszélybe a falkát. Mindössze annyi kérésem van, hogy mindig tudjuk merre vagytok. Merre kell titeket keresni, ha baj van. Majd szerzünk valami eszközt is erre a későbbiekben, de addig is a szólás van érvényben. Majd a napokban szeretném felmérni, hogy mire képes, mit kell fejlesztenünk és kinek milyen feladat passzolhat, amit maradéktalanul meg tud csinálni.
Mondom el szépen nyugodtan, normál hangszínen, mintha mesélnék. Kérdőn pillantok Siri-re mit szokás még ilyenkor mondani?
- Egyéb kérdés?
Nézek körbe, majd tekintetem megállapodik az imént kérdezőn.

Tudom, hogy Cheronak semmi kedve alfának lenni, de hogy összeszedte magát és a falkát is berendelte meghallgatásra, azt is jelzi, hogy legalább nem hagyja elsikkadni a dolgot. Van felelősségtudata, és jó alfa lesz, csak fogadja el végre a szerepét. Valamikor úgyis eljön az az idő, csak ki tudja, mikor.
Az a három idióta nem tetszik, akik morogtak a hatalom átvételkor még mindig nem tetszenek, és szerintem lesz még velük probléma. Figyelni fogok rájuk, nincs olyan, hogy bántják a Cheromat.
A bemutatásomra csak sokat mondóan bólintok, jelezve, hogy ja, én vagyok az és én leszek a béta, de egyelőre inkább lássanak szótlan erős fajtának, mint olyannak, aki nem mindig tudja, hogy mit is kell mondania, vagy hogyan is kell bizonyos esetekben viselkedni. Nagyon is kompetens vagyok, csak magamat nem tudom megtagadni. Valakinek nem tetszem így sem, amire Chero rögtön ugrik, és lám, máris eltűnt az a valaki. Valahogy nem csodálkozom ezen, ezek sosem merik felvállalni a problémáikat, ha ilyen erős az, aki nem tetszik nekik.
-Az egész épületet fel fogjuk újítani, kipucoljuk a régi bútorokat és lesz egy alapos festés és szigetelés is. És az üres szobákba majd beköltöznek a velünk jött lányok, miután azokat is kitakarítottuk. Amíg a felújítás tart türelmet kérek, olyan gyorsak leszünk, amennyire csak lehet -teszem hozzá Chero mondandójához, hiszen ez érdekel inkább engem. Egyedül akarok nekiállni, egyszerűen nem tudom elviselni, ha valaki más is belenyúl a munkámba, akkor nem fejezem be egyáltalán. De elég gyorsan dolgozom egyedül is, hiszen sokkal többet bírok egyszerre megcsinálni, mint a sima emberek. Remélhetőleg hamar végzek vele.