Paris & Zerge

Most, hogy Paris előkerült és az életünk része lett, teljesen új lett a felállás is. Egészen eddig nem idegesítette a bátyámat semmi, még én sem tudtam annyira az agyára menni, mint Paris, akármennyire nagy hülyeségeket csináltam. Lehet ebben benne van, hogy én lány vagyok, csak egy húg, aki nem veheti el a helyét az imádott apja szívében, de egy kis fiatal nyikhaj, akit annyi idő után ölelt be az apja, már egy másik eset. De nekem mindkettő a testvérem, nekem nem veheti el senki a helyem és mivel a középső lettem, most már emberi logika szerint is tényleg mindent megtehetek. Na, nem mintha nem csinálhatnám, amihez kedvem szottyan, de akkor is.
-Na örülök, és jó volt? Sikerült valamit tanulnod? Nincs tervem, gondoltam csak megyünk valamerre, amerre gondoljuk és randomak leszünk. New York azért jó, mert mindig történik valami -magyarázok tovább, miközben odadobom neki a zacskót és kicsit rendezgetek a szobájában. Akasháéban is szoktam ezt csinálni, már ha van valami éppen a szobájában, mert néha olyan üres szokott lenni, mintha senki nem lakna ott. Át is kéne öltöznöm valamikor, mert még munkaruhában vagyok, ami nekem sem annyira kényelmes és sokakban feleslegesen kelt olyan érzést, hogy udvariasan kell velem viselkednie, mert különben kiabálni kezdek velük a lassúságuk miatt. Vagy titkárnő vagyok. Gyakrabban az utóbbi történik meg.
Felnevetek a megjegyzésére a bátyánkkal kapcsolatban, nekem végtelenül vicces, ahogy egymást szivatják, de azért kicsit aggasztó, hogy még most sem szokták meg egymást. Néha még engem is idegesít, hogy Akasha a nagy felnőtt szó szerint végigkergeti a kicsit a teljes hotelen, mert egyik a másik agyára ment.
-Annyira nem savanyú, csak vén, mint az országút. Ha valaki túl van a 3500-on, nem biztos, hogy értékeli egy fióka kotnyeleskedését. Neki pedig egyelőre ez vagy, mert úgy érzi, nem szólhatott bele abba, hogy a testvére legyél-e vagy sem. Mindenképpen apa dönt, kit akar beölelni és kit nem, de nálam elmondhatta mit akar, míg nálad nem. Ezért kicsit szúrod a szemét, de egyszer meg fog békélni. És most vár egy percet, amíg átöltözöm -fejezembe a félig hadarást és eltűnök a saját szobám irányába, hogy egy kicsit kényelmesebbet vegyek fel. Mire nem jó a vámpírsebesség, a teljes átöltözés tényleg csak egy percbe telik. Egyszerű farmerban, bokacsizmában és fehér pólóban jövök vissza, a téli kiegészítőkkel a karomban, mert erre figyelni kell.


Outfit@Music

Paris & Zerge

Engem aztán nem nagyon szokott érdekelni, kinek nincsen kedve hozzám, amíg nem mondja, hogy takarodjak messzire, addig boldogítani fogom. Egyelőre még csak ismerkedem az újonnan kapott öcsikémmel, mert már nagyon régen volt, hogy ennyire fiatal volt közöttünk, pláne lett a család része. Már majdnem kétezer éve volt, hogy én fióka lettem és most  bővült csak megint a család.
-Hamarosan már mindent megfogsz tudni csinálni. Persze apához felérni sooooookkal több idő kell, de engem lekörözhetsz akár tíz év múlva is -vigyorgok rá, ahogy igyekszem lelkesíteni. Fiókának lenni idegesítő, én már csak tudom,  és engem nem nehéz lehagyni. Se túl gyors, se nagy harcos nem vagyok, de persze meg tudom magam védeni. Apa nem hagyná, hogy ilyen alapvető tudás nélkül járkáljunk a világban.
-Ha megfogadnád a tanácsot, akkor nem kellene ismételgetnem. Nem mondanám, hogy téged utál konkrétan… Csak túlságosan emlékezteted valakire, akit igen. És a tetejébe még idegesíted is. Olyan mint egy nyugdíjas, mindenen morog. Tudod olyan 'Takarodj a pázsitomról!' fajta -Imádom a bátyámat, ezt ő is és mindenki tudja, de azért nem lennénk testvérek, ha néha nem lenne nekem is nagyon elegem belőle. Főleg fiatalabban sokszor kergettük egymást a falnak, mielőtt megtanultuk volna ennek ellenére elviselni egymást. Biztos őt is zavarta, hogy mennyire nem vagyok tekintettel a személyes szférára és hogy mindent szanaszét hagyok a közös terekben.
-Rendben, nekem sem ártana valami téli cucc, mindig kérdezik, hogy nem fázom-e és már kezd gyanús lenni. Akkor irány a bolt! -lelkesedem meg, hiszen azt valakinek mindig kell, különben eltunyulna a világ. Én már kész vagyok, meg is indulok a liftek felé, kabát egyelőre nekem is csak a kezemben.
-Persze! Ilyesmit még úgy sem csináltam. Majd meg is mutathatnád, hogy meg mint működik ez, kíváncsi vagyok -Az én hobbim közel sem ilyen izgalmas, hogy emberek előtt táncoljak, én csak rajzolgatni szoktam. Nagy A/3-as lapokra, amikből utána lakóterek lesznek, de hát kinek mi.


Outfit@Music